Blaise újabb farönköt vert a földbe. Erősen rásuhintott, s még megnézte, hogy jó helyen áll-e. Játék favárat épített a gyerekeinek. Fabian rettenetesen élvezte. Most is a külső várfalon rohangált. Kinézette a bástyák közt a lőréseken, lefutott a tornyokba, felfutott,. Mászott a külső létrákon a belsőkön, az apró várudvaron homokbombákat gyártott. Minden torony tetejére zászlót erősített. Daphné a karján ülő Dee-vel figyelte a férfiakat.

-         De Fabian ne fehér zászlókat tegyél ki! – kiáltott a fiára. – azzal azt jelzed, hogy megadod magad.

-         Jó, akkor kérek vörös anyagot, megkapom Dee kendőjét? – kérdezte Fabian.

-         Nem, de apád odaadja neked a kéztörlőjét igaz Blaise? – kiáltotta Daphné. Blaise felkaptatott a vár toronyba, s lecserélte a fehér zászlót saját zöld kéztörlőjére.

-         Apa, apa jönnek az ostromlók fedezékbe! – kiáltozta Fabian. – A nőket és a gyerekeket rejtsük el a vár hátsó falánál – javasolta.

-         Jó rendben! Daphné, Dee! – szólt rájuk Blaise. Daphné engedelmesen leült a torony belső kis résében, éppen akkora volt a torony hogy kényelmesen kinyújthatta benne a lábát.

-         Tetszik nekem ez a játszó vár – nevetett Daphné körbenézve a sűrű farakáson. Fabian ide-oda rohangált. Egy egész kis belső labirintus volt a vár lakónegyede. Közrezárva a belső udvart.

-         Gyere, apa hogy ne vegyenek észre húzzuk le a fejünket és másszunk! – suttogta Fabian.

-         Rendben – súgta vissza Blaise, s nekiindult a fia után végigmászni az egész várat.  Fabian dübörögve rohangált le- fel össze vissza a várban, mindneütt kikukucskált. – Nézd ez itt a hátsó kijárat. Titkos. Ez a menekülőútvonal. És az utánpótlást is itt kapjuk – mutatta a fiának.

-         Ó szuper! – akkor itt kiszaladhatunk – javasolta Fabian, megkerülte a várat kétszer , aztán felmászott a fallon, emgint a felső szinten rohangált, felfutott a toronyba, a belső kis várnegyedbeli négyszögekbe, amik csak elzárt kis részek voltak. Felül teljesen nyitott volt a vár, és az ajtók sem voltak meg csak a farakás körbe- köbe, elzárva kis szobanégyszögeket, lépcsőket le-fel, folyosókat, rohangálásra alkalmas láncos hidakat. Fabian majd megőrült az új játszóterétől. Éppen ma lett kész a negyedik születésnapjára. És azt sem tudta hova legyen örömében. Kihúzta a hintalovát, a seprűjét, berendezte az egész várat, kedvére ugráltathatta a szüleit.

-         Anya! Ti maradjatok itt megvédem a várat! – kiáltott oda Daphnénak, s már tovább is sietett. Kidobott néhány homokgolyót a toronyból aztán emgint futott ezerrel. Dübörgött a lába alatt a fagerendák tengere.

-         A várnépnek ennie is kell kapitány!-  kiáltott Blaise. – Engedelmeddel levágtunk néhány házi baromfit és most nekilátok a szakácsokkal megsütni! – kiáltotta Fabiannak.

-         Ó igen! Az jó! – bólogatott Fabian áthajolva a fabástyán s kinézett a kertben grillező apjára. Blaise begyújtott a grillsütő alatt. S nekilátott a rácsra halmozni a húsokat.

-         Blaise az alsó polcra tettem a gyümölcsöket, azokat is süsd meg ne hagyd ki! – kiáltotta ki a várból Daphné.

-         Igen látom! – kiáltotta vissza Blaise. Figyelte, ahogy Fabian körberohanja a várat, megint kioson a hátsó kapukon, kiugrott az egyik lőrésen is, aztán lépcsőzik le-fel, körbekémlel a bokrok és a fák között, aztán visszaszalad. Dee a babakocsiját tologatta a várkertben. Időnként leguggolt, tépett egy-két fűszálat, aztán folytatta az utat. Daphné a torony aljában ülve figyelte a lányát.

-         Ajaj Fabian készülj igazi ellenségek közelednek! – kiáltott hátra a fiának Blaise. – A Malfoyok! – Daphné meglepetten pattant fel, s kisietett a várból a várkapun. A hátsó kert felé tényleg a Malfoy család igyekezett. Scorpius előrefutott.

-         Fabian! – kiáltotta hangosan. – Azta micsoda várad van! Hol vagy? – futott előre, barátját keresve.

-         Scoprius! – kiáltotta le a felső várfalról Fabian. – Barát vagy ellenség vagy? Milyen szándékkal közeledsz falaim alá? – kérdezte  a fiút.

-         Hát milyennel jöjjek? – rántotta meg a vállát a szőke kisfiú.

-          Te vagy a felmentő sereg? – kérdezte Fabian. – Akkor igyekezz, mert nagyon sok a dolgunk, már a hátsó várfalat is ostromolják, lent a várnép nyugtalan – nézett le a húgára aki éppen a harisnyáját rángatta magáról.

-         Akkor sietünk is – futott fel Daphné mellett a hídon Scorpius, s befutott a várba. Blasie megforgatta a húsokat. A Malfoyok a kerti székekhez értek. Pansy könnyű rózsaszín bolyhos felsőben, ejtett nyakú blúzban, nadrágban. ünneplőben voltak, míg Blaise koszos farmerban, és olajfoltos pólóban állt a grillsütő mellett.

-         Barát vagy ellenség? – kérdezte Blaise fia mondatát ismételve a felnőtteknek.

-         Hát milyennel jöjjünk? – ismételte meg Draco is a saját fia válaszát. A felnőttek összemosolyogtak.

-         Jöttünk ünnepelni a keresztfiunk születésnapját. Azt hittük hogy ünnepeltek – mondta Pansy.

-         Ünneplünk is – vágta rá Blaise. – Nekünk az a z ünnep ha mindenki itthon van és játszunk – felelte Blaise.

-         Fantasztikus ez a gyerekvár Blaise – ámult Pansy a vár méretét nézve. Egyáltalán ne mvolt kicsi. Még a felnőttek is simán eljátszhattak benne akkora volt. – S ezt te építetted?

-         Én bizony! A fiamnak – nevetett Blaise. – Annyira akart egy várat. Csak hát…mostanában elég sok…kiadásunk volt. sZóval mondom jól van kapsz várat. Megépítettem én! Az erdőben vágtam a fákat itt fent a dombtetőn – mutatott fel Blaise. – Hát már egy hónapja építgetem ezt a vacakot! Hogy így nézzen ki – törölte áta homlokát Blaise.

-         De ha látnátok Fabiant Úgy nézte az építési műveleteket mintha  saját házát húznánk fel itt a parkban. Teljesen be van sózva azóta – nevetett Daphné. – Örülünk, hogy eljöttetek. Hogy gondoltatok rá – lépett Pansyhoz, s puszit nyomott barátnője arcára.

-         Hogyan is felejthetnénk el a keresztfiunkat – mosolygott Pansy. – Mennyit nőttek ezek a fiúk! Jaj MErlinre! Már olyan nagyok – ingatta a fejét Pansy.

-         Hát kell már egy kicsi, akivel lehet babázgatni igaz? – kacsintott  Blaise. A két férfi feszülten állt egymással szembe. Végül Draco nyújtotta a jobbját kézfogásra. Blaise biccentve megszorította a férfi kezét. – Látom kilábaltál.

-         Ki, dög növények – morogta Draco.

-         Az idei év jó lesz azt jósolják – mondta Daphné. A Zabinik végtelenül egyszerűen voltak öltözve. Tényleg csak kerti játékhoz. Daphné is farmerban és csíkos pulóverben. A gyerekek játszóruhában. Draco letette a tortadobozt a kerti asztalra. S levette a zakóját.

-         Sccoprius nem fog tudni kényelmesen játszani – állapította meg Pansy. – Scoprius gyere ide kisfiam! – kiáltotta Pansy.

-         Keresünk neki Fabian ruhái között egyet. Úgyis egy a méret – nevetett Daphné.

-         Anya! Dee sír! – szólt Fabian a húgára mutatva. Daphné visszasietett a várba. Dee bepisilt, nedves volt rajta a harisnya és a kis szoknya is.

-         Semmi baj, gyere átöltözünk – mondta a lányának Daphné. – Látod ha nem tartod vissza akkor jön a pisi igen, így végigcsorog – mutatta lányának a harisnyát Daphné. – Scorpius gyere moss kezet te is, ebédelünk – hívta  kisfiúkat magával Daphné. Fabian megengedte a csapot, s alátartotta a kezét. Daphné lehúzta Dee-ről a harisnyáját ,a kis bugyiját, és a ruháját. – Várj egy kicsit itt Dee! Keresek Scorpiusnak is ruhát jó? – Daphné kisietett, s előbb a lánya komódjához igyekezett, amjd a fiáéhoz. Fabian felcsapta a vécékagylót, hogy belepisiljen. Scorpius viszont nagy szemekkel Dee pisilőjét nézte.

-         Először is csinálunk homokbombákat, ami a vár oldalsó falánál van, azokat felhordjuk a tornyokba és majd onnan bombázunk – sorolta Fabian ,de mivel Scorpius még mindig semmit nem reagált a haditervére hátranézett.

-         Mi az? – Fabian nézte Scopriust, ahogy a húgát bámulja. – Ja, ő lány! – bólogatott mindnet tudón Fabian. – Neki nem olyan a pisilője mint a miénk – huzigatta meg a sajátját habozva Fabian. Dee a kád szélébe kapaszkodva vigyorgott a bátyjára és Scorpiusra nézve hátrált a zuhanyfüggöny takarásába.

-         Aham látom – felelte Scoprius.

-         Nekik nincs ilyen kis kiálló mint nekünk – rántotta meg a vállát FAbian. – És ő csak guggolva vagy ülve tud pisilni. Rossz neki mi? – vigyorgott Fabian.

-         Ühüm – mormolta Socpiurs még mindig Dee kislányos pisilőjén csodálkozva. Daphné visszatért a fürdőbe. Dee felvigyorgott az anyjára. Daphné meg végigmérte, ahogy Fabian még mindig a bőrt húzigálja a nemi szervén és már teljesen előre meredezik.

-         Ti meg mi a csodát csináltok itt? – nézett a fiára Daphné. – mosd meg a kezed Fabian! – szólt a fiára, s bepelenkázta Dee-t hogy kényelmesebben lehessen délután. Dee a két fiút nézte, ahogy a mosdó felől vissza visszanéznek rá.

-         Apa azt mondta, a pisilő nem csak pisilésre való – súgta bizalmasan Fabian. – a felnőttek mást is tudnak vele.

-         Aham – vágta rá csodálkozva Scorpius.

-         Tetszik a húgom pisilője? – kérdezte vigyorogva Fabian. – Szerintem aranyos neki – nevetett Fabian. – Olyan másabb mint a mienk, de aranyos. Egyszer megfogtam, de visított és így elengedtem mielőtt sírni kezd – suttogta Fabian.

-         Gyere Scorpius levesszük ezt a szép kis öltönyt, mert ebben nem lehet játszani – hívta a kisfiút magához Daphné, s lesegítette róla a fekete ünneplőruhát, s ráadta Fabian szabaidőruhái egyikét. S a cipőjét is lecserélte. Fabian a húga haját simogatta addig. Dee meg Fabian pólójába kapaszkodva állt, majd egyszer csak lezuttyant a földre.

-         Ha nem tudsz rendesen állni, akkor nem játszunk veled – mondta neki Fabian. – Bár a kúszás is hasznos, de akkor csak a toronyőr lehetsz – mondta a húgának Fabian.

-         Kész is vagyunk gyertek! – vette ölbe a lányát Daphné, s a két kisfiú előrefutott. A kerti asztalt körülülték, Blaise hozta tálcákon a húst, és a zöldségeket. Fabian és Scorpius kapkodva ettek, már mentek volna játszani.

-         Fabian tessék rendesen beülni az asztalhoz ,behúzod magad alá a széket, nem félig állva eszünk – szólt a fiára Blaise. Fabian engedelmesen lecsusszant a kerti székre, amin térdelt és az asztalra könyökölve nyújtózkodott az ételért.

-         Mit kértek? Bort, pezsgőt? – kérdezgette Blaise, miközben szedett Faiban tányérjára, s meghajtogatta neki a szalvétát.

-         Szörpöt apa szörpöt – súgta Fabian izgatottan lóbálva a lábát. Blaise töltött a fiának, Dee-nek, sündörgött a kerti asztal körül. Átsimította Daphné vállát ahogy elhaladt mögötte. Daphné felmosolygott rá. Mind a négyen vörösbort ittak végülis.

-         Blaise már megint mennyeien főztél – tette a hasára a kezét Pansy.

-         Hétvégén mindig grillezünk – nevetett Daphné.

-         Kieresztjük a kis manókat had futkározzák ki magukat, és közben elborozgatunk Daphnéval – vigyorgott Blaise.

-         Van, hogy már csak arra eszmélünk, hogy a gyerekek bealszanak az ölünkben – nevetett Daphné is. – És ilyenkor oda Blaise nevelési ütemterve. Hogy fürdés fogmosás, alvás előtti ismeretszerzés – kuncogott Daphné.

-         Igen, most csupa fejlesztő játékokat vettem a kicsiknek, és minden este elalvás előtt valami tudományos mesekönyvet nézegetünk. Az állatokról, a növényekről, hogy melyik hol él, mire jó miért veszélyes meg ilyesmik – magyarázta Blaise.

-         Apa befejeztem – törölte meg a száját fabian, s türelmetlenül nézett az apjára. – Mehetek játszani?

-         Menjél fiam – intette el az asztalbontó Fabiant, aki máris lecsúszott a székről és rohant vissza a játékvárához. Scorpius  is még anyja igazgató mozdulatait tűrve már futott utána. Blaise néhány falat után megunta. – Egész sütés alatt jól laktam már – nézte a húshalmokat az asztalon. Magához vette az ölébe a lányát, s fésülgette a tenyerével hátra csurkába a hullámos kis fekete tincseket. Összefogta egy virágmintás csattal.

-         Ugye milyen szép lettél kis gyémántom! Apa gyémántja! – duruzsolta a kicsinek aki tiltakozva húzódott el apja borostás arcától. Blaise nevetve nyomott puszit a lánya arcára.

-         Nem alszik délután? – kérdezte Pansy.

-         Á nem – ingatta  fejét Daphné. – Egyszerűen nem álmos. Mindig próbáltam altatni, de csak nyüglődtünk vele. Semmi értelme. Úgyhogy inkább este fektetjük le egy kicsit korábban – nézte a lányát Daphné. Most békésen ült apja ölében, a szalvétát rázogatta szét. Eljátszott vele. Draco irigykedve figyelte a férfit, ahogy fésülgeti a lányát. Már ő is szerette volna a saját lánya haját fésülgetni, ahogy Blaise teszi a lányával. Jó dolog egy kislány. Megsimogatta Pansy kézfejét az asztalon. Pansy rámosolygott, miközben a vörösbort ízlelgette a szájában. Draco nagy sóhajjal kivette a mellényzsebéből a borítékot, s Blaisenek nyújtotta.

-         Mi ez? – nézett rá Blaise.

-         Fabian születésnapi ajándéka tőlünk – felelte Draco, s letette az asztalra a borítékot, látva, hogy Blaise nem nyúl érte. Blaise gyanakodva figyelte a férfit. Draco lapos oldalpillantást váltott Pansyval. – A keresztfiunk negyedik születésnapjára – olvasta fel a címzést Blaise, feltépte a borítékot, s benne egy szép ezüst kulcsot talált. Blaise felnézett.

-         A kulcs a háromszáztizenötös széfet nyitja. Benne két millió galleon – mondta Draco.

-         Draco, ezt nem fogadhatjuk el – tolta vissza Blaise.

-         De igen, ragaszkodunk hozzá – tolta vissza Draco határozottan.

-         A tietek a pénz, kifizettem neked, semmi közünk hozzá – mondta Blaise.

-         Nem is neked adom vissza. Hanem a fiadnak. Neki meg semmi köze ahhoz, hogy mi közöttünk mi és hogy volt azon a hétvégén. Az én pénzem már. És én annak ajándékozom akinek akarom. Hogy lásd mennyire szeretem a keresztfiamat – felelte gúnyosan Draco.

-         Már megint licitálunk? – nevetett Blaise. – Én is széfkulcsot adjak Scorpiusnak? Sajnos üres a gringottsi széfem tehát esetleg Daphné nagylelkűsége révén viszonozhatjuk a ti ajándékotokat mind nagyságban mind értékben – tette hozzá Blaise.

-         Szar érzés mi hogy mi jobb keresztszülők vagyunk mint ti – vágta hozzá gonoszul Draco. – Hát ez van. Ilyen a Malfoyság – húzta ki magát Draco.

-         Draco! – bökte oldalba Pansy.

-         Köszönjük Draco tényleg – mondta ki végül Blaise.

-         Természetesen Fabian nagykorúságáig azt csináltok vele amit akartok – mondta most már komolyan Draco is.

-         Jó, hogy eljöttetek, tényleg…sokat jelent nekünk – szólt közbe Daphné. A Malfoyok mégiscsak nyitottak. Eljöttek a keresztfiuk születésnapjára. A gesztust pedig Daphné és Blaise is értette.