Pansy felállt az íróasztal mellől. Scorpius tovább folytatta a másolást. Már egészen jól ment neki az írás. Ahogy betöltötte a negyedik életévét Pansyban új láz kezdődött, hogy a fiát megtanítsa írni. Scorpius pedig felfedezte a betűk világát anyja segítségével. Írni még könnyebben írt, mint ahogy olvasott, bár egyformán haladt. Pansy most megint Scorpius mögé állt, s vezette a kicsi kezét. Rátette a kisfiú tollat markoló kezére a kezét, s lágy ívben mutatta, hogy kell a betűket gördülékenyen egymáshoz kötni. Scorpius még anyja lendületével és kezébe adott iránymutatással lengette tovább a pergamen felett a csuklóját.  A lába még nem ért le az íróasztalhoz húzott székről, de már nyelve hegyét kidugva erőlködött a szép formájű betűk megrajzolására. Draco lépett az átjáróba a két szoba közé.

-         Mit szólnátok egy kis kikapcsolódáshoz? – kérdezte mosolyogva.

-         Benne vagyok – vágta rá rögtön Scorpius eldobva a pennáját. Pansy eltette az írófelszereléseket. Draco még megnézte, hogy hogy halad a fia az írással, s puszit nyomott a szőke hajba.

-         Hú ma nagyon sokat írtál Scorpius. Maholnap már csak levél útján fogsz velem kommunikálni – nevetett Draco, s Pansyt kézen fogva indultak a birtoknézésbe.

-         Kész, tényleg elkészült az összes? – kérdezte izgatottan Pansy.

-         Igen, és majd ha meglátod a palántákat benne. Olyan eprek nőnek, amiket még nem is láttál a birtokon – mosolygott Draco.

-         Akkor megnézem – lelkendezett Pansy. Scorpius beugrott apja kocsijának hátsó ülésére, s izgatottan várta, hogy anyja és apja is előre üljön.

-         Az üvegházban mindnet lehet termeszteni? – kérdezgette Scorpius.

-         Nem, mindnet de sokmindent – mondta Draco.

-         Az üvegházban lehet játszani? – kérdezte tovább.

-         Nem, ott hely sincs rá. Majd meglátod. Éppen csak a sorok vannak az ágyások között – magyarázta Draco.

-         Ó kár, azt hittem ez olyna lesz nekem mint Fabiannak a favár – nézelődött az ablakon Scorpius.

-         Jó, majd átmegyünk hozzájuk, hogy játszhass abban a várban – forgatta a szemét Draco. – Látod kis elégedetlen mint te – nézett oldalt Pansyra.

-         Nem igaz. Inkább nagyravágyó mint az apja – vágta rá Pansy. – Neki is kell valami nagy…ami a sajátja.

-         Egy Malfoy férfinak mindig van valamije ami nagy és a sajájta – felelte vihogva Draco. Pansy megsuhintotta Draco karját.

-         Mindig bántasz! – panaszolta Draco.

-         Nem mindig ,csak ha gonosz vagy – felelte Pansy.

-         Miért mikor nem vagyok az? – kérdezte Draco.

-         Fogalmam sincs, nem emlékszem, hogy lett volna olyan – nevetett Pansy. Draco lefékezett az üvegház előtt. Pansy nézte a hatalmas fedett üvegtáblás területet. Világos, fényes, napos, védett. Tökéletes volt.

-         Ó Draco, ez olyan szép lett! – sóhajtott fel Pansy. – Ez nem is üvegház ,hanem csarnok! Hatalmas! Elképesztően jó!

-         Igen az, majd megmutatjuk Blaise-éknek – vágta rá flegmán Draco.

-         Hogy ezt építetted a pénzén? Kicsit sem ironikus a helyzet – nézett rá sötéten Pansy.

-         Az már lényegtelen – Draco elkapta Pansy derekát mielőtt kielőzi, s ahogy hátulról szorította a fülébe duruzsolta. – Nos? Készen vannak az üvegházak…Mi legyen?

-         Hát…felőlem – súgta vissza Pansy, s megfordulva átölelte Draco nyakát.

-         Akkor ma este belecsapunk és addig le sem állunk amíg össze nem hozzuk – súgta Pansy ajkaira Draco, s mosolyogva simították össze az ajkaikat.

-         Anya! Apa! Megyünk tovább? – kérdezte Scorpius. Draco nagy sóhajjal engedte el Pansyt, s megkerülve a kocsit két oldalról visszaültek az elsötétített üveg mögé rejtőzve.

Csodálatos idő volt. Meleg. Igazi forróság. A barackfa virágszirmait fújta a könnyű szellő. Peregtek a fehérkés szirmok a vízeséses zöld tóba. Draco forró csókokat hintett a fehér női vállakra. Pansy a mellkasának vetve a hátát gyönyörködött a vízesésben, a barackvirágszirmok táncában a levegőben. A fákon csillogott a nap fénye, mindne vidám és napsárga volt és édes az illat, finom a Malfoy-birtok levegője. És Draco újra és újra kívánja itt a barackfák árnyékában.

-         Emlékszel, amikor azon rettegtünk, hogy talán sosem szeretkezünk itt a vízesésnél? – nevetett Draco.

-         Ó igen emlékszem. Nagyon sajnáltam volna kihagyni ezt az élményt – mosolyogta vissza Pansy, nedves haját hátrasimítva a homlokából. – Mit szólnak anyádék? Három napja lent vagyunk a tónál, Scorpiusról teljesen megfeledkezünk.

-         Meg kell érteniük. Nem oylna egyszerű összehozni egy unokát. Sok odafigyelést és próbálkozást igényel – vigyorgott Draco.

-         Mert tudják? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Jaj Pansy, már két hete egyfolytában náluk van Scorpius. Sejthetik, hogy mivel ütjük el az időnket kettesben – simogatta meg Pansy derekét Draco. – Kislányt szeretnék  - álmodozta Draco.

-         Aki ében mint én? – tiltakozott Pansy.

-         Igen. A kis gonosz nézéseddel – nevetett Draco. – tetszene nekem, ahogy próbálom leszoktatni a gonoszságairól

-         …és nem sikerülne – tette hozzá gúnyos mosollyal Pansy.

-         Ma megcsinálsz egy tesztet? – kérdezte türelmetlenül Draco.

-         Nem – nevetett rajta Pansy, s megsimogatta Draco nedves sötétesvizes szőke tincseit. – Mondtam. Most nem akarom azt mint legutóbb, hogy egy rózsaszín csík jelezze, hogy terhes vagyok. Azt szeretném, ha én magam ébrednék rá, a testem változásaiból. Úgy az igazi. Az olyna más. Az az igazi ráébredés az anyaságra. Most ezt szeretném megélni. Nem sietük sehova. Sikerül amikor sikerül – erősködött Pansy.

-         Jól van. Csak annyira várom már – nyomott csókokat Pansy tarkójára Draco. – Legyen most itt még egy… - búgta Draco, kedveskedőn simogatva Pansy derekát.

-         Telhetetlen vagy – sóhajtotta Pansy, de hagyta, hogy Draco ismét a tó szélére emelje, s a hatalmas fürdőlepedőn összegabalyodva hemperegjenek. Csak ölelték egymást, s újabb és újabb ziháló ölelésbe csapott át a csókolódzásuk. Közeledett a napnyugta. Pansy az eget nézte kettejük felett. Hullottak rájuk a virágszirmok. Bearanyozta a nap fénye a testüket. Draco kedvesen cirógatta át a törékeny női csípővonalat.

-         Különös lesz majd, amikor nem csak Scorpius lesz – gondolkodott Pansy.

-         Elképzelni sem tudom, hogy fog rá reagálni. Annyira szereti ha vele foglalkozunk, eddig mindig ő volt a középpontban. Teljes figyelmet szenteltünk neki és most ez meg fog változni – bólintott Draco.

-         Igen. Érzékenyen reagál majd biztos rá. De megszokja. Fabian és Dee is nagyon megszokták egymást – bizonygatta Pansy. – Tavasszal és nyáron a legszebb a Malfoy-birtok.

-         Szép az mindig – tiltakozott Draco.

-         Persze. De ilyenkor szinte beleszerelmesedek – áradozott Pansy. – Az illatok, a fények, a színek, a táj. Minden olyan gyönyörű.

-         De a legszebb én vagyok – vágta rá beképzelten Draco. Pansy felkacagva suhintotta meg Draco szőke tincseit.

-         Ha már nem engem mondasz legalább Scorpiust dicsérnéd – vágta rá Pansy.

-         Persze ő az én nyomdokaimon halad – bólogatott Draco. Lebukott nap, s ezzel máris hűvösebb lett a levegő.

-         Menjünk vissz a kúriára – kapta fel a levendulaszín fürdőköntösét Pansy. Draco is felkapta a maga zöld köntösét, s összehajtották a nagy fürdőlepedőt. Draco átkarolva Pansy csípőjét indult meg a kastély felé. mindketten az épület homlokzatát nézték. Pansy Draco vállára hajtva a fejét hagyta hogy igazán Draco karjának tolására vigye előre a lába. Fellépkedtek a hátsó terasz lépcsőjén, s a kastélyba lépve máris Scorpius rontott nekik.

-         Anya! Apa! Megint a tónál voltatok? – kérdezgette Scorpius.

-         Igen kicsim – felelte Pansy.

-         Holnap én is veletek mehetek? – kérlelte őket Scorpius.

-         Jó, majd honlap – bólintott rá Draco.

-         Ó az jó lesz, jó lesz! – ugrándozott vissza a nagyszüleihez a szalonba Scorpius. – Holnap én is megyek pancsolni! – újságolta a szalonban lelkesen.

-         Arra gondoltam vacsora után…az ágyban folytathatnánk – javasolta Draco.

-         Mh nagyon jól bírod – paskolta meg Draco derekát Pansy, ahogy szembe fordult a férfival.

-         A kedvedre szeretnék tenni. Ha neked is jó sokkal hamarabb teherbe esel ebben bízom – csókolgatta Pansy arcát Draco.

-         Lehet már éppen most is terhes vagyok Draco – emlékeztette Pansy átkarolva a férfi nyakát.

-         Igen persze…de ha már biztosak lehetnénk benne… a karjaimban hordoználak – emelte meg a földről Pansyt a derekánál fogva Draco.

-         Draco, te sose hordoznál engem a karjaidban, még akkor sem, ha kényszerítve lennél rá – nevetett Pansy.

-         Jó igaz. Hát az fáradtságos dolog is – vágta rá egyértelműen Draco. – Van egy ötletem.

-         Draco annyi képtelen ötleted van hogy csak győzzem végighallgatni őket – sóhajtott fel Pansy megindulva a lépcsőn felfelé a hálószobájuk felé.

-         Mi lenne, ha elmennénk nyaralni kettesben – pedzegette Draco. – Sehol senki, se Scorpius. Csak mi ketten.

-         …és a szex – tette hozzá Pansy.

-         Hát igen – vágta rá Draco.

-         Ehhez Draco ki se kell moccannunk a hálószobából, elég bezárnóznunk ott is tudunk éppen eleget szeretkezni – felelte hűvösen Pansy.

-         Persze, de az nem olyan. Itthon már annyiszor csináltuk – legyintett Draco. – De ott az új környezetben…

-         Jó inkább megcsinálom a tesztet – bosszankodott Pansy.

-         Nem, nem – tiltakozott Draco. – Legyen úgy, ahogy te akarod. Nincs teszt. Csak tudd már hogy állapotos vagy! –szorongatta meg Pansyt.

-         Jó hát nem olyan egyszerű ráébredni – tárta szét a karját Pansy. – De nekem tetszik ez a nyaralás ötlet. Helyszínt én választok! – mondta ki ellentmondást nem tűrve.

-         Jó, válassz helyszínt, lényegtelen hogy hol csak csináljuk – vihogta Draco. – Gyereket akarok!

-         Nahát képzeld kivételesen egyet akarunk, mert én is – kiáltott ki a fürdőből Pansy.

-         Hát ezt örömmel hallom mindig tőled – dőlt az ajtófélfának Draco, miközben nézte, ahogy Pansy a zuhany alá áll.

-         Ne less! – húzta el a függönyt Pansy.

-         Mintha nem láttalak volna már meztelenül annyiszor – forgatta a szemét Draco.

-         Akkor is a mosakodás az intim ügyem. A magánügyem. Senkire sem tartozik – érvelt Pansy.

-         A pisilésem is az intim ügyem – vágott vissza Draco. – sZóval te se nézz engem pisilés közben.

-         Azért néztelek, mert az én jelenlétemben nem szoktak férfiak pisilni. Még a férjem se pisiljen előttem – szólt ki komoran Pansy.

-         Ezért belém fagyasztottad még a pisit is a tekinteteddel – morogta Draco.

-         Ejthetnénk a témát? – zárta el a csapot homlokráncolva Pansy.

-         Hogy mondjuk majd el Scopriusnak? – kérdezte bizonytalanul Draco.

-         Addigra majd kitaláljuk – legyintett Pansy. – Szerintem megkérdezem Daphnét ők hogyan vezették fel a kistesó témát Fabiannak. Mert Fabian nagyon jól kezelte a helyzetet annak idején úgy emlékszem.

-         Mit kérsz holnap vacsorára? – kérdezte Draco. – Mert úgy adom le  a rendelést.

-         Mh találd ki most te, semmi ötletem nincs. Téged kérlek tálcán – lépet ki a függöny mögül pajkos mosollyal Pansy.

-         Ó hát ezt a fő fogást ma is tudom szolgáltatni – búgta Draco magához húzva atörülközőbe csavart feleségét. – Tudod Pansy, szerintem fölösleges itt közöttünk ez a törülköző. Szabaduljunk meg tőle! – húzta le a nőről a nedves törölközőt és behúzta az ágyra a hálószobába.