Kettesben ültek Florean fagyizójában, de csak süteményeket rendeltek. Elég hideg volt most a fagylaltokhoz. Draco feketében volt, de ma kivételesen jó hangulatban. Astoria szőke haja a karjára omlott, s néhány tincs az asztal felett hullámzott. A december meghozta a karácsonyi hangulatot. Karácsonyfa díszek csüngtek az ablakokon, egy szép gyertyaégett az asztalka közepén, amely körül angyalkák hintették a hópelyheket. Kettesben voltak. Scorpiust hátrahagyták a Zabini-villában.  Draco átsimította a lány szép pirospozsgás arcát. Astoria csillogó szemekkel mosolygott fel rá.  Sokat mozdultak ki. Főleg a környékre. Astoria járt időnként a Malfoy-birtokon. Furcsa kapcsolatuk volt. ÉS megoldatlan. És rendezetlen. Astoria átsimította Draco bal gyűrűs ujján a régi karikagyűrűt. Aminek nincsen párja. Eltűnt, akár a szeretett nő, oda lett vele. Pansy sem húzta le sosem az ujjáról. Bennégett vele london belvárosában valahol a mágia titkos mátrixában. Draco zavartan húzta el a kezét.

-         Még mindig viseled – hajtotta le a fejét Astoria.

-         Csak akkor veszem le, ha egy másikat húzhatok a helyébe – mondta Draco felhörpintve az utolsó kortyot a kávéscsészéjéból. Nézte a csésze alján amradó cukor és kávészemcséket.

-         Ezt hogy érted? – nézett rá kutató tekintettel Astoria.

-         Ahogy mondom. Házasodjunk össze – nézett rá komoly szürke szemekkel Draco. Astoria hátradőlta  cukrászda apró székében.

-         Te most itt megkéred a kezem? – nézett rá megrökönyödve Astoria.

-         Nem. Nincs nálam egy jegygyűrű sem – rázta a fejét Draco. – Csak felvetettem a javaslatot, hogy házasodjunk meg. Én nem vagyok együttélés párti. Az Blaise stílusa. Nekem nem tetszik ez a se veled se nélküled állapot. Hogy heti kétszer átjössz hozzám, hogy  összefeküdjünk. Nekem ez így nem megy. És Scorpius is teljesen meg van zavarodva. Nem tudja hova tenni már a te kirándulásaidat nálunk.  

-         De hát…még azt sem fogtam fel, hogy egyáltalán járunk, vagy együtt vagyunk, vagy mit tudom én mit csinálunk – hebegte Astoria. – Még mindig azt hiszem ,hoyg egyszer csak felébredek és véget ér az álom.

-         Pontosan erről beszélek. Velem ez történt. Véget ért egy álom. Szeretnék egy újat álmodni veled – mondta komolyan Draco. Szinte hideg volt az acélos szürke tekintet. Nem akart emlékezni egy korábbi lánykérésére, egy korábbi puccos esküvőjére, a tizenkét évi házasságára, arra, hogy van egy fia. Hogy özvegy. Hogy a megtépázott szívét és életét tudja felajánlani csak ennek a lánynak. Képtelen lett volna még egyszer eljátszani úgy , azt ahogy Pansyval. Nem menne. Képtelen lenne Astoriával is végigcsinálni mindnet úgy. Egy látványos eljegyzést. Neki már ez megvolt. És nem megy még egyszer. Msot, hogy ő jelenleg is visel egy karikagyűrűt. Amivel minduntalan azt sugallja, hogy ő egy másik nőhöz tartozik. Hogy még mindig gyászszínt visel, hogy alapvetően nem a szerelem beszél belőle, hanem a racionalitás. Nem azt jelenti, hogy nem szereti a lányt, hogy ne mvonzódik Astoriához. – Egyszerűsíteni akarom a kapcsoaltunkat. Ne legyenek kérdőjelek. Senki más nincs az életemben. Egy másik nő sem.

-         Csak egy halott igaz? – kérdezett rá könnyes szemekkel Astoria. – Szeretlek Draco hát nem látod? Régebben mint te a feleségedet! A volt feleségedet! Erre így? Ilyen hűvösen mondod ki ezt nekem? Szerinted mit érzek? Végignéztem a házasságodat. A szemem előtt pergett le az egész. Úgy éreztem magam mint egy színdarabban egy szobalány, aki a főszereplők közt csak elsuhan néha. És? Menjünk be most rögtön így az anyakönyvvezetőhöz? Álljunk oltár elé és kész! El van intézve? Törvényesen élhetünk? Nem veszed észre, hogy neked megadatott minden de nekem semmi? Se egy normális lánykérés, se egy normális esküvő se semmi? Szerinted milyen érzés nekem kullogni egy halott nő árnyékában, és tudni hogy mág most is csak a második vagyok és csak azt kapom, ami kijár a másodiknak? A második házasságnak, a második esküvőnek a második feleségnek.

-         Ne haragudj – babrálta a szalvétáját lesütött szemmel Draco. – De én ezt képtelen vagyok már máshogy csinálni. Nem tudok többet nyújtani, csak azt, ami vagyok. Ami megmaradt. Nekem ez már máshogy nem megy. Vagy elfogadod azt, amit adni tudok, vagy…akkor…vége – tárta szét a karját Draco szomorú szürke szemekkel. – Nem fogok megváltozni Astoria. Nem kínálhatok mást, csak azt amit adni tudok. Nem fog kitörlődni semmi sem az emlékezetemből. Sajnálom…sajnálom, hogy nem élheted ezt meg úgy…ahogy minden nőnek meg kellene. Akkor hatodévben én tényleg…többet is láttam ebben. Talán lehetett volna minden másképp. De nem így történt. S ezen már nem változtathatunk. Özvegy vagyok. Van egy fiam. A kérdés az. Elfogadod-e ezt a kapcsolatot így? – nézett fel szinte lehangoltan Draco. Érezte, hogy talán finomabban is rátérhetett volna a témára, talán jobban felvezethette volna. Elvégre mégiscsak megkérte a lány kezét itt Florean fagyizójában. Talán nem is a legtökéletesebb helyszín. De minden egyes momentum mintha jeges szilánk lenne a szívében. Mert minden eseményre beugrik egy másik egy régi. S Pansy reagálása rá. Borzalmas volt ezekkel az emlékekkel belevágni ebbe az egészbe. Képtelen lett volna még egyszer jegygyűrűt válogatni.

-         Ne haragudj! – kulcsolta rá az ujjait Draco kezére Astoria. – Nem akartalak megbántani. Nem kellett volna ezeket hozzád vágni. Annyira össze vagyok zavarodva én is. És persze boldog vagyok. Csak…valahogy nem így számítottam rá – sírta el magát Astoria. – Tudod annyira fáj a tudat, hogy én is emlékszem minden részletre, aZ elsőre. Az első eljegyzésedre az első esküvődre. ÉS annyira irigyellek érte titeket. Hogy nektek megadatott ez ilyen szépen és ilyen jól. Többet nem hozom fel. Butaság volt tőlem most is. Bocsáss meg – szipogta Astoria, s a száját Draco kezéhez szorította.

-         Jól van, menjünk – fizetett Draco, s kettesben indultak el a behavazott utcán. Draco csak nézte az abalktörlő mozgását. – Még január végére kérünk időpontot – mondta halkan Draco. Astoria csak rábólintott. Nem kérdezett semmit. DRaco pedig nem akarta sorolni hogy miért is vágott bele ilyen gyorsan. Márciusban Scorpius születésnapja. Árpilisban volt Pansyval az esküvőjük akkora semmikor sem akarta tenni. Egyáltalán a tavasz kilőve, mert akkor már volt esküvője. A nyári is kilőve mert Pansy akkor halt meg. Egy olyna hónapot akart, amihez semmi sem kötődik. Amikor nyugodtan gondolhat az új házassági évfordulójára. Szívfájdalom nélkül. És rájött, hogy a tél lenne a legideálisabb. Viszont most már mindjárt tél vége, ha Astoriával később térnek a témára, akkor egy teljes évet várhatnak. Dracónak pedig tényleg nem tetszett ,hogy egyre kevesebb indokkal tudja a fia előtt megmagyarázni Astoria oly gyakori jelenlétét a kúrián. Elege volt a magyarázkodásból. És NArcissa Malfoy rosszalló tekintetéből is. Neki fia van. Akárhogy is. Apa. Nem viselkedhet így.  Pansy évekkel ezelőtt rámondta erre a házasságra az áldását, ő maga üzente Scorpiussal. Akkor meg? Mire várna még? Ismerik egymást Astoriával. A Zabini villához kanyarodott, felveszik Scorpiust. A kisfiú már kifutott előre az apjához. Draco megölelgette a kicsit.

-         Szaladj vissza játssz még egy kicsit, apának megbeszélni valója van a keresztszüleiddel – mondta Draco visszaengedve a fiát. Draco csak a szalon szélén állt, várta, hogy Blaise kijöjjön hozzájuk.

-         Milyen volt a cukrászda? – kérdezte őket mosolyogva.

-         Felejthetetlenül emlékezetes – mosolygott rá Astoria.

-         Menjünk be az étkezőbe – mondta Draco. Daphné már a vacsorához terített. Blasie betette maga mögött az ajtót. – Összeházasodunk – mondta ki nyugodtan Draco. Daphné felkapta a fejét a szalvétahajtogatásból. – Most januárban.

-         Nagyon begyorsultatok – jegyezte meg Daphné. – Hiszen még most jöttetek össze. Vagy mit csináltok most tulajdonképpen… - nézett végig a feketébe öltözött Dracón. – Az esküvődön is színfeketében leszel Draco? Gondolom, hogy bealél tőle a húgom – jegyezte meg enyhe élccel Daphné.

-         Daphné kérlek! – szólt rá Astoria.

-         Csak szeretném Astoria ha ne mcsinálnál ostobaságokat! Egy hónapja vagytok együtt jóindulattal? És máris esküvő? Jól meggondoltátok? Draco szeret fejest ugrani a házasságokba aminek elég változó a kimenetele – jegyezte meg ironikusan Daphné.

-         Daphné! – szólt rá Blaise is.

-         Ne csitítgassatok! Más az amíg a barátaimról van szó s más amikor a családomról! – dobta le a szalvétákat Daphné. – Haza akarod vinni a kriptádba Astoriát is? Együtt akarod vele siratni Pansyt? Látom hogy hogyan élsz Draco nem vagyok vak. Nem akarom hogy a húgom egyfolytában a Pansy-imádatodnak legyen az áldozata. Könnyű most már szeretned Pansyt. A halottakkal jövünk ki a legjobban igazam van? Ezt kelljen a házadban hallgatni Astoriának hogy Pansyval ezt így csináltuk úgy csináltuk? És Scorpius? Mennyiben lehet az anyja Astoriának? Egyáltalán elrendezted ezt magadban Draco? – kérdezett rá kíméletlenül Daphné.

-         Teljesen nyugodt lehetsz Daphné, én nem ti vagyok. Átgondoltam mindent. Megkértem Astoria kezét. Igent mondott. Mivel az első esküvőmön ti voltatok a tanúk ezért, most új tanúkat kérünk fel. S ne haragudjatok, de készülnünk kell. Az eksüvőre – húzta el a száját Draco, s magához intve a fiát távozott a Zabini villából.

-         Ne hagyd sokat a temetőt járni – fogta le Astoria karját Daphné, tekintetével Draco után nézve. – Hidd el, hogy nem tesz jót.

-         Jól van jó, most megyek – fejtette le nővére ujjait Astoria ,s Draco után sietett.

Dracónak a legnehezebb feladat a fiával való nagybeszélgetés volt. A felnőtteket könnyen lerázta azzal, hogy ne ártsák bele magukat az életébe. A fiával elfogadtatni a dolgokat sokkal nehezebb lesz ezt érezte. Scorpius a könyvtárban olvasgatott, amikor Draco meglepte. Úgy döntött a nyakán az esküvő s a fia még semmit sem tud róla. Fel kell világosítania az új helyzettel.

-         most egy kicsit figyelj rám Scorpius rendben? – csukta be a fia előtt a könyvet Draco.

-         Igen apa? – nézett rá kérdőn Scorpius meglengetve a lábait a levegőben.

-         Biztosan észrevetted, hogy Astoria sokat van nálunk – kezdte a nyakát vakargatva Draco.

-         Igen, sokat játszunk – biccentett Scorpius.

-         Mit szólnál hozzá, ha most már minden nap itt lenne velünk? – puhatolódzott Draco.

-         Minden nap? – ráncolta a homlokát Scorpius. – És most már mindig ott alszik veled?

-         Nos…hát igen… - habozott a kényes kérdésen draco.

-         Csak anya aludt régen veled – mondta bizonytalanul Scorpius.

-         Igen, tudom – hajtotta le a fejét Draco. – De tudod…az már nagyon régen volt. Szeretném, ha Astoria a feleségem lenne. Úgy, ahogy régen anyukád volt a feleségem. Megkértem a kezét és ő igent mondott nekem. De ha nem akarod Scorpius akkor nem házasodunk össze. Akkor minden marad a régiben – nyugtatta a fiát Draco.

-         Engem nem zavar – rántotta meg a vállát Scorpius. - És most már ő lesz az új anyukám? – harapta be az ajkát Scorpius.

-         Nem. Astoria nem az anyukád. Csak nekem a feleségem lesz. De neked ettől ő ugyanúgy Astoria marad mint mindig. Csak most már itt él velünk – magyarázta a fiának Draco.

-         S te örülsz neki? – kérdezett rá Scorpius.

-         Igen, azt hiszem – bólintott rá Draco.

-         Hát…akkor én is – szorította meg a könyvét Scorpius az apjára nézve. Draco megkönnyebbülve mosolygott a fiára. Scorpius pontosan érti , hogy miről van szó. Ezt sejtette. De hát okos fiú volt ő. És a másik előny, hogy Astoria sosem volt idegen előtte. Kiskorától jól ismerte a lányt. Sokat játszottak együtt. Az, hogy Astoria látogatásai egyre sűrűbbek és rendszeresebbek lettek, egyúttal Scorpiusnak a megszokás érzését adta. Szinte a természetességet súrolva. Scorpius igazán nem is reagált Astoria első itt töltött napjaira. Kezdetben csak meglepődött, ha a reggelinél is meglátta a vendéget, aztán csak tudomásul vette. Könnyű volt elfogadni Astoriát apja mellett. Főleg, hogy intim érintéseket sosem látott, ahogy anyjától és apjától, ami talán felidézte volna benne Pansy emlékét és az apjához fűzött viszonyát. Draco pedig mindvégig igyekezett őrizni is, hogy Scorpius egyetlen pillanatra se érezze azt, hogy Astoria esetleg mint Pansy helyébe lépő asszony jelenik itt meg. Ebben az új szereposztásban. Az mindkettejüknek nagyon fájna. Astoria pedig nem is célozta meg, hogy Draco mellett az egykori feleség szerepét akarja betölteni itt a családban. Szereti Scorpiust és Dracót is. De akkor sem ő Scorpius anyja. Ezt titkon mindketten leszögezték magukban. Mielőtt oltárhoz lépnek.