Délután négy óra volt. De már teljesen sötét odakint. Csendesen szállingózott a hó az ablak előtt. Az organza függöny mögött hosszú fehér uszályos ruhában lehajtott fejjel állt a nő. Draco az ajtófélfának dőlve figyelte. Még nem vette észre. Elgondolkodva nézett ki a Malfoy-parkra. Egyszerű szabású fehér selyemanyag. A derekánál arasznyi szürke selyemöv simult, amit hátul masnira kötöttek, s leért egészen az uszályig. Draco mellényének is ugyanez a szürke selyemszíne volt, egyébként minden más fekete. A fürdőbe ment levenni a Pansytól végleg elválasztó utolsó tárgyat: a karikagyűrűjét. Sokáig nézegette a szép régi, mintás aranygyűrűt. A mostani egyszerűbb lesz. Háromsávos. Két szélen sárga belül fehér aranycsíkkal. Astoria magasabb volt mint Pansy. Nem volt fátyla. Sem muszlin, sem abroncsos gyönyrű habruha. Astoria nagyon visszafogott volt. Diszkrét ruhában, egyszerű vonalú, saját esésű ruha, csak a hátsó uszály húzta kissé hátra az anyagot ,ezzel nyújtva meg a szoknyarészt. Teljesen ujjatlan ruha volt. Viszont a szürke masni nagyon szépen kiemelte a lány karcsú derekát. Jól állt neki a ruha. Kiengedett hullámos maradt a haja. Egyszerűen nem csaptak felhajtást az esküvő körül. Nem verték nagydobra. Apró fehér virágcsattal tűzte csak meg féloldalt a haját. Rá várt. Tudta, hogy Draco csak most az esküvője előtt alig egy órával húzza le a karikagyűrűjét az ujjáról. Hogy Astoria hamarosan egy másikat húzhasson ismét a jobb gyűrűsujjára. Szomorúan nézett ki a hóesésbe. Egészen biztos, hogy nem ilyen esküvőről álmodozott. A szűk családdal, télen. Ilyen sötétben. Bánatosan simította át a függöny finom anyagát. Draco halkan lökte el magát az ajtófélfától, s rácsúsztatta a tenyerét a menyasszonyi ruhában ablaknál álló Astoria derekára.

-         Szeretlek, ugye tudod? – lehelte a szőke haj tövére a lány halántékánál. Astoria csak bágyadtan bólogatott, s lesütötte a szemét. – Boldog vagy? – kérdezte suttogva a lányt.

-         Szabad annak lenni? – nézett fel rá Astoria ártatlan smaragdszemekkel.

-         Ez a mi napunk! – suttogta mosolyogva Draco, s az ajkaihoz emelte a lány ujjait, s csókot hintett az ujjbegyekre. – Kijár nekünk a boldogság ma igazán – tette a finom selyemanyagra a kezét Draco, s ő is kinézett a hóesésbe. – Gyere, induljunk! – fogta kézen a lányt Draco, s elhúzta a Malfoy-címeres hintóba. Akármennyire szűk körű is volt azért Malfoy-esküvő volt. Fehér szalagokat lengetett a szél a Malfoy-hintó négy szélén is. A Wiltshire-i katedrális minden során fehér és rózsaszín virágok. A kapubejáraton pedig boltíves virágkapu várta őket. A három éves Dee hintette előttük a rózsaszirmokat rózsaszín ruhácskában. Tüneményes volt. Astoria és Draco együtt vonultak az oltárhoz. Scorpius az első sorban nézte végig az apja esküvőjét, a nagyapja és Fabian között ülve. Ezernyi gyertya égett a magasban, tökéletes megvilágítást adva az oltárnál zajló eseményekre. Draco fátyolos szemekkel mindvégig Astoriát nézte. Gyönyörű menyasszony volt. Csendes. Halk szavú, bájos mosollyal, szép smaragdszemekkel, megilletődötten. A fogadalom alatt mindketten a másikra néztek. A pap az oltárfüstbe tartotta a karikagyűrűket. Szinte vakította őket a fényár, az erős tömjénfüst, ami az oltár felől újra és újra megcsapta őket. Hatalmas adagokban. Draco leemelte az apró karikagyűrűt az aranytálcáról, s kezébe véve Astoria szép hosszú ujjait, finoman csúsztatta fel a komoly, kellemes vastagságú karikagyűrűt. Hűvösek voltak az ujjai. Vastag pelerinjét a szertartás idejéig félretette, s már fázott a hideg Wiltshire-i katedrálisban, de szerelmes csillogó szemekkel Dracót nézte, ahogy az ujjára igazgatja a jegygyűrűt. Astoria is leemelte a karikagyűrűt a tálcáról, s remegő ujjakkal csúsztatta fel Draco ujjára. Draco bazsalyogva várta, hogy felszólítsák az első hitvesi csók váltására, s magához húzta a szürke selyemszalagos karcsú derekat, s Astoria ajkaira hajolt. A szőke haj simogatta a kézfejét, Astoria hozzásimult a csók alatt. A két szőke haj egy pillanatra összemosódott. Nagyon érzelmesre sikeredett az oltár előtt a csókjuk. Gyengéd, ártatlan, és kifejezetten hosszú csók volt. Magas, vékony, sudár lány volt. És az övé. Ahogy felzúgtak az esküvő végét jelző ünnepi hangok Draco meghatódva szorította magához ifjú feleségét. Hiszen mindketten fiatalok voltak még az újrakezdéshez. És most tényleg nagyon boldognak érezte magát ezen a napon. Blaise fütyülése és torokköszörülése jelezte, hogy talán befejezhetnék már a vendégsereg előtti érzelmes nyelvjátékukat, s Draco nevetve húzta el a fejét, de a homlokát még Astoriáéhoz szorította.  Természetesen kivonult az egész Greengrass család. Apraja nagyja.  Visítoztak a gyerekek. Fabian ismerkedett az unokatestvéreivel.  Daphné csak hűvös élcelődéseket eresztett meg Marcus  iránt, aki láthatóan teljesen Daphné bűvkörébe került és egyszerűen le sem tudott szállni Daphnéról. Blaise azonban már Dracóékhoz igyekezett.

-         Ejha, fura a sors hallod, de sógorságba keveredtünk – vihogta Blaise.

-         Na igen, ebbe bele se gondoltam – vakarta meg nevetve a tarkóját Draco.

-         Ez van, a  Greengrass családból választottunk mindketten – nevetett Blaise. – Komolyan hittem is meg nem is az egészet! Jaj még ilyet! Aztán húzzatok bele az unokatesókkal! – kacsintott Astoriára. Aki fülig vörösödött. Dracóval egyáltalán fel sem merült témaként, hogy egyáltalán akarnak-e közös gyereket. Draco most hirtelen maga is meglepődött blaise kijelentésén. – Fabian sok kis unokaöcsit és hugit szeretne – röhögte Blaise.

-         Blaise! Gartuláltál már? – lépett hozzá Daphné, megszorongatva a húgát. – Annyira szép vagy húgom, hogy lekörözöl. Pedig a mi esküvőnk hát Blaise… azért nagyon ott volt – nosztalgiázott Daphné. – Csak valahogy ne mtudtuk mi ketten élvezni. Tudod talán ezt most nagyon ellopnám tőletek ezt az esküvőt. Mert minden pillanatát ki tudtátok élvezni.

-         Hát aki duplázik annak könnyű – vágta oda flegmán Blaise.

-         Tény és való, most az élményre adtam sokat. Szerettem volna, ha belső élményként élhetnénk meg mindketten az esküvőnket – szorította meg Astoria derekát Draco. – És úgy érzem sikerült is.

-         Teljes mértékben – nevetett hozzá Astoria. – Majdnem elsírtam magam annyira gyönyörű volt.

-         Énis, de csakis mert már kegyetlenül csípte a füst a szemem – jegyezte meg gúnyos mosollyal Draco.

-         Milly nem bírta végignézni. El is mentek – jegyezte meg Blaise.

-         Igen, gondoltam – biccentett elkomorodva Draco, de gyorsan megrázta magát. – Na jöhet a lakodalom? – kacsintott Astoriára, s megindultak a Malfoy-fogathoz.

Az esküvő után két héttel, Draco  Blaise magánrendelőjében kopogó cipővel lépdelt. Még tartott a rendelés. Blaise ma sokáig dolgozik. Draco méregette Aszklépiosz szobrát az előcsarnoki váróteremben. Szép ez a rendelő. Otthonos. Egyáltalán nem olyan mint egy kórház. Fent a betegszobák pedig ritkán használtak és elsősorban panzió hatásuk volt. Inkább egy apró villára emlékeztetett ez  hely, mint gyógyítói rendelés helyszínének. Végre kinyílt az ajtó. Blaise elbúcsúzott a betegtől, s meglepve látta, hogy még várja valaki az előcsarnokban.

-         Sógorkoma! – vihogta Blaise, mostanában ezzel húzta a férfit. – Mi szél hozott?

-         Lenne egy kis időd rám? – nézett rá Draco felé indulva.

-         Mindig – lépett hátra Blaise, s fehér orvosi köpenyét hátralendítve  helyet foglalt az íróasztalnál. Draco bezárta maga mögött a vizsgáló ajtaját. Blaise kutatva figyelte a férfit. Sejtelme sem volt mire számíthat Dracótól.

-         Baj van – ült le Draco teljesen komor arckifejezéssel.

-         Ha nem jött meg a Mikulás nem én vagyok a hibás – bazsalyogta Blaise kacsintva. De Draco felhős tekintetéből már látta, hogy hiába viccelődik.

-         Teljesen komolyan mondom. Problémáink vannak – mondta Draco, s idegesen kotorta elő az illanós szelencéjét, hogy rágyújtson egy fenyőillatú illanóra.

-         Öhm…nem tudsz aludni? Vagy rossz közérzet…vagy… voltaképpen kinek is van problémája? – ráncolta a homlokát Blaise.

-         Nekem – szívta meg idegesen az illanóját Draco.

-         Talán, ha kicsit jobban behatárolnád a panaszokat, a tüneteket – formált piramist az ujjaival maga előtt Blaise.

-         Jaj hát…elég nehéz erről beszélni – fújta ki a füstöt maga elé meredve Draco.

-         Nem jött össze a nászéjszaka? – vigyorogta Blaise. – Vagy a nászút?

-         Konkrétan egyáltalán nem volt nászéjszakánk. Mert azt hiszem…impotens vagyok – nézett meggyötörten a barátjára Draco. Blaise szemei kidülledve maradtak, s csak meredt maga elé.

-         Mármint…hogy…ööö – nyöszörögte Blaise a hangját keresgélve. Na erre az egy problémára nem számított most így hirtelen. – mióta?

-         Fogalmam sincs. Pansy óta – mondta ki a nevet lehunyva a szemét Draco, s csukott szemmel lélegezte be a fenyőillatot.

-         De hát Astoria az esküvő előtt is veled volt ne viccelj már! – csattant Blaise.

-         Tudom…de nem történt meg – nézett fel Blaisere kétségbeesetten Draco.

-         Mi az hogy nem történt meg!? – dőlt hátra Blaise.

-         Ezen mi a faszt nem értesz? – dühödt fel Draco. – Lefeküdtünk egymással ,de maga az aktus nem volt meg. Érted?

-         Nem mondod komolyan, hogy Astoria hozzád ment úgy, hogy tudta, hogy képtelen vagy normálisan kielégíteni? – sziszegte visszafojtott hangon Blaise.

-         Amint látod ez történt – dőlt hátra Draco a szája közé véve az illanót. – Azt hittem, talán a házasság helyrehoz  mindent ,a nászúttal úgy terveztük, hogy talán a környezetváltozás. De…a helyzet teljesen változatlan.

-         Ó basszus – dörzsölte a homlokát blaise előreborulva az íróasztalra. – El tudom képzelni mit érzel.

-         Nem fogalmad sincs mit érzek! – csattant draco a lepöccintve a hamut az ezüst tálcára. – Lassan két éve nem szexeltem egy normálisat ez van! És a feleségem sem tudom kielégíteni.

-         Szóval azt gondolod, hogy Pansy miatt van? – kérdezett rá Blaise.

-         Nem, azt képzelem, hogy komolyan velem van valami baj. Fizikálisan – nyomatékosította Draco. – Vizsgálj ki! – kapta az ajkai közé idegesen az illanót.

-         Pedig jobb lenne, ha a Pansy ügyben keresgetnéd a megoldást – tanácsolta Blaise.

-         Blaise kérlek ne emlegesd előttem, állandóan Pansytól zsong minden. Teljesen bedilizek már! – nyomta el az illanót a tálcán Draco.

-         Jó, akkor hogy tisztán lássak, egyáltalán nincs merevedésed? – kérdezett rá feszengve Blaise. EMglehetősen kimelegedett ettől a beszélgetéstől most a barátjával.

-         Hát…ezt elég nehéz most így pontosan megmondani – habozott Draco.

-         Nos én még annál kevésbé sem tudom megmondani – tárta szét a karját blaise.

-         Szerintem talán még az elején valami hasonló szokott is lenni – préselte ki magából nehezen Draco.

-         A behatolásig eljutsz? – kérdezte ráncolva a homlokát blaise.

-         Időnként – ingatta  fejét bizonytalanul Draco. – de utána igazán semmi.

-         Ti komolyan hónapok óta így szexeltek? – ámult el Blaise. – Hát nem is gondoltam. Mármint nem is mutattátok ki hogy valójában a kapcsolatotokban ekkora mély törések vannak. Illetve nem törés ez. Csak hát. Akármilyen is egy párkapcsolat azért fiatalon még erről szól – nyögte Blaise.

-         Vizsgálj ki! – erősködött Draco.

-         Jaj Draco! – forgatta a szemét Blaise.

-         Hoztam elég pénzt! – fintorgott rá Draco.

-         Ne sérts meg! – állt fel Blaise. Kedvetlenül húzott elő egy gumikesztyűt, s egy erős csattanással rántotta fel a csuklójára. – Told le a nadrágod! – intette fel Blaise a hűvös gyógyítói távolságtartó hangon. – Hajolj előre! – tette a tenyerét Draco hátára. – Ez kicsit kellemetlen lesz! – figyelmeztette előre Dracót, s ujjaival rutinosan tapintotta át a alulról. – Na hát ezt se hiszem el ,hogy ezt is meg kell élnem, hogy téged mogyorózlak – dörmögte Blaise. – Ne nevess! – szólt a férfira, miközben tapintgatta.

-         Nos mi a helyzet? – egyenesedett fel Draco ,ahogy Blaise ellépett tőle. Blaise ledobta a gumikesztyűt a kosárba a többi tetejére, s visszaült az íróasztalhoz. Elmélyülten figyelte Dracót. Természetesen sejtette nagyon jól, hogy felesleges a vizsgálat. Mert csak azt állapítaná meg, amit tud. Sokáig gondolkodott. Fürkészte Draco arcát. Draco várakozó arccal figyelte ahogy Blaise gondolkodik.

-         Na jól van – mondta ki végül Blaise. – mikor van Astoria ciklusa? – kérdezett rá kertelés nélkül.

-         Most – felelte rá Draco.

-         Akkor a jövőhét hétvége mindőnknek megfelel. Gyertek át Somersetbe. Átküldöm a héten a pontos címet – mondta rezzenéstelenül nyugodt tekintettel Blaise.

-         Mit tervezel? – húzta résnyire a szemhéját Draco.

-         Megnézlek élesben – nézett rá komolyan Blaise.

-         Ezt nem mondod komolyan – hűlt el Draco.

-         De igen. A gyógyítód vagyok, te pedig mindenáron betegséget keresel. Meg kell néznem, hogy pontosan hogyan és mint keletkezik a probléma. Egy teljesen ártatlan helyzetbe, s a nők rá sem jönnek a mi kis titkunkra – sandított Dracóra. – benne vagy?

-         Meg kell kérdeznem Astoriát – habozott Draco.

-         Csak egy kis hétvége. Semmi több. Nem kell túllihegni…