Szinte tavaszias volt az idő. Sütött a nap. Csak a szél csípett még mindig. A magaslat oldalába cölöpökre épített vadászház állt, szép oldalterasszal. A fák ágain hóréteg derengett. Draco becsapta a kocsiajtót, s kézen fogva Astoriát együtt lépkedtek fel a falépcsőhöz. Már sötétedett. A dombok mögött lassan kúszott hátra a nap aranysávja. A réz kopogtatót erősen ütögette meg Draco. Blaise nyitott ajtót. Pazar éjszakai köntösben. Fekete selyemköntös volt barnás mintával, sárkánymintás volt talán tűzlángokkal. De teljesen kivehetetlen volt. Borospoharat tartott a kezében, s a küszöbön állókra kacsintott.

-         Fáradjatok beljebb – tárta ki az ajtót, s gondosan bezárta az érkezők mögött. Daphné áttetsző méregzöld köntöse inkább provokáló volt. Fekete mintás combfix harisnya volt rajta. Fekete alsóneművel és melltartóval.

-         Már befűtöttünk – vihogta Blaise. Nem lehetett eldönteni, hogy mire érti. A vadászházban tényleg nagyon meleg volt. Egy hatalmas széles franciaágy előtte vastag kiterített állatszőrmék és ropogott a tűz a kandallóban. Ontotta a meleget a hálóra. Daphné az étkezőben nyalakodott. Főleg édességeket. Draco lesegítette Astoria kabátját, s maga is ledobta a fogasra a köpenyét. Blaise már tálcán hozta eléjük a pezsgőt.

-         Erre a különleges kirándulásra – koccintatta a poharát a két érkezőéhez. – Fenékig! – kacsintott rájuk Blaise, s Daphnéval maguk is megitták a pezsgőjüket. – Túlöltöztetek minket nem gondoljátok? – vigyorogta Blaise. Draco érezte, hogy azonnal fejbecsapja a pezsgő. Nagyon ütős volt. Szinte megszédült tőle. Blaise újratöltötte a poharakat, s behűtött pezsgőket tett a franciaágy mellé.  A két Malfoy összepislantott.

-         Na jó, de mégis hogy legyen? – forgott nehezen Draco nyelve. – Csak mi csináljuk, vagy ti is?

-         Jaj nem kell ennyire szabványosnak lenni. Ma igazán mindent szabad. Egy igazi kábult éjszaka ami csak a miénk – nyalta meg kéjesen az ajkát Daphné, s rátapadt Draco ajkaira. Draco hátratántorodott. Daphné úgy csókolta hogy az valami félelmetes volt. Nem volt benne semmi visszafogottság. Csak az egzotikus illat, a mohó vágy, szinte őrjítően perverz volt már csak a csókja is. cseresznyeszínűek az ajkai, ahogy sóhajtva szétnyílnak, hogy újra rátapadjon Draco ajkára, s magával sodorja a bűnös vágyak mélyére. Daphné lélegzetvételnyi időt sem hagyott. Magára rántotta  a franciaágyra Dracót, s hosszú smaragdkörmeivel átsimított a férfitestén gyorsan vetkőztetve a fölösleges ruhákból. Dracóval forgott a szoba, csak a tűz, a vörös ágyneműhuzat, Daphné kéjes sóhajai jutottak el a tompa tudatáig. Bágyadtan érzékelte, hogy Blaise is ledöntötte az ágyra Astoriát. Melléjük. S Vetkőzteti ki a nőt a ruháiból. Dracóban felderengett, hogy miért nem érez most mégsem semmi megbotránkoztatót a négyesükben az ágyban, s hogy hogy lehet ennyire erkölcstelen. Amikor Daphné átforgatta az ágyon, s a derekára ült. Blaise is hanyatt vágódott az ágyon mellé, s vihogva könyökölt fel. Meghúzta a pezsgősüveget, s figyelte ,ahogy Daphné elhúzza róla a húgát.

-         Nos milyen érzés? – kérdezte blaise.

-         Micsoda? – nézett rá fátyolos szemekkel Draco.

-         Gátlástalannak lenni. Megismerni a krolátok nélküli világot. AZ igazi szabadságot – fogalmazta meg röhögve Blaise. S zavartan tapasztalta magán Draco hogy tényleg ezt is érzi, amit Blaise elsorolt. – Fullon be vagyunk lőve ugye tudod? – nevetett Dracóra Blaise.

-         Nem mondod – vihogta el magát Draco is.

-         De igen. Már fut a piacon a szer, amit kifejlesztettünk a Mungóban. És egyszerűen állati jó. Majd mindjárt meglátod – kacsintott blaise, s Draco kezébe is nyomott egy üveg pezsgőt s hozzákoccintotta a sajátját. Mindketten meghúzták az üveget, Draco pedig prüszkölve köpte ki ahogy meglátta, hogy Astoria és Daphné egymsát fralják az orra előtt.

-         Merlinre! – köhögte.

-         Jól nyomják mi? – nézte kettejüket Blaise. A két hosszú hajú Greengrass lány. A testvérek. A fekete és a szőke. A telt és a karcsú. – Csak rájuk nézek és nem tudom melyiket húzzam meg hamarabb – kortyolt a pezsgőből Blaise.

-         Azt hiszem belecsöppentem valami kegyetlen perverz álmomba – nyögte Draco, s letaglózva meredt a két nőre. Blasie elhúzta Daphnét, s ujjait rásimította a nő csiklójára. Daphné felsikoltott az érintéstől, s félre rántva Blasie köntösét nyalta át Blaise nemi szervét. Blaise átnyúlt Astoria öléhez is, aki készségesen tolta alá az ölét miközben Draco leeresztette szemhéjjal túrt a szőke hajzuhatagba. Fel sem fogta ,hogy most tényleg meredező vesszővel várja, hogy Astoria nyelve újra és újra átfusson rajta. Blaise magára rántotta Astoriát ,s Daphné átlendült Draco fölé teljesen magába fogadva. Daphné magas sikoltással helyezkedett Draco vesszejére, s Draco  fátyolos szemekkel bágyadtan nézte a gyönyörű nőt maga fölött. Sápadt fehér a bőre, duzzadtak a mellei, s akár a rózsaszirmok vörösödnek a mellbimbói. Nagyon szép a csípővonala, kerekded, mégis nőiesek a vonalai, a haja előre bukik, a melleire is, nyaldossák a telt kebleket, hozzásimulnak a karjához, a smaragd szemek hol eltűnnek fo lfelvillanaka türkiszzöld festék alól. És gyönyör a fülnek ahogy kéjesen nyögdécsel. Nagyon szépen szeretkezik ez a nő. Magas nőies sikolyokkal, és rendkívül jó mozgással. És tényleg szép közben. Csak Daphné mozgott. Draco hagyta, hogy irányítson. Daphné újra és újra átnyalta az ajkait. Tenyeréve la hajába túrt, s egész hastáncot lejtette a csípőjével. Draco fel sem fogta hogy maga is nyögdécsel Daphné alatt csak élvezve, hoyg a nő mozog felette. Észrevétlen könnyedséggel hajolt átAstoria, s Draco szinte csalódva érezte, hogy Daphné átlendítve a lábát, már át is szállt róla,ahogy Blaise maga alá gyűrte, s döngette vele az ágyat. Blaise rutinosan látta Daphnén hogy mit akar. Keményebben adta a lökéseket. Daphné szinte velőt rázóan sikoltott, tőle zengett az egész domboldal ebben Draco biztos volt. S csodálkozott hogy ne mszakadt át a fal, miközben blaise sokáig küzdött ,hogy Daphnénak minél hosszabb legyen az orgazmusa. Astoria simult Dracóhoz, s sokáig csókolóztak közben. Meg-megmoccant a vesszőn. Mindkettejüknek régen várt emlék volt ,hogy ismét együtt élvezzék a szeretkezést. Astoria megreszketett rajta. Draco mosolyogva hintette csókokkal a szép rózsapíros szívarcot. Astoria iscsak kába tekintettel viszonozta a pillantását. Mind a négyüknek teljesen bódult volt a feje. Blaise hagyta, hogy a házastársak had örömködjenek, majd ahogy Dracmellé zuhant a lány közéjük átsimította Astoria körte formájú derekát. A fenekére simította az ujjait.s hátulról simult a lányhoz. Daphné mohón smárolta le Blaiset mielőtt visszatért Dracóhoz. Draco hagyta hogy a nő ismét ráereszkedjen kemény férfiasságára. Csurom nedv volt ahogy már eljutott a csúcsra. Csatakos az öle, a combjai. Készségesen nyílt szét Dracót befogadva a női szirmok mélye. Tenyerét draco mellkasára tette, s végigsimított rajta. Blaise Astoria fenekéhez simulva döfte be vesszejét. Astoria hátrabukó fejjel nyögött fel, s Blaise tenyere beterítette a szép szőke haj keretezte melleket. Astoria vállára nyomva a száját fokozta a tempót. Astoria zihálva sikoltozott. Nővére teljes másaként. Csak ő szőkén és azokkal az ártatlan tekintettekkel, amitől az embernek minduntalan az az érzése támad, hogy egy szüzet ront meg éppen. Blaisenek is ez tetszett annyira Astoriában ez sejthető volt. Hogy állandóan a bűnös hódítónak érezhette magát aki ártatlan lányok megrontója. Daphnéval teljesen más volt. Ő annyira partner volt a szexben, a hűvös zöld tekintetével, a hideg szempillarebbentésekkel, a kéjes öleléssel. Mert Draco most személyesen is megtapasztalhatta, hogy ez a nő nagyon tud ölelni. Bosszankodva fordult át a nővel az ágyra, s Daphnét szinte a párnának szegezte.  S azok az egzitkus illatú, kéjesen buján ölelő karok ahogy átfonták a karját, ahogy a tenyerét végighúzza a hátán és a cspővonalán, ahogy a hajába túr. Ezt egy nő sem tudja így. Mert Daphné ölelésében volt valami. Ami senki máséban nem. Ahogy széttárja a combjait felkínálva a gyönyörök kapuját. Verhetetlen. Ezért esett mindne férfi a csapdájába. Mert Daphné nem csak  a kezdetekhez ért jól ,de igazán magához az aktushoz még jobban. Blaise ezért sem tudott sosem elszakadni tőle. Mert újra és újra ezt az ölelést akarta érezni. Daphnéét. Ahogy senki más nem ölel egy férfit.  Lágyan, eroitkusan átdobva a karjait a vállán, és szép nő az ágyban, a csúcson is. Ahogy a vékony fekete szemöldökvonal összeér, ahogy a szempillaák leereszkednek, s az ajkain feltör az öntudatlan sikoly. Draco már látta ezt a pillanatot eg felvételen évtizedekkel ezelőtt. Most már makacsul akarta, hogy Daphnéval jusson a csúcsra. Nem hagyta, hogy a nő megint az utolsó pillanatban szökjön meg előle, akár egy pillangó. A végletekig csigázva, mitn az előbb. Most akarja. Benne. Daphné szorította magához ,vergődött a mély lökések alatt. Draco pedig képtelen lett volna tovább tartani magát. Hosszú hónapok után végre ismét ráborult a kielégülés hulláma. Daphné is a fülébe sikoltozott. Virtustáncot járt a hüvelyizma Draco vesszején, a ki még mélyen belefeszítette az ölelő szorító forróságba. Midnketten zihálva ernyedtek el. S mellettük felcsattant Blaise és Astoria kielégült nyöszörgése is. Dracónak fogalma sem volt ,hogy meddig maradt Daphnéban, hogy mikro aludt el, hogy egyáltalán eszébe jutott e legördülni a nőről, vagy csak Daphné lökte már le magáról valamikor, amikor nagyon elnehezült. Csak arra ébredt, hogy Astoria szőke tincseivel ingerli ismét, a csók, ami érkezett viszont Daphnéé volt. Draco már a sötétben csak az illatokról, a testek méretéről sejtette, hogy éppen kit ölel, kit simogat és kit csókol, sokszor a két Greengrass már teljesen összekeveredett előtte. Blaise is beszállt, hol kényeztetve a nőket, hol valamelyiket magára húzva. Teljes volt a káosz. Dracónak pedig fogalma sem volt, hogy melyik nővel hányszor ment el az éjszaka folyamán. Igazán egészen biztos, hogy nem egy éjszaka volt. Mert ittak is, Blaise tálcán hozott valami harapnivalókat is, alapvetően mindig csak a tűz ropogott. Nem volt időérzékük sem semmi.  És hihetetlen, de akárhány kielégülés után is még mindig kívánta a szexet. Blaise alaposan feltuningolta őket ez biztos. Mert mind a négyen nagyon jól bírták a hétvégét.  Draco már azt sem tudta ki felé mászott, hogy kit csókolt csak érezni akarta az t a bódulatot. Időnként a két nő is összebújt. Átsimogatták egymást, de Blaie hamar elunta kettejüket, emtr magának kívánta már legalább az egyik nőt. Közéjük csapott, s mikor melyiknek a szájára tapadt mohón. Az ujjai felváltva jártak a két testvér hüvelyében, ahogy már azt sem tudták mikro hogy fekszenek kin keresztül jut éppen a kielégüléshez melyikük. Fülledt, erotikus és kéjesen romlott órák voltak ezek négyesben. Egyikük sem volt teljesen önmagánál. Mert egyre ment ,hogy a szőke vagy a barna férfi, vagy a szőke vagy az éjfekete hajú nő, csak éppen aktus legyen. Ez az egy számított mind a négyüknek. Draco maga sem értette, hogy a nagy minden mindegy kivel mit és hogyan hangulatban azért mindkettejüket csak a két nő érdekelte. Már csak homályosan rémlett hogy csináltak valamiket hármasban, négyesben teljesen összegabalyodva, hogy kinek a csiklóján van az ujja és éppen ki az aki a hímvesszőjére ereszkedik, hogy ki simul hozzá, vagy kit csókol. Teljesen hullámzott előtte az egész. Amíg vasárnap reggel a zsaluk mögül nem szűrődött be a napfény.  Az ágyban szétterülve és soha még ilyen kielégülten nem feküdt. Az ajtófélfát megkocogtatta valaki. Draco felnézett.

-         Jó reggelt – nézett rá futó mosollyal Blaise. -  A gyógyítói megállapításom, hogy tökéletesen működik. De Daphné mint nő is ezt közölte velem. Egyéb bizonytalanság? – kérdezett rá szárazon.

-         Nem nincs. Illetve…ezt komolyan megtettük, nem álmodtam?

-         Nem, nem álmodtál – kortyolt a börgéjébe Blaise.

-         Mit iszol? – kérdezte ásítva Draco.

-         Kávét – felelte Blaise.

-         Most mi lesz? Megdugtam a feleséged.

-         Én is a tied.

-         És nem is fizettem érte – vigyorogta Draco.

-         Hát én sem – felelte rá Blaise nevetve.

-         Komolyan belőttél minket? – kérdezte a szemét dörzsölve draco.

-         Igen. A pezsgőbe kevertem. Gyors hatású szer. És igazam volt Draco. Kellett a dózis. A lökés. Ami átbillent Pansyn. Valami olyan megbotránkoztató, ami kell ahhoz, hogy felérjen egy akkora katarzissal, amit akkor éltél át. Ezért javasoltam ezt a hétvégét. És lám igazam volt.

-         Igen…talán tényleg ez kellett – túrt a hajába Draco. -  Nem hiszem el, hogy ezt mondom. De nagyon értesz a szakmádhoz Blaise.

-         Kösz – biccentett rá Blaise.

-         Azért ez kemény egy hétvége volt – keresgélt a ruhái után Draco.

-         Megismételjük máskor is? – kérdezte inkább érdeklődve Blaise.

-         Még beszélünk róla – nézett vissza rá sandán Draco. – Az asszonyok?

-         Elmentek sétálni – biggyesztette le az ajkát Blaise. – mindjárt visszaérnek. A kulcsokat vissza kell adnom a tulajdonosnak. De kibérelhetem máskor is a vadászházat.

-         Nagyon durva volt amit csináltunk? – habozott Draco. – Perverz dolog?

-         Hümm…tudod az perverz és gusztustalan, amit a partner annak érez. Ezt nem lehet konkrétan körül írni. Kinek mi a határ. De kétlem hogy bármelyikünkben felmerült is egyetlen pillanatra, hogy valami illetlen dolgot teszünk. A szexben a szabályokat mi írjuk és nem mások. Mi magunk – biccentett Blaise. – Itt vannak –hallott a belépő csacsogó lányok hangját Blaise. Draco megkötötte a nyakkendőjét, s magára húzta a pulóverét. Már a cipőjét húzta, amikor Astoria belépett.

-         Elkészültél? Jaj nagyon finom itt a levegő – lépett hozzá Astoria.

-         Akkor, jövőhéten beugrunk Scorpiussal a Zabini villába – búcsúzkodott Draco. Kezet fogott Blaise-el. – Kösz, az élménydús hétvégét.

-         Szívesen máskor is – karolta át Blaise derekát búgó hanggal Daphné. Blaise megpaskolta a nő kézfejét.

-         Izzítsd be a motort cicám, mert mi is lépünk,  csak délután kettőig a mienk a vadászház – figyelmeztette Blaise.

-         Ó, kár…pedig élveztem a hétvégét – sóhajtott Daphné, lefelé indulva a lépcsőkön.

-         Hát mind élveztük – vihogta blaise, a kulcsokkal babrálva az ajtónál. A két kocsi megindult előre a lejtőn lefelé, egy ideig együtt haladtak, majd Blaise hangos dudálással elköszönt, s lekanyarodtak Somerset felé.