Daphné már megint csak idegesen kavargatja a kiskanalat. Feszülten kortyol a kávéba. Nem is érzi az ízét. Blaise szótlanul készíti el a gyerekek szendvicsét. Összepréseli a száját. Daphné már megint a reggelinél lapozgatja a számviteli anyagokat. Blaise megköszörüli a torkát. Semmi reakció. Daphné csak még egyet harap a lekváros péksüteménybe. Fel sem pillant. Feszülten huzogatja magán a kosztümfelsőjét. Blaise erősebben köhintget. Daphné figyelmen kívül hagyva a zajokat lapoz.

-         Daphné! – szól a nőre végül Blaise. – Reggelizünk!

-         Igen persze – nézett fel idegesen Daphné.

-         Rossz példát mutatsz a kicsiknek – mutatott a mappára Blaise. – Az étkezőasztalnál nem olvasunk! Rossz szokás!

-         Igen persze…csak olyan ideges vagyok – rágta a szája szélét Daphné. – Belevágtunk ebbe a RUF- projektbe és a bank ránkbízta a lezavarását. Át kell néznem a teljes anyagot – lapozta Daphné.

-         Ahelyett hogy átolvasod, miért nem beszéled meg velem? – kérdezte komolyan Blaise. Daphné értetlenül emelte a tekintetét Blaisere. – Én viszem a RUF-projektet – mondta Blaise teljes nyugalommam kenegetve a pirítósát.

-         Tessék? – kérdezte döbbenten Daphné.

-         Ruta és unikornisfőzetek – oldotta fel a mozaikszót Blaise. – A Mungó egy nagy szabású kutatási programja. Nemzetközi partnerekkel. A francia ispotállyal fejlesztjük ki a főzeteket. Tudod, hogy a rutakivonat a szakterületem – magyarázta blaise.

-         Nem, nem tudtam – nézett rá homlokráncolva Daphné. – egyáltalán semmit sem tudok a kórházi szakmai munkádról.

-         Mert egyfolytában azt hiszed, hogy én csak dugni járok a kórházba – mérgelődött Blaise. Daphné szúró oldalpillantással jelezte blaisenek, hogy nincsenek egyedül. Fabian vigyorogva nézte az apját. Dee a vajat nyalogatta a kiflijéről. Blaise megforgatta a szemét.

-         Akkor ma veled fogok tárgyalni? – rökönyödött meg Daphné. – Miért nem mondtad?

-         Hát mert tudtam én hogy te viszed az ügyet? Azt hittem a számvitelen már nincs tárgyalás – tárta szét a karját Blaise.

-         Most ez égő egy helyzet igaz? – préselte össze széépen rúzsozott ajkait Daphné.

-         Micsoda?

-         Hogy ennyire nem beszélünk meg semmit. Hogy ennyire nem tudunk egymásról a másik munkájáról semmit – sütötte le a szemét Daphné. – együtt élünk, de nem is ismerjük a másik életét.

-         Ne dramatizáld túl – legyintett Blaise.

-         Jó, inkább mondj pár szót a projektről – kortyolt a kávéba Daphné, s várakozó nagy smaragdszemekkel a férjére nézett.

-         Mint minden. EZ is a pénzről szól. A kutatás nagyon sokban van. Hiszen semmi garancia rá, hogy sikeres lesz a program. Ezért is kezdett a Mungó nyitni a befektetők felé. Természetesen ez a te szakterületed. Részesedésekről van szó. A Gringotts befekteti a tőkét, és a siker esetén nagy százalékú nyereséget fölöz le ha fut a program. Elsősorban ruta és unikornis hozzávalókkal készülő új fejlesztésű bájitalok. Eddig nem használtak a bájitalokhoz Unikornisvért. Most ezen újítanánk. Főleg gyógyíthatatlan betegségek és egyéb hasonló dolgokra használnánk, fejlesztenénk ki termékeket. Amit még nem tudsz, hogy kapcsolatba léptem Marcussal – Daphné eltátotta a száját. – Igen a bátyáddal. Az elsző számú beszállítónkká lépne elő. Persze számtalan más dolog is van. Az unikornisvér felhasználása komoly törvényekbe ütközik. Úgy hogy bevontuk Victort is az ügybe. Már csak a gazdag tőkés kellett aki finanszírozza a Wizengamot előtti bírósági dolgokat, és a kutatást, a kifejlesztést, a program indítását és felfutását. Nagy robbantás lenne. Nemcsak pénz tekintetében, de a gyógykészítmények forradalma is lehetne. Rengeteg dolog megoldódhatna. Természetesen fajvédelmi törvényeket kellene finomítani. Olyasmi lenne…mondjuk így unikornis önkéntes véradás ha lehet ezt így nevezni – nevette el magát Blaise. – A gyógyítás forradalma itt van daphné. És belecsöppentünk a sűrűjébe.

-         Sejtem ki vetette fel az ötletet – húzta el a száját Daphné.

-         Összeültünk egy sör mellett megbeszélni a dolgot Marcussal. És kipattant a fejemből az ötlet. Megbeszéltem Pye-al, és felterjesztettük a javaslatot a Mungó vezetőségébe – áradozott Blaise. Teljesen belehevült. Látszott rajta, hoyg a szívügye a téma.

-         Nem is tudom mit mondjak Blaise. Én miért nem tudtam erről? Hogy sörözgetsz a bátyámmal? Hogy közös elképzeléseitek és terveitek vannak? Lenyűgözöl – nyalta meg az ajkát zavartan Daphné. – Persze mindig is ezt tetted velem. Miért nem mondtad eddig? – nézett kissé szomorúan a férfira.

-         Mert nem volt biztos – nézett el zavartan Blaise. A szalvétájával babrált. – Tudod, hogy utálok neked olyan dolgokról beszélni, amikről nem tudom, hogy mi lesz a kimenetele. Nem akarom hogy álmodozónak tarts. Ez férfiatlan dolog. Egy férfi célba viszi amit eltervez – törölte meg a száját a szalvétával Blaise, s futólag felpislantott a nőre.

-         Jaj Blaise! – kapta el a férfi kezét Daphné. – A feleséged vagyok. Nem kell mindig tökéletesnek lenned előttem.

-         Nem Daphné. Te olyan nő vagy, aki nem tudna egy olyan férfi mellett élni, akire nem tud felnézni. Akit igazán méltónak tarthatsz magadhoz, érted mit akarok megfogalmazni? – ráncolta a homlokát Blaise.

-         Igen értem. Hogy nem kevesebbnek érezzelek magam mellett ,hanem mindig többnek. De ez így is volt mindig is Blaise. Én azt hiszem tényleg mindig csodállak és jobbnak tartalak magamnál – nevette el magát Daphné. – Mennem kell. Akkor ma még találkozunk?

-         Nagyon valószínű – mosolyogta Blaise.

-         Hát ez így…érdekes lesz…mindketten a magunk érdekeit képviselve, illetve te a Mungó én a gringotts érdekeit… - ingatta a fejét Daphné.

-         Ne aggódj, ha máshogy nem tudjuk megoldani a szex még mindig ott van nekünk – vihogta Blaise.

-         Igaz is, és most még a férjemmel is tehetem kivételesen – kacsintott Daphné az aktatáskáját felkapva, s körömcipőjében tipegve, a táskát himbálva sietett  a méregzöld hatalmas autójához.

Elegáns luxusétteremben zajlott a tárgyalás. Daphné Richarddal és az egyik alelnökkel érkezett. Akár két jégcsap, ültek egymás mellett. Daphné feltartott fejjel, kissé hideg smaragdszemekkel. Időnként résnyire húzva a szemhéját. Richard a nyakkendőtűjét igazította meg, ahogy leereszkedett a kedélyes ebéd melletti megbeszéléshez. Mindketten hivatalosan, Daphné sötétzöld kosztümben, Richard fekete öltönyben. Hozzájuk mérten Blaise fehér ingujjas, lazán kötött nyakkendőben, egy őszes férfi társaságában érkezett aki a Mungó igazgatója volt és egy hosszú egyenes szőke hajú nővel. A két vezető kezet fogott egymással.

-         Ms Emma Green – nyújtotta a kezét a kék szemű nő. – Zabini doktorral én viszem a projektet.

-         Daphné Greengrass – szorította meg fagyosan a nő kezét Daphné. Sejtem micsoda projektjeitek lehetnek odabent a laborban! – húzta el a száját Daphné alig észrevehetően. Fiatal nő volt. Mindne bizonnyal baba előtti testtel. Hát igen! Daphné felcsapta a mappáját. Richardon kívül igazán senki sem tudta, hogy az étkező asztal két oldalán házastársak ülnek egymással szemben. Személycsere volt a vezetőségben. És már hány éve volt az ő házasságuk! Hihetetlenül régen! Nyolc éve!

-         A szerződésünk – nyújtott át egy sötét bőrkötéses mappát a Mungó igazgatójának Daphné.

-         Évi negyven százalék részesedés? – kerekedett ki az igazgató szeme.

-         Tekintettel arra, hogy a kezdeti két év előmunkálatokat, a kutatás, a fejlesztés és az új termék piacra dobásának minden költségét a Gringotts fedezi, ez a szerény százalék szinte csekélységnek bizonyul azokhoz a galleonszámokhoz viszonyítva, amit a havonkénti projektelőmenetel ütemterveinél láthat – hívta fel az igazgató figyelmét a finanszírozási összegre Daphné. Richard mindnekinek osztott egy-egy másolatpéldányt a mappából. Blaise futólag pergette át a lapokat, akár a kórlapokat a kórteremben.

-         És mennyi részesedést kapnak a fejlesztők? – emelte Daphnéra a tekintetét Blaise.

-         Egy egyszeri szabadalmi összeget kapnak – felelte hűvös tekintettel Daphné. – A vásárlások során szerzett bevételekből már nem részesülnek – lebbent meg a sötétzöldre festett szemhéj.

-         Értsem úgy, hogy minden nyereségből pontosan fele-fele arányban osztozunk a Gringottssal? – emelte meg a szemöldökét az igazgató. – Blaise mit gondolsz?

-         Elég húzós  - ingatta a fejét blaise.

-         Egy ispotálynak mi a legfontosabb? A gazdagság, vagy a betegek gyógyulása? – kérdezte fagyos tekintettel Daphné.

-         A kórházi betegellátást sajnos még nekünk is galleonból kell megoldanunk Ms Greengrass – jegyezte meg intrikusan Blaise.

-         Miért nem kérik akkor a francia partnerfejlesztőik pénzbeli támogatását is Mr. Zabini? – emelte meg a szemöldökét Daphné ő is szándékosan hivatalosan szólítva meg a férjét.

-         Hogyan részesülnek majd a kutatási társmunkatársaink a sikerekből? – kérdezett rá Emma.

-         Szintén a Gringotts egyszeri díjazásában részesülnek ők is – biccentett Daphné.

-         A Mungó védjegye alatt kerülnek kibocsátásra a szerek – emlékeztette a nőt az elnök.

-         Viszont a Gringotts pénzén – vágta rá hidegen Daphné.

-         Nem szokásunk alkudozni igaz? – villant a futó mosoly az elnök és az igazgató között.

-         Akkor most jöhet egy illanószünet – szólt közbe Blaise, s Emmával felemelkedtek az asztal mellől. Az igazgató is csatlakozott hozzájuk. A Gringotts tagjai ülve maradtak.

-         Nem fognak belemenni – dörzsölte meg a halántékát fejfájósan Richard.

-         Nem lesz más választásuk kell nekik a pénz – írta alá a saját szerződéspéldányaikat előre Daphné.

-         Túl magabiztos vagy – dorgálta meg Richard. – Azért mert ismerős talajon lépkedsz?

-         Blaise-re érted? – húzta résnyire a szemét Daphné. – Semmi köze a férjemhez. Egyszerűen így reális. Nincs a varázsvilágban még egy olyan befektető, mint a Gringotts. Beleölünk az egészbe egy csomó pénzt és egyáltalán nem biztos például az sem, hogy megnyerjük a törvénymódosítási pereket, vagyis hiába fejlesztik ki a gyógyitalokat, a patikákba már nem kerülhet. Vagy fordítva, talán mégsem sikerül elérniük a kutatással a várt eredményt, vagyis teljesen eredménytelen lesz a program. És mi mindezt fizetjük. Számtalan rizikófaktor van benne. Teljesen érthető, hogy ha mégis hasznos dologra áldoztuk a Gringotts jelentős készleteit, akkor az kamatozva térüljön meg számunkra a jövőben. Erről szól a bankszakma nemigaz Richard? – tette fel a kérdést búgó gúnyos hangsúllyal Daphné.

-         De igaz Daphné – felelte rá Richard a maga langyos közlésmódjában.

Blaise tartotta a tüzet a hosszú szőke hajú kollégájának is. Emma hátrasimítva szőke haját biccentett köszönetképpen. Gondterhelten nézett össze a három kórházi kolléga.

-         El kell fogadnunk – sóhajtotta Blaise.

-         Talán finomíthatnánk még a százalékarányokat – morzsolgatta a fültövét az igazgató.

-         Nem úgy tűnt, mint akik tényleges tárgyalásra jöttek – rázta a fejét elutasítóan Blaise. – Hat példányban kinyomtatott szerződésük van. Vagy ezt fogadjuk el, vagy semmit.

-         De ha befut a program, a Gringotts hihetetlen összegeket kaszál rajta – mérgelődött az igazgató.

-         Kétségtelen, viszont a rizikófaktor az övék. Állják a teljes kutatás munkadíját méghozzá igencsak kimagasló összeggel, ahogy az egész kutatás minden apró részletét, a legutolsó, legapróbb rutagyökérig. Mit akarunk még? – tárta szét a karját Blaise.

-         Nekem nem tetszik az sem, hogy egy összegben elintéznek minket, akiknek végülis köszönhetik majd a várható évenkénti óriási bevételeket – ráncolta a homlokát Emma.

-         Ez így megy sajnos – biccentett Blaise. – Bár mienk az érdemi munka…

-         Nos azért alaposan el lehetne éldegélni abból az összegből ami a kutatóknak jár, ha berobban a dolog. Ti is láttátok az összeget – jegyezte meg a Mungó igazgatója.

-         Ez így van. Egy egyszeri sikerdíj és az érdem, hogy mindne bájitalos üvegcsén a mi nevünk is fel lesz tüntetve a készítmények kifejlesztőiként – kacsintott Emmára Blaise. – Azt hiszem ez igazán kárpótolhat minket érte. – emma könnyedén felnevetett.

-         Igen igazad lehet – mosolygott Blaisere.

-         Jobb befektetőket nem találunk egy kétes kimenetelű projektre, én azt mondom fogadjuk el az ajánlatot – sóhajtotta Blaise. Elnyomták az illanóikat, s visszatértek az asztalukhoz.

-         Elfogadjuk a szerződésben foglaltakat – mondta ki a Mungó határozatát az igazgató. A Gringotts elnök elégedetten bólintott, s sorban aláírták a megállapodást. – Hogy a cooperációs partnereinkkel is megismerkedjenek, szeretnénk meghívni a Gringotts képviselőit is a hétvégén tartandó bálunkra.

-         Köszönjük a meghívást, természetesen ott leszünk – tette el különleges vezetői tollát a Gringotts alelnöke, s mindannyian kezet fogtak az asztalnál. Blaise ahogy megszorította Daphné kezét rákacsintott, s a szájához húzva kézcsókot hintett a karikagyűrű felé. Daphné csillanó smaragdszemekkel húzta el a kezét, s csatlakozott a két férfi közé.