Astoria ajkán végre felszakadt a kielégült sikoly. Draco már csak ezt várta. Ő is elernyedhetett a görcsös élvezet hullámain. Könyökére ereszkedve nyomta le a matracot Astoria oldalánál. Bágyadt mosollyal simogatta át a férfi fülénél a szőke hajszálakat a nő. Pihegve kapkodtak levegő után. Kimelegedtek. Draco legördült a nőről, s nagy levegővétellel törölgette a homlokáról a verejtéket. Astoria kielégülten nyújtózkodott mellette. Már Draco éppen elszenderedett, amikor Astoria hirtelen felült mellette. Visszatartotta a levegőt, majd kirontott a fürdőszobába, s Draco csak a vízcsobogásból hallotta, hogy megeresztette a zuhanyt. Összeráncolt homlokkal gyújtotta meg az éjjeliszekrényén a gyertyát. Ahogy átnézett az ágy másik oldalára, az összegyűrődött lepedőn tenyérnyi vörös folt éktelenkedett. Merőn nézte a foltot maga mellett a fehér lepedőn. Erőtlenül nyalta meg a száját, s felrántva a takarót kisiklott alóla, s a fürdőbe ment Astoria után. A nő a kádban guggolt, ujjai közül is csepegtek az élénkpiros cseppek, keveredve a vízzel. A kádban lassan folytak le a kis rózsaszínes patakok. Astoria ijedten nézett fel rá.

-         Mi történt? – hebegte Draco még mindig kikerekedett szemmel nézve a vörös patakokat.

-         Nem…nem tudom – lehelte félősen reszkető hangon Astoria. Draco kifordult a fürdőből, s idegesen áttúrva a haját csörgette Blaise ikertükrét. Semmi. A magánszámát is hívta azon sem reagál. A francba is! Persze hajnal egy óra, Blaise sem szereti, ha éjszaka zavarják.

-         Öltözz, elugrunk blaisehez, nem veszi fel a csipogóját – szólt be Astoriának, s gyorsan nadrágot rántott. Astoria alig törölközött meg Draco már tartotta neki a kabátot. – Gyere sietünk! – húzta magával a nőt. Besegítette a feleségét az autóba, s gyorsan becsapta az ajtókat. Astoira sápadtan ült mellette. Draco rátaposott a gázra.  Somersetben azonban csak a nevelőnő nyitott ajtót.

-         A doktor úr nincs itthon. Londonban vannak a rendelőben – mondta enyhe francia akcentussal a nő. Draco bosszúsan  ült vissza az autóba, s hajtott egészen Londonig. Astoira lehunyt szemmel ült mellette, kezét a hasára szorítva. Draco feszülten nézte az utat. Gyorsan hajtott. Minél hamarabb Blaise-nél akart lenni, s akarta tudni Astoriát. Emlékeiben még mindig ott csorogtak a piros vércseppek a lány hosszú ujjairól a kád fehér fényezésére. Draco éles kerékcsikorgással fékezett le a magánrendelő előtt, s kipattant a kocsiból hogy bedörömböljön az ajtón. Sokáig nem érkezett válasz. Draco egyre elszántabban verte az ajtót, mire végre kócosan, álmos szemekkel, fehér frottírköntösben mezítláb Blaise ajtót nyitott.

-         Draco? – lepődött meg Blaise s kissé nagyobbra nyitotta a szemét. Akkor meglátta a papucsban, a hálóingre kapott kabátban felfelé igyekvő Astoriát is. A korlátba kapaszkodva vette a lépcsőket. Blaise pedig pontosan tudta mit jelent az, ha valaki a korlátba kapaszkodik. Mezítláb kiugrott a lányért ,s ölbe kapva vitte be a házba.

-         Ő az én feleségem – morogta Draco.

-         Tessék akkor hozd utánam – adta át az ölében tartott Astoriát, akinek már komoly fájdalmai lehettek. Draco lefektette a nőt az ágyra, amit Blaise mutatott neki, s Blaise csak egy tekintettel jelezte, hogy menjen ki a szobából. Draco nehéz szívvel, de otthagyta Blaise gondjaira a feleségét. A dörömböléssel persze felverte Daphnét is. Köntösben, elmaszatolódott szemfestékkel, kissé borzasan kóválygott le az emeletről.

-         Kicsit késői vagy inkább korai a látogatás? – mormolta álmosan Daphné. – Mi az?

-         Astoria… - Draco nem tudta folytatni. Csak bennrekedt a hang s meredt a felesége nővérére.

-         A húgom? – kapta a vizsgáló felé a tekintetét éberen Daphné. – mi történt?

-         Nem tudom…valami vérzés – szorította a tenyerét a szája elé Draco, s az előcsarnok kanapéjára rogyva idegesen meredt maga elé. Vánszorogva teltek a percek. A vizsgálóból semmi sem szűrődött ki. Daphné is leült Draco mellé a váróba.  A körmét rágva várta, hogy Blaise kijöjjön. Remek éjszakájuk van mind a négyüknek! Felverték a házaspárt az éjszaka kellős közepén, Blaise pedig még félig álmosan vizsgálja odabent Astoirát. Még szinte félálomban.  Mindketten csak bámultak maguk elé. Várakozva. Nem is szóltak egymáshoz. Aztán az örökkévalóságnyi idő után, végre halkan kinyílt a vizsgáló ajtaja. Blaise lépett ki rajta. A pizsamájára kapta a fehér orvosi köpenyt. Már érződött a fertőtlenítő oldat és a gyógynövényszag. Sokkal éberebbnek tűnt bármelyiküknél. Hát a rutin. Az ügyelet teszi. Ott is akármikor ugrasztják éberen kell teljesíteni.

-         Blaise? – ugrott fel a kanapéról izgatottan Daphné.

-         Spontán vetélés – mondta ki a diagnózist Blaise. – Nem tehettem már semmit – ingatta a fejét Blaise.  – Elment a baba.  Sajnálom Draco – tette a kezét Draco vállára Blaise. Draco csak kimerevedett tekintettel bólogatott. – Gyere iszunk valami lélek erősítőt.

-         Aham, az jó lesz – motyogta Draco. – Hogy van? Fent van?

-         Nem, kapott egy altatót – rázta a fejét Blaise. – Nem akartam, hogy beforgassa magát rajta. És neked sem kell. – Blaise a hátsó kis társalgóban a bárszekrénynél keresgélt az italok között. Midnhármuknak töltött a lángnyelvwhiskyből. – Majd legközelebb.

-         Hát…nem is tudom…olyna rossz ómen ez is – borult el Draco kedélye.

-         Draco számtalan spontán vetéléssel volt dolgom. Előfordul az ilyen. Nem vagytok kivételek. Annyi, hogy kicsit jobban oda kell figyelnetek. Fiatalok vagytok még. Csinálhattok még számtalan gyereket – nyugtatta Blaise.

-         Valahogy nagyon hullámvölgybe kerültem az elmúlt évekbe – kortyolgatta Draco az italt.

-         Nézd eleve elég nehezen fogadta be Astoria  a véred. Elképzelhető, hogy valami miatt üti egymást. Volt valami az eset előtt? Nehezet emelt…vagy… - találgatta Blaise a szemét forgatva, s közben a kezével legyintgetve.

-         Hát…szeretkeztünk előtte – bökte ki a fejét vakargatva Draco.

-         Ühüm… - harapott az alsó fogsorára Blaise. – Ez már sokkal érthetőbb. A túl erős orgazmusok során előfordul, hogy kilökődik a nem stabilan megtapadó megtermékenyített petesejt.  Olyan hevesen húzódik össze a méh, hogy kilöki magából. Sajnos van ez így – bólogatott komoran Blaise. – Lehet hogy figyelemmel kísérem most már a gyerektervezéseket, ha nem gond – nézett fel Blaise a férfira. – Most nem árt, ha néhány hónap pihenés lesz. Azért mégiscsak egy vetélésen van túl. Utána pedig igyekszem minél hamarabb megállapítani a terhességet, ha sikerrel jártatok és az első hónapokban kerüljétek az együttléteket, hogy megmaradjon a baba. Néhány nőnél például annyira nyitott a méhszáj, hogy lépten nyomon attól kell tartanom tőle, hogy kipottyan belőle a gyerek – vihogta Blaise. – Lehet, hogy Astoirának több fekvésre lesz szüksége. Kevés mozgás, sok pihenés. És csak finom szex – tette hozzá pajkos somolygással Blaise.

-         O-ké – bólintott kábultan Draco.

-         Érthetetlen. Azt hitte ma Greengrassok csak úgy tolják magukból a kölyköket. Daphné is állandóan teherbe esett a legváratlanabb, a legösszecsapottabb pillanatokban is – jegyezte meg gonosz vigyorral Blaise.

-         Blaise nekünk csak olyanok vannak – tette hozzá karba tett kézzel Daphné.

-         Attól még terhes maradtál akkor is – felelte rá pimaszul Blaise.

-         Talán valami genetikai összeférhetetlenség? Tényleg lehet hogy a vér miatt? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Hát…ez azért durva megállapítás lenne – ráncolta a homlokát Blaise. – Én inkább arra gyanakszom, hogy egyszerűen Astoria esik nehezen teherbe. És még nehezebben hordja ki. Nem minden nő alkalmas a természetes gyermekszülésre sem. Mindenkinél változó. Nem vagyunk egyformák, de ebben éppen ez a jó – mosolygott nyugtatóan Blaise. – Nem kell kétségbeesni. Lesz baba. Nem ez, majd egy másik. És ha neked nem sikerül Draco. Akkor még mindig itt vagyok én – vihorászta Blaise.

-         Arról ne is álmodj! – sziszegte neki futó mosollyal Draco.

-         Egy idő után úgyis így lesz. Tíz év múlva tuti. Astoria is akar gyereket. HA nem tőled hát mástól – gonoszkodott Blaise. – Egy óra múlva felébred. Ha gondolod benézhetsz majd hozzá.

A vizsgálóból egy földszinti hátsó szobába fektette a nőt Blaise. Almazöld organzafüggönyös, kellemes szoba volt, fenyőbútorokkal. Nagyon magánrendelős hatással. Draco csendesen üldögélt az ágy mellett a széken. Várta,  hogy felébredjen a nő. Békésen szuszogott az ágyban. A szőke haj szétterült a párnán. Most ismét egyenes volt a haja. Kicsit sápadt a bőre. Meglebbentek a szőkésbarna szempillák, s Draco tekintete találkozott a smaragd szempárral.

- Hogy vagy? – suttogta neki közelebb ülve Draco, s megfogta a nő kezét a takarón.

- Elveszítettük a kicsit – súgta vissza lehangoltan Astoria.

- Igen tudom. Semmi baj, majd összehozunk megint egy babát – mosolygott erőtlenül a nőre.

- Persze – suttogta reményvesztetten Astoria. – Szeretem Scorpiust. De ő nem az én fiam. Szeretnék egy saját gyereket is – sóhajtotta Astoria. – Tudod, kicsit kirekesztettnek érzem magam közöttetek. Scorpius inkább egy gondoskodó nővérnek tekint. Sokszor félrevonultok kettesben. Eltűntök, temetői látogatásokra mentek, kicsit kizártok sokszor magatok közül. És idegennek érzem magam. Ha lenne egy közös gyerekünk, aki Scoprius féltestvére lenne valahogy talán jobban összekovácsolódnánk – simította meg Draco kézfejét Astoria.

- Így is lesz meglátod – felelte rá Draco.

- Ennek így kellett lennie – sóhajtott nagyokat Astoria. – Ha ez történt. Ez történt. Semmi sem történik véletlenül. Igazán azért nem is hangol le igazán. Biztosan ennek kellett történnie ha így történt. Amióta veled vagyok azóta hiszek ebben.  A feleséged vagyok. Pedig nem hittem, hogy az lehetek. De mégis. Bizonyos, hogy minden úgy történik körülöttünk, ahogy történnie kell – mondta ki határozottan Astoria. – Hát azért sajnálom, hogy most nem jött össze.

- Igen, én is. Már kezdtem beleélni magam – mosolygott bánatosan Draco, s megcsókolta a nő kézfejét.

- Sebaj! Egy év múlva már lehet a saját gyerekünket szorongatjuk itt a karunkban – simogatta meg Draco szőke haját Astoria.

- Azt hiszem nem baj, hogy nem mondtuk még el Scorpiusnak. Nagyon összezavarodott volna ha beharangozzuk, hogy lesz egy testvére aztán mégsem. Nehéz lett volna neki ezt így érthetően elmagyarázni és zavaros lett volna neki biztos – bizonytalankodott Draco.

- Igen, főleg, ha kiderül hogy tulajdonképpen minden hónapban terhes voltam egy kicsit csak sosem nagyon – nevetett Astoria. – Blaise szerint simán elképzelhető, hogy az elmúlt évben többször is terhes voltam anélkül, hogy tisztában lettem volna vele.

- Nos ő a gyógyító. Biztos jobban ért hozzá. A következőt rábízzuk – biccentett Draco. – Mármint…ööö..én csinálom meg, ő pedig benntartja – ingatta a fejét a furcsaságán Draco. Astoria felkacagott Draco fancsali képén, s a házaspár kedvesen összenevetett.

- Szeretlek Draco! – suttogta Astoria.

- Én is szeretlek – nyomott puszit a nő ajkaira Draco. – Blaise rámszólt hogy ne izgassalak sokáig.

- Szerintem másra értette – hunyorgott rá Astoria.

- Nos Daphné és Blaise stílusát ismerve biztos, hogy másra gondolt. Nem baj, akkor is pihenj, élvezd ki a magánrendelő vendégszeretetét, elvégre a sógorodnál vagy. Épp hogy csak nem fizetünk érte – gúnyolódott Draco. – Pihenj édes! – paskolta meg az ágy szélét Draco, s behúzta maga mögött az ajtót.