Scorpius maga után vonszolta az utazóládáját a Malfoy- kúria bejáratához, ahová már kijött elé az apja. Draco végigmérte a fiát.

-         Nőttél – nézte végig a fiát.

-         Tudom – felelte Scorpius. Hagyta, hogy az apja átvegye tőle a kalitkát és a ládáját. – Vártatok azért egy kicsit haza?

-         Persze -  karolta át a fia vállát Draco. – Szeretnéd megnézni a kishúgod? – kérdezte Draco a fiát. Scorpius csendesen bólintott, s követte az emeletre az apját. Apja hálószobájában egy szép kis hófehér kiságy állt. Benne egy egészen aprócska kislánnyal. Szőke pihés volt a haja és csak nyöszörgött néha.

-         Tehát ő Loise? – méregette az apró babát Scorpius, s átfordult az ágy felé Astoriához. Az ágy melletti széken régen látott alak ült.

-         Keresztapu! – vigyorgott rá Scorpius.

-         Gyere már ide te kis szőkeség! – intette magához a fiút Blaise. – Nem számítottál rám itthon igaz-e?

-         Nem – mosolygott megilletődötten Scorpius.

-         Na, nézz csak oda ki van ott! – mutatott ki a folyosóra, ahol a falnál gubbasztva egy mogyorószín hajú fiú guggolt. Scorpiusnak felcsillant a szeme, s kirontott a hálószobából a barátjához.

-         Fabian! – ugrott a fiúhoz.

-         Helo – vigyorogta rá Fabian huncut kacsintással. – megnézted a nunusát? – vigyorogta Fabian.

-         Nem – felelte lesütött szemmel Scorpius. Fabian átvetette a karját Scorpius vállán, s magához rántotta a barátját. – Milyen Franciaország?

-         Versenyből meztelenül végigfutottunk a lányok hálója előtt a folyosón, tök jó volt – röhögte Fabian. – de Pszt! Erről apám nem tudhat! Kérsz? – nyújtott egy csomagot Scorpius elé.

-         Mi ez? – nézte a színes golyókat Scorpius.

-         Francia drazsé – nyomott a szájába néhányat Fabian. – a húgom teljesen odavan érte. Karácsonyra is azt hoztam neki és mondta, hogy a nyárra hozzak neki jó sokat. A fél utazóládám franciadrazséval volt tele, tuti azt hitték a határon hogy csempészárút szállítok – röhögte Fabian. – Amúgy zongoraszakkörre járok – vihogta el magát Fabian. Scorpius homlokráncolva nézte a barátját. – Megtetszett az egyik csaj, aki oda jár. És az ő órája mögé kértem az enyémet. Na és te végigmérted a bukszákat? Tudod a lányokat?

-         Lányokat? – vakargatta a fejét Scorpius.

-         Mivel töltötted az időd a Roxfortban? – nézett rá Fabian.

-         A könyvtárban voltam – mondta komoran Scorpius.

-         Ó értem, én nem néztem tervrajzokat –vallotta be Fabian.

-         Én sem – felelte Scorpius.

-         Apa azt mondta most viszünk magunkkal a villába, nálunk leszel két hétig – mondta franciadrazséval teli szájjal Fabian.

-         Az nagyon sok idő! – örült meg Scorpius.

-         Készen vagytok a nagy útra srácok? – érte be őket Blaise. – Csak mi férfiasan egy laza kocsikázásra – kacsintott rájuk Blaise.

-         Igen!  - rántotta meg Scorpius magával vonszolva Fabian s már futott is le apja vadonatúj sportkocsijához. – Nyitott látod? Ha felülök a szélére akkor tisztára lengeti a hajam tök szuper – pattant hátra Fabian a lendületével magával sodorva Scorpiust is. – Fogadok hogy uncsi volt nélkülem a suli igaz Scorpius? – tartotta a drazsét a fiúnak.

-         Egy kicsit igen – bólintott Scorpius.

-         Mindjárt gondoltam. Én is ezt éreztem egyébként. Azért a Beauxban senki sem olyan mint a Malfoyok – vihogta Fabian. Blaise beindította a motort.

-         Daráld le azt az Etienne verset – nézett hátra a fiára blaise vigyorogva.

-         Dans un délire extreme, On vent fuir ce gu’on aime, On prétend se venger, On jure de changer, On devient infidele, on court de belle en belle! – mondta el a versszakot Fabian. – Ezzel nyertem a szavalóversenyt az elsősök között – düllesztette ki a mellkasát vigyorogva Fabian.

-         Hűha – nézett rá Scorpius.

-         Minden baromságba beneveztem csak hogy ne kelljen az órákon rothadnom. Az angol irodalmat utálom a legjobban – sóhajtotta Fabian. – Tele vagyunk egy csomó órával. Van tánc, festészet, és muzsika is. Mindenkinek kötelező hangszeren játszani. Tisztára fáj – dörzsölte meg a homlokát Fabian.

-         Ne mondj ilyet fiam! – szólt hátra Blaise. – Galleon vagyonokat fizetek ezért, hogy te oda járj.

-         Havi egyszer színházba megyünk, minden két hétben végig kell nézni a suli művészeti előadását a suliszínpadon, félévente kötelező egy utazáson részt venni. A Toulousi bortúrát akartam felvenni, de persze elsősöknek nem lehet – morogta Fabian. – A fővárosba mentünk Párizsba – húzta el a száját Fabian. – Ja és illemtan óránk is van az valami kegyetlen. Egy ezer éves aszott kontyos öregasszony tartja és állandóan a csontos ujjaival bökdös ha valamit nem megfelelően csinálunk. Tiszta kiszúrás! Jacob belecsípett a fenekébe – röhögte Fabian. – Amiért kitiltották az óráról és most egy teljes évet halaszthat miatta. Elég sok ködös tárgyunk van. Mint talárdivat, varázsesztétika, és külön gondolkodás órák a fiúknak és a lányoknak. Hát kész. Már lassan olyan órám is lesz hogy hogyan fakasszam dalra a madarakat a fákon – sóhajtotta Fabian. – Lehet jövőre szoknyát aggatnak rám ki tudja? Minden kitelik tőlük.

-         Egy teljesen kimagasló színvonalú iskola. És legalább mindne idődet lekötik, hogy ne baromkodjál sokat – nézett a visszapillantó tükörben a fiára. – Fabian semmi őrültség igen? – nézte a kocsiból kipattanó gyereket Blaise.

-         Nem, nem rombolok – válaszolta gyorsan Fabian. – Scorp gyere már be vagy lassulva! – sürgette a fiút, s hátraszaladt a kastélyparkba. – Dee! Diamond! Itt van Scorpius! Hol vagy? – kiáltotta előre a favár felé szaladva.

-         Sziaa!! – Diamons  egy csipkeanyagot lengetett a kezében, ahogy meglátta a vár felé rohanó fiúkat a torony tetején állva, s ő is lefelé futott a falépcsőn. Ahogy a fahídon találkoztak Dee egyszerre ölelte a át a két fiút. S a két Zabini testvér körbe kezdett ugrálni, magukkal rángatva Scorpiust is, s együtt ugráltak összekapaszkodva a fahídon. Dee puszit nyomott mindkettejük arcára. – itt vagyunk újra mindhárman! – sikítozta Diamond.

-         Csts! Anya azt hiszi erőszakollak te kis lökött ne visíts! – tette a húga szájára a kezét Fabian. – Dee te vagy a hunyó! – vigyorogta a lányra, s  meglökve Scorpiust már futott is elbújni a várba. – Százig számolj kettesével!

-         Utállak! – sziszegte neki Diamond nevetve.

-         Vigyázz ha apa meghallja ezért kikapsz – nevetett rá Fabian beszaladva a várba. A két fiú két irányba futott a várba, s gyorsan elrejtőztek. Hallották Dee magas éles számolását. Aztán megindult a keresés. Scorpius az egyik belső szobába bújt, s lekuporodva a fagerendára várta, hogy megtalálja a lány.

-         Fabian gyere, vigyél ki egy kis frissítőt magatoknak – szólt hátra az anyjuk.

-         Ne anya! Most éppen elbújtam! – dühöngött Fabian.

-         Ott vagy a déli torony lőrésénél látlak – adta meg a pontos helyzetet Daphné.

-         Kösz! – mérgelődött Fabian, s felhagyva remek bújóhelyével elfutott a villa felé.  Halkan reccsent a gerenda Dee súlya alatt. Scorpius várta, hogy rátaláljon a lány. Diamond bekukkantott a kis szobába.

-         Ó megtaláltalak – mosolygott rá a lány.

-         Mert sokáig akartál keresni? – nevetett rá Scorpius. Dee lekuporodott mellé a gerendára. Sötétzöld bársonyruhában volt, fehér gallérral. Csak a fekete cipő volt a lábán, harisnya nem.

-         Nem tudom. Gondoltál rám a Roxfortban? – kérdezte Dee.

-         Gondoltam rátok – bólintott Scorpius.

-         Rám vagy ránk nem ugyanaz – mondta Dee. Scvorpius sarokba szorítva nézte a lányt.

-         Jövőre már én is iskolába megyek a bátyámmal. Nagyon várom – tépett le egy bekandikáló fűszálat Diamond, s azzal sepergette a porszemeket a cipőjéről.

-         Te is a Beauxbatonsba mégy? – kérdezte Scorpius.

-         Igen, apa azt akarja. Azt mondta oda irat be – felelte Diamond. – Jó lesz a bátyámmal egy suliba járni már várom. Kár hogy nem jársz te is oda – billentette oldalt a fejét Dee.

-         Felszerelkezve a várvendég fogadására megérkeztem – lökte be a faajtót Fabian a lábával, s beegyensúlyozta a holmokat. Egyhatalmas vastag plédet terített le a gerendára, s sorba kipakolt rá. Tányérokat gyümölcsöket, szenvicseket édességeket, poharakat, s végignyúlt rajta. Dee a bátyja lábának vetette a hátát, s nekilátott a cseresznyeevésnek. A párosakat mindig odatartotta Fabiannak hogy kettészakítsák.

-         Na mi van lesmároltad már? – kacsintott Scorpiusra Fabian.

-         Hülye!- lökte meg a bátyját kivörösödve Dee. – állandóan a felsőbb évesekkel lóg a suliban írta nekem. Tőlük veszi át ezeket – magyarázta Scorpiusnak. – Egyébként meg csak az a baja, hogy a kis Florence-ét nem tudta elbűvölni. Tudod örök barátok – tartotta előre az öklét Dee, s a két fiú hozzáérintette a sajátját.

-         Így van – mondták hozzá a fiúk komoran.

-         Na és megnézted a kishúgod? Aranyos baba igaz? – kérdezte Dee a szőke fiút.

-         Dee te se voltál aranyos baba, utáltalak mert mindig bőgtél – vágta rá Fabian.

-         Most is sokat bőgök – felelte rá Dee.

-         Igen, most is utállak – lökte meg a húgát a térdével Fabian, s közben hahotázva nevetett.

-         A tesók nem jók -  sóhajtotta Dee a bátyjára csapva.

-         Nem igaz. Ti is jó testvérek vagytok – ellenkezett Scorpius a két testvért figyelve. Fabian a köpőcsészébe köpte a cseresznye magot s meghúzta a húga haját.

-         Au! – csípte meg Fabiant válaszként Dee.

-         AH! Hé! – ütött a húga kezére Fabian. – NE facsard a tököm te kis liba! – rántotta el a lány kezét. Scorpius csendesen rágcsálta az almáját.

-         Ha befejeztétek a kajálást hajtjátok nekem az ugrókötelet? – nézett a két fiúra Dee.

-         Nem – vágta rá nyersen Fabian.

-         Miért nem? – duzzogott Dee.

-         Na ilyenek a nők Scorp! – mutatott a húgára Fabian. – Persze hogy hajtjuk neked te kis süsü na eredj hozzad azt a kötelet – tolta meg a húga fenekét Fabian.

-         Ne fogdoss! – hessegette el a kezét Dee.

-         Te ne markolászd a tököm! – vágta rá Fabian. Scorpius szemlesütve figyelte a két szabatos Zabini huza-vonáját. Fabian fellökte magát.  – Gyere mert addig már csak nyávogni fog amúgy – lökte meg a barátját Fabian. Dee a két fiú kezébe nyomta az ugrókötél két végét. A két fiú távolabb állva, nézett egymásra. Fabian a fejével intett Scorpiusnak, hogy kezdjék meg a lengetést. Dee páros lábbal, egy lábbal vette a kötélhajtásokat.

-         Énekeljünk közösen hozzá?

-         Nem éneklek Dee! Eleget kell énekelnem a suliba kösz – morogta Fabian pléhpofával hajtva a kötelet. – Miylen lett az átlagod Scorp?

-         Kiváló

-         Az enyém is – vihogta át Fabian, miközben szakadatlan ugráltatták Deet aki egyáltalán nem akart belefáradni az ugrálásba. – Jó mélyen benyaltam az összes tanárnőnek. Megdicsérgettem a hajukat meg a szabásmintát ami alapjánkészítették a talárjukat tisztára beolvadtak tőle – kacsintott FAbian. – A fenének van kedve állandóan tanulni. Figyu Dee nem unod még a le-fel pattogást, mert nekem már kiállt a csuklóm – hajtotta az ugrálókötelet a másik kezébe átvéve Fabian.

-         Nem, nem unom, hajtsd még, gyorsabban, gyorsabban – intette a bátyját Dee.

-         Nem tudom ki a perverz – forgatta a szemét Fabian. Dee felnevetett, s közben felbotlott a kötélben. Fabian elhajította a kötelet, s a húgához ugrott. – Egyben vagy?

-         Igen – nézte a térdét Dee. – Na hagyjuk most az ugrózást, vagy akartok.

-         Nem – vágta rá Fabian. – Jöhet a drazsé? – nézett Diamondra.

-         Igen – szaladt be a várba Diamond. Fabian maga előtt csapkodva az ugrálókötelet futólépésben hajtotta magának a kötelet.

-         Szóval te nem akarsz ugrókötelezni mi? – nevetett rajta Scorpius.

-         Tisztára belém hozta, tök jó egyébként – értett egyet Fabian. Diamond lerúgva a cipőjét helyezkedett el hason fekve a drazsékat várva.Fabian kiszórta egy tálba, s egy szemet Dee felé dobott.

-         Nem talált – nevetett Dee. – Én jövök – célozta Fabian szájába. Fabian kitátotta a száját ,s Dee beletalált.

-         Már két napja ezzel szórakozunk – nevetett Scorpiusra Fabian.

-         És tegnap remekül összevesztünk – húzta el a száját Dee.

-         Miattad! – nézett rá Fabian a drazséba markolva.

-         Te köpted át a számba te mocsok! – nézett rá sértetten Diamond.

-         Mert azt mondtad hogy durván dobom – vihogta Fabian. – Gondoltam köpve jobban esik.

-         Nagyon zsibbadt fejed van – nézett rá fejét rázva Dee.  –Kérsz Scorpius?, Nem szájba dobósan – mosolygott rá kedvesen a fiúra. – Mesélj a kistesódról! Anyukád a kezedbe adta? – kérdezte kíváncsian Dee.

-         Astoria nem az anyukám – sütötte le a szemét zavartan és szomorúan Scorpius.

-         Astoria nem az anyja látod milyen buta vagy!? – lökte meg Fabian a húgát. – Kis buta – húzta magához a húgát, s a sértődött Dee fejére nyomott egy puszit.

-         Jaj ne haragudj tényleg – kapta a szája elé a kezét Dee.

-         Akkor mi nem is vagyunk unokatestvérek – állapította meg Fabian.

-         Nem, mi nem – bólogatott Scorpius. – De Loise az unokatestvéretek – súgta halkan.

-         Ne aggódj olyan nekem mintha uncsi tesók lennénk. A húgomat is unom, ő is uncsi tesó – vihogta Fabian. – Unokatestvérünkké fogadunk Scorp oké?

-         Nem – mondta Scorpius.

-         Jó nem, a barátság jobb mint a rokoni kapcsolatok – rántotta meg a vállát Fabian. – Nézd meg Deet! Ha az unokatesóm lenne nem látnám minden nap és sokkal jobban bírnám – bökte oldalba a húgát Fabian.

-         Fejezd be Fabian! – kiáltotta Dee.

-         Ne sikíts! – csitította a lányt FAbian. – Apa mindjárt idejön és azt hiszi, hogy kínzunk. De a testvéred állandóan ott van a sarkadban. Dee is akár egy kiscsibe egyfolytában utánam totyog – figyelte a húgát Fabian. – De Loise még kicsi. Úgyhogy tőle megszabadultál örülj neki – nevetett Fabian.

-         Gyerekek! Gyertek most már be a villába! – kiáltott be nekik Daphné.

-         Na vége a várjátékoknak – húzta fel a földről a húgát Fabian. – Holnap folytatjuk. Arra gondoltam Deet megkötözzük az ugrókötelével és az lesz a feladat hogy kimentjük az égő várból.

-         Nem tetszik ez a játék – húzódott el magába zuhanva Scorpius.

-         Miért nem? – kérdezte Dee.

-         Mert…nem szeretem a tüzeket – fonta keresztbe maga előtt a karját Scorpius.

-         Akkor csak simán a várból na  menjünk – finomította a részleteket Scorpiusnak megfelelően Fabian, s összeszedegette az uzsonnamaradványokat, s a húgával és Scorpiussal bevitték a villába.