A nyár végén tizenegy éves lettem. A bátyámmal együtt utaztam én is Franciaországba, a Beauxbatonsba. Apa nagyon kikészült. Láttam rajta. Fabianra bízott. A bátyám bemutatott a francia barátainak, tényleg sok felsös ismeröse van az iskolában. Szerintük egyikünk sem angol, mert az angol lányok nem szépek. Úgyhogy én sem vagyok angol. Ezt gyorsan eldöntötték rólam, hiába gyözködtem öket, hogy márpedig akár tetszik akár nem én angol vagyok. Minden héten kétszer kötelezöen írnunk kett haza, azt apa és anya is a lelkünkre kötötte. Fabian anyának címzi a leveleket én apának. De ettöl függetlenül a levelet mindkettejüknek írjuk. Sokat haboztam, hogy mi legyen a helyzet Scorpiussal. De nem kellett sokáig várnom, mert a Fabiannak érkezö levéllel egy idöben én is kaptam levelet töle. Csupa formaságokról írunk. Levélben úgysem lehet igazán kiönteni a lelkünket egymásnak. Majd a nyáron. Két levelet váltottunk egész évben Scorpiussal. Nem vittük túlzásba, de hát úgyis felolvassa Fabian, hogy mik történnek vele, fölösleges nekem is leírnia ugyanazt. Modern balettre szakosodtam. Elég sok táncórát felvettem, szeretek táncolni. Bár úgy tünik, hogy sülve-föve együtt lehetnék a bátyámmal valójában elég ritkán találkozunk. Nekem késö estig táncpróbáim vannak, mert minden két hétben fellépés az iskola elött. És természetesen az évfolyamversenyek itt is érvényesek. Minden elöadásra a résztvevök pontoznak. Fabian a barátait mindig megfüzi, hogy szavazzanak az én évfolyamomra a színpadi táncnál. Az évfolyamok közötti verseny gyöztesei pedig igazi turnéra mehetnek a vizsgaelöadásukkal. Jó lenne nekem is egyszer egy ilyenben részt venni. És az év szenzációja! Apa írta, hogy májustól már a patikák polcain lesznek a Ruta és unikornisfözetei!

-         Az én átlagom jobb lett mint a tied bi-bi-bí! – ingatta a fejét Fabian húzva a húgát.

-         De az én seggem kisebb mint a tied bibibí! És a spárgát is megcsinálom bebe – nyújtotta a nyelvét a bátyjára Dee.

-         Gyerekek fejezzétek be! – pislantott hátra a válla fölött Blaise, miközben besorszámozta a legújabb piacra dobott bájitaloslombikját.

-         Apa miért írsz számokat rá? – kérdezte Fabian.

-         Hogy ne tudd elolvasni mi van benne – vágta rá Blaise vigyorogva.

-         Fogamzásgátló? – kérdezett rá pimaszul Fabian. Blaise szörnyülködve nézett hátra a fiára.

-         Honnan ismersz te ilyen szavakat? – nézett a fiára sötéten.

-         Hát tőled – vágta rá csibészes vigyorral Fabian.

-         Tőlem biztos hogy nem! – tiltakozott hevesen Blaise, s elzárta a gyógyszereket, s zsebre vágta a kulcsot.

-         Ja tényleg Scorp! Nagy újság van! – szorongatta meg a húga vállát röhögve Fabian, s a szőke magas fiú felé fordult.

-         Fabian, ilyesmiről idegeneknek nem beszélünk! – szólt rá Daphné, az asztal közepére állítva a tálat.

-         De Scorpius szinte családtag – legyintett Fabian, miközben máris szedett magának.

-         Fabian kussolj jó? – szólt rá Diamond kipirulva.

-         Majd ha spárgába vágtad magad – röhögte Fabian megkoppintva a húga fejét a villájával.

-         Au! Hagyd abba! – lökte meg Fabiant a széken.

-         Dee melyik is a kedvenc táncod a rúdtánc? – kérdezte pajkosan Fabian.

-         Neked mi is a kedvenc zongoradarabod kispöcs? A – S Fabian füléhez hajolva súgta: - Rekviem?

-         Társaságban nem súgdolódzunk etikettből Trollt neki!!! Váháháhá! – mutatott rá a villájával Fabian mintha készülne felnyársalni.

-         Fabian viselkedjél fiam! – mordult rá Blaise a fiókokat ráncigálva. – Hova tettem a slusszkulcsom basszus! Kések kések! Gyorsan – mormolta maga elé Blaise.

-         Blaise! Kint hagytad a kocsiban! – kiáltotta be neki türelmetlenül Daphné.

-         Ó igaz igaz! – rohant ki Blaise. – Jók legyetek! – nézett még vissza a két gyerekre Blaise.

-         Akaszd máskor a fütyidre a kulcsokat apa! Úgyis mindig áll! – súgta utána röhögve Fabian, de a feje előrebukott a puha ütéstől.

-         Hallottam! Rossz vagy nagyon Fabian! – sietett erős parfümfelhőt eregetve maga után Daphné. – Dee nézz a fiúk körmére!

-         Oké anya! Jó mulatást! – kiáltotta utánuk Dee.

-         Mi lesz most? – nézte a siető, feltűnően elegánsan öltözött keresztszüleit Scorpius.

-         Befutott apa RUF-projektje. Készítenek egy csomó felvételt, meg interjút, bál is lesz. Már nem tudom hány napja megy ez a felhajtás. Anya állandóan erről áradozik – ingatta a fejét Dee.

-         Ó el sem hiszem. A férjem gyógyszerei a patikákban! MErlinre Blaise! Annyira csodállak, olyan zseni vagy! Mindig is tudtam, hogy sokra viszed az életben! Negyvenkét éves vagy a varázsvilág legbefutottabb gyógyítója az unikornisvér felhasználási forradalmát hoztad és az én pasim! – tette össze a tenyerét anyját utánozva Fabian s magas vékony hangon utánozva anyja szavait.

-         Csak irigykedik, mert ő egy kis senki apához képest – morogta Dee a bátyjára nézve.

-         Piruettek bajnoka megszólalt – húzta el a száját Fabian.

-         Vigyázz nehogy a torkodon akadjon a falat – nézett rá dölyfösen Dee.

-         Mert akkor szájon át lélegeztetnél hugi?! Bllööö! – közelített kitátott szájjal Dee felé.

-         Menj innen, büdös szájszagod van! – lökte el Dee.

-         De még mindig elnyomja a te lábszagod! – röhögte Fabian.

-         Szállj le rólam! – taposott Fabian lábára az asztal alatt Dee.

-         Na szóval Deenek megjött az első havivérzése! – váltott témát FAbian gyorsan kimondva s még idejében húzódott el, mielőtt Dee  nyakon vágja.

-         Olyan szemét vagy, miért mondtad el?! – kiáltotta hisztérikusan Dee, s dühében elsírta magát, s otthagyta az étkezőket, s felrohant. Scorpius megszeppenten ült a székében. Fabian ügyet sem vetve húga távoztára jóízűen falatozott.

-         Most nem sokkal, hogy hazajöttünk. Anya közölte velünk. Apa teljesen belesápadt. Hogy nagylány lett az ő pici kis Deeje! Jaj! – forgatta a szemét Fabian.

-         Most is sok vizsgád volt? – kérdezte Scorpius fülig vörösödve.

-         Annyira béna, mindent összevérez! Kikészítő! A fürdőben állandóan véres bugyik áznak a kagylóban, megmondtam neki, hogy ki fogom dobni az ablakon ha legközelebb is oda teszi! – morogta Fabian. – Jaj nem jó dolog egy nő a házban!

-         Talán megnézhetnénk a favárat – próbálkozott Scorpius elterelni a szót.

-         Jól van befejeztem a témát! Csak gondoltam figyelmeztetlek, hogy húzz el otthonról mielőtt a húgodnál is eljön ez az idő, vagy készülj fel mi vár rád – rágta tovább a falatot Fabian.

-         Akkor megyünk játszani? – kérdezte Scorpius.

-         Komolyan favárazni akarsz? Tizennégy évesek vagyunk – mutatott magára és Scorpiusra Fabian. – Jobb ötletem van.

-         Rögtön gondoltam, hogy jobb ötleted lesz – harapta be az ajkát Scorpius.

-         Gyere! – intett a fiúnak. Diamond piros szemekkel visszatért.

-         Hová mentek? – nézte a két fiút.

-         Oda, ahova te nem jöhetsz velünk – vágta rá Fabian nevetve.

-         Nagyon vicces – nézett rá sötéten Dee.

-         Elfutunk a közeli tóig és úszunk egyet bocs, jönni akarsz? – nézett kétkedve a lányra.

-         Direkt csinálod igaz? – tette keresztbe a karját Diamond. – Menjetek, úgysincs már kedvem hozzátok! – futott vissza a lépcsőn a szobájába Dee.

-         Tényleg úszni megyünk? Ez szemét program volt tőled – vonta össze a szemöldökét Scorpius.

-         Dehogy úszunk, de nem akarom kocsmába vinni a húgomat – legyintett Fabian átvetve a karját a barátja vállán. – Szóval el fogunk ázni, de nem úgy ahogy Dee gondolja. Valami érthető magyarázat kellett neki, hogy miért nem visszük magunkkal.

-         Kocsma? – hunyorított Scorpius.

-         Naná! Ma kirúgunk a hámból úgy férfiasan. Anyáék úgyse jönnek ma este haza, bent alszanaka a rendelőben – húzta magával a fiút Fabian. – Van itt nem messze egy remek kis falusi kocsma, főleg túristák látogatják. – A két fiú kiadós séta után érkezett meg a kis faházhoz. – Akármit kérhetsz, én állom – kacsintott Fabian, s gyors körben rendelt egy üveg lángnyelvwhiskyt maguknak. Zsúfolt volt a kocsma, a legvegyesebb társasággal. Fel sem tűnt a két suhanc, akik a sötétbe húzódtak az egyik sarokba. Fabian felbontotta az üveget, s töltött mindketejüknek.

-         Hallgatlak! – koccintotta a poharát Scorpiuséhoz.

-         Nem haladtam semmire – sóhajtotta Scorpius. – Azt hittem, talán ebben az évben. De nem. Talán mégsem a Roxfort lesz a megoldás. Nem tudom.

-         És? Van barátnőd? – vigyorgott rá Fabian.

-         Neked van? – kérdezett vissza Scorpius.

-         Olyasmi, de csak smárolunk – legyintett Fabian. – Nem kell visszafognod magad, csak én vagyok itt és nem kürtölöm szét.

-         Csak úgy mint Dee intim ügyeit? – ráncolta a homlokát Scorpius.

-         Jaj hát Dee bandatag – vihogta Fabian.

-         Lekapott egy lány a könyvtárban – vörösödött el Scorpius.

-         Ja azért jársz annyit a könyvtárba? A Roxfortban ott szokás ismerkedni? – nevetett Fabian.

-         Hát volt már akinek bejött – röhögött Scorpius.

-         És milyen volt? – kérdezett rá Fabian.

-         Szarul csókol – vágta rá közönyösen Scorpius.

-         Vagy csak nem éreztél iránta semmit – hörpintette ki a whiskyt a poharából Fabian.

-         Igen…lehet – kortyolgatta a saját whiskyját Scorpius. – Már azt sem tudom ki volt.

-         Megértelek. Ezek a nők olyan egyformák mint két tojás. Tudod…szoknya…körömcipő…haj – vágta rá Fabian, s felvihogott.

-         És neked? A zongorista? – nézett rá Scorpius.

-         Igen – mosolygott rá pajkosan Fabian.

-         Szerelmes vagy belé mi? – nézett a pohár aljára Scorpius.

-         Öhm…beszéljünk inkább másról – terelte el a szót gyorsan Fabian. – Aza két alak már percek óta minket bámul. Remélem nem valami korhatárellenőrök és éppen ki akarnak rúgni innen minket – intett a fejével a távoli lóca felé Fabian. Scorpius megfordult a padon, s megkereste a tekintetével a két alakot. Ahogy találkozott a tekintete a férfi kék szemével a férfi elővette a pálcáját.  Scorpius visszafordult. Érezte, ahogy megszédül.

-         Két pohár whisky és mindjárt hányok – nézett a poharára Scorpius.

-         Engem is fejbe baszott a szemét – méregette az üveget Fabian.

-         Menjünk, van nálad pálca? – kérdezte idegesen Scorpius.

-         Nem, nincs, minek legyen, úgyse használhatom, ne mvarázsolhatunk – legyintett Fabian. Scorpius épp felemelkedett, amikor a közel  egy idős fiú elé állt.

-         Szia. Ezt az apám küldi. Azt mondta, adjam át neked, mert neked nagyobb szükséged van rá. Egy különleges asszony emlékére – mondta a fiú komolyan, s Scorpius kezébe nyomta az üvegcsét. A fiú és az apja távoztak is a kocsmából. Scorpius megforgatta a kezében az üveget.

-         Mi az? – nézett le rá Fabian is. – Sosem láttam még ilyet.

-         Én igen. Emlék. És azt is tudom kiről. Az anyámról – nézett elgondolkodva a két férfi már üres helyére a kocsmában.

-         Kik voltak ezek? – kérdezte homlokráncolva Fabian.

-         Nem tudom. De akcentussal beszélt a fiú – mormolta Scorpius, s a tenyerébe szorította az emléket.

Bár az emlék egy senki által nem ismert történetet mutatott meg. A legfontosabb pillanatok hiányoztak. A henger által talált helyre az anyám egyedül ment be. Sasha Antropov már csak anya elmondásából értesült az elhangzottakról. S amikor…apám megkérte, hogy számolja fel a valeriánusság oroszországi ágát. Sasha Antropov már nem találta a kunyhóban az öregasszonyt. A kelyhet maga semmisítette meg. Ez a szál végigfutott. És már sehová sem vezet. Az emlékek viszont visszahozták anyámat egy pillanatra nekem is. A mosolyát. Az illatát. A haja színét. Kedves gesztus volt, hogy nekem ajándékozta az oroszországi napok emlékét.  Mert talán mindenki másnak több emléke volt az anyámról, mint nekem, akinek a legjobban szüksége lett volna rá. És alapvetően fontos pillanatokat szereztem meg a véletlen folytán. Anyám az oroszországi út után változott meg apa elmondásából ítélve. Az emlékben pedig csak a hit hangzik el. És a hit nyitotta meg a kapukat is. Vajon a hit is zárta le? A hit éppen annyira jó, amennyire rossz? Mindjárt megérkezem a Roxfortba. Talán az idei év megmutatja az utat nekem is. Nincsenek véletlenek. Nem lehet az sem véletlen, hogy pont akkor tértünk be Fabiannal abba a kocsmába, amikor az orosz férfi éppen ott tartózkodott a fiával. A sors így irányítja az útjainkat.