Az idei nyaram nem indult valami fényesen. Dee-vel közel egy órát vártunk Londonban, amíg apa értünk jött, mert elhúzódott egy beavatkozása, de nem akarta, hogy Londonban kóvályogjunk. Dee-vel beültünk a pályaudvar melletti cukrászdába. Persze cucokkal felpakolva. Ráadásul összevesztem Florence-el is. Most azért írtam neki levelet, de nem tudom talán váltani kellene. A koronája a nyárnak pedig a beszélgetésem apával. A következö évem már a pályaválasztási év lesz. Mondanom sem kell, hogy mi lesz az út. Végigjárom az apám pályáját, numerológiával, Mungóval és gyógyítással. Megpendítettem a zongoramüvészi dolgot, de apa csak az alsó ajkára harapott, s az arcán rángott egy ideg. Florence nélkül pedig már nem is olyan az egész. Most én is letettem a zongorázásról. Holnap jön hozzánk Scorpius, és kezdödhet a nyár. Jó lesz megint több hetet együtt elütni. Amikor hazaértünk, valahogy már nem volt olyan a favár mint régen. Talán kezdünk kinöni belöle. Vagy az egész évi túlhajtás kifárasztott minket. Dee-nek sokat fáj a lába a tánctól. Nem egyszer láttam, hogy vérzik az egész körme. Dee nagyon várja, hogy jövöre végre szakosodhasson a modern balettre, s ezzel megszabadul a klasszikus balettöl, ami tényleg már kínzás. Mindketten csak ülünk a várban Dee almát rágcsálva olvas, élvezi, hogy nincs most tánc, én meg csak szétterülve heverek és nézem a fejem felett elúszó bárányfelhöket. Kicsit sok volt a vizsga. Lehet elalszom inkább most is.

Fabian hason feküdt a húga ágyán. A lábát lóbálta a levegőben és egy francia verseskötetet lapozgatott. Csobogott a víz a zuhanyzóban. Diamond a haját mosva zuhanyzott. A két fiú türelmesen várta a készülődését. Scorpius az éjjeliszekrényen talált tubust dobálta a levegőbe.

-         Harmincöt versszakot kell megtanulni szeptemberre – ingatta a fejét Fabian.

-         Ez francia irodalom? – kérdezte Scorpius hanyatt dőlve Dee ágyán, hogy még elérje e mennyezetet súroló tubust.

-         Igen. Ez még a finomabb változat. Az angol irodalom sokkal keményebb. Igaz Dee? – kiáltotta be a húgának Fabian.

-         Tessék? – zárta el a csapot a lány, s hallatszott ahogy csavarja a hosszú sötét hajából a vizet.

-         Neked is van órád Hamiltonnal nem? – kiáltotta Fabian unottan lapozgatva a verseskötetet.

-         Jaj, igen valami kegyetlen – lépett ki mezítláb a lány a fürdőből, csak egy törülközőt maga köré tekerve. – Annyira elüt a francia tanárainktól, hogy csodálom, hogy megtűrik maguk között. Állandóan rövid zsíros a haja a homlokára nyalva, az egész bőre olyan akár a pecsenyéstál étkezés után – sóhajtotta Dee, s kivette Scorpius kezéból a tubust. – Ezt kerestem! – s leült Fabian elé az ágy szélére, s felhúzva a lábát a körme körüli gyulladást kenegette. –Apa szerint a hétvégére már nyoma sem lesz. Remélem, mert még azért nem szép. De legalább már nem fáj.

-         Szóval a tanár egyfolytában görnyedt háttal sandít fel rád, valami mézes mázos nyálvigyorral, a csunya fogait kivillantva – borzongott Fabian.

-         És közben állandóan szipog – nevetett Dee.

-         Ha apa hallaná rosszul lenne. Sosem szerette ha valaki szipog a közelében, azonnal orrtisztító inhalálást írna fel neki receptre – vágta rá Fabian.

-         Mindig felolvas, pedig igazán nem olvas valami szépen és közben nyálazza a lapokat – kenegette kecses mozdulattal a lábkörmét Dee.

-         Egyszer elkért a padtársam könyvét és végignyálazta. A fiú egy az egyben kidobta utána a könyvet – bólogatott Fabian. – Förtelmes egy tanár. De az angol irodalom szerelmese.

-         Általában szonetteket tanít nekünk – mondta Diamond visszatekerve a tubusra a tetejét. Hirtelen nyitott be az apjuk rájuk.

-         Apa kopogás? – nézett rá Diamond.

-         Hallottam, hogy beszélgettek, Dee te miért flangálsz a fiúk előtt egy szál törülközőben? – mérte végig a lányát Blaise. – Tessék magadra venni valamit.

-         De apa! Most mi bajod hiszen csak… - nézett rá Diamond az apjára.

-         Nem vagy már kislány, öltözz fel rendesen – pislantott fel az ágy felett feszülő gobelinre Blaise. Az unikornis ott legelészett a mezőn. Blaise végigmérte a két fiút. – EZ egy lányháló nem tűnt fel nektek? – nézett a fiára Blaise.

-         Dee nem beszámítható. Mi hárman a nemtelenség nirvánájában lebegünk, ha együtt vagyunk – körözött misztikusan maga előtt a levegőben Fabian.

-         Majd mindjárt kapsz két büdös pofont és akkor elég nirvánában érezheted magad – nézett rá a pajkos vigyorú fiára Blaise. – Kértek valamit? Scorpius nem vagy szomjas? Vagy vitessünk ki mindnet a favárba? – nézett a fiúkra.

-         A favárba – bökte ki Fabian. Az apja behúzta az ajtót maga után. – Csak kifogás volt. Elég sokat ránknéznek ha itthon vagyunk – forgatta meg a szemét Fabian.

-         Kész vagyok, mehetünk – lépett ki fehér vászonruhában Dee a fürdőből. – Gyertek ide! – húzta magához a bátyját Dee. – Karoljuk át egymást! Egy táncos levonulást játszunk.

-         Merlin sem kegyelmez nekem ma – nézett az ég felé Fabian, de átkarolta a húga derekát, s a lány háta mögött a két fiú átfogta a másik alkarját. Dee a két fiú vállára tette hosszú fehér friss illatos karjait. – Tehát oldalt, hátra, le – mutatta be a gyakorlatot Dee. Fabian leutánozta húga kívánságát. Bár nem spiccelt lábbal, de a lábszárához érintette oldalt a lábát, aztán a hátsó lábszárához a lábfejét és lelépett a lépcsőn. Sete, sután de Scorpius is megpróbálta követni. – Ez az! Haladjunk egyszerre! – nevetett Dee. – Oldalt, hátra, le. Másikláb, oldalt hátra, le!  - Egymást átkarolva lassan billegtek lefelé a lépcsőn.

-         Na ha most eltéveszteném és megbotlanék, mekkorát borulhatnánk le mind a hárman! – röhögte Fabian.

-         De nem teszed mert jó kisfiú vagy igaz Fabian? – csiklandozta meg a fiú füle alatt a bőrt Dee.

-         Jó, hát így soha az életbe nem érünk le – morogta  Fabian, s erősen lehúzva Scorpius karját, Dee feneke alá húzta a fiú kezét, s egy határozott mozdulattal megtartotta, s nekiiramodott a két fiú, a karjukon ülő lánnyal.

-         Ez milyen új játék? – rázta a fejét homlokráncolva Daphné, ahogy a lánya a fiúk karján ülve, kezét a fiúk vállán pihentetve vitette magát a srácokkal.

-         Dee Sába királynője és most épp a szolgái viszik a palotájába – vágta rá Fabian ,s elviharzott Dee-vel az anyja előtt. Csak a teraszlépcsőn lefutva engedte el Scorpius kezét Fabian, s Dee leugrott a talajra.

-         EZ tetszett Fabian! Máskor is játszunk ilyet – paskolta meg a bátyja arcát könnyedén Diamond, s előresietett a favárba.

-         Alvásidőnek vége kicsi Dee – vágta rá Fabian, s Scorpius után maga is belépett a játékvárba.A hátsó torony alsó szobájába ültek. Ez volt a legvédettebb hely és a legtávolabb is a villától. Dee szertartásosan meggyújtogatta a gyertyákat, s a könnyű takaróra helyezkedett.

-         Jó ki kezdi ma a pszichothrillert? – nyomott el egy tettetett ásítást Fabian.

-         Majd én – bökte ki Scorpius. – Végiggondolva az évemet…nem történt semmi érdemleges. Felvettem a jóslástan órát és a rúnatant. Elég sokat jósoltatok magamnak, mert én magam kevéssé értek hozzá. De a jóslatokban elég sok igazság húzódik. Azt hiszem kezdek hinni benne. A hit által valósággá válik minden. Rájöttem, hogy anyám is így talált rá akkor a valeriána-templomra. Ha hiszek a jóslatokban, akkor úgy is lesz. Ez ugyanaz.

-         Akkor csak jót jósoltass magadnak – nevetett Fabian.

-         Mindenképpen – vigyorgott vissza Scorpius.

-         Jöhetek én?  - nézett a másik két tagra Fabian. – Szakítani fogok Florence-el. Már valahogy nem érdekel. Ahogy a zongora sem. És egyre jobban tetszik a gondolat, hogy gyógyító legyek, mint az apám. Lehet néha bemegyek majd vele most nyáron a rendelőbe.

-         EZ jó Fabian örülök – mosolygott Scorpius.

-         Tényleg Scorpius te milyen pálya felé orientálódsz? – kérdezte Dee.

-         Nos én…a Roxfort után a két éves gazdaképzőbe megyek. Átveszem apámtól a birtokirányítást – mondta komolyan Scorpius.

-         Ó megértem. Ez nagyon szép tőled Scorpius – mosolygott rá Dee.

-         Te jössz Dee! – bökte meg a húga térdét Fabian.

-         Én…hát…nekem nincs mit mondanom, mindent tudtok – zárkózott el Dee.

-         Kivéve amit nem mondasz el – felelte rá Fabian gúnyosan. – ha épp nem a lábad miatt bőgsz akkor mi miatt?

-         Hízelgő a megfigyelésed – nézett rá sötéten Dee.

-         Hetek óta búval bélelt vagy mi bajod? Szerelmes vagy valakibe? – vigyorgott rá Fabian.

-         Az évfolyamomban már mindenki csókolódzott valakivel, de velem valamiért senki nem akar – sóhajtotta Dee.

-         Ööö…hát… - Fabian fancsali képpel Scorpiusra nézett. – Miért kell ezt éppen velünk megbeszélned? – mordult a húgára.

-         Azt mondtad bárki mondhat bármit ilyenkor! – csattant Dee. – És engem ez foglalkoztat a legjobban. Miért nem akar velem senki? – biggyesztette le az ajkait lehangoltan Dee, s egy fekete tincsét kiválasztva játszadozott vele. Pöndörgette az ujjai közt. – Ti fiúk vagytok csak tudjátok. Ennyire csúnya volnék? Vagy mi most a fiúk esete?

-         Szerintem – szedte össze minden gondolatát Fabian. – Szerintem Dee az a legnagyobb probléma, hogy túl tökéletes vagy. A fiúk ezt nem szeretik. A nagyon szép lányokat általában nem is merik megkörnyékezni. Talán ha elcsúfítanád magad – vigyorogta rá Fabian.

-         Nem Fabian én tök komolyan mondom a nyár végén tizenhárom éves leszek és senki nem csókolt még meg. Kész sorscsapás! – borzadt el Dee.

-         Inkább te vagy a sorscsapás nekem – vágta rá Fabian.

-         Nem tudsz véletlen valakit, aki titokban talán csókolózni akart volna velem? – kérdezte Dee a bátyja felé hajolva reménykedően. –Annyi haverod van legalább az egyik nem említette?

-         Na persze, pont nekem mondanák már meg mi? – vakarta a tarkóját Fabian. – mit kínlódsz annyit. Lesmárolsz valakit és kész! Hagyj minket békén ezzel a hülye lányos problémáddal! – bontott ki egy zacskó gyömbéres gyíkot, s beleszórta a tálba, s rágcsálni kezdte. Dee csalódottan döntötte a hátát a fagerendáknak. Scorpius is vett a kekszből s a két fiú csendesen rágcsálta a gyömbéres kekszet. Dee sóhajtva nézett fel az égboltra.

-         Voltam lent Roxmortsban, a kocsmákon kívül nem sok izgalom van, csak nyalánkságokat lehet venni dögivel – jegyezte meg Scorpius.

-         Mi is elruccanunk néha bevásárolni a környékre, de főleg francia kaják vannak. Mi már nagyon angolok vagyunk ehhez ugye Dee? – nézett a húgára Fabian. Dee csak sötéten viszonozta bátyja pillantását. – Ne nézz így rám oké hugi? A bátyád vagyok nem foglak lesmárolni csak azért, hogy megkapd amit akarsz! – tette a mellkasára a kezét Fabian.

-         Te már úgyis csináltad! – érvelt Dee. – Csak hogy tudjam hogy hogy kell!

-         Nem! – csattant Fabian. – itt van Scorpius miért nem őt nyaggatod? Nem rokon vele nyugodtan kirpóbálhatod, még félre sem érti és már ő is csinálta – mutatott gyorsan a szőke fiúra Fabian. Scorpius ijedten pislantott fel rá.

-         Mibe akarsz belerángatni? – állt meg a gyömbéres kekszrágásban Scorpius.

-         Scorpius megfelel első csóknak? – kérdezte szárazon Fabian. Dee vállrándítva biccentett. – Gyere ki velem – húzta magával Scorpiust, aki még mindig a gyömbéres kekszét rágcsálta. – Figyelj – suttogta neki Fabian, hogy Dee ne hallja.

-         Nem! Szállj le rólam! – dőlt a fagerendának Scorpius.

-         Egész nyáron ezt fogja csinálni – mutatott a húga felé bosszúsan Fabian. – Mit vagy úgy oda? Úgysem vagy belé szerelmes akkor meg nem mindegy?

-         Nem, nekem ez nem tetszik – tette karba a kezét Scorpius.

-         Csak lesmárolod és kész el is felejtjük. Nem akarom hogy az egész nyaram abból álljon, hogy Dee nyavalyog, hogy csókolja már meg valaki

-         Mert ha legközelebb azért nyavalyog ghogy dugja már meg valaki akkor dugjam meg a húgod? – sziszegte neki Scorpius.

-         Az más! – legyintett Fabian.

-         Szerintem meg ugyanaz – nézett vissza rá sötéten Scorpius.

-         Úgy mondod, mintha Dee egy hányás lenne és eldobnivaló cafka nő! A húgom, ismered is. És első osztályú csaj! Mi bajod vele? Csak egy másodpercre lenyomod a torkán a nyelved aztán kész! És végigbulizhatjuk a nyarat Dee nyávogása nélkül – győzködte Fabian.

-         Nem is tudom – hezitált Scorpius.

-         Jó, mennyit fizessek érte? – röhögte Fabian.

-         Azért tényleg nem csúnya, hogy csak fizetségért lehetne megcsókolni – nevetett Scorpius. – Nem lehetne valahogy lebeszélni? Valami szép szöveggel? Hogy majd ha jön az igazi…

-         Mert te úgy ismered a húgom – nézett rá gúnyosan Fabian. – Tudod ő velünk nőtt fel. Sokkal inkább pasi agya van mint egy átalgos nőnek. Sajnos. Most is csak a pasiagya hajtja tuti. Hogy megismerje a technikát!

-         Ha pasi agya van, akkor utána nem gondol semmi olyasmit ugye hogy ő meg én – fintorgott Scorpius.

-         Nem fog – rázta a fejét magabiztosan Fabian. – Sosem emleget téged. Ha igazán rád nyomulna akkor eleve rád próbált volna már szállni a csóktémával is.

-         Igen ez igaz – nyugodott meg Scorpius.

-         Na benne vagy? – kérdezte türelmetlenül Fabian.

-         Jól van. Essünk túl rajta és haladjon a nyár – sóhajtotta Scorpius.

-         Kösz – sóhajtott fel megkönnyebbülten Fabian. – Lent várlak titeket a fahídon azért mégse nézem végig – forgatta a szemét Fabian. Scorpius visszanézett a gyertyafényes gerendafalú kis toronyszobára. Végigsimította a nyelvét a fogain. Már csak a gyömbéres keksz íze maradta szájában. Mindegy. Scorpius megállt az ajtóban. Dee kikerekedett szemmel szinte balettmozdulattal kézrásegítés nélkül emelkedett fel, a gerenda mentén csúszva. A hátát nekivetette a gerendának, s csak szótlanul kikerekedett szemmel nézte a szőke fiút. Scorpius a gerendákat simítva a tenyerével indult meg a fal mentén a lányhoz. Dee pihegve nyitotta szét az ajkait. Kétséges sem volt. Fabian rádumálta. Akárhogyan is. Tudta, abból, hogy Scorpius egyedül jött vissza. S most közeledik hozzá, s meg fogja csókolni.Scorpius megállt előtte a tenyere még mindig ott volt a gerenda csiszolt lapján, lassan hajtotta le a fejét. Nme is gondolta, hogy magasabb a lánynál. Dee hófehér vászonruhájának redőzött mellrésze le-fel hullámzott ahogy a lány kapkodta a levegőt. Scorpius megnyalta az ajkát mielőtt a lányéhoz érintette. Leeresztették a szemhéjukat. Scorpius nyelvével utat tört a lány szájába, Dee érezte a gyömbér jellegzetes ízét  a fiú csókjában. Bátortalanul próbálta viszonozni a csókot. Scorpius a könyökénél fogva húzta magához, s átkarolta a lány derekát. Dee mohón nyomta az ajkait a gyömbérízű szájhoz, s karjait rákulcsolta a fiú nyakára. Elragadta a forgó örvény. Szédülve zuhant rá a sötét kábulat. Scorpius maga is elvesztette egy pillanatra az egyensúlyérzékét, sietve keresett egy stabil pontot s nyomta a lányt a fagerendáknak. Megszűnt a tér és az idő. Diamond mohón kapott a nedves ajkak után, csak levegőért pihegve szakította el egy-egy pillanatra, hoyg aztán harapva a fiú ajkait, a szőke hajba túrva húzza vissza a fiút mielőtt feleszmél, hogy a csók túl hosszúra nyúlik. Scorpius tenyere a csípőjére simult, s Dee a lebegő csókból újra és újra elkapva a száját nyögött fel. Scorpius a hangra ijedten engedte el a lányt, s hátratántorodott egy lépést.  Mindketten zihálva meredtek egymásra. Diamond újra és újra megnyalta az ajkait. Nedvesek és teltebbek lettek a csóktól. A smaragd szemek kapkodva futottak a szoba gerendáin. Még mindig a gerendához simult. Scorpius lesütötte a szemét, s sarkon fordulva futott le Fabianhoz a fahídra. Diamond is felrebbent a révületből.

-         Scorpius várj! – kiáltotta a fiú után, s ő is megszaporázta a lépteit.

-         Na mi van ennyire rémes volt, hogy menekülsz tőle – röhögte Fabian. – Vagy Dee kerget most már a szerelmével? – nézett hátra, hogy a húga is feléjük fut.

-         Nem egyik sem – nevetett rá Scorpius.

-         Csak meg akartam köszönni – mosolygott a fiúkra Dee.

-         Csókot nem köszönünk meg, te buta! – vetette át a karját Fabian. – Na milyen volt?

-         Nem rossz – harapta be az ajkát Dee.

-         Nem rossz? – röhögött rá Scorpius. – Apait anyait beleadtam – pislantott a lányra, akit az imént csókolt.

-         Akkor…a lehető legtökéletesebb első csók volt – mondta Diamond kedves mosollyal, s Scorpius pontosan értette, hogy a lány az anyai jelzőre értette. Ő is visszamosolygott a lányra, s a szemében ott ült az a kis szomorú fény, amit Fabian és Dee is olyan jól ismert már Scorpiusból. És talán ezt szerették benne a legjobban. Mert ez tette olyna egyedivé a szőke hajú fiút.

-         Mit játszunk? – dörzsölte össze a tenyerét Fabian.

-         Kártyázzunk – ajánlotta Dee. – A megszerzett lapokból pedig mindenki kártyavárat épít. Az nyer akinek a legmagasabba a vára.

-         Benne vagyok. Imádok minden váras játékot – bólintott rá Scorpius.

-         Akkor Dee pizsamahúzás után várunk a hálószobánkban – nézett hátra Fabian.

-         Én hamarabb leszek ott mint ti! – nevetett rájuk vissza Dee, ahogy kielőzve őket, már előre futott a villába. – Gyerünk versenyfutás fiúk! Így én fogok nyerni! – húzta a két srácot. Fabian és Scorpius egyszerre rajtoltak, s nekiiramodtak az útnak Dee nyomában.