Egész este húzza a görcs a lábamat. És még csak tizenhárom éves vagyok. Normális dolog ez? Apa gyógykészítményeivel van tele egy egész kosaram. Erre is írt fel valamit. Már sokszor majd össze esek a fáradtságtól, és másfél óra a napi bemelegítésünk. És cska szökken, le szökken le. Tánc közben pedig teljesen kikapcsol az agyam. Fabian mindig azt mondja, hogy festészetóráin mormolja magában az elözö este megtanultakat. És nem érti meg, hogy a tánc nem ilyen. Hogy lehetne igazán átélni, ha közben azon jár a fejem, hogy fátyolkaszárny vagy bubógumó genny kell a bájitalba, amit majd délután kell eredményre megföznöm. Komoly kitartás és önfegyelem kell a tánchoz. Esténként sokszor nosztalgiázunk a nyári emlékekröl Fabiannal. És a napokban föként Scorpiusról. Csak futó levelet küldött és azóta se többet, amiben ez állt: „Hihetetlen, de nyomon vagyok!” Azóta találgatjuk, hogy vajon mi történhetett a Roxfortban. És egyre jobban várjuk a nyarat, amikor Scorpius megosztja velünk a részleteket is.

Scorpius mint minden nap este zárásig a könyvtárban töltötte az idejét. Télen sötétedés után mindig itt tartózkodott. Sokszor semmi értelmeset nem csinált. Csak ült, és meredt maga elé. Rúnatan fordítások felett ücsörgött, s tudta, hogy a választ is itt kellene keresnie a kérdéseire. Megtalálta a Pansy vésetes ágytámlát. Most ebben az ágyban alszik. Amiben régen az apja. ÉS talán az anyja is. Fél óra múlva zár a könyvtár. Ideje lenne elindulni vissza a klubhelyiségbe. Kedvetlenül indult vissza a szótársorhoz, s tuszkolta a sor szélére a vaskos kötetet. Már éppen sikerült helyreszuszakolnia amikor a sor másik szélén kiesett egy kötet. Puffanva fogott talajt, röptében nyílt szét, s borítóval felfelé ért a földre. Scorpius bosszúsan ment a könyvért, amit a szótárral kitúrt a sorból, s ahogy felemelte már épp a helyet nézte neki, amikor észrevette, hogy a földön maradt valami. Csodálkozva nézett le a préselt virágra. Bárhol megismerte volna. Anyja könyvjelzőként használta szinte. S most a szárított levendulavirág itt volt lepréselve egy Roxforti kötetben. Ahogy Scorpius lehajolt étre, darabjaira foszlott a kezében, széttöredezett. Scorpius idegesen nézett le a kötetre. Az anyja is olvasta előtte. Az apja és a nagyapja szerint is az anyja mindig széljegyzetelt. Talán…talán…Scorpius végigpörgette a lapokat az ujjai közt, s valóban a lapok szélén jegyzetek és jelölések voltak. Az egykori Pansy Parkinsont úgy látszik hidegen hagyta Madam Cvikker rikácsolása, ha éppen észrevette volna mit művelt egy könyvtári könyvvel. Bár…ezek nem a legforgatottabb könyvek voltak. Scorpius egy három kötetes rúnaforrástanulmányt tartott a kezében. Tele az anyja megjegyzéseivel. Azonnal döntött. Leemelte a három könyvet a polcról, s még zárás előtt kikölcsönözte. A hálóterembe érve, már az izgatottságtól sem tudott volna elaludni. Nem az egész könyvet olvasta el. Fölösleges is lesz. Anyja aláhúzásai és szélmegjegyzései éppen elegek lesznek. A roxfortos diáklány már a lényeget kihúzta neki. Ő csak újra futja amit az anyja kiemelt és fontosnak tartott. Pontosan arra vágyott, amit a nagyapja megfogalmazott neki. Hogy lássa maga előtt Pansy Parkinson gondolatmenetét. És most itt van tálcán előtte. Az anyja aláhúzta és futó szavakkal de itt hagyta neki a gondolatait ebben a kötetben is. Egész éjszaka fennmaradt. Hidegen hagyta a tanulás is, minden más. A három kötetet átfutotta az éjszaka alatt, s másnap reggeli után meglepő kéréssel fordult a könyvtároshoz. A könyvtári kölcsönzések listáját kérte ki egészen 1990-ig visszamenőleg. Gyanakodva mérte végig a fiút, akinek ilyen különleges kívánsága van, de aztán Scorpius elé dobta a feltornyozott vaskos könyvtári iktatókönyvet. Scorpius leemelte az őt érintő hét év anyagát, s belemerült a kutatásba. Egész hétvégén bent ült a könyvtárban, sokszor már az étkezésekről is elfelejtkezett, s kereste az anyja nevét. Az ezerkilencszázkilencvenötös év volt az áttörés. Scorpius azonnal észrevette. Januárban Pansy Parkinson aláírása után az apja neve szerepelt. Egyszerre voltak a könyvtárban, s egymás után kölcsönöztek ki könyveket. Elég sok rúnakötet szerepelt a listán. És még több mágiatörténeti tanulmány és forrás. Végignyálazta a hét év kölcsönzéseit. Négy teljes hétvégén át. S amikor elkészült homlokráncolva nézte, hogy Például a kilencvenhetes évben az anyja alig olvasott. Visszakereste az akkoriban olvasott többnyire összefoglaló munkákat és zavartan kellett tapasztalnia, hogy a könyv két személy között cserélődött. Blaise Zabini és Pansy Parkinson között. A könyveket felváltva olvasták. Ami korábban az anyjánál volt ,azt utána kikölcsönözte a keresztapja is. És fordítva is igaz volt. Ami viszont az apjára és az anyjára sosem volt jellemző. Vagy azért, mert a saját kölcsönzési nevük alatt adták oda egymásnak a könyveket, vagy azért mert nem is érdekelte az egyik által olvasott könyv a másikat. Érdekes, hogy Blaise és az anyja között viszont sosem lehetett ilyen. Mert az azért elég feltűnő volt, hogy közvetlenül Blaise után az anyja is kiveszi a kötetet, miután a férfi visszavitte. S fordítva. Ami azt sugallja, hogy egyikük sem akarta, hogy a másik tudja, szintén érdekelte és olvasta a kötetet, vagy nem voltak olyan viszonyban, hogy elkérjék egymástól a könyvet. Vagy tényleg a másik tudtán kívül ők is át akarták futni. Scorpius találomra ütött fel egy ilyen kötetet. Anyja aláhúzásai csak néhány oldalon szerepeltek. Más bejegyzés pedig egyáltalán nem volt a kötetben. Úgy döntött, hogy végigolvassa az összes könyvet, amit anyja a Roxforti évei alatt kikölcsönzött. AZ aláhúzások segítették Scorpius munkáját s rengeteg időt spóroltak meg neki, arról nem is szólva, hogy ezzel jobban láthatta, hogy az anyja mit tartott fontosnak az adott könyvben. A mardekár-valerie szálon futott végig anyja teljes érdeklődési köre. S Scorpius azonnal észrevette anyja olvasottságában a hiányokat is. sosem nézte át a Wizengamot kiadványait, ahogy semmilyen törvényi, vagy jogi ügyet nem vizsgált át ebből a szemszögből. Mindig kerülőúton jutott el egy-egy ügy kimeneteléig, s ezekre többször átirányított más kötetek oldalszámaival. Scorpiusban kezdett összeállni a teljes kép a Valeirána mozgalomról. A név egy felvett név. Mardekár feleségének Valeire-nek a nevéből. Az alapító két egyenrangú fél uralmát képzelte el, a női és a férfi pólus egyénítését két személy által. Így a matriarchális és a patriarchális leszármazás egyformán érvényesülhetett volna.  Malazárral együtt azonban Valerie eszméje is elbukott, főleg azért, mert kizártak mindenki mást a társadalomeszményükből, aki nem számított aranyvérűnek, és aki nem volt képes a varázslásra. A varázslények, a muglik és a kviblik is kívül rekedtek a társadalmi utópiájukon. Ahogy később az utolsó mardekár leszármazott Lord Voldemort ismét az aranyvérűek eszményét ragadta meg, úgy kezdett kibontakozni a Valeria mozgalom is. Scorpius érezte, hogy a legfőbb probléma az ő kutatásában, hogy a Roxfortból kikerülve nem láthatta tovább anyja útját. És Pansy Parkinson csak két évvel később csatlakozik a Valeriánus mozgalomhoz. És 1998-ban történik valami, ami bizonnyal behatással van magára a mozgalomra is. Össztársadalmian leteszik az esküt. Ami attól a perctől mindne varázsvilágbelire érvényes, Scorpiusra is. A kérdés az, hogy mennyiben változtat a látszólag teljesen ártalmatlannak tűnő valeriánus mozgalmon, ami ha politikai szemszögből tekinti, egy női pártnak tekinthető, egy ilyen jellegű eskü és vajon mennyiben volt tisztában ezzel az anyja, aki a jogi-törvényi ügyekkel kevésbé foglalkozott, és a kutatásai milyen mértékűek lehettek miután a mozgalom tagjává vált. Amikor karácsonykor hazament a nagyanyjától kért szándékosan emléket az anyjáról. Tudta, hogy anyja és nagyanyja között nem volt felhőtlen a viszony, s kevés olyan emléket tartogathat a nagyanyja, ami…igazán pozitív. Az emlék bár nem csap át veszekedésbe, feszült légkörről árulkodik. És minden bizonnyal ez a legjobb emlék Narcissa és Pansy Malfoy kapcsolatából. Egy karácsony. Narcissa Malfoy egy vaskos kötetet nyújt át a menyének, az 1998-as eskü törvénybe foglalásáról. Látszik az anyja arcán a feszültség, bár kedélyes mosollyal próbálja leplezni, hogy a Malfoy-könyvtár becses darabját tarthatja most már a kezében. Scorpius pedig az emlékben alaposan megnézte a könyvet. Miért kapta az anyja éppen ezt a könyvet? Az emlékben huszonhárom éves az anyja, öt évvel az eskü után. És akkor már feltörekvő mozgalmi tagként. A finom élcelődés pedig a politika körül forog. Pansy védi a mozgalmat, kifejezve, hogy nem politikai párt, és nem törekszenek hatalomátvételre, ahogy egykor Voldemort és hívei. A két egykori halálfaló férfi pedig igyekszik elütni a dolgot. Scorpius az eddigi informáicóiból maga is megállapította, hogy a Valeriánusok sosem törekedtek konkrétan a hatalomra, vagy ha igen azt sem egyedül. Elképzelhető, hogy csupán a minisztériumba próbáltak betörni. Scorpiust viszont most még kevésbé a politika és sokkal inkább magának a valeria mozgalomnak a szabályai izgatták. Az anyját mindenki felelősségteljes nőnek tartotta. Hogy bukhatott bele mégis éppen egy ilyen ügybe? Scorpius megannyiszor lepergette maga előtt a legfájóbb jelenetsort.  A Valeria-templomában zajló eseményeket. A bosszantó az, hogy ő nem látta azt, amit az anyja. Mert belőle hiányzott a legfontosabb… a hit. Az anyja virágos kapuról, mezőről és patakról beszélt. De Scorpius előtt csak egy kanyargós kavicsos út volt, egy egyszerű fehérre meszelt templomfal és elég puritán áldozati oltár. Kicsit olyan volt, mintha két teljesen különböző világot láttak volna éppen akkor. Az anyja a hit által. Scorpius pedig a  maga valóságát, cska a szemével. Anyja pedig élete utolsó perceiben is hitte, hogy a legnagyobb probléma Scorpius jelenléte volt a templomban. Ez ütött szöget a fejében. És egészen más úton mint az anyja msot már magától keresett a Valeriánus ügy után. Közel száz év alatt, egyetlen olyan bírósági ügyet ,rendkívüli hírt nem talált, amiben a valeriána templomban égtek volna férfiak. Scorpius a mágiatörténelem titkos máglyái köteteket is átlapozta. Minden lehetséges kirívó esetet, de egyet sem talált. Valahogy falakba ütközött a problémával. Anyja központi kérdésével hogy várandós volt-e, s ha igen, mennyiben változtatott a tényen ez és az, hogy Scorpiussal, a fiával lépte át a kaput.  A másik zavaros tény, hogy férfinak azt tekintették, aki megkapta a nagykorúvá avatás köpenyét, vagyis a talárt. Vagyis elkezdett varázsolni. Azaz, a tizenegyéves korhatár, és a tizenhét éves korhatár. Amit akkor még ő négy és fél évesen nem ért el. Mennyiben tekinthettek férfinak egy négy és fél éves gyereket? És vajon miért nem lehetett terhesen belépni a templomba? Ha egyáltalán így volt? Az anyja azért hitte ezt, mert akkor találkozott először ezzel a jelenséggel, de miért nincs semmi konkrét adat korábbi esetleg hasonló esetekről? Scorpius egy pillanatig sem hitte, hogy anyja lett volna az első, aki vétett a szabályok ellen. Főleg…hogy ennyire ostobának a környezete sem tartotta. A kutatást valahol máshol kell folytatnia. S nem ártana találni valakit, aki egykor Valeiránatag volt. Elérkezett a nyár. Ideje körbekémlelni otthon.