Már itt van nálunk Scorpius. És az elsö alkalom, hogy az útja nem egyenesen hozzánk vezetett. Már egy fél órája bent van apám dolgozószobájában. Dee pedig már minden félét összekombinált. Hogy talán beteg. Vagy a „nyomon vagyok” kijelentéshez egy gyógyítói szakvélemény is kell. Én azzal húztam a húgom, hogy biztos most kéri meg Dee kezét az apámtól. Diamond hozzámvágta a körömlakkos üveget és rámfröccsent az egész. Most itt takarítom magamról ezt az zöld mázt. Diamond pedig kijelentette, hogy ö ugyan semmiféle csókra nem emlékszik Scorpiussal. Mintha nem ö verte volna érte magát a falhoz. Most egy francia pasija van, nem is tudom mi a neve…talán Lui? Nem is érdekel. Azt hittem a tánckar tagja. De nem is. A lányok érthetetlenek. A húgom sem különb. Scorpius készülhet rá, hogy alaposan kifaggatjuk. Ez nem a megbocsátható bünök közé tartozik, hogy az apám fontosabbá vált számára mint én. Nem vele issza le magát ,hanem velem. És ezt kötelessége lenne észben tartani. Na jöhetne már. Dee mindjárt spárgába vágja itt magát és akkor azt kell néznem egész nap.

Scorpius zavartan lépett be a gyógyító dolgozószobájába. A keresztapja a Transformációs Szemle gyógyítói különszámát olvasgatta az íróasztalnál, de az ajtónyitódásra felnézett, s azonnal összehajtotta az újságot.

-         Gyere csak Scorpius! Daphné már gondolom teletömött mindenfélével, nem fáj a hasad? Hajlamos túlterhelni a gyomrot – mosolygott rá Blaise.

-         Nem. Én…kérdezni szeretnék valamit – ült le a keresztapjával szembe Scorpius.

-         Bármit is mondasz gyógyítói titoknak minősítem – kacsintott rá Blaise.

-         Volt valami közted és az anyám között? – pislantott el zavartan Scorpius.

-         Ó – igazgatta a kézelőjét zavartan Blaise. – Semmiképpen sem illene hazudnom.

-         Akkor ne is tedd keresztapu – nézett rá rideg szürke szemekkel Scorpius. Blaise mintha csak Dracót látta volna. Teljesen olyan volt. A Pansy féle elszántsággal. Értelmetlen lenne nem a valóságot mondani.

-         Nos…igen egyszer… - Blaise megforgatta a szemét, ahogy eszébe jutott a másik. - …kétszer…előfordult.

-         Egyszer-kétszer? – kérdezte szemöldökét felvonva kissé pajzán vigyorral az ajkán Scorpius.

-         Jaj ezt nem úgy értettem – röhögött Blaise. – Nem hébe-hóba vagy ilyesmi. Az anyád nem ilyen nő volt. Nem szeretném ha félreismernéd és félreértelmeznéd. Miből jöttél rá? – kérdezett rá hirtelen Blaise.

-         Átnéztem a könyvtári kölcsönzések listáját és észrevettem, hogy ugyanazt a könyvet olvastátok egymás után – mondta Scorpius.

-         Ó igen, emlékszem – túrta át a haját Blaise. – Akkoriban tudod…a szüleid nem jártak. Sok időt töltöttem az anyáddal mert…ránéztem a körmére mondjuk így – nevette el magát Blaise. – És időnként elkaptam, hogy miket olvasott, és általában egy-egy fejezet gyógyítói szakmával foglalkozott az éppen adott korról és gondoltam nem árt nekem sem átnézni. Úgyhogy amikor visszavitte én kikölcsönöztem. Azt hittem valami mást találtál – sóhajtotta Blaise.

-         Kellett volna? – nézett rá sandán Scorpius.

-         Hát én nem tudok róla, de hát Pansy tudott elég rejtélyes lenni ha akart. Írtózott attól, hogy mások túl sokat tudjanak róla,vagy hogy beleavatkozzanak az életébe, alapvetően kerülte az embereket. A tömeget, mindenkit. Nem igazán szerette a társadalmat ami körülvette – harapott az ajkára Blaise.

-         Apám felszámolta a valeriánus mozgalmat – mondta Scorpius.

-         Igen tudom – bólintott rá Blaise. – Konkrétan…nekem adta ki a feladatot.

-         A segítséged szeretném kérni – nézett rá kérlelőn Scorpius.

-         Elégettem mindent, ahogy apád kérte. A barlangokat berobbantották. Nem maradt semmi – rázta a fejét Blaise.

-         Tudom, tárgyi emlék nem maradt. De hát nem csak tárgyi emlékek létezhetnek igaz? – kérdezte felemelt szemöldökkel Scorpius.

-         Mintha az anyád látnám az apád külsejében – dörzsölte a szemét Blaise. – Ne célozgass és ne spekulálj, mit akarsz tudni? – kérdezett rá kertelés nélkül Blaise.

-         Találkoztál-e a valáriána tagokkal? Mit mondtak az anyám haláláról és él-e még valaki közülük? – sorolta a kérdéseit Scorpius.

-         Sejtettem, hogy egyszer szembe kell néznem egy ilyen beszélgetéssel veled, csak ne mgondoltam ,hogy ennyire hamar – sóhajtotta Blaise hátradőlve a bőrszékében.

-         Apa semmit nem tud róla te mennyire nem tudsz semmit? – kérdezte keményen Scorpius.

-         Apád mindig is kerülte a témát. Sosem szerette a valeriánusokat, mert úgy érezte elrabolják tőle a feleségét. Pansy csak erről beszélt egy ideig, amíg komoly nézeteltérései nem támadtak az apáddal és a Malfoyokkal ezzel kapcsolatosan. Fárasztó volt. Mert minket nem érdekelt, ő viszont másról képtelen volt beszélni. Nehéz természet volt, ha valamibe belelovallta magát. És a valeriánusság ilyen volt. Apád gyűlölte és hallani sem akart róla. Én pusztán érdeklődésből figyeltem. Mennyit tudsz? – kérdezte Scorpiust.

-         A kialakulásról, az eszméről mindent. Nőket akartak vezetőknek, egy lehetőséget, ugyanúgy mint Voldemort. De a törvényes kereteken belül. Ellentétben a halálfalókkal.

-         Jól van. Az igazság az….hogy tényleg beszélgettem egykori valeriánusokkal. Mindenki értetlenül állt anyád halála előtt. Pedig a mozgalomnak voltak jogi képviselői is, akik alaposan ismertek mindent ami valeriána programba ütközhet – mondta komoran Blaise.

-         Anya akkor azt hitte, hogy miattam van…

-         Vagy mert gyereket várt, ami elég valószínű – harapta be az ajkát Blaise. – A Valeiránatagok megerősítették, hogy számtalanszor mentek úgy a gyűlésekre, hogy még nem tudták, de már másállapotban voltak és ma is élnek. Az eltiltás nem a férfigyűlöletből eredt, hanem abból, hogy terhesen egy nőnek nem az a feladata, hogy mozgalmakba járjon,hanem a családjával legyen. Ezért tiltották meg a kismamáknak. Anyádnak meg főleg. Hiszen…anyád tényleg fanatikus volt. A másik kérdéskör, hogy anyáddal voltál…a kitétel főleg felnőtt cselekvőképes politikai jogokkal bíró férfiakra vonatkozott. Vagyis nem kisgyermekekre. Ez a Valeriánusok válasza. Viszont egyikük sem látta a templomot. Egyikük sem volt a Valeriána-templomban és így... – Blaise széttárta a karját. – Anyád egy olyan szintre lépett, ahová senki a valeriánusok közül. Pansy az utolsó években már nem járt a gyűlésre. Nem tudom Scorpius. Ahogy mindenki más is én is…titkon tőled várom a választ – mondta ki enyhén előre dülledt szemmel Blaise. – Te vagy az egyedüli. Ott voltál vele. És túlélted. Mind ismerjük, amit akkor elmondtál, a csók-kapu, a tűz…de nálad jobban senki sem ismeri a részleteket. Csak a te elmondásod alapján tudjuk a történteket. Van valami, amit nem mondtál el? – kérdezett rá halkan Blaise.

-         Több mint tíz éve történt – suttogta halkan Scorpius. – De szinte minden nap eszembe jut. Megpróbálom…megtalálni a válaszokat. Köszönöm hogy elmondtad…

-         Na eredj mert Fabian mindjárt ránk ront – mosolygott rá szomorkásan Blaise. Scorpius benyitott a Zabini-testvérpár közös szalonjába.

-         Helo szöszkeség! Már vártunk – nézett fel rá Diamond frissen lakkozott körmökkel.

-         Azóta ötször festette át – morogta Fabian. – Remélem meggyőző indokod van rá, hogy miért kellett mindezt végignéznem amíg rád vártunk.

-         Rekonstruáltam anyám gondolatait – mosolygott elégedetten Scorpius.

-         Ez misztikusan hangzik – bólogatott fancsali képpel Fabian. – előre szólok csak mézsör mellett hallgatom csak végig.

-         Már megint hányásig igyuk magunkat? – nézett rájuk Diamond.

-         Nem muszáj velünk jönnöd – vágta rá undokul Fabian.

-         Ha akarod rúdtáncolok nektek – kacsintott rá Diamond.

-         Felizgatnád vele Scorpius ingatag lelki békéjét nem szabad – szorongatta meg a húga bokáját ahogy elhaladt előtte.

-         Felizgatnálak Scorpius? – kérdezte búgó hangon Dee.

-         Nem, most más izgat – morogta Scorpius a két testvért figyelve.

-         Akkor mehetünk – karolta át Scorpius vállát Fabian, s lerobogtak a lépcsőn.

-         Csak semmi szélsőséges kilengés fiatalok! – szólt utánuk a keresztanyjuk.

Fabian három mézsörrel és egy lángnyelvwhiskys üveget koppantott a kocsma alkoholtól ragacsos asztalára. Scorpius szomjasan húzta meg a sajátját.

-         Tehát azt mondod, hogy elképzelhető, hogy nem is a valeriánus-szabályok végeztek anyáddal? – gyújtott egy illanóra Fabian.

-         Lehet, hogy nem… - nézte Dee hosszú combjait, ahogy hátrahajolva csak a combjaival tartja magát a rúdon. A körülötte állók éles füttyel fejezték ki tetszésüket. Fabian oda sem figyelt a húga produkciójára.

-         Gondolod, hogy merénylet áldozata lett? – nézett s füstbe Fabian elrévedve.

-         Azt…nem tudom… - motyogta Scorpius.

-         Mond el még egyszer! – intette Fabian, meghúzva a mézsört.

-         Először csak az az égett szag…olyan, mint egy máglyatűz éppen olyan az illata. Olyan bosszantó, hogy pontosan nem tudom, hogy anyám hogy látta ezt az egészet és így igazán csak a saját emlékeimre hagyatkozhatom. Anya állandóan a virágokról beszélt, a tűzben is a viráginda, és egyáltalán a csókkapu? – rázta a fejét Scorpius. Már hányszor végiggondolta. Már fejfájásig újra és újra lepörgette maga előtt azt az egyetlen délutánt. Amiket anyja mondott, amiket ő látott. A kettőt összevetve, a legapróbb elemekig. Érezte az arca előtt a levendulaillatú lila kendőt, az anyagát, a zsebében most is ott volt a smaragd fülbevaló, dörzsölte és dörzsölte és mint mindig amikor gondolkodott a zsebébe nyúlt és simítgatta a smaragd csiszolásán a hüvelyujját.  Tapsvihar csattant. Dee-nek kezet csókoltak a kikocsma nézői. Dee leugrott a hajógerendára s vissza zuhant a két fiú közé a székre.

-         Na milyen volt hogy ment ma? – csapkodta meg a húga combjait FAbian illanót tartó kezével. – Ezzel szoktak szórakozni a suliban is a tánckarosok – magyarázta Scorpiusnak.

-         Hát elég durva anyagú volt ez a rúd – mutatta meg a combjai, ahogy kivörösödött a bőre. Scorpius is lenézett a formás izmos táncos lábakra. Fabian megpaskolta a húga combját.

-         Láttalak nagyon nyomtad – kacsintott rá Fabian. Dee is kihúzott egy szálat bátyja illanóstárcájából, s a kocsma asztalánál égő gyertyánál gyújtotta meg. Fekete haja eltakarta a gyertyalángot, haja az asztalra borult, megcsapta az illata Scorpiust is. A homlokát támasztva nézte a két illanózó testvérpárt.

-         Ki akarta volna meggyilkolni az anyámat? Nem hiszem – rázta a fejét Scorpius. – S miért nem láttuk…mit tudtok az esküről? – kérdezett rá sötét tekintettel a két Zabinire.

-         Öröklődik – vágta rá Diamond.

-         Nincs a varázsvilágban olyan, akire nem érvényes, és már soha nem is lesz olyan – tette hozzá Fabian. Új kört rendelt. Diamond az üvegből itta a lángnyelvwhiskyt.

-         Fel kellene már hagynod azzal hogy a múltban élsz Scorpius – jegyezte meg a lány, ahogy az asztalra tette az üveget, s megszívta az illanót.

-         Egyáltalán nem a múltban élek – tiltakozott Scorpius felhörpintvea a mézsört a következő korsóból.

-         Állandóan az anyád körül forog a fejed. Tizenhat éves vagy de nincs egy barátnőd sem és tudod miért? Mert az anyádba vagy szerelmes! Az anyád sem ezt akarná, hogy így élj! Az életét áldozta azért, hoyg te élj! De talán nem így kellene élned, ha már ajándékba kaptad tőle másodjára is! – mondta ki kegyetlenül Diamond.

-         Neked fogalmad sem lehet róla, hogy az anyám mit akarna! Nem is emlékszel rá! Ne te akard nekem megmondani, hogy mit csináljak és hogy mikor gondoljak az anyámra és mikor ne! – csattant Scorpius, s felpattanva otthagyta az asztalnál a Zabiniket.

-         Na ezt jól elintézted – morogta  a húgának Fabian. – Eredj utána smárold le vagy csinálj vele valamit! – lökte meg a húgát. Diamond kibotorkált az éjszakába.

-         Scorpius várj! – kiáltotta a lobogó talárú fiú után. Scorpius megtorpant s visszanézett rá. Diamond érezte, hogy émelyeg, de tényleg nem akarta ,hogy Scorpius így menjen el. – Várj! Ööö… - Diamond belekapaszkodott a fiúba mielőtt továbbmegy, de már nem tudta visszatartani, kijött belőle az egész lángnyyelvwhisky. Scorpius döbbenten nézett végig magán. – Ó bocs! – tette a szája elé a kezét Diamond.

-         Greengrass tempó igaz? – nézett a talárjára szörnyülködve scorpius. – tudod mit ma már tényleg ne szóljunk egymáshoz. Rókázz tovább a bátyádra! – hagyta ott a lányt az úton Scorpius.