Nem titkolom, hogy már több hete folyamatosan a részletek kidolgozásán agyalok. A Cornwalli kastély vöröstégla kövei melegen üdvözöltek mindig, ha megérkeztem ide. Teljesen át kellett alakíttatni a kastélyt. Ugyanis az én terveimhez elég alkalmatlan volt. Egy szerény vidéki kastély a Parkinsonoknak lakályos lehetett, de én itt elsősorban az irányítás központját akartam kialakítani. Sürgetett az idő. Vörös szőnyeget hozattam a lépcsőházba és egy szép kristálycsillárt. A magam ízlésére formáltam az egész kastélyt. A Malfoy-kúriába nem lehet lépten nyomon követeket fogadni és leveleket várni. Túl feltűnő lenne. A bejáratra néző ablaksor mentén két dolgozószoba áll. Az egyik az enyém a másik Fabiané. Az összekötőajtónk mindig nyitva áll. Hétköznap mindketten Londonban vagyunk, és tanulunk, hétvégén viszont késő éjszakákig dolgozzuk ki a tervet. A részleteket. És most már nyugodtan. Fabian végre felhagyott a görcsös védekezésével és megcsinálta a szexuálmágiát. Most már biztosak vagyunk benne. Csakis úgy lehet sikeres, ha egyik fél sem védekezik. Ez van. Dee még mindig nem válaszolt. Rákérdeztem Fabiantól, de azt mondta ő sem kap levelet. Tényleg el is felejtette a nyarat? Nem gondoltam, hogy számomra lesz felejthetetlen. Persze a tánc…biztos leköti minden idejét. Furcsa…de már szinte hiányzik. Sokat voltunk együtt. És Fabiannak nem merem említeni sem, de annyira megszoktam, hogy Dee-vel rendszeresen együtt voltunk.

Próbálok nem lebukni. Gyakorlaton vagyok a Mungóban. Az apám szárnyai alatt. Figyelem, ahogy dolgozik. És még jobban csodálom mint valaha. Fáradhatatlan. És végtelenül türelmes. Talán most kezdem megérteni igazán, hogy amikor gyerekek voltunk milyen nehéz lehetett neki összeegyeztetni mindezt. Gyerekként utáltam, hogy a játék közepén megszólalt apám csipogója és otthagyott minket. Azt hittem, hogy nem szeret. Hogy minden fontosabb neki. S most értettem meg, hogy azért, mert azok az emberek számítottak rá. A gyógyításban nem lehet halogatni semmit. Apám csak ezt mondja: helyzet van. Precíz és végtelenül gyengéd. Órákon át figyelem, ahogy  a tenyerében melengeti a fémeszközöket, hogy tiszta melegbarna szemmel kiélezett figyelemmel figyeli a reakciókat, a legkisebb fájdalmas összerezzenésre is megtorpan, és mindent nyugtató hangon elmagyaráz mindenkinek. Elöre figyelmezteti a betegeket mindenre. S látom amikor a hosszú napok után a kiszáradt kezét kenegeti, a görcsölö lábát masszírozza, a fáradt szemét dörzsölgeti. Most ,hogy együtt dolgozom vele, most ébredtem rá, hogy milyen nagyszerü is az apám. Szeretnék egyszer én is olyan gyógyító lenni mint ö. Szerencsés vagyok, hogy ö vezet be a gyógyítás rejtelmeibe, mert biztos vagyok benne, hogy a legjobb gyógyítótól kapom az elsö indító útmutatásokat. Élvezem a munkát vele. S mély titkokat hallgatok el elöle hetek óta. Fogalmam sincs, hogy fogja fogadni, ha megtudja, mi történt Dee-vel. Annyira megviselte az unikornis téma is. Talán úgy érzi, hogy elárultuk öt. S én is kiléptem az átok alól. S nem is tudja. Nehéz lesz. A hétvégéket Cornwallban töltjük Scorpiussal. Munka hétköznap és munka hétvégén is. Csak a kettö nem ugyanaz.  Felhasználom a bejáratosságom a Mungóban. Kicsit úgy érzem tilosban járok. De ugyanakkor azt is érzem, hogy az aranyvérüeket fogom segíteni. Nem tudom. Nehéz összeegyeztetni a gyógyítói ügyeket a politikaiakkal. Scorpiusnak biztosan erre is lesz válasza. Még nem kérdeztem.

Már látszik a hasam. Többnyire bö köpenyekben ülök órákon. Sokszor elalszom a tanulnivaló felett. Egyre kevésbé tudok koncentrálni. Nagyon sok órát leadtam. Eddig a tánc töltötte ki az életem. Napi hét-nyolc óra minimum. Most föleg nem túl megeröltetö tárgyakra váltottam. Visszavettem a festészetet, és fuvolaórákra járok. Több irodalmat választottam, mert ahhoz csak olvasgatni kell, és az egészen jól megy. Furcsa otthonra a régi életemet írni, és közben az életem már teljesen megváltozott. Hazudok a leveleimben. És ez nem jó érzés. Mert a szüleim nem ezt érdemelnék tölem. De nem utazhatok most haza és nem közölhetem csak így, hogy terhes vagyok. Nem merek eléjük állni a bejelentéssel. Egyedül Fabiannal öszinte a levelezésem. És ez valahogy nagyon jól esik. Mélyíti a kapcsolatunkat ez érzödik. És nagyon megható is. Fabian kezdeti merevsége feloldódott a levelekben. Most már szüntelen az állapotomat kérdezi, hogy jól érzem-e magam. Eszek e rendesen és hogy nö-e a pici. Furcsa a bátyámmal ilyesmiröl levelezni, de ö az egyetlen akivel így tényleg arról levelezhetek, ami kitölti a napjaimat. És jó, hogy Fabian ezt felismerte. Azt hiszem nem is olyan gyerek a bátyám mint hittem. Mindkettönket megváltoztatott ez a nyár. Megírta, hogy már ö is kilépett az eskü alól. Sokat faggatom Scorpiusról természetesen. S Fabian viszonylag stabilan válaszol is a kérdésekre. Így látom magam elött az ö életüket. Szeretnék én is ott lenni velük a tervezgetéseikben. Hiszen egy csapat voltunk mindig, és most nagyon úgy érzem, hogy kiestem a hármas fogatból. Csak ketten dolgozzák ki a tervet és én nem tehetek semmit innen Franciaországból. Jó lenne már találkozni velük. Föleg…Scorpiussal. Hiányzik az ölelése. Csak hát…nem tudom mit szólna ha meglátna…így…növekvö pocakkal. Nem megyek haza karácsonyra. Apa nem érti, hogy miért…a táncra fogtam. Hazudni nem jó dolog.