Fabian segített elpakolni az eszközöket. Dobálták a fertőtlenítőoldatba a fémtárgyakat. Nap végi fertőtlenítés, a vizsgálóasztalon, a talajon mindenütt. Szép ez a rendelő, és most már elviselhetetlenül forgalmas. Az apja túlságosan is felkapott gyógyító volt az országban. S Fabian érzékelte, hogy az apja nagy megkönnyebbüléssel fogadta, hogy Fabian mégiscsak a gyógyítás mellett döntött. Fabian magában már csak somolygott, hogy mindenki vele közösen tervez. Amíg Scorpius Cornwallban addig az apja a magánrendelőjében. Együtt viszik a rendelést az apjával, s most már sokszor felváltva szaladnak át a Mungóba. Az apja végigellenőrizte, hogy boldogul egyedül a rendelőben. Ha valamiben bizonytalan azonnal az apját hívja a csipogón. De már egyre ritkábban fordul ez elő. Két hónapja folyamatosan a rendelőben vannak felváltva. Délelőtt az apja, délután Fabian. Zárásra a Mungóból mindig visszajött bezárni a rendelőt Blaise.

-         Érthetetlen… - rázta a fejét a férfi.

-         Micsoda? – nézett vissza az apjára Fabian, miközben a gyógykészítményeknek nézett utána, hogy mit kell utánrendelniük.

-         Hogy miért nem jön haza karácsonyra a  húgod – sóhajtotta Blaise. – Valahogy…nem tetszik ez nekem – ráncolta a homlokát Blaise.

-         Ó biztos sok a tanulnivaló, lehet csak pihenni akar egy kicsit az ünnepek alatt – ez igazán nem hazugság. Fabian ebben biztos volt.

-         Nekem nem tetszik ez akkor sem…lehet…elutazom érte – mondta komoran Blaise.

-         Jaj apa…apa azt igazán nem kellene – húzta be a nyakát feszülten Fabian.

-         A család együtt ünnepli a karácsonyt! Olyan ritkán vagyunk együtt…nem tűröm, hogy a lányom kihúzza magát alóla – mondta komolyan Blaise. – Még ma érte megyek! – döntötte el Blaise. Fabian tehetetlenül törölgette az asztalt.  Nem tiltakozhat túl erősen, mert az gyanút kelt. Bármennyire is szeretné, nem akadályozhatja meg a karácsonyi meglepetést.

Scorpius

Diamond továbbra sem írt. Karácsonyi képeslapot sem. Ez most már tényleg különös. A lány minden félévben legalább egyszer írt neki. De a sikeres mágiájukra sem reagált semmit. Talán Dee-t nem érdekli annyira ez az egész. Pedig igazán lenne mit megmutatni a lánynak. Most már nem faváruk van, hanem egy igazi. A conrwalli. Kíváncsi lesz mit szól majd rá a lány. Igazán hárman együtt tudtak jól összedolgozni, így alkottak egy egészet, most furcsa hogy a lány teljesen kivonja magát az ő közös készülődésükből, ami nem játék már. Ropogott a hó a talpa alatt. Szárított levendulát hozott. Egy csokorral. A sírkertben azonban nem volt egyedül. Lehajtott fejjel az apja is ott állt.

-         Régen jöttél haza. Nem érzed jól magad már a kúrián? – kérdezte az apja szomorúan.

-         Nem erről van szó, más dolgaim vannak most apa. Minden időmet leköti, de…sosem felejtenék el Malfoynak lenni – felelte bágyadt mosollyal Scorpius. – Hogy van a húgom?

-         Most ne Loise-ról beszéljünk – legyintett Draco. – Hanem rólad. Haza sem jársz hónapok óta. Kint töltöd az időd Conrwallban. Mibe kezdtél? – kérdezte viharos szürke szemekkel Draco a fiát.

-         Ne haragudj apa, de erről…nem beszélhetek – vett mély levegőt Scorpius.

-         Értem – biccentett Draco. – De…esküdj meg itt anyád sírjára, hogy nem készülsz lázadást szítani az aranyvérűek élén – sziszegte keményen Draco. Scorpius lehajtva csak rázta a fejét.

-         Ezt…nem tehetem – suttogta könnyes szemmel az anyjasírját nézve.

-         Szóval igaz…amit sejtettem mindvégig. Az anyád vére! Az hajt ezekre az eszement ötletekbe. Belehajszolod magad az őrültségbe, ahogy az anyád is tette!

-         Apa hidd el semmit sem tudsz, sem az anyámról, sem rólam

-         Ezt ne mond Scorpius. Jobban ismertem őt bárkinél!

-         De fogalmad sincs róla, hogy hogyan és miért halt meg. Én tudom. Én ott voltam vele. És az anyám halála ráébresztett arra, hogy súlyos problémák vannak a társadalmunkban, amiket 98-ban csak elnyomtak de meg nem oldottak.

-         És gondolod, hogy te majd megoldod

-         Pontosan

-         Vérrel? Áldozatok árán, keresztülgázolva mások holttestén? Ilyen megoldást találtál? Az anyád sem ezt akarná.

-         Az anyám áldozata mutatta meg nekem, hogy pontosan csakígy lehet. Titkolták előttetek, pedig a minisztérium nagyon is jól sejtette, hogy mi történt akkor. De mivel éppen egy Malfoyról volt szó, egy egykori halálfaló feleségéről féltek nagydobra verni az esetet. Ezért inkább hallgattak az átokról. Mert rávilágított volna, hogy az eskü fogadalmában élni nem is olyan veszélytelen és könnyen bele lehet halni ha valaki lelép az ösvényről, amit kijelöltek nektek. Féltek, hogy ha kitudódik fellázadtok. Az egyetlen szerencséjük volt, hogy ne mvotl szemtanú senki. Kivéve engem. Akinek a szava nem volt beszámítható és nem is értette a történteket. De most már felnőttem és nagyon is értem, hogy mi történt. Az anyám az eskü miatt, az átok csapásába halt bele. És én senki elől sem titkolom az igazságot.  Vak aki nem látja át hogy mi elnyomva élünk a saját világunkban, megalázva. Egy átok súlya alatt. Te is. Mind.  A régi halálfalók. Megalkuvóan. Hogyan mehettetek bele? Az anyámat tartottátok hisztérikus őrültnek az egyetlent aki foggal körömmel is de tiltakozott?

-         Nem volt más választásunk Scorpius. Vesztesek voltunk egy véres háborúban, amit mi indítottunk el. És a győztesek mindent megtehetnek ezt te is tudod. Én sem örömmel tettem le az esküt, de akkoriban nem volt más lehetőségünk. Vagy megtesszük vagy…megölnek.

-         Nos azóta huszonöt év telt el. Épp itt az ideje, hogy változtassunk én elkezdtem, és meglátjuk, hogy hány követőre találok!

-         Az anyád halálát akarod megbosszulni? – rekedt el Draco hangja.

-         Talán igen. De ez csak ami elindít a lejtőn, ez adja a lendületet az én harcomhoz. Visszaadom  az aranyvérűeknek azt, ami jár nekik. Nem tűröm, hogy térdre kényszerítettként tűrjük a beszivárgók önkényuralmát. A varázsvilág a varázslóké és tudod apa: ha a nem tiszta érintkezik a tisztával az nem a természet rendje szerint való. Az anyám megtanulta ezt. Te is? Vagy fölösleges volt az utolsó éved a Roxfortban? – Scorpius sarkon fordulva távozott a sírkertből.

Diamond

Most decemberben már nem jártam be órákra. Egyre feltűnőbb az állapotom. S azért a suliban terhesen mégsem sétálgathatok.  Msot már alig tudom leplezni. Sokan a tánc felhagyására fogták, hogy meghíztam. Szerencsére kiürült most a Beauxbatons. És csak januárra jönnek vissza. Addigra kiköltözöm az iskolából. Nem tudom folytatni. Bármennyire is fáj, nagy hassal nem ülhetek az órákon. Megbotránkozást keltene. És nem szeretnék feltűnést kelteni. Még másfél évem lenne hátra a suliból, és nem tudom befejezni. Érzem, ahogy elönt a szégyenézet. Hogy mit gondolnak ezek után rólam a szüleim. Fabiantól kértem pénzt. Ő megkapta a Malfoyok által nyitott széfkulcsát, ami csak az övé és ő rendelkezik vele. Fabian pedig kérdések és magyarázatok nélkül is megküldte az összeget. Már kinéztem egy kedves vidéki házat Clermontban. Nem akarok visszamenni a szigetre. Mert elkerülhetetlen lenne  találkozás a szüleimmel. Egy futó pillantással búcsúztam csak az iskolámtól, a most karácsonyi díszbe öltözött jégszobrokkal teli pompás nagyteremtől. Kettesben készülünk a karácsonyra én és a baba.  Ez az első hétvégém itt a két szintes vidéki házban. Elég magányosan telnek a napjaim. Fabiannal minden nap levelezek. Csak vele. Scorpiusnak képtelen lennék írni. Mert az első mondatom az lenne, hogy gyereket várok tőle. Mielőtt nekiállok a fadíszítésnek váalszolok Fabian levelére.

Tesókám!

Scorpiussal is készülünk a karácsonyra. Beszereztünk néhány fenyöfabútort. Egyébként az ünnepek izgatnak most minket a legkevésbé. Csaknem teljesen kész a Cornwalli kastély. Ha látnád! Scorpius megtiltotta, hogy beszéljek neked róla, azt mondta el kell jönnöd és személyesen látnod kell. Lehetetlen egy helyzet, hogy én vagyok az egyetlen kapocs most közöttetek, pedig ott növekszik a pocakodban egy nálam sokkal erösebb kapocs is. Hihetetlen már négy hónapos terhes lehetsz. De megnéznélek már kismamaként! Biztos gyönyörübb vagy mint valaha. Scorpius tudod milyen zárkózott sosem beszél az érzéseiröl. De ugyanúgy mint régen sokat kérdez rólad. Már egészen belejöttem, hogy különválasszam a röhögésem a valóságtól. Ahogy kezdetben meg akartam fojtani azért amit tett veled, most a markomban röhögök, hogy ha tudná…! Mikor akarod neki elmondani? Továbbra sem tetszik azért ez az áldatlan állapot. Hogy nem beszélted meg a dolgot Scorpiussal. Még akkor sem, ha a suli nem tette éppen lehetövé, és levélben nem igazán lehet ezt megvitatni. De most már kiköltöztél a Beauybatonsból. Egyenesen haza kellett volna jönnöd, nem tetszik, hogy egyedül élsz kint Franciaországban. Nem akarok beleszólni az életedbe, de húgom! Aggódom érted! És ez már kegyetlenség Scorpiussal szemben is. Ö az apja a gyerekednek! Gyere haza és szembesítsd végre a tényekkel! Még ha egész lavina indul is el itthon a kicsi miatt.

Simi a gömbölyödö pocakodra! Vigyázz magadra és a babára!

Bátyád:

Fabian

Drága Bátyám!

Hiába írod le minden leveledben…hidd el már én is várom a percet, hogy Scorpius tudomására hozzam. Csak ez…meröben bonyolult ügy. Nem érzem azt, hogy el lenne ragadtatva a hírtöl. És nem vagyok felkészülve az elutasítására sem.  Félek attól, hogy mit fog mondani. Igazad van, már megint konfliktuskerülö vagyok. Azt hiszem a terhességem még jobban kiváltja ezt belölem. Már türelmetlenül várom, hogy végre megmozduljon a kicsi. Mindig csak figyelem ahogy növekedik itt bent, és már olyna nagynak tünik, de még mindig nem érzem az apró mocorgásait. Sokszor gondolkozom azon vajon fiú lesz-e vagy lány. És néha el sem hiszem, hogy velem történik ez. Hogy ilyesmi történt velem. Hogy msot voltaképpen leányanya leszek. Elég rendezetlen ügy ez tényleg. Egyre nehezebb lesz halogatni. Szereztem egy kicsi egyméteres karácsonyfát. Most délután díszítem fel. Utána talán sétálok egy kicsit a föutcán. Meglátogathatnál. Hiányzik a társaságod, olyan rossz, hogy igazán alig beszélek valakivel. Nem ismerek senkit ebben a kisvárosban. Viszont a házat nagyon szeretem és a környéket is. Szeretem Clermontot. Ha minden a legrosszabbul alakulna azt hiszem itt szeretnék élni. Most megyek is, egy kis fadíszítés vár rám.

Csókoltatom Scorpiust! Borzold meg azt a szöszke haját helyettem is!

Húgod:

Dee

A kis otthonos bérelt házban még karácsonyfadíszeket is talált. Annyira megörült neki, hogy eldöntötte, ha dísz van, akkor fa is kell. Még adélelőtt húzta haza az aprócska fát, s most már lelkesen válogatta rá a díszeket. Éppen egy ezüst szín gömböt igazgatott a fenyőágra, amikor valaki belökte az ajtót. Hideg csapódott a kis nappaliba. A havat seperve a válláról pedig belépett a magas vállas férfi a kis clermonti házba.

- apa! – nézett teljesen kikerekedett szemmel Diamond. Nagyon nem várt vendég és itt. Fabian tegnapi levelében egy szóval sem említette, hogy az apja utána igyekezne. Ezek szerint már a levél elküldése után döntött az apja és Diamond csak most küldte vissza a baglyot a fivérének.

- Diamond! – hült el Blaise ahogy szeme rátapadt a lány hasára. – Ezt…ez…meg…mi a…Merlin szakállára, a mindenit! – hördült földbe gyökerezett lábakkal Blaise.

- Apa nem vártalak itt…- lepődött meg Diamond, s meg is szeppent egyszerre. Zavartan igazgatta a hasán a redőzött ruhát, de hiába, már semmit sem takart.

- Elmentem érted a Beauxbatonsba, ahol közölték velem, hogy a lányom kiköltözött a szünetre az iskolából – csattant Blaise. – És a kezembe nyomtak egy Clermont-i címet. Azt hittem legalább valami fiúval kaplak rajta, de nem…te terhesen vagy itt! A fenébe is Dee magyarázatot várok!

- Szeplőtelen fogantatás – vágta rá Dee.

- Megerőszakoltak? – kérdezte feszülten, s légből kapott mentsvárakat keresve a lánya helyzetére.

- Nem apa. Ugyanúgy akartam én is – pirult el Dee.

- Szóval ugyanúgy akartad! Na szép! Kié a gyerek!? – sziszegte Blaise. Diamond makacsul összezárta az ajkát. – Kérdeztem valamit! Kinek a fattyát várod!? – méregette még mindig a várandós lányát blaise. Remegett a keze. Sosem volt még ilyen ideges és ilyen tehetetlen mint most, hogy a lányát ilyen állapotban látja. Ráadásul mennyi idősen! Még csak a nagykorúságot sem érte el. Lekapta a fejéről a szőrmekalapot ,s a hajába túrt. – Merlin mindenit! Nem hiszem el! Hogy az én lányommal történjen ez! Azt hittem az anyád lesz az aki teherbe esik idő előtt, de nem, mert ő az én nőm volt.

- Sajnálom apa…nem így akartam… - hajtotta le a fejét Dee.

- Nem így akartad? Hát hogy akartad? Azt hitted a káposztáskertben terem a kisbaba? – kérdezte Blaise felhördülve. – Egy gyerek! – fejét rázva nézte a lányát. – hazudtál egész évben Dee!

- Tudom…sajnálom – futotta el a könny Dee szemét-

- Miért ne mjöttél haza? Még mielőtt…? – Blaise tehetetlenül intett a lánya hasa felé.

- Apa nem akartam elvetetni a kicsit éppen ezért nem mentem haza – mondta komolyan Diamond.

- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? Ki az a görény? Ki? Beszédem van vele? Itthon van? – nézett az emelet felé dülledő szemekkel Blaise.

- Apa…nem tudja… - fújtatta elhalkuló hangon Diamond.

- Nem tudja? Miért nem tudja? Azt azért tudja hogy lefeküdt veled, vagy netántán arra sem emlékszik már? – csattant dühösen Blaise.

- Apa tudom, hoyg nagyon dühös vagy rám… - mondta lebiggyesztett ajkakkal Dee.

- Nagyon dühös? – kérdezte szitkozódva Blaise. – Ne mdhüös vagyok rád Dee hanem szívem szerint felképelnélek. Legalább két büdös pofont megérdemelnél, de terhes nőt nem szokásom verni – rázta a fejét Blaise le fel mászkálva. – Ki az apja kérdeztem?! Válaszolj!

- Apa nem….szeretném…

- Nem vagy abban a helyzetben, hoyg elhallgasd előlem. Itt állsz előtte mvalakinek a fattyával, mert hogy nem vett feleségül, nem volt esküvő sem semmi, alig múltál tizenhat éves és valakivel felcsinátlattad magad, bravo gyönyörű bemutató volt lányom jobb mint a nyári táncprodukciód. De ezért ne mjár taps kislány! Felrohansz felöltözöl és jössz velem most azonnal haza. A gyerek apjával pedig beszédem van, szóval szedd össze a maradék kis híg agyvelődből a nevét remélem legalább azt tudod hogy kikkel fekszel össze vagy arra sem emlékszel annyian voltak? Ekkora egy szajha a lányom hogy azt se tujda kitől esett teherbe? A nagyanyád vére igen? Összeszedsz valahonnan egy gyereket és azt se tudod kié?

- De igen tudom! Ne sértegess! – csattant dee.

- Remek nagyon remek! Hallgatlak ki az?

- Apa…

- A nevét akarom! Aki ezt tette a lányommal! Kié a kicsi? –ragadta meg a lány a karját erősen Blaise.

- Scorpius… - suttogta halkan Dee, s lehajtotta a fejét. – Scorpius az apa – súgta elhalóan

- Csodás, lám megy ez az emlékezés! – húzta fel a szemöldökét. – Beszállsz a kocsiba most rögtön, indulj! – intett a kijárat felé Blaise. Diamond kapkodva húzta fel a csizmáját és magára kapta a téli köpenyét, s sietve szállt be apja mellé az autóba. Scorpius! A keresztfia! Most erre mit reagálhatna? Hiszen Scorpius szinte családtag. Hogyan haragudhatna a keresztfiára? Draco és Pansy gyerekére? Akit ő maga segített a világra, szinte fiaként foglalkozott az ő nevelésével is Draco mellett. Minden nyarat együtt töltöttek. De hogy ezt tették a gyerekek? A hátuk mögött…vagy a szemük előtt! Ó úgy tekintett a három gyerekre mint ha testvérek lennének. El is felejtette közben, hogy Scorpius és Diamond egyáltalán nem állnak vérségi kapcsolatban. És hogy jutottak el odáig, hogy most Dee gyereket vár a szőke Malfoy-örököstől? Hogy lehettek ilyen meggondolatlanok a gyerekek. A lánya és a keresztfia! Micsoda képtelen egy helyzet! Fel nem foghatja, hogy történhetett ez az egész. És miért? És hát gyógyító! Felvilágosította őket időben…és Dee…a nyáron fogamzásgátlót kért tőle…és ő megtagadta! Merlinre! Hát azt nem gondolta, hogy ilyen árat fizet érte! Hogy a keresztfia nagyapává teszi maholnap! Nemcsak a két gyerek hibás de valahol ő is. Dee végülis megpróbálta. Ő meg elhajtotta a lányát. De hát hogy is gondolta volna, hogy ez lesz a vége.