Láttam az apámon, hogy mennyire ideges. S hogy milyen erövel türtözteti magát, hogy ne tomboljon, ne ordítozza végig az utat Hazáig. Csak meredt maga elé a hóesésbe, s idönként dühösen sziszegte maga elé Scorpius nevét. Meg hogy tudtam, hogy a barátság. Barátság. Férfi és nö között ugyan. Tényleg nem létezik. Közöttük sem ment.  Egy takaróba is burkolóztam, s csak ijedt lesütött szemekkel ülök. Kimerültem. Elaludtam a kocsiban apa mellett. Azért észrevettem idönként megenyhült tekintettel rázza a fejét, s lepislant a hasamra. Akaratlanul is végigsimítok rajta mostanában. Nem beszélgetünk az úton. Mit is mondhatnánk. Az állapotom egyértelmü.

Blaise fel-felpillant a visszapillantó tükörre. Lassan ébredezik mellette a lánya. Alaposan megnézte magának a négy hónapja nem látott lányát. Rá sem ismer. Még mindig az a fiatal, annyira fiatal arc. És a teste mégis teljesen megváltozott. Anya lesz a lánya. Hát ez érthetetlen. Hiszen olyan fiatal még! Blaise gyógyítói szemmel pislant rá a lány körmeire. Az arcbőrére, a hasára. Egészségesnek tűnnek mindketten. S nagyon szép formájú a hasa. Daphné is ugyanilyen volt. Diamond rajtakapja a pillantását.

-         Mikor történt? Mikor hoztátok össze a kicsit? – szólalt meg rekedt hangon Blaise. – Olyna négy és fél hónaposnak tűnik – mondta erősen markolva a kormányt.

-         Igen annyi is. Augusztus elején – mondta halkan diamond.

-         Tehát otthon történt. A szemem láttára. Kint a játékvárban? – húzta el a száját Blaise.

-         Igen – súgta vissza Diamond lehajtott fejjel.

-         És Scorpius miért nem tudja? – nézett rá sötéten Blaise.

-         Nem tudom…nem akartam senkivel sem közölni aki le akart volna beszélni róla – mondta komolyan Dee.

-         Mert mindenki azt mondta volna, hogy fejezd be az iskolát és majd esetleg utána. Diamond hatodikos vagy! Egy tánckarrierrel magad előtt. Mindent feladtál érte? – pillantott le Diamond hasára Blaise. – És…megéri? – kérdezte kétkedve Blaise.

-         Ő az én gyerekem. És a sors így rendezte apa. Nem szállhatok szembe vele, ha így kellett történnie. Hidd el volt rá elég időm, hogy jól meggondoljam.

-         Nos, most majd megtudja – sziszegte Blaise. – Mehetünk egyenest a Malfoy kúriára?

-         Ahogy tetszik apa – takaródzott be jobban Diamond.

-         Papás mamást játszottatok odakint? Remekül összejött – fintorgott Blaise. – Inkább sose építettem volna meg azt a várat. HA tudom, hogy mi készülődik majd egyszer benne.

-         Az unokád… - mondta ki Dee.

-         Ne is ejtsd ki ezt a szót előttem! – mérgelődött Blaise. Lefékezett a Malfoy-kastély előtt, s berontott a portrékkal díszes előtérbe.

-         Hol van? Hol van az akölyök? – dühöngött le-fel mászkálva.

-         Kit keresel Blaise? – ért a késői látogató elé Draco.

-         A fiadat! Scorpiust! Nézd meg mit  művelt a lányommal! – rántotta a fényra a magával cihelt Diamondot. Draco szeme rátapadt a lány hasára. – Látod? Nagyapává tett minket idő előtt az a kanos kis mihaszna! Beszédem van vele!

-         Scorpius nincs itthon. Már fél éve kiköltözött Cornwallba – nyögte Draco. – De hát…Scorpius…ezt a fiam…? - Draco döbbent szemekkel nézett a fiatal smaragd szempárba. A lány tiszta tekintetébe. Érezte, hogy forog vele is az előtér. Blaise dühöngött akár egy ketrecbe zárt állat, le-fel hömpölygött, idegességében, még mindig a lányát nézte és hitetlenkedve rázta a fejét. – Én nem is tudom mit mondjak – hebegte Draco még mindig hitetlenkedve Diamondot fürkészve.

-         Mert szerinted én? Mit érzek most? A lányomat így kell látnom? – túrta a haját idegesen Blaise ahogy visszanézett Dee-re.

-         Egészen biztosan Scorpius…? - vakargatta a fejét Draco.

-         Kétségbe vonod a lányom szavát? Vele történt csak tudja! – kiáltotta Blaise.

-         Persze, hogyne, csak hát Scorpius még olyan…kicsi – harapta be az ajkát Draco.

-         Amint látod ahhoz egyáltalán nem volt kicsi, hogy ilyen helyzetbe hozzon mindkettőnket, és a lányomat – mutatott Dracóra és Dee-re. – Fel kellene pofoznom azt a szőke fejét, de már azzal sem érek el semmit, a baj megtörtént. És észre sem vettük.

-         Ha a Malfoy-kúriában vannak nem történik ez! Jobban kellett volna vigyáznod a lányodra! – csattant most már Draco is feszülten. Kezdett rájönni, hogy mit is jelent Dee állapota.

-         Képes lennél az egészet rám hárítani? A te fiad a nagykorú, akinek gondolnia kellett volna a védekezésre is!

-         A lányod meg lehetett volna önmegtartóztatóbb. Biztos hogy nem csak Scorpius a hibás! A ti lányotok mi mást is várhattam volna. Jellemző – sziszegte Draco.

-         Ne gyere nekem azzal ,hogy milyen Daphné! Meg hogy én? A te fiad csinálta fel az én lányomat! – sziszegte Blaise a férfira, s mindkettejük nyakán már feszültek az idegek.

-         Az én fiam nem olyan! Biztos, hogy … - védte Scorpiust.

-         Apa hagyjátok abba! Nincs egyáltalán különbség. Éppen annyira én is és Scorpius is ott voltunk amikor történt, így alakult, van ez így! – tárta szét a karját Dee.

-         Van ez így?! Attól, hogy így van még egyáltalán nincsen jól kisasszony! – fintorgott rá a lányára Blaise. – Felfogtad mekkora tragédia ez?

-         Apa csak te látod ezt ennyire tragikusan! – csattant idegesen Dee.

-         Igen, mert én vagyok a felelős érted talán azért látom ennyire tragikusan, mert egyáltalán nem ilyen életet akartam a lányomnak, és persze a Malfoyok már megint tönkrevágták, keresztülhúzták az én elképzeléseimet! – dühöngött Blaise. – De most beszédem van a fiaddal tehát Cornwallban van? Nem probléma odamegyünk – húzta maga után Diamondot vissza a kocsihoz Blaise.

Elküldtem a baglyot a hírrel, de attól tartok, apa gyorsabb lesz most. Egyenesen hazahajtottam Scorpiushoz. Habozva nézte ma fiút. Mondjam, ne mondjam? A legjobb barátom, Dee maga akarja közölni vele. Nem mondhatom el. Csak feszülten ülök és nézem a még nyugodt szöke fiút. Nem kételkedem benne, hogy csak órák kérdése, hogy itt legyünk mindannyian. És figyeljük az eseményeket. Már pirkadt, amikor meghallottam kint a dühös ajtócsapkodást.  Apám belökte a bejárati ajtót, s Dee-t maga után húzva elöresietett. Scorpius dolgozószobájának az ajtaja kongva csapódott. S néztem ahogy az apám ráront a barátomra.  Scorpisu hátrahökölve a könyvespolcnak tántorodott, s kérdö, zavart értetlen tekintettel nézett az apámra, majd az ajtóba belépö Dee-re. Az apám viselkedéséböl, Dee zavart pillantásából és a lesikló tekintetéböl lassan a megértés fénye csillant.

A hátam a polcoknak nyomódik, a keresztapám pedig a mellkasomhoz szorítja a pálcáját, bár puszta kézzel is fojtogat szinte. De én mint akit fejbe vertek csak Diamondot látom. Csak a szememmel fogtam fel az állapotát. S szinte kongott a fejemben a kérdés: Miért nem mondta? Miért nem írta meg? S miért nem beszélték ezt át. De egyértelmű a lány döntött. A próbálkozásaik gyümölcsét kihordja, akár tetszik neki akár nem. Olyna zavaros minden a lány lesütött szeme. Az apja heves reakciója, képes lenne megölni, vagy akár kiherélni. Persze ezt tette a lányával, mi mást is várna. Fabian lépet közbe, ő rángatta le rólam az apját, s kettesben hagyott Deevel.

Figyelem, ahogy a lány a dolgozószobából átnéz a nagy tárgyalóasztalhoz, s át is lép a mellettünk levő szobába. Skorpiómotívumot vágtak a székek háttámlájába, átdereng rajtuk a kandalló tüze. Skorpiós motívum mindenütt, az asztalon, a szőnyegben, a falikárpitokon. Mindne vörös mint a tűz. És mahagóni sötétbarna. Nyers bútorlapok.  Követem a lányt. Képtelen lennék én megszólalni, szinte el is ment a hangom. Diamond végigsimít a székek támláján, ahogy a kerek asztalnál körbejár, s szembefordul velem, miközben a szék háttámláján nyugtatja a kezét.

-         Tehát ez a kis birodalmad, amit kialakítottál magadnak – mosolyog fel Dee. – Nagyon szép lett. Igazán impozáns és olyan mint te.

-         Nem mondtad, nem írtál egy sort sem…miért titkoltad? – támaszkodott le az asztalra Scorpius is, a szemét le sem véve a lányról. Várandós. Már az ötödik hónapban és ő mindebből semmit sem tudott. Csak nézte a lány kerek hasát, ahogy az asztal felé domborodik. Mintha életében először látna terhes nőt.

-         Mit tudtál volna kezdeni egy ilyen hírrel? Semmit…most sem tudsz vele mit csinálni – legyintett Dee. – Nem családapának készültél mindig is tudtam. Nem azért voltál velem, hogy teherbe ejts. A szabadulásod akartad és ne mazt hogy megkösselek. Hogy így alakult. Ez már az én ügyem.

-         A mi ügyünk – mondta komoran Scorpius.

-         Akarod? A kicsit? – emelte meg a szemöldökét futólag Diamond miközben végigsimította a kandalló peremét.

-         Van más választásom? – tárta szét a karját Scorpius.

-         Az apám  oltár elé fog citálni mindkettőnket, egészen biztos ,hogy így lesz. Malfoy leszek én is – nevetett rá vissza Dee.

-         Nagyon könnyedén beszélsz. Már eltervezted magadban? – kérdezte Scorpius.

-         Nem muszáj elvenned Scorpius. Ahogy nem kötelezlek arra sem hogy segíts felnevelni a gyereket. Egy szavadba kerül és bármit is kér az apám én érvénytelenítem – mondta határozottan Dee. – A kettőnk kapcsolatát sem tisztáztuk, nem hogy a gyerekügyet – támaszkodott Diamond is a tárgyalóasztalra.

-         Akkor kiváló az alkalom, hogy megbeszéljük. Úgyis épp egy tárgyalóasztal mellett állunk – nézett rá várakozón Scorpius. – Tőlem várod az ítéletet? Mit mondjak? Itt vagy a gyerekemmel a hasadban. Erre mit mondhatnék? Hogy maradjunk barátok?

-         Scorpius! Én én vagyok. Nem egy idegen nő. Ismersz. Azt kérted, ne gondoljak semmit a csók mögé, ne gondoljak semmit sem ahhoz, hogy egymáséi voltunk. Nem teszem. Ettől függetlenül én most másállapotban vagyok. – nézte komoran Dee. – hányan léptek már ki az eskü alól? – váltott témát Diamond.

-         Körülbelül egy tucatnyi aranyvérű. Nem több. Még nem akarjuk elsietni. A sikeres szexuálmágiát most már bemérjük. Szereztünk mérőeszközöket. Fent vannak a padláson. Akik elérték azoknak küldünk egy beavatási meghívót. Megkapják a jelképes skorpiótalárt és skorpiómarást. Valójában csak belépnek a szervezetbe.  Óvatosnak kell lennünk. Még nem vagyunk elég erősek – adta meg a választ Scorpius.

-         Elég erősek ahhoz, hogy harcot indítsatok ki ellen, a minisztérium, az aurorság ellen? A muglik ellen. Hogy fog zajlani? Háztól házig űzitek őket? – Vissza a mugli világba? Mit terveztek? – kérdezte Dee.

-         Most ne erről beszéljünk. Tényleg rendezni kellene a viszonyunkat Dee – komorult el Scorpius.

-         Rendben. Feleségül veszel? – nézett rá Diamond.

-         Igen – mondta ki határozottan scorpius.

-         Azért, mert gyereket várok tőled. De egyébként? – lökte el magát az asztaltól Dee.

-         Az egyik nem zárja ki a másikat – felelte kitérően Scorpius.

-         El kellett volna vetetnem igaz? – nézett közönyösen a fiúra.

-         De nem tetted – felelte Scorpius figyelve a lány járkálását a teremben.

-         Haragszol rám, amiért megtartottam? – kérdezte komolyan Diamond.

-         Nem – rázta a fejét Scorpius.

-         Ezt a jólnevelt Malfoy-gyerek mondja belőled? – kérdezte gúnyosan Dee.

-         Ne csináld ezt Diamond – mondta keményen Scorpius.

-         Mit? Én nem az a nő vagyok Scorp. Nekem nem kell fényezned semmit. Ismerlek. Mond meg a teljes igazságot.

-         Egyáltalán nem akartalak volna feleségül venni. Meg sem fordult a fejemben ilyesmi én harcokra készülök és nem babapelenkázásra. A terveimnek köze sincs ehhez. Igen, lehet, hogy lebeszéltelek volna a kicsiről, ezt akartad hallani? A hideg és kegyetlen Socpriust várod? Jól esik? Teljesen mindegy, hogy mi lett volna mert kész tények előtt állok. Itt állsz előttem ezzel a nagy hassal és várod hogy szidjalak? Elmodnhattad volna igen. Cseszd meg éppen annyira rám is tartozik mint rád. De te voltál annyira önkényes és öntörvényű, hogy elhallgattad előttem az állapotod hónapokon át! Mintha ne mis tartozna rám! Mintha semmi közöm nem lenne hozzá! Pedig elég sok van! És most beállítasz így elém és várod hogy kezeljem a helyzetet! Erre már mit mondhatok? Csak a mózeskosarat akartad a kapum elé rakni vagy mi? – nézett rá ingerülten Scorpius. – Félbehagytad a táncot. A gyerekemért. Nem értelek Dee. Azt hittem az neked is fontos…

-         Igen én is azt hittem…hogy fontos nekem a tánc…de valamiért mégis úgy éreztem, ha így alakult akkor kell nekem ez a gyerek…ne makarok belegondolni hogy miért…

-         Mert fájna amit magyarázatként találnál? Hogy hiába minden mert a nyáron mégis belémszerettél? És éppen ezért akarod tőlem ezt a gyereket? – nevetett fel keserűen Scorpius. – Komolyan sutba vágtál mindent? A tanulmányaidat, a tánckarriered ezért a kétes kapcsolatért? Ezért a semmiért ami közöttünk volt?

-         Semmi volt? – kérdezett vissza Dee.

-         Nem tudom…magam sem tudom, hogy mi volt – rázta a fejét Scorpius.

-         Itt állok előtted terhesen és még csak meg sem csókoltál. Elég különös kapcsolatunk van – bólintott rá elgondolkodva Dee. Scorpius ellökte magát az asztaltól, s a lányta tárgyalóasztalhoz nyomva mohón csapott le az ajkaira. Nem várt indulattal kapta a viszonzást. Levegő után kapkodva falták egymás ajkait. Scorpius türelmetlen lendülettel ültette fel a lányt az asztalra, Diamond beletúrva a szőke hajba sóhajtott fel. Elragadta mindkettejüket a hónapok óta visszafojtott vágy.

-         Na csodás! Remek! Végülis már a legrosszabb úgyis megtörtént – mordult az előtérbe érkező blaise hangja. Scorpius nem engedte ,hogy leugorjon az asztalról a lány. Két tenyerét a fa sima csiszolására nyomta Dee két oldalán.

-         Dee marad – mondta komoran Scorpius.

-         Arról ne is álmodj fiatalember – sziszegte Blaise.

-         Az én menyasszonyom az én gyerekemmel állapotos talán a leendő férj jogai előbbrevalók mint az apai jogok – csattant Scorpius. – Fabian lóhalálában rohanj kér j időpontot a wiltshire-i katedrálisban – vetette oda a fiúnak Scorpius.

-         Tehát megpróbálod helyrehozni amit műveltél? Az a minimum, hogy ezek után elveszed feleségül. Dee velem jön – intette a lányát Blaise.

-         Nem – mondta keményen Scorpius engedve, hogy a lány lecsússzon az asztalról.

-         Apa kérlek – harapott az ajkára Diamond.

-         Felfogtátok hány évesek vagytok? – morogta a fejét rázva Blaise.

-         Nagykorú vagyok bátran alapíthatok családot – bólintotta Scorpius.

-         Viszont a kis hölgy még nem nagykorú! És csak az én engedélyemmel mehet férjhez – mordult Blaise.

-         Az előbb még azért akartál kicsinálni keresztapa, most az a baj ha mégis elveszem? Hozzám adod a lányod?

-         Egyáltalán nem nagy örömmel – sziszegte Blaise. -  fel nem foghatom hogy ezt tettétek – nézte egyiket majd a másikat felváltva. A keresztfia. A lánya. Persze szép páros. Diamond fekete haja és smaragdszín szeme a fiú szőke hajszíne és szürkeárnyalatos szemszíne mellett. Csak hát fel sem merült benne, hogy a lányát hozzáadja egyhamar egy férfihoz, főleg hogy Scorpiust még mindig inkább gyereknek tekintette mint felnőtt férinak. – Úgy érzem hogy elárultatok engem! Olyan fiatalok vagytok olyan meggondolatlanok – rázta a fejét Blaise. – Dee biztos nem akarsz velem hazajönni? – nézett a lányára Blaise.

-         Apa tényleg meg kellene beszélnem ezt az ügyet Scorpiussal – lehelte elhalóan Diamond.

-         Fabian holnap hazahoz – mondta a lányának Blaise.

-         Jó, rendben – biccentett rá Diamond. Nem követte az apja távozását a szemével. Ott maradt a gyűlésterem gyertyafényében, s smaragd szemeivel a résnyire szűkült szürke szemeket figyelte. Vörös nehéz súlyú bársony drapériák. A gyertyafény sejtelmesen világította meg  a sötételőket.

-         Elköltözöl otthonról, a gobelines lányhálódból. Nem lesz furcsa? – követte a lány lépteit a nagyteremben Scorpius.

-         Nem tudom, amióta veled voltam semmi sem ugyanolyan már Scorpius.  És itt fogunk élni? Hogyan? – kérdezte vissza Diamond.

-         Még…nem tudom – pörgette meg a pálcáját az ujjai közt Scorpius.

-         Megmutatod a hálószobád? – kérdezett rá szinte közönyösen Dee.

-         Nincsenek hálószobák – mondta komoran Scorpius.

-         Hogyhogy nincsenek? – lepődött meg Dee.

-         Átmenetileg tartózkodunk itt – felelte Scorpius egykedvűen. – Nem tartottuk fontosnak, hogy rendesen berendezkedjünk. A kastélyt nem otthonnak csak a szövetség házának tekintettük – hajtotta el a fejét Scorpius s fáradtan megdörzsölte a takóját. Dee megtorpant, s visszafordult a fiúval szembe.

-         Tehát hogy legyen? Hazaviszel a Malfoy-kúriára egy feleséget és egy gyereket, te pedig itt élsz tovább? Miféle kapcsolatunk lesz?

-         Olyan hidegen beszélünk erről – húzta ki az egyik skorpiómintás széket Scorpius s fáradtan leereszkedett rá.

-         Miért Scorpius mi nem így beszéltünk mindig mindenről? Az első csókunk, az első együttlétünk nem hideg számítás volt csupán? – támaszkodott az asztalra ismét Dee. – És most egyáltalán mit ajánlunk fel egymásnak? Látszatházasság?

-         Komolyan ezt akarod? – emelte meg a szemöldökét Scorpius miközben fáradtan dörzsölgette az arcát. Cornwallban soha nem alszanak, vagy csak néhány órát az emeleti heverőn.

-         Érdekelt valaha is hogy mit akarok? – kérdezte keserűen Dee.

-         Megcsókoltalak – érvelt Scorpius.

-         Én meg lefeküdtem veled – csattant rá Dee.

-         Nem így terveztem – nézett végig lehangoltan Dee testén. – Annyira bíztam benne, hogy semmi baj nem lesz. Megtartottad a kicsit. Miért?

-         Talán…mert tőled van – húzta ki a szemközti széket Diamond is.

-         Scorpius! Megvan az időpont! – kiáltotta a lépcső felől Fabian. – Ti így ültök itt? – meredt az egymással szemben felhős ábrázattal felé forduló alakra.

-         Mert hogy kellene ülnünk? – mordult Scorpius.

-         Én keresek egy mosdót – pattant fel Diamond, s az ellenkező irányban távozott.

-         Tehát feleségül veszed a húgomat! – ült Dee helyére vigyorogva Fabian. – Végülis ez is benne volt a pakliban.

-         Hogy érted? – simította át a csiszolt asztallapot Scorpius.

-         Hogy mindig együtt játszottunk, egész nyarakat együtt töltöttünk, sejtettem, hogy előbb utóbb, de ez lesz a vége – bólogatott Fabian. – Persze azért zavaró, hogy a húgom meg a legjobb barátom, nem csak…hanem…mást is csinálnak együtt hát…

-         Inkább ne részletezd – lökte fel magát Scorpius, s átvágott a termen, s a szalon bárszekrényéhez sietett, hogy felhajtson egy erős whiskyt. – Most már fáj a fejem. Képtelen vagyok értelmesen gondolkodni is.

-         Nem nagy kedvvel veszed el igaz? – töltött magának is Fabian.

-         Nem is erről van szó…hogy mekkora a kedvem vagy a nem kedvem. Így alakult. Nme a legjobban. De ez van – hunyta le a szemét ahogy az erős ital végighömpölygött a torkán.

-         Nem fog már visszajönni ugye tudod? Nem akarsz felmenni hozzá? – kérdezte Fabian.

-         Nem zavar ha most magadra hagylak?

-         Most legalább nem kell már őrt állnom – röhögte Fabian, s figyelte ahogy a szőke fiú gyertyafénnyel világított lépcsőn megindul felfelé a húgához.