Csendes téli esküvönk volt. Véletlen sem olyan, amilyennek bárki is képzelte volna. Apám olyan nagy lakodalmat akart csapni, amilyen a sajátja volt az anyámmal. Scorpius szüleinek is hatalmas esküvöje volt régen. De a fiatal korunk, az állapotom keresztülhúzta ezeket a nagy terveket. Egyik szülö sem gondolta úgy, hogy a körülmények között a szerény családi eseménynél többre gondoljanak. Alig voltunk a wiltshire-i katedrálisban. S igazán senkinek az arcán nem az öröm tükrözödött, ahogy az esküvök alkalmával lenni szokott. Apám arcán minduntalan rángott az ideg, ahogy rá-ráharapott az alsó fogsorára, miközben az esküszöveget mondtuk. Anyám valahol magát hibáztatta, az egész miatt. Hogy bízott Scorpiusban, hogy annyira hasonlítok rá. S talán annyira azt a másik életét élem, amit élhetett volna. A keresztapám csak komoran meredt maga elé, talán azon gondolkodva, hogy Scorpius anyja miket gondolna most itt a fiáról, meg róla, hogy így nevelte a fiát ,hogy ez legyen a vége. Hiába volt a legbensöbb családi esemény, hiszen keresztszülök voltak és a két család mindig is szorosan összetartozott. Sógorságba, de most már a gyerekeik által is rokonságba keveredtek. Egyedül Fabian tünt úgy, hogy elfogadta a helyzetet. Én is pezsgöszín ruhában voltam, mint régen az anyám. Kismamaszabású, hosszú, uszályos ruha volt, A mellem alatti húzással, s onnan szabadon omlott alá a muszlinanyag. Egyszerü ruha volt. Mindketten inkább komolyak voltunk, mint boldogok vagy ünnepélyesek. A karikagyürünk is puritán aranykarika. Házastársak lettünk. De a kapcsolatunk nem lett ettöl minöségibb.

Diamond vette kezébe a felső szint helyrehozását. Az átépítések nyomán a felső emeletek teljesen kiürültek. Scorpius nem akart az anyja árnyékában élni, ezért a Parkinson kastélyt tényleg szándékosan is építette át.  A tizenhat és fél éves lánynak pedig az egész kastély háztartása a nyakába szakadt. Mindkettejük családja neheztelt rájuk, így nem is nagyon keresték fel a szülőket. Dee-nek pedig egy másik jelentős üggyel is szembe kellett néznie. Scorpius nem rendelkezett a Malfoy-széfek felett, hiszen azok apja tulajdonában voltak, így voltaképpen mindent Fabian széféből fizettek. Ami bonyolult múlt rögös útjain jutott a Malfoyok ajándékaként Fabian kezére. Fabian pedig sosem konkrétan a sajátjának tekintette a Malfoyok által nyitott széfet. A nagykorúságával kapta meg a kulcsot. És nem sajnálta az összeget sem ahúgától sem Scorpiustól. Voltaképpen ez a széf finanszírozta a három barát minden kiadását és a szövetség anyagi terheit. Scorpiust egyáltalán nem érdekelte a kastély felső emelete, teljesen rábízta Dee-re a berendezkedést. Egyáltalán nem is tudtak hirtelen mit kezdeni a helyzetükkel. Hogy most már nem csak egy-két éjszakát töltenek kint a játékvárban, hanem a hét minden napján egy kastélyban élnek. A két fiú reggel beutazott Londonba, és csak délután estefelé értek haza. Scorpius valamivel hamarabb. De jellemző volt rá, hogy a házasságkötésük után is elfelejtette, hogy otthon egy feleség is várja. Egyszerűen berontott a dolgozószobába lerúgva a cipőit lábát az asztalra téve már elmerült a pergamenek között. Dee eleinte furcsállta Scorpius effajta szétszórtságát. De kezdte sejteni a fiú nem szándékosan teszi ezt, hanem mert tényleg egészen máshol járnak a gondolatai. Fabian érkezett haza legutoljára este hat hét óra felé, zacskókban vacsorát szervírozva, amit sokszor csak bedobott a gyertyafény mellett gubbasztó Scorpiusnak, s már ő is lerogyott a koloniál íróasztal mellé, s gyertyát gyújtva dolgozott. Dee munkásai délután öt órakor távoztak az emeletről, s utánuk Dee még rendbeszedte a felső szintet, s Fabian érkezése után nézett rá a fiúkra. Scorpius minden este meglepetten nézett fel az ajtóban megjelenő lányra. Mintha elfelejtette volna, hogy a lány is velük él ő is a Cornwalli vörösbe öltözött kastély lakója. És ez a megmagyarázhatatlan állapot az életük mindne területére érvényes volt. Bár házasok voltak. A papíron, a karikagyűrűn kívül semmi más nem utalt erre. Nem aludtak együtt. Mert Scorpius többnyire nem is aludt. Dee nem tudta eldönteni vajon hol és mikor alszik a férje, mert a dolgozószobában állt egy párnás, pokrócos rekamié mindkét fiúnál és valószínűleg az éjszakákba nyúló tervezgetés után csak ezeket használták. Egyáltalán nem éltek férj és feleségként. Sem nappal, sem éjszaka. Szinte kínos volt ez a helyzet. Legalábbis Diamondnak az. Hogy Scorpiussal nászéjszakájuk sem volt. A nyár óta, Scorpius voltaképpen nem is ért hozzá.

-         Kop-kop! Bejöhetek? – állt az ajtóban Diamond. Egy tálcán két gőzölgő bögrét egyensúlyozva.

-         Persze – nézett Scorpius már megint olyan meglepetten. Érthetetlen. Diamond a fiú elé tolt egy bögrét, s a tálcáról leemelte magának is a forró italt.  Scorpius csak az illatra kapta fel a fejét. – Kakaó?

-         Igen – nevetett rá Diamond.

-         Kedves tőled, de elálmosít, nem köszönöm – mormolta Scorpius, és szinte csak ki nem mondta, hogy a lány zavarja a munkában.

-         Idd meg – szólt rá keményebben Dee.

-         Egy kávé jobban esett volna – dünnyögte Scorpius, de belekortyolt az italba.

-         Elkészültek a hálószobák, nincs kedved megnézni? – kérdezte halkan Dee.

-         Aham…hát majd felugrok ha arra járok benézek rá – biccentett közönyösen Scorpius.

-         Közös hálószobát csináltattam – kezdett bele újból Dee.

-         Értem – bökte ki Scorpius miközben lapozott egyet a kötetben.

-         Már nem kívánsz? Vagy…a nyáron sem azért csináltuk mert kívántál igaz? – kérdezett rá keményen Dee.

-         Nem erről van szó – legyintett türelmetlenül Scorpius, s idegesen lapozgatta ide-oda a kötetet.

-         Akkor miről van szó? A feleséged vagyok! De még csak hozzám sem érsz! – csattant Diamond ,s nyugtatva magát belekortyolt a bögrébe. – Komolyan könyörögnöm kell azért, hogy szeretkezzen velem a saját férjem!? – sziszegte Dee. Scorpius ijedt pillantást vetett a Fabian dolgozószobájával összekötő nyitott ajtóra.

-         Terhes vagy – mondta válaszként Scorpius.

-         És? Attól még nem vágyhatok egy együttlétre? Neked nem hiányzik a szex? – vörösödött el Diamond ahogy kimondta. – Úgy érzem nem is vagyunk házastársak. Olyna nem jól van ez így. Scorp, mi a fene ez az egész, ami közöttünk van? Elvettél mert rákényszerítettelek? Ennyi? Vagy londonban van valaki…

-         Ne fantáziáld túl – legyintett Scorpius. – Nézd Dee dolgom van. Te is látod. A hétvégén megtartjuk Fabiannal az első alakuló szövetségi gyűlést. Rajtunk kívül még néhány pár van. Vártunk hogy talán többen leszünk, de úgy tűnik a tél nem kedvez a szexuálmágiának valamiért – húzta el a száját Scorpius.

-         Mit olvasol? – terelte el a témát Dee dühösen.

-         A mágusok mitológiáját – emelte fel a kötetet Scorpius.

-         Nem ismerem. Miről szól? – kérdezte nagy levegővétellel Diamond. Tudta jól, Scorpius csak arról lesz hajlandó beszélgetni vele, ami foglalkoztatja. És Scorpius most semmi másról nem faggatható. Hát belement, hogy Scorpiust érdeklő témáról beszélgessen ma este egy kicsit a férjével. Hogy legalább beszéljenek, ha már házasok.

-         A mágusok mitológiája szerint háromezer év háború  után mindig háromezer év uralkodás következik. A többi átmeneti idő a pihenés  időszaka. Ciklikus váltakozás. A feltevésem az, hogy az aranyvérűek harca Mardekár Malazárral kezdődött, vagyis még kétezer év harc vár ránk, hogy eljuthassunk addig, hogy háromezer év békés uralkodás várjon ránk – mondta sötét gondterhes tekintettel Scorpius.

-         Ez nagyon sok idő – bólogatott Diamond.

-         Igen az. Az első akitől kiindulva megfigyelték ezt az Zoroasztrész mágus aki a nagy trójai háború előtt ötezer évvel élt. Az azóta eltelt időkben felfedezték a ciklikusságot. A háromezer év háború, háromezer év uralom váltakozását. Ezzel a béke és a háború közti állandó ingást. Ahogy halad az inga az egyikből a másikba. S a két végpont között eltelt idő a háború, s a megnyugvás pontja a béke – meredt a bögréjébe Scorpius, s belekortyolt.

-         Nem ismertem még senkit aki így beszélt volna a mágiáról mint te Scorpius – nézett fel a fiúra komolyan Dee, ahogy a karosszékbe kuporodva iszogatta a kakaót.

-         Mert sokan nem látják át az idők nagyságát. Nem látnak csak a Mardekár és Roxfort-alapítás koráig. Mintha a mágia csak az intézményes tanítással kezdődött volna és létezne. Pedig nem. Éppen ez a lényeg. A tanítással nyitották meg a kapukat a muglik előtt. Tehát a Roxfort voltaképpen csak az új harc kezdőpontja. Ezt a háborút Mardekár Malazár indította, de még én sem fogom befejezni – súgta komoran Scorpius.

-         Igazad lehet. Senki sem gondolkodik így ezekről az időkről. És soha nem is tanítanák így. EZ valahol eretnekségnek számítana, és megerősítené az aranyvérű-harcprogramot – bólintott rá elgondolkodva Dee.

-         Dee…mindenki istennőnek tart téged. A mitológia szerint létezett a Legidősebb Varázslat. Ami mindennél idősebb az univerzumban. Az emberek az istenek többségének fölébe rendelték a varászlatot. Vagyis maga a varázslat mégiscsak feletted áll – mosolygott a lányra Scorpius.

-         Ezért nem fekszel le velem? – bazsalygott rá Diamond gonosz szemvillanással.

-         Tudod, amióta ismerlek meg tudom érteni, hogy egyedül a fekete mágiát tudták az istenek ellen használni. Többek közt az istenek elleni varászláskor született meg a tényleges feketemágia. Hát nem különleges? Akkor…megmutatod a hálószobát? – itta ki a kakaót a bögréből Scorpius. Diamondnak elakadt a lélegzete. Összeakadt a pillantásuk a gyertyafény felett. S volt valami Scorpius tekintetében, amitől Dee pulzusszáma megugrott.  Nem szólt csak a tálcára helyezve a bögrét megindult az emeletre. Elhaladtak Fabian nyitott ajtaja előtt. Suhogott Diamond köntöse, ahogy megemelve vette a lépcsőfokokat. Scorpius nyugodt léptekkel követte. A lépcsőfordulóban megállította, s a korláthoz nyomva csókolta meg. Ahogy a keze rátapadt a gömbölyű pocakra ijedten kapta el a kezét. Bentről mocorgás érződött.

-         Öh…nem is mondtad…hogy már… - nézett le a terebélyes hasra Scorpius.

-         Azt hittem nem érdekel…hiszen sosem kérdeztél semmit vele kapcsolatban – sütötte le a szemét Diamond. Scorpius nem válaszolt, csak újra birtokba vette a lány ajkait, s magához szorította mindkettőjüket.  Diamond a hálószoba felé húzta magával a férjét. Csak a kandalló tüze világította meg a hálószobát. Scorpius lerángatva magáró la ruhákat zuhant az ágyra, s Diamond már a köntösét kioldozva a csípőjére is ereszkedett. Leeresztett szemhéjjal fogadta magába a merev férfiasságot .Scorpius pedig csak fel-felrebbenő szempillákkal meredt a szép formás kerek pocakra, Diamond megnövekedett duzzadt melleire. Régen látta meztelenül. Diamond a mellkasára támaszkodva körözött a csípőjével. Magával vonszolva a pocakját, amin Scorpius nyugtatta a tenyerét. Hagyta, hogy Dee irányatson, ahogy neki kényelmes, s teljesen ráhagyta, hogy eljuttassa kettejüket a csúcsra. Diamond remegve sikoltott fel, körmeit Scorpius mellkasába mélyesztve, s Scorpius torkából is hörgés szakadt fel. Diamond kimerülten rogyott mellé az ágyra.

-         Szép ez a háló – mormolta Scorpius.

-         Még nem is láttad – pihegte vissza Diamond.

-         De tetszik – mosolygott rá Scorpius, s felkönyökölve simogatta Diamond hasát. – Hogy vagytok?

-         Voltunk bent apámnál – sütötte le a szemét Diamond. – Nem mondta Fabian?

-         Nem az az árulkodós típus – ingatta a fejét Scorpius. – Megvizsgált?

-         Persze – bólintott rá Diamond. – Megnézték a babát – simogatta meg Dee is a hasát.

-         És? – emelte meg Scorpius a szemöldökét. – mi lesz?

-         Tényleg tudni akarod? – emelte meg a szemöldökét diamond. Scorpius hangtalanul bólintott. – Kislány – adta meg a választ Dee, figyelve Scorpius reakcióját.

-         Akkor olyan szép lesz mint te – nyomott csókot a lány ajkára Scorpius.

-         Gyerekünk lesz, én még mindig el sem tudom képzelni – ingatta a fejét a párnán Diamond.

-         Hát én még annyira sem – túrt a hajába Scorpius. – Főleg, hogy két hónapja sincs hogy tudok róla, és már szinte mindjárt megszületik – sóhajtotta.

-         Messze van még május – nevetett Diamond.

-         Mérges volt nagyon apád? – kérdezte Scorpius.

-         Csak a szokásos. Dúlt fúlt. Morgott. De az első sokkon már túl van. És hát elég érdekes, hogy az apám vizsgálgat érted – nevetett Dee.

-         És minden rendben? Jól vagytok mindketten? – kérdezgette Scorpius.

-         Igen – bólintotta Dee.