Szürkületre tettük az első összejövetel időpontját. A meghívón mindhármunk jele szerepelt. A lila Anjou-liliom, A vörös skorpió, és a skorpiómarta zöld Anjou-liliomot keresztülhúzó jelképes két vörös csík, Dee jele. Ha mindenki eljön közel fél százan leszünk. Készek arra, hogy elindítsuk a mi forradalmunkat. Az aranyvérűek forradalmát. Fabian postázott, Dee pecsételt és címzett, én pedig a szöveget diktáltam. Mindennel készen álltunk, hogy hárman együtt kiálljunk, a szövetség élére, a híveink elé ma este. Felkészülten a rám váró feladatokra várom ezt az első találkozást. Egyedül, magányosan készülünk elvonultan egymástól. Cornwallban már megint eleredt az eső. Hirtelen jön a csapadék itt. Hamarosan begördülnek az első fogatok a kocsiszínbe.

Arasznyi bordó szegélyes fekete atlaszszövet talárja zsebébe süllyesztette a smaragd fülbevalókat. Hűvös a csiszolt kő tapintása. Megnyugtató. Scorpius megemelte a fejét, hogy a kandalló feletti tükörben szembe nézhessen önmagával, az acélos szürke tekinttel, ami most vakmerő komolysággal csillogott. Suhogó szoknyával lépett a kristálycsillárral megvilágított lépcsők tetejére a hosszú éjfekete hajú lány. Az atlaszanyag alján három keskeny zöld selyemsáv hullámzott. Ahogy lenézett az előtérbe összeakadt a szeme Scorpiuséval. Szótlanok mindketten. A szalonból előresiető Fabian fekete talárjának alján keskeny lila sáv húzódott. Csak a kézelő alján látszik az elkészített hímzett ismertető jegy mindhármuk talárján. Scorpius talárujján a skorpió, Diamondén, a vörös szinte macskakaparás szerűen áthúzott zöld liliom, és Fabian kézelőjén a lila Anjou-liliom. Egyénített talárok. Amiket csak ők használnak. S ami az állandó kötelező viseletük ezentúl. A harc ma estétől kezdődött. Vége a titkolódzás időszakának. S ezt Scorpius éppen ma akarja közölni az aranyvér híveivel is. A kapukat kitárták, besöpört a kastélyba a friss kissé hideg tavaszi szél, a leszálló sötétséggel pedig megérkeztek az első szövetségtagok. Scorpius erős kézfogással üdvözölte elsőként az érkezőket. Lehetetlenség volt megmondani, hogy pontosan hogyan és mitől, de érződött valami a megjelenésében, ami erőt sugárzott. Most töltötte be a tizenkilencedik életévét, de úgy állt Fabian és Dee között, mint aki mindig is irányításra termett. A maga szűkszavú modorában, mosolytalan arcán, a palaszürkeségben ellebbenő fénnyel a szemében. Kisugárzása volt, amitől már szavak nélkül is éreztette, hogy ő a vezető. Megjelenésben, fellépésben, egyetlen futó tekintettel, amiben több volt a szavaknál, mert beszéltek Scorpius helyett is. Scorpius állt kissé előrébb, a Conrwalli-ház uraként, s ő mutatta be a jobbján álló Diamondot, a feleségét. Az érkezők megütközését pedig csakis az aranyvérűek kitanult érzelemmentessége tudta palástolni, hogy a szinte gyerekkorban levő Diamond Malfoy már igen előre haladott állapotban várandós. S a kérdés sem kellett. A szemérmes szemlesütés jelezte, hogy kiolvasták a történetet a vezetőik életéből. Diamond állapota az első sikeres mágia megtestesült bizonyítéka. S mintegy jelképe az eskü alól kikerült aranyvérűeknek. Scorpius és Diamond az első, akik megtették, s ezzel vezetőkké váltak, a gyermek pedig mindvégig emlékeztetője lesz az eseménynek. A forradalom kitörésének és kezdetének. Szinte misztifikált jelentősége lett Diamond terhességének, anélkül, hogy bárkiben is konkrétan megfogalmazódott volna ez. A gondolat ereje pillanatok alatt jutott el idáig. Titokban mindenki számára Diamond lett az új harc megtestesítője, aki méhében hordja az aranyvérűek forradalmát, s a gyermek fogantatása jelzi az aranyvérűekben az új gondolat megfoganását is. Diamond anyasága az egész forradalomra kiterjedt így a felmagasztalás által, s Scorpius az apa, aki elhinti magját ,az új eszmét, az új gondolatokat a varázsvilágban. S valóban tényleg Diamond volt az első aki befogadta Scorpius vérét, s ezzel első követőjévé vált. Scorpius a gazdagon lobogó tűz elé a kandallóhoz legközelebb eső székhez állt, s körbenézett a sötét asztal köré gyűlő társaságon. Mind idősebbek náluk. A legidősebbek huszonhat évesek. Kevesen jöttek tényleg párként, sőt mi több házastársként, ahogy a tizenkilenc éves Scorpius és a tizenhat éves Dee. S a fiatal házaspár messze felértékelődött és túlmisztifikálódott a szövetség új tagjai körében. Mert mi lehetne szorosabb szövetség egy házasságnál? És mi lehetne ékesebb bizonyítéka egy új dolog születésének, mint egy gyermek. Scorpius jobbján Dee kissé mindig hátrébb és árnyékban állt. De a Malfoy házaspár hűvösségével, komorságával, és szinte fanatikus elszántsága mellett Scorpius balján Fabian nyitott mogyoróbarna szemekkel kedves arccal fogadta az asztal körül ülők rá eső tekintetét. A mellette ülőt erősen megcsaphatta a fertőtlenítő és gyógynövényillat, amit Fabian már ruhacsere után sem tudott kellően kimosni a bőréből. Beleivódott felszívódott a bőrébe az erős anyagok illata, ahogy az apján is mindig érezni lehet az oldatok jellegzetes szagát. Anélkül, hogy bármit is mondtak volna magukról, már pontosan elég sokat megtudtak a jelen lévők róluk. S jól sejtették Fabian lesz, az aki az apró cseprő ügyek intézője lesz, akihez fordulhatnak bármikor, ha nem közvetlen a vezetőt akarják zaklatni. Scorpius beszélt, megindulva a széles körasztal mentén.

-         A mi szövetségünk nem zár ki senkit a soraiból, aki változtatni akar a jelenén és a jövőjén. Nem nemi alapon döntünk, hogyan is tehetnénk ilyet, mikor a szexuálmágiát is csak egy férfi és egy nő végezheti el együtt tökéletesen, amivel kilépnek az eskü alól. Aranyvérűk vagyunk most, magunk közt. Én sosem féltem a múltról beszélni. Most is így teszek. Ha bárki a régi rendszereket óhajtja vissza, akkor rossz vezető szavait hallgatja most. Mert én nem Voldemort vagyok. Ha bárki is beavatást, megbélyegzést és hasonló kötelező esküket, rontással védett aláírásokat és pergamentekercsnyi ígéreteket, fogadalmakat és kötő, béklyózó dolgokat vár tőlem és tőlünk, akkor most csalódni fog és akár most rögtön távozhat. Én nem szolgákat, nem alattvalókat és nem beosztottakat, megfélemlített embereket várok. Nem kívánok senkit sem erőszakkal a szövetséghez kötni. Maga a szó, szövetség is értékesebb annál. Jelzi, hogy két fél megállapodásából született, de bármikor felbontható. Ha valaki ki akar lépni én nem tartom vissza, nem tartom fel, és nem fogok bosszúszomjasan utána loholni. Mindenki szabad akaratából döntött, hogy csatlakozik, azért, hogy jobbá tegyük a társadalmunkat, azért, hogy igazságosabb legyen a világ. A jobbitás a célunk! És ezt soha sem lehet kényszerrel és erőszakkal véghezvinni. Bárki átállhat, bárki távozhat szabadon amikor csak akar. Mi nem a másik oldal vagyunk, akik esküvel, átokkal és rontással védekezünk a velünk szembenállók ellen és a mellettünk állóktól is. Alattomos és gonosz módon. Most még a pirkadat időszakában szólok. Háború lesz! Amit nem én fogok indítani, hanem azok, akik még ragaszkodnak egy keményen rájuk mért eskühöz. És a háborúban harcra leszünk kényszerítve, akár akarjuk, akár nem. Mert el akarnak majd tiporni minket, csírájában elfojtani a kibontakozó ellenállást. Harc lesz, amiben nem kímélnek majd minket, amiben éppúgy az első tisztogatás során áldozat lehetek én magam is.

-         Amit természetesen én sosem hagynék – szólt közbe pimasz vigyorral Fabian. Az asztal körül ülők megenyhülten felnevettek.

-         Kívánsz tovább beszélni? – nézett rá Scorpius.

-         Eregeted itt a sötét fellegeket, pedig kint is szakad az eső. Átveszem tőled egy kicsit a szót – biccentett Fabian, s felemelkedett az asztaltól. – Köszöntöm a szövetség tagjait, aki nem ismer annak én örülök a legjobban, mert azt jelenti, hogy jó egészségnek örvend és kiválóan használja a varázstudását – nevetett szárazon. – Fabian Zabini vagyok és a vezetéknévvel minimum a patikában összefuthattatok már. Scorpiussal hosszú tanakodás után döntöttünk úgy, hogy a kialakuló kényes helyzetekben, amik a mai naptól gyors és pörgő lendületet vesznek majd, nem lehet eléggé felkészülni. Scorpius mint a szövetség szellemi atyja, s vezetőnk, az esetleges harcok vezetője lesz. Én a toborzott segítőimmel a tábor nyomában leszek mindvégig. Tábori orvosként. A kérdésem az, ki az aki gyógyítói környezetben otthon mozog vagy van bármilyen kiváló gyógynövényismerete, bájitalfőzési őstehetség vagy hasonlók, akik segítséget tudnának nekem nyújtani a felmerülő vészhelyzetekben? – nézett körbe. Két női kéz emelkedett a magasba. Fabian nem is kérdezett tőlük semmit, rábiccentett. – Rendben, köszönöm. Számítok a segítségetekre.

-         Talán mondjuk el, hogy bármilyen ügyben hova és mikor fordulhatnak – szólalt meg Diamond mellől Scorpius.

-         Ó igen – fordult Scorpius felé Fabian. – mivel a rendelőt én ritkán hagyhatom el, az én központi irodám Londonban lesz, ha nem is vagyok jelenleg ott csak idők kérdése és megjelenek, tehát ott kell rám a legkevesebbet várni. De a legbiztosabb pont az Cornwall lesz. Ahol mindig tartózkodni fog valamelyikünk, ha senki más nem is Dee biztosan. A húgom – pislantott át Scorpius másik oldalára a lányra Fabian. – egy clermonti ház tulajdonosaként tartja fenn a menekülőútvonalat Franciaország felé, ha úgy alakul a helyzet. Nincs, amit ne készítettünk volna elő mint látható. Tehát Cornwall, London és Clermont a három csomópont – mutatott egyesével a megfelelő vezetői tagra Fabian.

-         Az aranyvérűeket rivalló plakátokkal szólítjuk fel az ébredésre. Az utcai plakátokon az Ébredés szó hívja fel a figyelmet a Scorpió szövetségére – gördítette le a frissen nyomtatott pergament Scorpius. Vörös betűkkel szólította fel az aranyvérűeket, hogy a varázsvilág elnyomásából ki kell törni s a szabadságért tenni akarók közé léphetnek, ha a Scorpió szövetségét keresik akkor közel járnak.

-         Abszolúti rikkancsok fogják nagy vásárnapokon szórni a röpcédulákat a tömeg közé – dobta a pergamendarabot Fabian az asztal közepére. Vörös scorpióminta és a folyamatosan megjelenő, villogó Ébredés! Légy tagja a Scorpio Szövetségének felirat jelent meg.

-         Sajnos gyorsnak kell lennünk, mert sem az eskü sem a minisztérium, az aurorság nem fog sokáig váratni magára – mondta komoran Scorpius. – Észre sem vesszük és már nem élünk – futó mosoly suhant át néhány arcon. Scorpius észrevette. – Sajnos nem az üldözési mánia és nem is a paranoia beszél belőlem. Az anyám is így halt meg. Anélkül, hogy felkészülhetett volna rá. – Az egyik férfi biccentett az asztalnál. – Ismerted? – nézett rá egyenesen és komoran Scorpius.

-         Pansy Malfoyt? Nem. De a történetet mind hallottuk – mutatott a férfi körbe az asztaltársaságon. – Aranyvérű körökben azért szólt róla a fáma, hogy a balesetek sem mindig véletlenül történnek. Sokak szerint a Malfoyoknak akartak szándékosan alátenni és félelemben tartani ezzel őket. Lucius Malfoy, Draco Malfoy halálfalók voltak mindketten. Egy családon belül, ki az a balfék az aurorságnál, aki nem érez veszélyesnek egy családon belül két egykori halálfalót. Szinte várható volt, hogy a Malfoyok adják a következő vezetőnket.

-         Nos valóban az átok utolérte az anyámat. De ezzel inkább az ellenkezőjét váltották ki belőlem – sziszegte Scorpius.

-         És mi lesz a következő lépés? – kérdezte egy nő az asztalnál.

-         Kivárunk. Akikhez eljut még a röpcédula azoknak van esélyük kilépni. És gondoskodunk róla, hogy mindenkihez eljusson, legyen akármilyen is a vére.

-         Vagyis nem tisztán aranyvérű a harc? – kérdezett rá az előző férfi.

-         Nem szeretnék vérségi vonulatot adni ennek a háborúnak, de azt kell mondanom, hogy az lesz. Mert az eskü igazán csak az aranyvér jogait sérti. Vagyis…már csak a sikeres szexuálmágiákon, a varázslók és boszorkányok elszántságán múlik, hogy mennyien leszünk. Az eskü alól csak az akar kilépni akit korlátoz, és ezek az aranyvérűek. Vagyis a társadalom ismét két részre fog szakadni. Ez ezzel jár. Én mindenkinek megadtam a lehetőséget. Nem én akarok harcot, de tisztában vagyok vele, hogy az igazságnak, és szabadságnak ára van. És vérrel kell majd fizetnünk, mert az aurorság nem fog lenyugodni. Mindenkinek küldünk értesítőket a fejleményekről, s a következő találkozónkról is – Scorpius és a két mellette ülő testvér is felállt, s kézfogással búcsúztak el a szövetség tagjaitól. Fabian zárta az utolsó mögött az ajtót., s visszafordult a házaspár felé.

-         Jól ment – bólintott Fabian.

-         Tetszettél nekik – mosolygott Scorpiusra Dee.

-         Nem, szerintem ti tetszettetek nekik – nevetett rájuk Fabian. Scorpius a tarkóját dörzsölve nézett a hosszú fekete taláros hullámos zöldszegélyszalagos atlaszszövetbe öltözött lányra, s futólag megsimogatta a terebélyes pocakot.

-         Akkor holnap szétdobjuk a plakátokat a nagybevásárláskor a röpiratokat – sóhajtotta Scorpius.

-         Nem fognak csak aranyvérűek csatlakozni te is tudod – rántotta meg a vállát fabian. – És nekik szétküldtük a levelet.

-         Igen tudom. De…nem akarok hibázni. Meg kell adni mindenkinek az esélyt, hogy lássák ez nem vérháború, hanem az egyenlőségért vívott harc – mondta határozottan Scorpius.

-         Ami előbb utóbb…az aranyvérűek vezetésével ér véget – jegyezte meg Diamond.

-         De csak kétezer év múlva – vigyorgott rá Scorpius. –A többi minket ne is érdekeljen, azt úgysem éljük meg. Nekünk elég a mostani harc.

-         Akkor én lefekszem aludni, holnap az első utam a nyomdába vezet – ásította Fabian, s a lépcsőn felporoszkálva magára hagyta a párt.

-         Csodáltak téged, és én is – nézett rá fátyolos smaragdszemekkel Diamond.

-         Az aranyvér felemelkedést várják tőlem, az elnyomás alól – mondta halkan Scorpius.

-         És te meg is fogod nekik adni – szorította meg a férfi kezét Dee.

-         Pedig én igazán csak az eskü alól, a jogokért…az egyenlőségért… - habozott Scorpius.

-         De nem lesz megállás. A lavina elindult, anyád halálával a lejtőről lefelé és zúdul, és mindent átszakít, amit maga előtt talál – suttogta halkan Diamond.

-         Igaz…- Scorpius beharapta az ajkát, s a zsebében a tenyerébe szorította a pár smaragd fülbevalót. Suhogott a nehéz atlaszszövet, ahogy kihúzta összeszorított markát a zsebéből. – Ezt…szeretném neked adni – suttogta rekedt elhaló hangon Scorpius, s a lány tenyerét megemelve belehelyezte a szép pár smaragd ékszert. – Az édesanyám adta nekem. Búcsúzóul. Azt mondta: ha úgy érzem hiányzik, szorítsam meg és ő mindig velem lesz és érezni fogom, hogy szeret és gondol rám, s velem van – mosolygott bágyadtan Scorpius s szemét elfutotta a könny. – Velem volt mindig minden nap. Ahogy most már te. Smaragd, jól illene, a szemedhez – járt kutatva a szürke tekintet a lány arcán. Diamond megilletődve nézte a szép ékszert s Scorpiust felváltva. Tudta jól. Scorpius valami olyat ad most neki, ami mindennél nagyobb érték számára. Valamit az édesanyjából. Scorpius másfél évtizede őrizgette a zsebében ezt az ékszert, s most neki adja. Nagyon is értékelte, mert tudta, hogy Scorpiusnak mennyire sokat jelentenek az utolsó emlékek az édesanyjából. S mégis nekiadja most ezt az ékszert.

-         Köszönöm, mindig rajtam lesz most már – pihegte Diamond lágytekintettel simogatva a fiú arcát. – Segítenél? – kérdezte, s a fiú tenyerébe tette az ékszert. Scorpius hangtalanul biccentett, s hátraigazgatta a lány haját, s a füléhez hajolva babrált a lány apró fehér fülén.  Másfél évtizede nem használta senki. S most igazán kiérdemelt helyet kapott, ahogy Scorpius kicsit hátrébb hajolt hogy lássa a lány szemeit és a fülbevalókat együtt, a hatás elbűvölően szép volt.

-         Gyönyörű vagy vele – súgta Scorpius, s lehajolt a lány édes, szép ajkaira.