Már hatalmas a hasam. Közeledik az idö. Észrevétlenül telnek a napok. Scorpius mindig nevetve figyeli, ahogy a takaró alatt is látszik már, hogy lebeg a hasfalam le-fel, ahogy mocorog odabent a kicsi. Egyre nehezebben mozgok. Most már csak a Cornwalli kastélyban idözöm, apa jön ki egy héten egyszer ránknéz. Vagy nem bízik Fabian ítéletében, vagy egyszerüen csak látni akar. Nem tudom. A szokásos, hasfaltapintás után minduntalan körbenéz a kastélyban, mintha tilosban járó kétes alakokat rejtegetnénk a gardróbszekrényben. Pedig azokat a szalon padlója alatti titkos kamrában rejtegetjük. Persze csak viccelek. Scorpius a Malfoy-kúria mintájára vágatta a szalon közepére ezt a titkos kijáratot. A járat egészen a tengerpartig visz, ami itt van a közelben. És a corni kikötöben mindig készenlétben ott lengedezik a vizen egy hajó, ami csak arra vár, hogy vitorlát bontson Franciaország felé. Bretagne-nál érkeznénk Franciaországba és onnan keresztül az országon Clermont irányába, váltott lovakkal. Ezért is a székhelyünk Cornwall, mert ez a legbiztonságosabb hely. Kellöen távol Londontól és a minisztériumtól, az ország legdélibb csücske, s közel a biztonságos menekülöút Franciaország felé. Készenlétben vagyunk mindig. Scorpius erre cska azt mondja rutinintézkedések, de mind tudjuk, hogy bármikor bekövetkezhet, hogy el kell hagynunk az országot. A biztonságunk érdekében. Fogalmam sincs a szervezkedésünkröl mennyiben informált a két család. A plakátok és szórólapok után…jó ,hogy a kéziszött szép puha syönyeg alatt ott rejtözik egy biztonságos menekülöút.

Diamond a szenzorokat figyelve vasalta az apró ruhácskákat. A manzárdszobában töltötték a legtöbb időt a mutatókat szemmel tartva. Valaki mindig tartózkodott a padláson berendezett tágas térségben, hogy a sikeres szexuálmágia résztvevőit elkaphassák, s postázhassák neki a további instrukciókat. Diamond a soros napközben, amíg a fiúk Londonban vannak. Scorpius szokott hazasietni hozzá, hogy három órakor lepihenhessen Dee, aki most már szüntelen aludna. Hamar kifárad és már szinte nyűgösen várja, hogy megkönnyebbülhessen terhétől. Sokszor teljesen fölöslegesen tölti kaz idejüket a szenzorok mellett, de szükséges, hogy görülékenyen mehessen a kapcsolatfelvétel és a tájékoztatás. Diamond rendbe hajtogatta az apró babaruhákat, amiket már az érkező kicsinek vásároltak. Lepedőket vasalt, ágyneműket, takarókat.

-         Ezt nézd meg! Behívó bírósági tárgyalásra a Wizengamotba! – lépett a manzárdszobába dühösen Scorpius, s levágta magát a szenzoros hatalmas asztal mellé, egy tálból sült halat kanalazva.

-         Vacsorázhatnánk egyszer úgy mint egy család – nézett fel a fehér lepedőről Diamond.

-         Hát ahhoz normális vacsorát is kellene főznöd – vigyorgott rá Scorpius egy szalvétába szedegetve a pikkelyeket.

-         Ó, nyers még? – harapott az ajkára Dee.

-         Nem probléma, megesszük – törölgette a kezét Scorpius, miközben a szenzorok karjait igazgatta. Az ügyeleti füzetbe Diamond írásával két név szerepelt. – Kapás volt?

-         Igen, dél körül – bólintott Diamond.

-         Fabian hoz vörös mélyviaszt este, majd szétküldjük a pergameneket nekik – nyelt nagyot Scorpius. – Pihenj le Dee! Már itt leszek – helyezkedett el kényelmesen a karosszékben Scorpius a szenzorokat figyelve kanalazta a sült halat.

-         Mi ez a bírósági tárgyalás? – vonta össze aszemöldökét Diamond.

-         Kettőt találhatsz! Nyilván megszimatolták, hogy kiléptem az eskü alól. És behívnak egy kis elbeszélgetésre.

-         A bírósági tárgyalások esküvel kezdődnek nem? – habozott Diamond.

-         Persze, ezt majd átugorjuk – nyammogta Scorpius.

-         Scorpius…szerintem ne menj el – nézett rá elsötétedő zöld szemeivel Dee.

-         El kell mennem, különben felsőbb hatósági körök követelésének megtagadásáért citálnak elő! – morgott Scorpius.

-         Nem, nekem nem tetszik ez a tárgyalás téma  - tette le a vasalót Dee.

-         Ne veszekedjünk erről rendben? El kell mennem – tárta szét a karját Scorpius ahogy letette az üres tálat.

-         Csak egy ürügy, hogy berángassanak aztán onnan egyenesen az Azkabanba vigyenek. Ne menj el! – kerülte meg a vasalóállványt Dee.

-         Diamond! Meg kell védenem a mi igazunkat, ha megfutamodok azt sugallom, hogy bűnös dologban szervezkedünk, pedig nem. De a társadalom előtt ez majd úgy fog tűnni, ha nem veszek részt a tárgyaláson – mondta komoran Scorpius. – A Varázsszem rádió élőben közvetíti majd…

-         Ó Scorp! – nézett ijedten a fiúra Diamond. – Szóval tényleg komoly a tét.

-         A legkomolyabb. Itt már politikai csatározásról van szó Dee! Behívnak…

-         Hogy látványosan elítéljenek, és mártírrá váljál?

-         Nem fog ilyesmi történni. Fabian beszélt a nagybátyjával. Victor Greengrassal, ő intézi majd az ügyet. Kérni fogja, hogy tárgyalják újra az esetet. Az elsőn ott kell lennem, van fogalmad róla mekkora publicitás ez? AZ egész varázsvilág a Varázsszem rádiót fogja hallgatni ez tuti! Egyenes adásban értesülhetnek arról, hogy…elkezdődött. A Scorpio Szövetsége és az aurorság nyílt összecsapása. És mindenki dönteni fog, hogy hova áll. Ott kell lennem, nem lehetek ennyire gyáva, visszatetszést keltene. Az elsőn ott leszek, a másodikon nem. Ezen a tárgyaláson dől el, az én megítélésem a köztudatban – meresztette a lányra a szemét Scorpius.

-         Éppen ezért féltelek – tette a hasára a kezét Diamond.

-         Nem kell féltened – nyugtatta Scorpius.

-         De igen! Mert ismerem őket! Hogy szóhoz sem hagynak majd jutni, hogy elnyomnak, elítélnek, és megköveznek és aztán el sem engednek, lefognak és egyenesen…

-         Kérlek Dee ne izgasd fel a babát! – állt fel Scorpius. – Fabian is ott lesz és több hívem is bent lesz ha kell, nyílt harcba torkollik az egész tárgyalás, nem számít…de nyugodj meg, ha látjuk, hogy értelmetlen az egész tárgyalás, akkor intézkedünk és kész…

-         Jó, jól van, ha Fabian és a hívek is ottlesznek akkor jó – sóhajtott Diamond.

-         Tudod mit gyere, lepihenek veled én is – fogta könyökénél a lányt, s magával húzta a hálószobába. – Aludnod kellene, nem idegeskedned.

-         Hogy lehet melletted nem idegeskedni Scorpius, amikor minden nap történik valami. Tegnap is az az athamé…

-         Véletlen volt – legyintett Scorpius, miközben szürke szeme kifürkészhetetlenné vált. – Gyere, bújj az ágyba – emelte meg a lánynak a takarót Scorpius. Dee kedvetlenül rúgta le a házipapucsát, s becsúszott a szinte parancsolóan felhajtott takaró alá. Scorpius megkerülve az ágyat maga is levette a talárját, s az ágyra feküdt. Tenyerét végigsimította a hatalmas pocakon. Diamond figyelte a szép Malfoy-pecsétgyűrűt a férje kezén, ahogy oda-visszasimogatja a rugdalások nyomát.

-         Biztos, hogy nem volt véletlen – folytatta Dee.

-         Hunyd be a szemed! – nézett fel rá rendre intőn Scorpius. Diamond felmosolygott a felé könyöklő fiúra, de engedelmesen behunyta a szemét.

-         Ha felkeltem folytatjuk – motyogta még csukott szemmel.

-         Rendben! Szép álmokat! – simította az ajkát a lányéhoz Scorpius. S csendesen figyelte, ahogy Diamond lassan elszenderedik mellette.  A párnára hajtva a fejét ő is futólag álomba merült, amiből csak a nyitott hálószoba ajtón bekukkantó Fabian sziszegése ébresztette fel. Felpislantott az ajtóra, s anélkül, hogy Diamondot felébresztené elhúzódott mellőle, s behúzta maga mögött az ajtót. – Megvan a merénylő?

-         Semmi bizonyíték. James Potternek kellett lennie, bár…az athamé Rose Weasley tulajdona. Legalábbis a szemtanúk leírása alapján – suttogta Fabian, miközben visszasietett a földszintre a dolgozószobájába. – Ismered őket?

-         Persze. Rose évfolyamtársam volt a Roxfortban. James két évvel felettünk járt – húzta el a száját Scorpius. – Persze nincs  bizonyíték. És nem számíthat merényletnek sem, hiszen nem nő használta. EZ figyelmeztetés volt. Nekem – mondta sötéten Scorpius. – Először is James fogó volt. Biztos, hogy képes pontosan célozni, de hiába lett volna pontos sérülést nem okozhatott volna rajtam az athaméval. Ráadásul az az athamé engem illet. Az én családom tulajdonában volt, amíg egy házimanó magával nem hopponálta a kúriáról – bosszankodott Scorpius.

-         Nem kellene engednem ,hogy kíséret nélkül járkálj Londonban. Úgy tűnik, hogy London nem biztonságos többé – suttogta sejtelmesen Fabian.

-         Mindegy májusban leteszem a gazdaképzős vizsgákat és kész végeztem. Londonhoz igazán már semmi sem fog kötni – rántotta meg a vállát Scorpius. – és most a Wizengamot ügy is.

-         A Wizengamot minisztériumpárti és az aurorság erősen befolyásolja. Légy óvatos! – ingatta a fejét Fabian. Erős fékcsikorgás kint a kocsifeljárón.

-         AZ apám lesz – forgatta a szemét Fabian. Blaise Zabini ritkuló haját túrva lépett az előtérbe. Morcosan nézett a dolgozószobába a két fiúra.

-         A lányomhoz jöttem – jegyezte meg sötéten farkasszemet nézve Scorpiussal.

-         Diamond még alszik – felelte rá hűvösen Scorpius.

-         Akkor megvárom itt amíg felébred – húzta el a száját Blaise. – Apád is jön, láttam a Malfoy-címeres fogatot erre felé jövet – vetette oda a szőke fiúnak. Scorpius és Fabian összevillantották futólag a szemüket. A fekete talárban sietős léptekkel ért a bársonyszőnyegre Draco Malfoy meglepetten nézett a korlátnak támaszkodó Blaisere.

-         Blaise?! Üdv – nyújtotta a kezét sietősen Draco, de tekintetével már a fiát kereste. Blaies vonakdova fogadta el a Malfoy férfi kezét, s követte a szemével, ahogy a fiatalokhoz lép a dolgozószobába.

-         Scorpius! Hallottam, hogy mi történt tegnap is! Ezek már nem véletlenek! – nézett aggódón egyetlen fiára Draco.

-         Túl jól értesült vagy mindig apa – túrt a hajába feszülten Scorpius.

-         Azt rebesgetik, hogy mind kiléptetek az átok alól, számtalan szalonban hallottuk a pletykát…hogy szervezkedni készülsz, és a rossz nyelvek szerint a kicsi is csak a szexuálmágia maradéka. Igaz ez? – hadarta dülledő szemekkel Draco.

-         Akkor azért van Fabiannak annyi betege mostanában? Művi vetéléssorozatok Fabian? – csattant az eddig halkan fülelő Blaise Draco mellé állva. – Egy ilyen fiúra bízta ma lányom? Nem hiszem, hogy jó kezekben van Scorpiusnál – harapott az ajkára hevesen Blaise.

-         Ne kritizáld a fiam! – csattant Draco.

-         Amikor most tudjuk meg, hogy államellenes összeesküvést szervez? Ilyen veszélytelen férfival hagyjam élni a lányom! Soha! Dee most azonnal velem jön! – húzot hevesen párhuzamosokat a levegőbe a tenyerével Blaise.

-         Dee marad! – csattant Scorpius.

-         Dee még nem nagykorú – vágta rá kíméletlenül Blaise.

-         Mond hogy nem vagytok a Scorpio Szövetsége cím mögött! – követelte Draco.

-         Apa! – nézett a véreres szürke szempárba Draco.

-         Scorpio szövetsége! Ki az aki nem tartja egyértelműenk, hogy ki vezetése áll mögötte – sziszegte Blaise. – Nincs még egy gyerek, akit ilyen névre kereszteltek volna.

-         Pansy névválasztása kiváló volt ne sértegesd a feleségem emlékét! – hördült Draco ingerülten.

-         Nem is az a bajom, hogy rossz a név, hanem az, ami mögötte van! Egész london tele van a plakátokkal! Mindne zsákutcában, mellékutcában, kisutcában, az állítólag lezárt Zsebpiszok közön úgy járkálnak a varázslók és boszorkányok mint a Madam Malkin szezonvégi kiárusításán a nők! – háborgott Blaise. – mire kiér  az aurorság a Zsebpiszok közre azonban mindenki felszívódik. Tökre hülyének néznek, hogy mindne héten aurorokat zavarok el a rendelőmből, akik kutakodni akarnak az aktáim körül, amit természetesen nem engedek. Csakis a Potterrel ápolt kiváló kapcsolatomnak köszönhetem, hogy nem kevertek engem is gyanúba! És az egész rendelőt! Elegem van ebből Fabian! Lépj ki még most!

-         Nincs semmiféle szervezkedés… - hebegte Fabian ijedten Scorpiusra pislantva.

-         Ennyire ne nézzétek egyikünket se ostobának – csattant Blaise magára és Dracóra mutatva. – Hány évesnek tartotok minket? Egy generációval előttetek vagyunk és higgyétek el mi is épp elég dolgot megéltünk már ahhoz ,hogy le tudjuk vágni, hogy mi zajlik a háttérben! – sziszegte Blaise. – És nem hagyom, hogy a gyerekeim belekeveredjenek ebbe az egészbe!

-         Apa már nem tehetsz semmit mind benne vagyunk! Megcsináltuk a szexuálmágiát és igen, elkezdtük a szövetség kiépítését! – kiáltotta kétségbeesetten Fabian.

-         Remek! Most aztán benne vagyunk a sárkánytrágyában – szorította a tenyerét a homlokára Draco. – Nem elég, hogy a fiam felcsinált egy fiatal lányt, de most még politikai ügyletekbe is kezd!

-         Nem értem miért támadjátok egyfolytában Scorpiust. Holott apa te sem házasodtál meg különb körülmények közt az anyámmal tudtommal – jegyezte meg Fabian gúnyosan.

-         Te csak ne szemtelenkedj fiatalember! Én tíz évvel idősebb voltam – mordult rá Blaise a fiára.

-         Annyira fiatalok vagytok és meggondolatlanok és félünk hogy valami őrültség miatt a vesztetekbe rohantok és ezt egyikünk sem akarja – mondta komolyan Draco. – Nem tudjátok milyen érzés az, ha a gyereketeket féltitek valamitől.

-         Hát Scorpius hamarosan megtudhatja – húzta el a száját Blaise rosszkedvűen.

-         Hagyd ki a fiam ebből, éppen annyira a lányoddal is elbeszélgethetnél.

-         El is beszélgettem, ettől függetlenül a te fiad mászott rá az én lányomra! – támadt Dracónak Blaise.

-         Vagy a te lányod csábítgatta az én fiamat inkább! – förmedt rá Draco.

-         Teljesen mindegy, most terhes! Hogy jutott egyáltalán az eszükbe ilyesmit csinálni! Totál érthetetlen! – bosszankodott Blaise.

-         Inkább az az érthetetlen, hogy Scorpius nem tanul az anyja hibáiból sem. A vesztedet akarod és magaddal rántani a feleséged és a sógorod is? – mordult Draco.

-         Éppen azért mert tanultam a hibáiból léptem ki az eskü alól és erre bíztatok mindne értelmes valamire való varázslót és boszorkányt is. Tulajdonképpen ti is megcsinálhatnátok Astoriával a szexuálmágiát – mutatott rá Scorpius.

-         Az már egyszer megvolt – legyintett Draco

-         Tényleg igaz, apa nektek is ki kellene lépni vagy ellenünk vagytok politikailag? – fordította meg a beszélgetés menetét Fabian is. Draco és Blaise összenéztek, ahogy mindkettejük fia nekik támadt a felettébb meglepő kérdéssel. Draco ocsúdott hamarabb.

-         Most nem arról van szó, hogy miben támogatunk titeket és miben nem, hanem, hogy a szüleitek vagyunk és nem helyeseljük, hogy ilyen fiatalon ilyen vakmerő dolgokba vágtatok, ami az egész társadalmat felbolygatja és ráadásul tényleg minisztériumellenes cselekedetnek minősül, biztos példa erre az is hogy Scorpius behívtak a Wizengamotba.

-         Na szép! Egy bűnöző lett a lányom férje! Egy azkabani dementorvacsora! – dühöngött Blaise.

-         Még nem ítélték el, ne beszélj így róla apa! – hallatszott a férfiak háta mögül Diamond kristálytiszta hangja. Mindenki felé fordult a szobában.

-         Nézd meg mit tett vele – mutatott Dee állapotára Blaise.

-         Nem tett velem semmi olyat, ami férfihoz nem illő dolog. Nem tisztátalan dolgokat művelünk.

-         Mi ez ha nem a legnagyobb mocsokság egyike, hogy beszennyezte az ártatlan lányomat! – csattant Blaise.

-         Azért az ártatlanságot megkérdőjelezném – hümmögte közbe Draco.

-         Hagyjátok ezt abba! – harsant Scorpius hangja elhallgattatva a vita árját. – Elég! Fejezzétek már be?! Nektek komolyan ez a legnagyobb probléma a varázsvilágban, hogy Dee terhes és a gyerekemet várja? MErlinre! Nem ltájátok mi van körülöttetek? A mi ügyünk már réges régen megoldódott Deevel. A feleségem, és egy törvényes házasságba szüli a gyerekünket mi ezen már rég túlléptünk, ti vagytok még mindig fennakadva, miközben évtizedek óta meghunyászkodva éltek a varázsvilágban, és szerintetek az jól van és azzal nincsen probléma és aki tenni akar ellene, azt elítélnétek és támadnátok! Ébredjetek már ti is fel! A gyerekeitek vagyunk a ti családotokból nőttünk fel és mi kezdtünk először így gondolkodni! De a ti példátokat látva nem is mertünk kezdetben a ti generációtokra gondolni, igaz a plakátok végre korosztálytól mentesen eljut mindenkihez.

-         És minden kis hülye tinit szexuálmágiára buzdítotok tényleg felelősségteljes felnőttek vagytok, hogy Dee-hez hasonlóan fiatal anyává tegyétek a lányokat bravo! Én mint gyógyító ellenzem ezt, mert nem természetes dolog ilyen fiatalon kihordani egy gyereket, amikor a szervezet még nincs felkészülve egy ilyen próbatételre, persze Scorpiusnak ez mit sem számít, mit érdekli őt! Hiszen Malfoy! Csak az önös érdekei érdeklik mint mindig! – kiáltotta ellenvetésként Blaise.

-         Mi az hogy mert Malfoy! Másokkal is előfordultak már ilyen dolgok! Semmi köze ahhoz hogy történetesen Malfoy – dörrent rá Draco.

-         Tudod Scorpius senkit sem zavart mindez addig, amig a te kis hülye fejedből ki nem pattant ez az egész. És a te képtelen terveid miatt van most ez az egész helyzet, hogy a lányom állapotos, hogy kénytelen volt hozzámeni az első őrülthöz, aki szélhámosként az anyja halála után most végigkergeti az egész aranyvérű társadalmat egy újabb eltipró bukott háborúba! Őrült vagy és vak aki ezt nem látja! – sziszegte Blaise.

-         Igaz Blaise lehet téged egyáltalán nem izgat ez. Hiszen sosem számított neked az aranyvérűség, főleg hogy sokáig azt sem tudtad egyáltalán aranyvérű vagy-e. És így nőttél fel. Igaz. Neked ez semmit nem jelent, mert nem ebben a szellemben nőttél fel. De Scorpius ebben nőtt fel. És ő pontosan érzi azt, amit minden aranyvérű érez csak nem merte kimondani mert félt és rettegett. És most vezetőt kaptak Scorpius személyében, és az aranyvér is képes újra harcba szállni az igazáért. Persze te csak azt látod Scorpiusban amit látni akarsz. Hogy elvette tőled a lányodat, de azt nem, hogy ebben a lányod is hibás. És ne mtűröm, hogy sértegesd a fiam és szélhámosnak tartsd csak azért, mert ellentétben az ilyen sunyi megalkuvó Potter- bratyizó alakokkal mint amilyen te is vagy, megpróbál tenni valamit azért, hogy az aranyvérűeknek jobb legyen – védte meg a fiát Draco Blaisere támadva.

-         Ellenem vagy a fiad oldalán? – hőkölt hátra kidülledt szemekkel Blaise.

-         A fiam mellett vagyok, de nem ellened. Én sem örülök, hogy így alakult, ahogy alakult, de ez van és ezen már nem változtathatunk. Ami megesett megesett – tárta szét a kezét békülékenyen Draco.

-         Hát az én lányom rendesen megesett. Majd hívj kicsim, ha beindult a szülés, jobb ha kerülöm a Malfoyokat mielőtt még engem is Wizengamot elé citálnak – szólt oda a lányának Blaise, s faképnél hagyta a társaságot.

-         A csudába is azzal az unikornisos poénommal, a fene se gondolta, hogy a saját fiam intézi el azt az unikornist – rázta a fejét hitetlenül Draco, s magához húzta a keresztlányát, s homlokon csókolta. – Jaj gyerekek! – sóhajtotta a három fiatalra nézve.

-         Nem vagyunk gyerekek – tiltakozott hevesen Scorpius.

-         Belegondolva még most született meg a lányom erre tessék, unokám lesz – nevetett értetlenül Draco. – Scorpius mit akarsz tenni? Az agresszió sehova sem vezet.

-         Tudom. Nem is szeretném ha ilyesmibe torkollna. Csak egyszerűen ismerem az aurorságot. Mivel semmilyen más módon nem tudnak már megszorongatni nyíltan fognak tüzelni. Először az athamé később már nyíltan pálcát rántanak rám.

-         Én is ettől tartok – borult el Draco tekintete. – A fiam vagy. Az egyetlen…ami Pansyból maradt nekem. Ígérd meg hogy vigyázol magadra.

-         Ígérem apa, ne aggódj, még csinálok neked unokát ezen kívül is – vigyorgott Scorpius magához húzva a piruló nevető Dee-t.