Zsúfolásig megtelt a Wizengamot tárgyalóterme. Diamond Cornwallból hallgatja a Varázsszem rádión keresztül az eseményeket. Scorpius és én is a megkülönböztetö talárunkban érkeztünk. Mindenki alaposan végigmérte a széles vörös szegélyes fekete talárban feszítö szöke hajú fiút. Közvetlenül Scorpius mögött az elsö sorban nézem végig a tárgyalást, készenlétben. Mögöttem a Scorpio Szövetség tagjai. A szemközti oldalon pedig már ott vannak, az aurorság, a másik oldal is. Szinte szemrevételezzük egymást, felmérve az eröviszonyokat. Scorpius pedig kegyetlenül jól beszél. Szinte toborzóbeszédet tart. Aki csak hallja biztos, hogy a vonzásába kerül. Persze az aranyvérüek. A tenyeremben egy adag perui instant sötétségpor. A legkisebb vészhelyzetre, már a levegöbe hajítom és angolosan távozunk a szövetségtagok. Nem akarjuk, hogy harcba torkolljon ez az egész. Még most nem. Scorpius ragaszkodott hozzá. Harc nélkül távozzunk, mert ha rögtön harcot indítanánk az csak azt erösítené a társadalomban, hogy ismét háborút akarunk szítani, márpedig ezt akarjuk a legkevésbé. Tapogatódzik mindkét oldal. Érezni a finom oldalpillantásokon, a tekinteteken a gondosan megválaszotott szavakon. Mégis zizeg a feszültség a levegöben. Scorpiust egyértelmüen alkuba akarják terelni, s hogy a kilépett szövetségtagok esküdjenek fel, a régi szabályokra. Scorpius természetesen sosem egyezne ebbe bele. Vagyis meddö tárgyaláson ülünk. De Scorpius szerint is meg kell lennie. A bíróság elítéli öket, s ezzel megindul a nyílt fellépés ellenük. A tárgyalás után az aurorság Scorpiusért fog jönni, akkor viszont már a szövetség tagjai elöre tartott pálcákkal várják az aurorságot. És ezt a minisztérium is tudja. A mostani színjáték azért zajlik, hogy törvényes keretek közt is megtörténhessen most már a nyílt szembenállás, és az eszmék harca a pálcaütközetekben. Scorpius pedig elörelátón készül, elhozta a Malfoy-könyvtárból a hadverzéri stratégák kézikönyveket és már a vizsgái letétele óta csak azokat olvasgatja. Már a tárgyalás megkezdésekor megrezzent a csipogóm. Diamond volt. Nem vehettem fel, de a jelzés egyértelmü. Amíg Scorpius a bíróság elött izzad, addig Diamond Cornwallban már vajúdik. Egyre feszültebben várom már, hogy vége legyen ennek a bírósági huzavonának. Hogy Scorpiussal is közölhessem, s siethessünk vissza Cornwallba. Persze apám már biztos ott van. Nyugodt lehetek. Diamond jó kezekben van.

Újabb fájás húzódott végig Diamond derekán és alhasán. Eltorzult arccal görnyedt össze a fájdalomra. Az apja nyugodtan olvasgatta a Transformációs Szemlét a franciaágy mellé húzott karosszékben. Mindketten a bírósági tárgyalást hallgatták a rádióból. Diamond nyöszörögve  ült vissz az ágyra, tenyerét a hasára szorítva.

-         Tehát beismeri, hogy engedély nélkül kilépett a kilencven nyolcas törvény esküje alól és másokat is erre buzdított?

-         Igen, így történt – hallatszott Scorpius határozott hangja. – A döntésem mellett szóljon, hogy…

-         Apa! Csinálj már valamit! – sziszegte Diamond a fájás közti szünetben.

-         Ha elítélik elítélik – nézett fel unottan Blaise.

-         Nem Scorpiussal velem – állt fel ismét. A tágulás kegyetlenül fájdalmas dolog.

-         Tűrd a fájdalmat – nézett vissza sorok közé Blaise. – Gondolkodtál volna akkor, amikor lefeküdtél vele.

-         Hogy lehetsz ilyen! Hogy vághatod most ezt hozzám! – szívta a levegőt a fogai közt Diamond ahogy összepréselte a szemhéját. – A francba is!

-         Dee üvölt ez a rádió! – lépett a kancsó vízzel a szobába Daphné. – Hogy vagy kicsim? – törölgette a lánya homlokát.

-         Borzalmasan, anya mindenkinek ilyen kegyetlen ez? – nyüszítette Dee.

-         Miért lennél kivétel? Mert Malfoy lesz? – fújtatott Blaise rosszkedvűen.

-         Blaise fékezd magad! – csattant Daphné. – Épp elég baja van így is a lányodnak, nem kell még a te szúrkálásod is!

-         Na mindjárt itt lesznek a Malfoyok is, a családi eseményhez – grimaszolt Blaise.

-         Felfogjam a hajad Dee? Hogy ne melegítsen? – kérdezgette a lányát Daphné, miközben kezét tördelve járkált a hálószobában. Blaise rezzenéstelenül keresztbe tett lábakkal ült. Daphné megpöckölte az újságot, s kirántotta a férfi kezéből.

-         NA! – hördült Blaise. – Mi bajod?

-         Viselkedhetnél gyógyítóként is esetleg! Egy vajúdó nő van előtted – dühöngte Daphné.

-         És? Majd ha elkezdődik a szülés akkor ránézek, addig még kiolvasom az újságom – kapta ki a nő kezéből a Transzformáció Szemlét Blaise.

-         Hányok tőled

-         Daphné te folyton hánytál – nevetett Blaise.

-         Mert folyton veled voltam! – sziszegte rá Daphné. – csinálj vele valamit!

-         Daphné szívem mit csináljak? Semmit sem tehetek, ez ezzel jár – tárta szét a karját Blaise. – Mit gondoslz a mungóban is végigvárok minden kismamát amíg vajúdik? És aki két napon át szenveleg? A hisztériádat hallgathatnám akkor hogy hol voltam eddig! – morogta Blaise.

-         Diamond! Éppen ma, amikor Scorpius a bíróságon! – lépett a vajúdószobába Draco. – Hogy érzed magad?

-         Jobb is hogy nincs itt a fiad, mert csak felképelném ezért – dünnyögte Blaise. – Sokan vagyunk a szobába, nem tesz jót Diamondnak -  morogta.

-         Ugye nem akarsz inni lent a szalonban! – csattant rá Daphné. – Maradj józan, amíg a lányod szül! Majd utána leihatod magad! – Blaise csak futólag Daphné fenekére csapott, s kilépett a szobából. Draco követte a folyosón, a vörös bársonyruhás szép hullámos szőke hajú Loise-al.

-         Hamarosan nagynéni leszel mit szólsz hozzá? Lesz egy kis unokahúgod! – koppintotta meg a lány a állát Draco, ahogy a kislány felnézett rá, s ijedten szorongatta apja kezét. Még nem értette, Diamond miért sziszeg a fájdalomtól a hálószobában és miért néz ki olyan rosszul.

-         Kislány lesz? Minden kislány szőke? – fogta át apja kezét Loise.

-         Nem, nem mindegyik, majd megnézzük, ha megszületett jó? – mosolygott a lányára Draco. A hét éves Loise is májusi kislány mint amilyen az unokája lesz. – A májusi lányok szépek – kacsintott a lányára Draco. Loise nevetve futott el apja elől, lobogó szép aranyszínű hajjal.

-         Kicsi még ő is – nézett a lány után Blaise. – És most már nagyszülők leszünk. Micsoda tragikus egy nap ez a mai.

-         Hát apának egyszerűbb lenni. A nagypapaság elég öregesen hangzik – nevetett szárazon Draco, s keresgélt a szalonban fia italkészletéből.

-         Főleg neked, amikor a lányod is milyen kicsi még, azért az én gyerekeim már nem olyan cseppek – simította át a tarkóját Blaise. – És a fiad a bíróságon…

-         …nem is hallgatom. Képtelen lennék rá. Inkább…eljöttünk hamarabb. Ez sokkal izgalmasabb. Scorpius miatt inkább aggódok. Így látatlanban – sóhajtotta Draco Whiskyt töltve magának.

-         Mi hallgattuk. Diamondot legalább lekötötte és elterelgeti a figyelmét a fájdalomról – bazsalygott blaise. – Jól beszél. De hát anyja és apja fia. Nem is lepődtem meg. Először a szokásos esküszöveget akarták végigmondatni, de Scorpius leállította, hogy több esküt nem tesz le sem ő sem más aranyvérű, amit ő megakadályozhat. Kemény kis indítás volt – vigyorgott Blaise. – Persze a felháborodó esküdtszék moraja után beleegyeztek, hogy eltekintenek ettől. Aztán főleg a kilépés, a mostani szervezkedésről beszéltették, hangsúlyozva, hogy milyen bűnös cselekedet ez. Scorpius azonban hűvösen dobott vissza minden kérdést.

-         Nem bűnös dolog-e emberekre igazságtalan, korlátozó esküt kényszeríteni, s egy olyan átokkal súlytani őket, amit igazán nem is ismernek? Maguk elmondták talán a teljes igazságot a társadalomnak? Elmondták az igazságot az anyámról, Pansy Malfoy haláláról? És az új generációk tisztában vannak azzal, hogy pontosan mi vonatkozik rájuk? Mert szerintem nem. Csak azt tudják, hogy ne ugráljanak, hogy ne politizáljanak, és ne törtessenek magas pozíciókra és akkor nem lehet baj. Az embereket képességeik alapján kellene értékelni és nem a vérük alapján. Az aranyvérűek legfeljebb tizenkét százalékban tölthetnek be magas hivatalokat? Ez maguknak az igazság? Hogy lehet vér szerint korlátozni ilyesmit? Hogy lehet távoltartani egy réteget a politikától? Ilyen módszerekkel!

-         A történelmük ítélte erre a sorsra az aranyvérűeket. S aki igazán szeretne tenni valamit a társadalomért az elfogadja ezt!

-         A múlt bár hat a jelenünkre ne befolyásolja azt és ne döntsön senki egy lezárt kor ítélete alapján. Változott a világ s ezzel változtatni kellene az eskün is. Én és a szövetségem erre törekszünk. Hogy vérségi alap nélkül, szabadon élhessünk a varázsvilágban mindannyian.

-         Hogy ismét aranyvérűek legyenek hatalmon? – kiáltott közbe valaki. – Soha!

-         Lám a gyűlölködést nem mi kezdjük, mint hallható – jegyezte meg ironikusan Scorpius. – Kérdema bíróságot mi értelme a tárgyalásnak, ha egy bűntetlent tartanak bűnösnek, miközben a lázadást szítók ott vannak a nézők soraiban…

-         Ó mikor jönnek már haza! – sziszegte Diamond, lehalkítva a rádiót. – Már két órája megy a tárgyalás.

-         A férfiakra kellene néznem –  pislantott ki az ajtón Daphné.

-         Jó, menj hívd fel apát – küldte ki anyját Diamond.

Scorpius meglazítva a nyakkendőjét dőlt hátra a hintóban. Kimelegedve fújtatott, Fabian izgatottan fordult felé.

-         Scorp! Elkezdődött! – kiáltotta a barátja fülébe.

-         Micsoda? – meredt értetlenül Fabianra a szőke fiú.

-         Diamond vajúdik! Hamarosan megszületik a lányod! Apa leszel öcskös! – bökte meg vigyorogva Fabian az elhűlve bambuló fiút. – Én pedig nagybátyó leszek tök szupi! – lelkendezett Fabian.

-         Mi…micsoda? Miért nem mondtad hamarabb? – futotta el az izgalom Scorpiust.

-         Mert éppen bírósági tárgyaláson ültünk – emlékeztette Fabian.

-         Ó siessünk! Szegény Dee! – fészkelődött izgatottan Scorpius. – Hűha! – Fabian vigyorgása halványan rá is átragadt. A két fiatal türelmetlenül ülte végig az utat Cornwallig. Scorpius a még mozgó fogatról ugrott le, s már rohant is fel az emeletre. A erős gyertyafénnyel kivilágított hálószobából hangos ordítás hallatszott. Majd a feszült férfihang.

-         Diamond! Csináld azt amit mondok légy szíves! Most ne nyomd! – csattant rá a lányára Blaise.

-         De ki akarom már nyomni! – sikoltozott Diamond. Scorpius rémült kikerekedett szemekkel lépett a szobába. – Scorpius! – suttogta elhalóan a lány, s a párnákra hanyatlott.

-         Itt vagyok Dee! – szorította meg a lány kezét Scorpius, ahogy az ágy mellé térdelt.

-         NA pompás! – morogta Blaise. – Fabian igyekezz mosakodj be! – szólt hátra a fiának, aki alaposan megkésve, lihegve futott be Scorpius után.

-         Dee, figyelj ide! – fordult vissza a lányához Blaise. – Csak a tolófájások alatt nyomd, különben kárt teszel magadban és a kicsiben is – nézte a lányát aggódó kidülledt szemekkel Blaise.  Diamond térdét egy fehér lepedő takarta, s Blaise, csak tapintással simította át időnként a készülő szülőcsatornát. Diamond felülve ordított fel ismét, belekarmolva Scorpius tenyerébe. – Mértékkel, finoman, finoman…ha túl hirtelen kerül a csatornába elzáródik az agya vérellátása légy szíves kövesd az utasításaimat! – mondta feszült ,de nyugodt hangon Blaise. Diamond torokból üvöltött, tőle zengett az egész kastély. Blaise kézzel intette mérsékletre. Diamond visszahanyatlott. – Kis levegők, pihegés, pihegés – figyelte Blaise a lánya reakcióit. Diamond szeme villanásából látta az újabb fájás érkezését. – Nagy levegőt! – szólt rá gyorsan Blaise, ahogy Diamond ismét fellökte magát a párnákról s sikítva erőlködött. Blaise ismét megemelte a lepedőt, s anélkül, hogy alá nézett volna tapintotta át a lányát. Fabian megérkezett, s izgatottan várta az újszülött érkezését. Diamond visszazuhant a párnára.

-         Nem bírom, nem megy… fáj már mindenem, csinálj valamit apa! – zihálta erőtlenül Dee.

-         Dehogynem megy! Már mindjárt megvan a baba szedd össze magad! – nyugtatta Blaise. – Lepedőcsere! – intette Fabiant Blaise, s ketten kihúzták az átvérzett lepedőt Diamond alól.

-         Merlinre! – kapta el a véres anyagról a pillantását Scorpius.

-         Fél liter vér teljesen normális ilyenkor – mondta Blaise. Diamond felsikoltva hajolt előre. – Nagy levegőt! – Diamond zilált hajjal, sápadtan, és nyúzottan feküdt az ágyban. Csak a bokájva illant ki a lepedő takarása alól, amit Blaise időnként hajtott fel, hogy rápillantson a dolgokra. Így megőrizve a szemérmességét. Daphné törölte át Diamond homlokát újra és újra a hűsítő nedves törülközővel.  Scorpius a lány kezét szorongatva rémülten pislantott hol Dee-re hol a két gyógyítóra. Blaise idegesen igazgatta a takarót Diamond térdére. Dee velőt rázó sikítással küszködött, remegette a lába, az ökle szinte görcsbe rándult, s Blaise segítő kezeit tartotta az érkező felé, s a kis fejet és karját megragadva segítette ki a szülőcsatornából. Dee fájdalmas sikításait egy apró nyöszörgés váltotta fel.

-         Meg is vagyunk – lélegzett fel megkönnyebbülten Blaise, s gyorsan vágta el a gyógyítói ollóval a köldökzsinórt, s Fabian már tisztogatta is az újszülöttet, amíg Blaise a méhlepényt várta.  – Dee, ne aludj el, még nem végeztünk – rázta meg a lánya térdét könnyedén Blaise. – Még meg kell szülni a méhlepényt is – mindne csupa vér, tiszotgatás, végre megérkezett a vaskos méhlepény is. Blaise fürgén látta el a lánya sebét.

-         Kislány? Jól van? – pihegte fáradtan Diamond. Fabian bebugyolálva adta a húga karjára a kicsit.

-          Mutasd had nézzem! -  nézett a lánya karjaira Daphné is izgatottan. – Jaj istenkém de pindurka! – áradozott összetett kézzel elérzékenyülten. Blaise felé pillantott, aki jellegzetesen enyhén ráncolva a homlokát dolgozott, amíg már mindenki anya és gyermeke körül sürgölődött.

-         A mi kicsink! – szipogta Diamond, s Scorpiussal lebbenő csókot váltottak. Blaise morgott egyet, felpillantva Dee lába közül.

-         Jól hallottuk a hangokat?! – lépett be Draco izgatottan. – Jaj had vessek az unokámra én is egy pillantást! – magasodott Scorpius felé, hogy átpillantson rá a kislányra. Scorpius simogatta a kislány kezecskéjét, Diamond puhán tartotta a nagy csodálkozó szemekkel rá meredő apróságot.

-         Már most zöldes a szeme – mosolygott rá Scorpius.

-         Igen, de a haja…olyan…érdekes…nem éjfekete…mint amilyen Dee-nek is volt – nézte meg alaposabban a kislányt Daphné is.

-         Nem – simította át a baba haját Draco. – Mert ez…ében…mint Pansyé – suttogta rekedten Draco, s érezte, hogy elfutja a szemét a könny. Hát persze. Hiszen ez a baba. Az ő unokájuk. Pansyé és az övé. Scorpius lánya a nagyanyja hajszínét örökölte. Pansy ében haját.

-         Ó Draco! – kapta az ajka elé a tenyerét Daphné is, s érezte, hogy az ő szeme is megtelik könnyel.

-         Elkérhetem egy kicsit? – súgta az arcán végigcsorduló könnycseppel Draco, s átvette a kislányt. Kétségtelenül, a hajszín már most az. Az oly régen tapintott ében bubifrizura…egy távoli emlékét idézte ez a magzati váladéktől ragacsos kis haj. Scorpius is elsírta magát.

-         Na hát szépen néztek ki! – jegyezte meg Blaise.

-         Örömünkben sírunk – intette le Daphné.

-         És…hogy hívjátok a kicsit? – kérdezte Draco. Scorpius Diamondra nézett.

-         Genevieve Malfoy. Genevieve egy bátor francia lányról,  aki egymaga nézett szembe az ellenséggel, és az ő bátorsága megvédte az egész városa épségét – mondta határozottan Diamond.

-         Szép név – szipogta Draco, s visszaadta a kislányt a keresztlánya, s menye karjaiba. – Pansynak is tetszene – suttogta halkan. – Merlinre! El is felejtettem…hogy ő…a kettőnk unokája. Ne haragudjatok, hirtelen…sok emlék zúdult rám – húzódott el gyorsan Draco, s kisietett a szobából.

-         Az édesanyádra emlékeztet majd mindőnket – mosolygott halványan Diamond.

-         Az anyám…a te zöld szemeddel…látod igazam volt, amikor neked adtam ezt – simította át a fülbevalót Scorpius, s ezzel Diamond fülét is. – most már te adtad nekem vissza egy kicsit…az édesanyámat. Kétszeresen is. A lányunk által – mosolygott le a babára Scorpius.