Ismét gyülést tartunk. Ideje felmérnünk az eröinket. Scorpius nagy lázasan fogalmazta a csataindító gyülekezést. Már az elsö üktözet részleteit is megvitatjuk, ahogy azt is hány jelenlevöre számíthatunk, ki miben erösebb. Scorpius nagyon tudatosan akarja kialakítani a csapattesteket. Akár egy kviddicsmérközést, pedig Scorp sosem kviddicsezett. Nem is értem, hogy vágja az egészet. Talán tényleg erre született. Talán tényleg valami forradalmi eltökéltség, amit az anyjától örökölt, meg a Malfoyoktól. Már nem is keresem a magyarázatot. Csak figyelem, ahogy minden reggel beállít, kissé nyúzottan, karikás szemekkel, vagy valami babaételt rázogatva, vagy Genevieve-et tartva, vagya leglehetetlenebb babacuccokkal és közli, hogy mit talált ki, hogyan valósítsuk meg és beindul a mi kettönk tanácskozása. Scorpius kifogyhatatlan a tervezésben. És most már erösen rávetette magát a jóstémára. A bosszantó dolog, hogy az aranyvérüek tényleg szakmaként ilyesmit nem üznek. Föleg nem a szövetségtagok. És nekem kell kerítenem egy jóst. Tippem sincs, hogy kit találnék erre a felettébb megtisztelö posztra. Hiszen legalább olyan fontos Scorpiusnak a jós, akár egy házi gyógyító. Vagyis szinte napi szükséglete lesz rá. Állandóan a rendelkezésére pedig ugyan ki fog állni. Neki jós kéne, nekem meg egy nö. Hihetetlen, hogy a szexuálmágiás ügyleteim óta senkivel sem voltam. Persze idöm sincs mostanában egy nönek tenni a szépet. Még a szövetségtagoknak sem. Nem hogy idöm, de kedvem sincs már rá. Szeretnék egy hosszút és mélyet aludni. De hát se Dee, se Scorpius nem aludt már ki tudja mióta egy rendeset. Genevieve megszületése óta biztos hogy nem. Genevieve egy olyan lány, aki mellett nem lehet aludni. És borzasztó, de még csak nem is szexuális értelemben tudom mondani ezt.

A Parkinson-birtok kovácsoltvas kapujánál várta az érkező szövetségtagokat Fabian. Minden érkező nevét kikereste a listán, kipipálta, és karszalagot kaptak. Így védték magukat a betolakodó idegenek ellen. Olyan sokan voltak és oly sok mindenkit nem ismertek, hogy a karszalag viselése most már szükségszerű volt, mert Scorpius irtózott a bőrbe égetés puszta gondolatától is. Így Fabian a kapu előtt várta az érkezőket és sorba feligazgatta a szövetségtagok csuklójára a vörös skorpiójeles bőrszalagot.  Fabian próbálta elnyomni az ásításait. Felborzolta a haját ahogy beletúrt, s egy futó pipát tett a név mellé. Fekete boszorkánytalárban magas, sűrű göndör hajú barna szemű lány lépett elé. Olyan volt a szeme színe mint a legfinomabb sűrű belga csokoládé, amit kóstolt Franciaországban.

- Helo! – köszönt rá Fabian egy csábos mosolyt a lány felé eresztve. – Neved?

- Camilla Monstro – mutatkozott be a lány a kezét nyújtva. Fabian is megszorította az erős, magabiztos női kezet. Fabian habozva engedte el a lány kezét, s lehajtott fejjel keresgélni kezdett a listában. Átfutotta. Mégegyszer. Mégegyszer. Képtelenség. Persze annyira megfogta a lány göndör haja, hogy most teljesen homályosan lát az izgalomtól. De sehogy sem találja a nevét.

- Öh…nos…biztos valami tévedés történt, de a neved nem szerepel a listán, sajnos nem engedhetlek be – harapott az ajkába Fabian. – Csak karszalaggal lehet továbbhaladni a védőkapun – mutatott a kovácsoltvas kapura Fabian.

- Ó értem – bólogatott mohón a lány. – Nos én… - a lány sietve kotorászni kezdett a kézitáskájában, s előhúzott egy alaposan meggyűrt pergament. – Olvastam, hogy jóst kerestek itt…és nos én hivatásos jósnő vagyok – mutatta meg a papírt a lány, s várakozón megemelt szemöldökkel nézett Fabian szép férfias arcára.

- Huh… - Fabian a feje tetejét vakarta a pennájával. – Ez nehéz ügy lesz. A szövetség területén csak szövetségtagok tartózkodhatnak. Tehát nem csináltad meg a szexuálmágiát? Nem kaptál Scorpio Szövetsége felhívó levelet? – kérdezett rá Fabian. A lány hevesen rázta fejét, s göndör fürtjei szanaszét röpködtek a válláról. – Aranyvérű vagy igaz? – kérdezett rá Fabian.

- Persze – nevetett a lány. A szeme körül felfutó ráncokat figyelte a fiú. Idősebb. Látszik a szemén, de a lendülete, a göndör haja, a mosolya. Nem hagyhatja elszaladni.

- Ez furcsa – ütögette a pennája hegyével a pergamenlistát. – Tudsz várni pár percet felszaladok a kastélyba a vezetőnkhöz – marasztalta a lányt Fabian.

- Rendben, úgyis a jósnői állásra pályázom – villantotta ki a fogsorát a lány, s várakozón megroggyantotta az egyik térdét. Fabian futva tette meg az utat a kastélyig.

- Scorp! Merre vagy? – kiáltott fel a lépcsőkorlátra támaszkodva Fabian.

- A pelenkázónál! – kiáltotta vissza Scorpius. A lánya talpát puszilgatta, amikor Fabian rájuk talált. – Mindenki megérkezett?

- Nem, még nem…figyelj Scorp. A kapu előtt várakozik egy…lány, aki egészen biztos, hogy az eskü után született, nem is fiatal már, de mégsem kapott szexuálmágiára buzdító levelet, pedig a listát ezerszer átnéztem, mindnekinek kikültem biztos, hogy lehet az hogy…szóval a lány jósnő – mondta ki a bűvös szót Fabian. Scorpius felkapta a fejét.

- Nem volt benne a listában? Ki az? – kérdezett rá Scorpius résnyire szűkült szemhéjjal.

- Azt mondta: Camilla Monstro – adta meg a választ Fabian. S meglepődve tapasztalta, hogy Scorpius elzárkozó tekintettel, de rábiccent. – Scorp? – kérdezte puhatolódzón Fabian.

- Ja, hogy Monstro. Igen…én húztam ki a névsorból – felelte a fogai közt szűrve Scorpius, s a lányát felemelve áthelyezte a kiságyba.

- Te egyeseket kihúztál a névsorból? Szándékosan? De…de miért? – pattogott Fabian értetlenül Scorpius után topogva.

- Megvolt rá az okom, ami nem tartozik rád! – felelte szűkszavúan Scorpius.

- A Malfoyok nem komálják már a Monstrókat? Mi ez családi nézeteltérés? Scorpius? Azt mondtad ne gyűlölködjünk, borítsunk fátylat a múltra és indítsunk tiszta lappal, eskü nélkül, nyíltan! Ezek a te szavaid mégis te egyeseket máris kizársz a lehetőség alól? – támadta vezetőre erősen Fabian. Az első nyílt nézeteltérés a két barát között.

- Fabian! Ne kérdőjelezd meg a döntéseimet! Én így döntöttem, a Monstro lány kimarad a mi ügyeinkből! Kész! Politika és családi konfliktus ide vagy oda! – morogta Scorpius.

- Nem, én ebbe nem egyezek bele! – csattant Fabian. – Én nem ezért vagyok melletted, hogy egy másik kegyetlen rendszert hozz létre! Hogy előítéletesen viselkedj másokkal szemben! Hogy kizárj embereket abból, hogy az eskü nélkül éljenek és szabadon dönthessenek hogy akarják-e vagy sem!

- Ugyan ne röhögtess már! Szórólapoztuk az egész Abszul utat! Ki az aki nem tudja már, hogy hogy léphet ki az eskü alól! Mindenki tudja! Az a Monstro csaj is tudja! Ha akar kilép ennyi! Ha akar csatlakozik ennyi! Egyszerűen amikor megláttam a nevét első felindultságomban áthúztam és ennyi! – lobbant fel Scorpius is Fabianra.

- Jó, akkor nem tiltod meg?

-Semmit sem tiltok meg! Ha akar csatlakozik ,ha akar nem – legyintett Scorpius. Fabian értetlenül meredt még egy ideig Scorpiusra, majd sarkon fordulva visszafutott a lányhoz. Igazuk volt mindkettejüknek. Scorpius az utolsó körben már érezte annyira stabilnak a szövetséget, hogy végleg feltárta a kapukat. Bárki jöhetett, aki megcsinátla a szexuálmágiát. A Monstro lány viszont mégsem tette még meg. És nem úgy tűnt ,hogy azért, mert nem akar a szövetség tagja lenni. Bár mi van, ha Camilla Monstro az aurorság kéme? És a jósnői tevékenysége az átverés része. Talán…próbára kellene tenni. Fabian visszaért a lányhoz. Egy kiálló kövön üldögélt a lány, de ahogy közeledett a fiú felállt. Talán három évvel lehet idősebb. Fabian megvetette a lábát a lány előtt.

- Szóval jósnő vagy – nézte alaposan szemügyre a lányt.

- Igen, hihetetlen? – nevetett a lány.

- Ez tényleg komoly? – ráncolta a homlokát Fabian. A lány csak bólintott. – Akkor talán jósolj nekem valamit. Tenyérből! – tartotta a bal kezét a lánynak. Camilla a fiú kezéért nyúlt s közelebb húzta, hogy lássa a vonalakat.  Szép oválisra reszelt egészséges körmei voltak. Fabian érezte a bizsergést, ahogy a lány végighúzta az ujjbegyét a tenyere vonalain.  Szárazon lebbent az ádámcsutkája. Lehet nem is volt annyira jó ötlet ez a megleckéztetés.

- Ami most foglalkoztat talán már meg is oldódott – nevetett a lány.

- csak jót jósolj ha nem probléma – fintorgott Fabian.

- minden csak nézőpont kérdése, a jó és a rossz is – ingatta a fejét a lány, miközben komoly arccal fürkészte a tenyerét.

- életem legnagyobb baklövése volt ez igaz? – vihogta Fabian sopánkodva. – egy jósnőnek adni a tenyerem. Msot nyitott könyv előtted az életem igaz?

- Olyasmi – mosolygott rá a lány, s összezárta Fabian ujjait. – De ez egy nagyon szép könyv. És miért tőlem várod a választ arra, amiről már döntöttél? – kérdezte elmélyülő hangon Camilla.

- Hogy lehet, hogy egy ilyen nőnek mint te nem volt alkalmas partnere egy szexuálmágiára? – kérdezte Fabian rekedten.

- Hízelgő, de miért van az, hogy egy gyógyító nem foglalkozik a saját állapotával? – kérdezte vissza Camilla.

- Ezt a kezemből olvastad ki? – harapott a szája szélére Fabian.

- Nem kellett olvasnom hozzá, érezni a bőrödön, az illatán – köszörülte a torkát Camilla.

- Honnan tudjam, hogy megbízhatom-e benned? – titalkozott Fabian.

- Nem könnyű elnyerni a bizalmat, főleg ha már eljátszották igaz? Belépek a szövetségbe, de egymagam nem vihetek véghez egy ilyen mértékű varázslatot – tárta szét a karját Camilla. – Engem tényleg a jóslás hozott ide, és tudom, hogy a vezetődnek szüksége van rám.  – Scorpius oldalt pillantott a rekettyebokor felé. Camilla is futólag oda kapta a tekintetét.

- Nem a legalkalmasabb hely egy első randevúra – nyögte Fabian.

- De megteszi – pislantott rá Camilla. Fabian csak a fejével intett, s egyetlen rántással a földre terítette az Anjou-liliomos talárját. Ahogy a lány mellé ért Fabian a karjaiba zárta, s lecsapott a lány ajkaira. Magas lány volt. Kellően formás, telt idomokkal, különleges természetes göndör hajjal. Gyümölcsös illata volt.

- Azt hittem a neved tükrözi az illatod – súgta futó mosollyal Fabian.

- Nem az az édesanyám illata – nevetett Camilla, s hagyta, hogy Fabian tenyere végigsimítson a combján. – Sietnünk kell igaz?

- Mindjárt kezdődi ka gyűlés – ráncolta a homlokát sajnálkozva Fabian, s magával húzta a lányt a talárjára. Reménykedett benne, hogy senki sem kószál a rekettyebokrok környékén a romok takarásában, hogy a sóhajtozásaikat végighallgassa, ahogy a telt combok a derekára fonódnak, a lány hullámzó fehér keblei, a gömbölyű válla elszédítette. Fabian a pálcáját előkészítve várta a szexuálmágiához szükséges energiák érkezését. Ahogy az ölelő puha, telt forróságba mélyedt koncentrálva mormolta a varázsszöveget, amivel felszabadította a lányt az eskü alól. A lány zihálva hanyatlott a fiú talárjára. Fabia ncsak futólag rángatta meg róla a ruhákat, s most zavartan igazgatta magán a ruhát. Fabian kielégülten pihegett. Már nem is emlékszik mikor volt utoljára nővel, és hogy mennyire hiányzott már ez. Camilla a hajából szedegette ki a fűszálakat. Fabiannak meg sem kellett néznie a szenzorokat, biztos volt benne, hogy sikerrel járt.

- Akkor most már semmi akadálya a jóstudományom felhasználásának? – nevetett rá Camilla, ahogy Fabian megfogva a kezét segített felállni a lánynak. Felkapta a fűből a talárját, s a vállára terítette.

- Most már semmi – igazította a vörös bőrszalagot a lány csuklójára, s hátranézve ellenőrizte, hogy nem érkezik-e még valaki a kastély felé.  – Mehetünk – húzta a lányt magával a Parkinson-kastély felé. a Skorpió motívumos nagyteremben, Scorpius szúró tekintettel nézte a késve érkező Fabiant. Diamond segítségével osztották szét a csataterveket. Fabian elengedte a göndör hajú lány kezét, s sietve helyet foglalt Scopius mellett.

- Hol késtél? – morogta Scorpius a fogai közt szűrve a szavakat.

- szereztem neked jósnőt – vigyorgott rá Fabian a szemével megkeresve a tömegben a lányt, aki még mindig a talárját igazgatta, s pirulva simogatta le göndör haját.

- Még csak nem is annyira jó – követte Fabian tekintetét Scorpius.

- Téged a jóslatai izgassanak – súgta vissza Fabian.

- Már megint egy nő csavarta el a fejed? – lépett hozzá Diamond.

- Nem egy nő…ez a lány több mint az eddigiek érzem – bólintott Fabian. Diamond mély levegőt véve sóhajtott, s kíváncsain körbenézett a teremben a lány után.

- Idősebb mint te – állapította meg Diamond.

- Nem számít – tette keresztbe határozottan a karját Fabian. – Camilla. Egy gyógynövény. Ez egy jel Dee. Én érzem. Ma találkoznom kellett vele! És éppen vele! Ezt a sors akarta így!

- Ugyan Fabian! Egy jósnő! És ha érti a szakmáját ,akkor pontosan tudta, hogy mikor kell megjelennie! Elcsavarja a fejed – intette óvatosságra Diamond.

- Figyelj hugi, te vagy kiskorú anya! Szóval ne oktass ki engem – vihogta Fabian.

- Jól van, csak nem is ismered még…de úgy beszélsz róla…

- Mert úgy is érzem, mintha nem is tudom…valami történt…és és tényleg ez a lány…kell nekem…nem úgy mint az eddigiek. Egészen máshogy – nézett teljesen megzavarodva saját eltökéltségén Fabian.

- Csak mert lefeküdtél vele? Úgy hogy alig ismerted öt perce? – gúnyolódott Scorpius.

- Jaj Fabian! Olyan vagy mint apa! – nyafogta Dee. – Légy egy kicsit komoly!

- Bemutatom nektek a gyűlés végén – mondta Fabian rájuk se hederítve, s még mindig Camilla göndör fürtjeit keresve a szövetségtagok között.