Az asszony elhagyta Angliát. Ismét, anélkül, hogy beszélhetett volna vele. Pansy már megint a megfutamodást választotta, Draco azonban már nem birkózott meg a feladattal, hogy kiverje a fejéből. Naphosszat törte a fejét, hogy milyen módon érhetne a nyomukba Franciaországban. Mert világos volt, hogy Pansy nem a varázsvilágban él a kontinensen. Hanem a muglik között. Dracót kirázta a hideg már csak a gondolatra is, hogy át kell lépnie a láthatatlan határvonalat varázsvilág és a muglik világa között. Ha a nyomukra akar bukkanni.

Így érezte magát, mintha először merülne a víz alá, pedig, Pansy elvesztése után már került ebbe az állapotba. De erőt kell vennie a viszolygásán és felül kell kerekednie önmagán, ha utol akarja érni az exfeleségét és a lányát.

Draco bosszúsan szereztetett be egy teljes francia napi újságsorozatot. Mugli újságok. Undorodva ért a vékony papírlapokhoz. A viszolygás mindmáig benne maradt minden iránt ami a mugliktól származik. És ez az újság túlságosan is mugli eredetű. Unalmasak, érdektelenek, a fényképek is csak merevek. Draco sötéten meredt a magazinokra próbálta leküzdeni mérhetetlen ellenszenvét a mugli újságok iránt, majd egy határozott lendülettel nekilátott végiglapozgatni.  Próbálta felidézni, hogy mit tudott meg az elkapott telefonbeszélgetésből. Pansy mindvégig fellépésről és közönségekről beszélt, s egészen biztos hogy a közeljövőben: iskolaidőszakban. A lélegzete is elakadt, amikor végre az egyik tinimagazin oldalán vaskos betűkkel egy zenei koncert dátuma mellett meglátta nyomtatott betűkkel a saját lánya nevét. Március 11. Serita Black a francia énekes tinisztár fellépése. Draco összecsapta az újságot. Döntött. Már akkor, amikor megvette az újságokat, hogy kutakodjon a lánya után. Nyilvánvaló volt, hogy Pansy semmit sem hajlandó neki mondani a lányukról. Draco pedig akaratlanul is kíváncsi lett rá. A tizenhat éve nem látott lányára. Hogy hogyan nézhet ki, hogy milyen lett. Mi lehetne alkalmasabb erre, egy titokban meglátogatott koncertnél?

A stadion teljesen megtelt. Szabadtéri koncert lesz. Még a felvezető zenekarok játszottak. Draco óvatosan araszolt a tömegben, hogy közelebb kerülhessen a színpadhoz. A mikrofonba franciául üvöltözött valamit a konferanszé, majd fekete rövid miniszoknyában, széles ezüstövvel a csípőjén, spagettipántos fekete felsőben egy feltűnően csinos lány lépett a mikrofonhoz fekete körömcipőjében. Kezével átfogta a mikrofont, lakkozott körmei megcsillantak, a fényben vakítóan ragyogtak az ezüstgyűrűk az ujján, s a lány hátrarázva a haját enyhén leeresztett sűrű fekete pillái mögül nézett a fényekbe, s búgó hangon selymes francia nyelven énekelni kezdett. Szinte csak sóhajtás volt minden dallamsor. Hosszú ében haja a könyökéig ért, ahogy énekelt lengedezett a hátán, betakarta a vállát. S a szeme ezüstszürke csillogása jól kivehető volt még így is, hogy beleélve magát a dalba félig leereszti a szemhéját. A sötét szemfesték még jobban kiemelte a savószínű szemeket. A háta mögötti vászonra kinagyítva vetítették Serita arcát, miközben énekelt. Az élő valóját vetítették a háta mögé, hogy akik távolabb állnak azok is lássák az énekesnőt. Félelmetesen vonzó lány volt. Volt benne valami varázslatos. Anélkül, hogy egy csipetnyi varázserővel bírt volna. Franciául énekelt, valami érzelmes szerelmes számot, ahogy lengette a haját, a csípőjét, kivillant a dereka a top alól. Sötét festékeket használt, karcsú ujjaival markolta a mikrofont és rekedtesen búgó énekhangja volt. Nem férfi az, akiben nem moccan meg valami erre a hangra, s Serita külsejére.

Egyszerűen káprázatosan gyönyörű lány volt. Nem örökölte a Malfoyok hegyes állát. Pansy kecses állát, jellegzetes arcívét örökölte. De ez a lány nem Pansy volt. Hiányzott belőle a keménység, a szigorúság. Ez a lány vad, volt csapongó, lázadó és szenvedélyes. Úgy énekelt, hogy beleremegett a hallgatóság lelke. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarban lenne a nagy közönség előtt. Draco fogadott volna, hogy félrészegen áll a színpadon a lánya. Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy ellöki magától a mikrofonállványt, s két versszak között a háttérben álló gitároshoz lép, s szájon csókolja. A közönség tetszését kifejezve fütyült Draco azonban azt érezte, hogy mindjárt pálcát ránt és lecruciózza azt a siheder suhancot, aki a lánya fenekébe markol. Már értette, miért hadakozott Pansy annyira a koncertfellépés ellen. De mit tehet a mugli világban egy tinédzserrel. Lekever neki két pofont? Bezárja a szobájába? Nem lehet könnyű a lányával. Serita  öntörvényű lány volt. Látszik az egész megjelenésén. Szereti, ha az van, amit ő akar. Na ebben éppen eléggé Pansyra ütött.

Csakhogy Serita nem a józan akaratos Pansy volt. Hanem a céltalan felkapott tinisztár. Aki beleénekli a mikrofonba a világfájdalmát, vagy beleordítja attól függően milyen a dal ritmusa és dallamvilága. Draco pedig csak találgatta, hogy Serita nem véletlen lett ilyen. Pansy mellett szüntelen lázadnia kellett. S ráadásul az egész élete tele titkokkal, rejtélyekkel, homályos múlttal. Világos, hogy nem Blaise lánya. Ehhez logika sem kell. Blaise fekete. Serita bőre viszont tipikusan sápadt angolos vakító fehér. Pansy elég makacs lehetett ahhoz, hogy úgy érezze ezek a dolgok nem tartoznak a lányára. Draco kitalálta az eddigi életüket anélkül, hogy egy szót beszélt volna az érintettekkel. Seritának fogalma sincs róla, hogy ki az apja, hogy hol is született. S Pansy pecsétje feltörhetetlen a titkokról.

Serita tehát ilyen és ehhez hasonló kicsapongó tinédzser őrületekben vezeti le a belső bizonytalanságait. Nagyon tüzes lány volt. Látszott a szürke szemek villanásán. Tagadhatatlanul az ő szeme. Sosem látta még a Malfoy szemeket egy lányon, de Serita lehengerlő volt vele. Az ében haj és a szürke szemek. Tökéletes páros, és varázslatos együtt hatás. Serita mindenből a legjobbat örökölte tőlük. Külön-külön egyikük sem nézett ki így, de Serita mindent vitt. Szinte már túl szép volt, hogy igaz legyen.

Figyelte a lányát. Akit tizenhat éve nem látott. Akit sohasem szeretett. De most valamiért mégis csodált. Lehetetlen volt nem látni ebben a lányban, hogy körbelengi valami, amitől különleges. És már kész nő. A lánya felnőtt, anélkül, hogy ismerné. Persze miért is számítana neki ez, amikor neki van egy fia a saját világukban, akinek ezzel a lánnyal ellentétben van varázsereje. A lánya. Ében hajjal, az apjától örökölt szürke szemekkel. Serita felváltva énekelt gyors és lassúbb számokat, hangja betöltötte a teret, bekúszott Draco fülébe is. Teljesen elveszett a lánya mozdulatainak követésében. Próbálta megismerni egyetlen koncert alatt. Serita markolta a mikrofont csillogott a szeme, az ében haja, a gyűrűi a reflektorfényben, dübörgött a zene és a kapkodó francia énekhang. Serita megköszönte a tapsot, s felváltotta egy kopottas farmerba bújtatott lengén kigombolt kockás ingű, csizmában érkező hosszú hajú férfi, félúton a mikrofon felé, ahogy egymás mellé értek lelassítottak, s a színpad közepén smároltak. Serita az ing szétnyíló anyagja mögé csúsztatta a tenyerét a férfi mellkasára, s a közönség soraiból füttyszó hallatszott, a kis közjáték mindenkinek elnyerte a tetszését. Serita még intett a közönségnek, a mikrofon felé lökte finoman a férfit s eltűnt a színpadról.

Draco az öltözők felé igyekezett. Kerülgette a hangosítókat, technikusokat. Nem sajnálta a varázserejét se bevetni, hogy bejusson Serita Black öltözőjébe. Futó kopogás után nyitott be. A lány az apró lámpákkal megvilágított tükör előtt ült hátradőlve a forgószékben. Ahogy meglátta a tükörben a belépő középkorú férfit hanyagul ellökte magát s átfordult szembe a férfival. Franciául mondott valamit.

-         Elnézést, nem értem – nézett meghökkenten a lányra Draco. Beszél egyáltalán angolul?

-         Szóval angol – Serita tekintetével leplezetlenül végigmérte  miközben nyelvet váltott. Pansy tekintete volt, a saját szürke szemeivel.

-         Nem túl sok a festék kislány? – kérdezte Draco rosszallóan. Serita gúnyosan felnevetett. Ez a lány annyi erotikát sugárzott, ami már zavaró volt. Túl provokatív, túl francia, és túl szép.

-         A színpadon jobban mutat – nézett fel a magas férfira Serita. – Autogramért jött, vagy a fellépő ruháim között akar leteperni? – kérdezte Serita érdeklődően.

-         Egyik sem – állt még mindig földbe gyökerezett lábakkal Draco. A saját lánya. Mégis magázza a lány, s úgy beszél vele, akár egy vadidegennel, s teljesen zavarban van. Serita áttúrta egyenes ébenszín haját. – Itt van az anyád? – kérdezte idegesen Draco.

-         Nos ilyen sem volt ,hogy az öltözőmben az anyám iránt érdeklődjön valaki – fordult vissza a forgószékben Serita. Lebegett a haja, fürgén törölte le a festéket az arcáról.

-         Mit iszol? Meghívhatlak valamire? – sóhajtott Draco. Semmiképpen sem akart a lányával egy öltözőben beszélgetni.

-         Látom nem vesztegeti az idejét – nevetett fel Serita. – Csak átcserélem ezt a ruhát – mutatott magára, s a spanyolfal mögé lépett.

-         Muszáj magáznod? – lépett a sminkes asztalhoz Draco, s a megemelgette a rúzsokat, a körömlakkokat, a púderes pamacsot. Megnézte a színüket. Serita parfümjét. Erős francia parfüm volt. Kicsit édeskés illat.

-         Muszáj tegeznie? – kérdezett vissza a lány.

-         Ah…Pansy – suttogta maga elé Draco, ahogy visszafeleselt a lány. Már látszott a lánya sokat örökölt az anyjától. Csak éppen a varázserejét nem.

-         Ismeri az anyámat? – kérdezte Serita.

-         Magad sem hinnéd mennyire jól – felelte futólag Draco, s megkönnyebbülten látta, hogy Serita végre nem egy szédítő énekesruhába bújt. Kényelmes farmerban, és egy ejtett vállú ezüstblúzban lépett elé. Elragadó volt. Az ezüst kissé csillogó ruha még jobban kiemelte a szeme szürkeségét.  Egy sötét csattal fogta össze a haját, amitől fiatalabbnak is tűnt. Zavaró szürke volt a szeme. Mert annyira letagadhatatlanul hasonlít vele hozzá.  Draco egy sarki kávézóba kísérte el a lányt.  A lány habos forró kapucsinót kért, hozzá franciakrémest.  Draco csak egy feketét ivott.

-         Tulajdonképpen még nem is ismerem és elrángatott egy kávézóba – dőlt hátra a fekete lakkozott székben. – Puccos hely – nézett körbe Serita.

-         Mert milyen helyeken kávézik egy híres énekesnő? – kérdezett rá Draco. Miközben lopva a lányát fürkészte.

-         Nem kávézok igazán. Koncert után kocsmákba járunk a barátaimmal, a zenekartagokkal, leisszuk és belőjük magunkat – nevetett Serita. – Hogy hívják?

-         Draco…Draco Malfoy – adta meg a választ torokköszörülve Draco.

-         Malfoy…de mégsem beszél franciául. Pedig a neve francia eredetre utal – figyelte a lány, a tenyerébe támasztva az állát. – Tudja, hogy…éppen ugyanolyan a szeme mint az enyém? Különös véletlenek vannak nem igaz? – nevetett könnyedén Serita.

-         Igen észrevettem – felelte a fogai közt szűrve Draco. Nem bírt a lánya szemébe nézni, miközben válaszolt. Keresgélte még magában is, hogy mit akar a lánytól. Serita nyílt volt, olyan, aki vadidegen férfiakkal is kimarad estére. És ez nem tetszett neki. Nyilván Pansynak sem. Ehhez eléggé jól ismerte a volt feleségét. De Serita megfejthetetlennek tűnt. Egyszerre érezte úgy, hogy a lány mindjárt rákérdez, hogy mikor viszi már az ágyába, ugyanakkor ott volt benne a hűvös tartás is, ami Pansyra utal. Ez a lány tűz és víz egyetlen személyben. Az anyja és a saját egyénisége keveredik benne. A pincér eléjük tette a rendelést. – De talán nem is annyira véletlen – dobta a kockacukrot a kávéjába Draco. Serita homlokráncolva nézett rá, de nem vette komolyan. Látszott a tekintetén. Draco jobban olvasott a szürke szemekből mint hitte. Mert pontosan úgy fénylettek mint a sajátjai. És saját magán eléggé jól érzékelte, hogy mit is jelenthet egy-egy villanás.

-         A Draco nem túl gyakori név Angliában sem – ráncolta a homlokát Serita.

-         A Serita sem – felelte válaszként Draco. Mindketten a márványasztalra könyököltek. Nézték az éjszakai fényekben fürdő francia városi utcát. – Nem francia a neved.

-         Nem. A magáé franciásabb mint az enyém. De én sem vagyok francia. Az anyám angol, ha ismeri tudja is nem igaz? – Draco kavargatta a cukrot miközben biccentett. Szemben ült a lányával, s talán bizonytalankodott most kissé. Itt van. Elérte amit akart. Beszélhet a lányával. Nyugodtan. Zavartalanul. De mit is mondhatna neki?

-         Persze, ahogy az apád is. Nem hiányolnak otthon? – tette fel a kérdést Draco.

-         Nem. Most összekaptam anyámmal. Mert ellenezte most ezt a koncertet. Ráadásul a múlt hónapban egy elég durva kábítószerügyem volt – fintorgott Serita. – Azóta tilos elméletileg a koncertezés.

-         Tehát Serita Black élete sem zökkenőmentes – nevetett Draco.

-         Az enyém a legkevésbé – kortyolt a kapuccinóba a lány. – Igazán nem tudna rólam meg olyat, amit az újságok ne írtak volna már meg. Nyitott könyv az életem előttük. Számtalan kínos ügy. Botrányok. Csupa ziláltság az élet. Nyáron leléptem otthonról, egy ír countryénekessel laktam.

-         És mit szólt ehhez az édesanyád? – kérdezte Draco nemtetszően.

-         A szokásos pálcát rántott – legyintett Serita. – Amikor megakad valamiben egyszerűen előkapja és kész. Nehéz egy zizzent anyával és a nevelőapámmal. Blaise jófej. De nem apa. – Olyan selymesnek néz ki a lány ében haja. Most olyan kislánynak tűnik. És hát egész életében nélkülözte őt. Most értette meg igazán, hogy még egy kviblinek is lehet ugyanolyan az élete. Csak másban jó. Nem a varázslásban.

-         Tehát tudsz…arról a másik világról? – puhatolódzott Draco.

-         Persze. Amíg kisebb voltam anya néha elvitt magával a varázsvilágba. Mostanában már nem. Gyerekként könnyebb volt elképzelni egy varázsvilágot, aminek egykor az anyám is részese volt. Most már egyre furcsábbnak tartom. Tudom, hogy anyám boszorkány. De ehhez nem kellett vallomást tennie. Csak rá kell nézni – fintorgott Serita. Draco szívből felnevetett a lánya megjegyzésén.

-         Minden szülő boszorkánnyá válik, ha a tanulmányokról van szó – értett egyet Draco.

-         Tehát magának is van gyereke? Akkor érti miről beszélek – biccentett Serita. Draco megsimogatta az ében tincset ami a lány könyökénél az asztalra borult. Játszadozott vele az ujjai között. Valóban olyan puha volt az ében tincs mint amilyennek látszott. Serita nem zavartatta magát. Csak különös fény csillant a szürke szemében.

-         Ne nézz így rám! – húzta el az ujját Draco, azonnal elengedve a lánya haját, mielőtt félreérti a gesztust.

-         Hogy? – kérdezte nevetve Serita. És az a nevetés ahogy csilingelt! Ez a lány aztán nem vacakol. Francia! De mennyire hogy az!

-         Tudod te azt! – mordult a lányára Draco.

-         Tehát nem akar tőlem semmit? Akkor mi volt ez az előbb? – kérdezett rá pimaszul a lány.

-         Félreértesz Serita. Teljesen – sóhajtott Draco. – Tévedés lenne azt hinned, hogy férfiként próbálok közeledni hozzád.

-         És téved ha azt hiszi, hogy én nőként reagálnék erre – mélyesztette a süteménybe a villáját Serita, s a szájába csúsztatta.

-         Az érdeklődésem teljesen más eredetű – harapott az ajkára Draco.

-         Az anyám után kutat? Őt keresi? Maga is a varázsvilágból érkezett? Kezd romantikussá válni a történet – jegyezte meg enyhe gúnnyal a hangjában Serita, majd letette a villát. – de beszélhet vele személyesen is. Itt van! – mutatott Draco háta mögé. Ahogy Draco megfordult a széken meglátta a feldúltan közeledő Pansyt. Mindketten lesápadtak. Pansy közbelépésére ma egyáltalán nem számított. És Pansy pipa volt rá, ez látszott a szigorú sötét szemekben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés