Pansy dühösen csapta le a lánya íróasztalára a papírt. Hát mégiscsak megszökött, hogy fellépjen! Őrület, hogy milyen kezelhetetlen ez a gyerek! Pansy kinézett a  felhúzott ablakon. Serita a szokásos menekülőutat választotta. Leugrott a terasz cseréptetejére, s onnan valahogy leevickélt a hátsó kertbe. Pansynak viszont nem volt szíve lebontani a terasztetőt, ami alatt a hintaágyban töltötte a nyári délutánokat, az árnyékban, a hátsó sziklakertet bámulva. Franciakert volt természetesen. És nem angolkert. De nem számít. Tetszett így is. Bár kicsit túl szimmetrikus túl élre igazított és ettől nagyon mesterkélt volt a kert. De azért mutatós volt.

Seritának nem lehetett megtiltani dolgokat, mert úgyis keresztülvitte az akaratát. Hiába volt a hadakozása. A küzdelme. Serita bonyolultabb volt, mint egy varázserejét kezelni képtelen karonülő kis vásott kölyök. Ez a lány tényleg egy sorscsapás!  Igazi Merlin átka!  Nem egyszer érezte azt, hogy megérte-e ekkora áldozatokat hozni. Amikor Serita eszméletlenül feküdt a kórházban kábítószer-túladagolással. Vagy az átdorbézolt éjszaka után a gyomormosások közben. A Mulgik legalább elég drasztikusak, ha gyógyításról van szó. De ettől Pansynak nem lett jobb. Mert ilyenkor ismét előjött a régi gyötrődés. Hogy nem követett-e el hibát. Hogy Serita első hat évében teljesen ketten voltak, hogy csak amikor iskolás lett, akkor engedte kicsit közelebb az életükbe Blaiset. S Blaise mindig ráhagyta, hogy megnevelje a lányát. Így az lett a vége, hogy Serita ki nem állhatja, Blaise hidegen hagyja, és mindenféléket gondolhat az apjáról. Hogy nem kellett volna így elszakítani Dracótól? Vagyis meghagyni az esélyt…de nem a férfi lemondott róluk. Durván, hidegen, érzelemmentesen.

Persze Dracóval sose merült fel az a lehetőség, hogy a hétvégékre látni akarná a lányát. Draco akkor végleges és megmásíthatatlan kérlelhetetlen döntést hozott. Távozzanak az életéből mindketten, és soha többet ne is lássa őket. Pansy pedig eleget tett a kérésnek. Egészen az idei farsangig. A koncertnek már bizonyára vége. Nem járhat még olyan messze a lánya. Ideje, hogy a kis kvibli körmére nézzen. Bár koncertek előtt és után inkább egy wamphoz hasonlított mint kviblihez. Ezért még alaposan elbeszélget a lánya fejével! Hogy a tiltás ellenére is koncertet adott! A félév közepén. Serita igaz, hogy magániskolába jár, de azért mindennek van határa. De Serita minden iránt ,ami nem érdekelte közönyös volt, akárcsak Draco. Ha aranyvérű lenne szinte látná ahogy hűvösen sárvérűz minden muglit.

Ahogy lassan hajtva bepislantott az elegáns Caffee de Coubrey ablaküvegein azt hitte rosszul lát. A lánya falatozta a franciakrémesét, egy hirtelenszőke hajú férfi társaságában. Draco!

Ő az! Ezt a hajat bárhol megismerné! S Pansy majdnem összekoccant a szemben haladó autóval. Gyorsan lehúzódott az útról a járdaszegélyhez! Mit keres itt? A Muglik közt? Persze már a kérdésfeltevés is ostoba! Amikor egy kávézóban ül a lányával! Világos, hogy Serita miatt jött! De miért?

Pansy felpaprikázva viharzott végig az úton. Az egyetlen jó dolog, abban, hogy Draco a lányával van, hogy Serita legalább ma biztos nem itta vagy drogozta magát félhalottra. És az is valami. Dac. Lázadás. Az alkoholizálás, a drogozás is. Serita ezen vezeti le a dühöngéseit, hogy csak él létezik és nem tud semmit a múltjukról, az apjáról. Amitől misztikus képzelődésekbe kezdett mindig. Pansy csak forgatta szemét ,hogy mikre gondol a lánya. Hogy az apja talán terrorista, vagy egy nagyon befolyásos politikus, esetleg királyi sarj. Hát a kirúgatásuk a Malfoyoktól igazán arisztokratikusan tökéletesre sikerült az kétségtelen.

Ahogy beviharzott a kávézóba vegyes érzelmek kerítették hatalmukba. Miről beszélgethetnek? Draco máris mindent elárult? Hogy ő az apja?! És Serita mit gondol most? Félt ettől a pillanattól, és most már kész tények előtt áll. Draco megelőzte, megbeszélés nélkül döntött mint akkor is tizenhat éve.  Csak lenne nála a pálcája. De minek rohangálna a muglivilágban pálcával a zsebében? Nem érdekli semmi, de nem akarja a lányát Draco közelében tudni. Most azonnal véget vet ennek! S határozott léptekkel ért Draco háta mögé.

-         Serita azonnal felállsz az asztaltól és velem jössz! – hallatszott Pansy hangja Draco háta mögül. – Mit mondtál neki!? – sziszegte Dracónak. – A hátam mögött próbálod felvenni a kapcsolatot Seritával? Soha! Értetted Draco? Soha! Hagyd őt békén! És engem is! – rántotta fel a kávézásból a lányát Pansy.

-         Nem tilthatod meg hogy találkozzam vele! – emelkedett fel Draco az asztaltól

-         Hát csak figyelj és megmutatom mennyire megtilthatom – húzta maga után Seritát Pansy.

-         El akartad neki mondani valaha is? – sziszegte neki Draco, visszatartva. Szerencsére a késői órán már nem sokan tartózkodtak a kávézóban, hogy szemtanúi legyenek a jelenetnek. Serita nem kis érdeklődéssel húzódott a háttérbe, várva a fejleményeket a magas szőke férfi és anyja között.

-         Mit micsodát? – próbálta kiszabadítani a karját  Draco érintése alól, amitől bizseregni kezdett a bőre. Draco elszánt tekintetéből azonban kiolvasta a választ. De elkésett tiltakozásával egy időben már Draco is dühösen a szemébe sziszegte: - Ne! Ne mond ki! – kapta az ujjait rémülten a férfi szájára, de csalódottan érezte, hogy elkésett.

-         Hogy az én lányom! Hogy ki az apja! Közölni akartad vele, vagy megint lelépsz vele a szemem elől, s eltűntök a semmibe – Pansy rémülten kapta a szemét a lányára, aki elámulva nézte a kettősüket. Kissé eltátott szájjal meredt a szőke hajú férfira. Draco is a lánya enyhén meghökkent arckifejezésére pislantott.

-         Te választottad ezt! Te akartál elválni és hogy tűnjek el a lányunkkal a szemed elől – zihálta kétségbeesetten Pansy. Romba dőlt minden. Az egész terve. Hogy megkímélje a lányát az apja elutasításától. Draco gúnyos tekintetétől ,ahogy végigméri a kvibli gyerekét. Nem akarta sohasem látni ezt. Mert rémálmaiban mindig ott bujkált az a Draco, aki gyűlöli őket. És megveti mindkettejüket. Nem akarta, hogy Serita csak halványan is felfogja, hogy mi ez az egész.

-         Ne nevettess! Utánunk jöhettél volna! Kereshettél volna – fröcsögte Pansy, s érezte, hogy könnybe lábad a szeme. Draco mindent elrontott! Azzal hogy megjelent itt! Hogy így adta a lányuk tudomására, hogy ő az apja!

-         Mindent felszámoltál magad mögött hogy találtalak volna meg? – fújtatta Draco, s résnyire szűkült a szürke

-         Blaise-nek is sikerült! Nem voltál elég kitartó Draco. Sőt az igazság az, hogy soha nem is kerestél minket eszedbe sem jutott amíg két héttel ezelőtt nem találkoztunk Londonban – vágta a férfihoz sértetten Pansy.

-         Szeretném megismerni a lányom és nem tilthatod meg – szorította meg újra Pansy karját Draco. Érezte, ahogy a nyers erőtől összerezzen a nő. De nem akarta elengedni, muszáj volt a testi kontaktussal sakkban tartania az asszonyt. A lányáért.

-         Serita viszont lehet, hogy nem akar látni – vágta rá dölyfösen Pansy.

-         De igen –kotyogott a felnőttek vitájába Serita.

-         Serita te most ne szólj bele! – csattant a lányára Pansy, de szemét le sem vette Dracóról.

-         Serita a lányom és igenis én is úgy látom neki is hagyhatnád hogy döntsön – jegyezte meg hűvösen Draco.

-         Már most? Most próbálsz beleszólni a neveltetésébe? Nem érzed úgy, hogy kicsit elkéstél ezzel? Közölted vele, hogy másik családod van, hogy van egy feleséged egy fiad? Egy fiad akit a Roxfortba irathatsz? Aki varázsló? Aki nem sikerült félre mint szerinted Serita? Ezekről is tájékoztattad? Vagy szokásos modorodhoz híven a kellemetlen részleteket mellőzöd és szemrebbenés nélkül kerülöd?

-         Pontosan – vágta rá hűvösen Draco.

-         Akkor mit akarsz még? Serita nem illik a te elvárásaid közé.

-         A lányom – erősködött határozottan Draco.

-         Elég későn esik le. Tizenhat év kellett hogy ráébredj? – förmedt rá gúnyos felhanggal Pansy

-         Csak engedj, hogy találkozzak vele – s ösztönösen hozzáért Pansy karjához.

-         Jó Draco megbeszéljük csak engedd el a karom. Egyáltalán ne érj hozzám! – sziszegte Pansy. Draco azonnal eleresztette. – Most hazamegyünk, gyere holnap délután teára hozzánk – kotorászott a táskájában egy kártyáért Pansy, s a férfi kezébe nyomta a címüket. Maga után húzta a lányát Draco fürkésző szürke tekintete elől. Serita még visszaintett a férfinak. Nem volt ereje még egy percig Draco átható tekintetét állni. Úgy, hogy a lányuk is itt van. Hogy most együtt volt az egykori család. Ami szétrepedt örökre. Visszafordíthatatlanul. Serita felnőtt. Draco nélkül. Reszketett a lába ahogy a gázra taposott.

Draco lesből megnézte magának a lányukat. Szinte érezte benne a gúnyos kritikát. Hogy Pansy egyedül hogy boldogult vajon a lányuk nevelésével. Egy kvibli gyerek felnevelésével. Igen, Draco pontosan ezt érezhette, miközben a lányát figyelte. Talán a varázsereje után is próbált kutakodni, hátha tévedés történt azon az éjszakán. Pedig nem. Pontosan és végérvényesen eldőlt. Serita varázserő nélkül született.

Amíg Serita kicsi volt Pansy is számtalan kísérletet tett, hogy a lánya varázserejét előcsalogassa a szelencéből. De reménytelen próbálkozások voltak. Serita teljesen alkalmatlan volt a varázslásra. Hiába adta neki a saját pálcáját, hiába vitte el Oli Vanderhez. Serita közönséges kvibli maradt. Pansy csalódottan nézett a kisgyerek szürke szemeibe, aki nem értette miért szomorodott el az anyja. Nem értette miért kell érthetetlen szavakat morognia, amiktől Pansy csodát várt. De végül felhagyott a kísérletezésekkel. Elfogadta a megváltoztathatatlan kegyetlen valóságot. A lánya valóban varázstalan. Akármennyire is fáj ez neki. Nem tudja megváltoztatni és ha tehetné megfelezné a lányával a varázserejét, de varázserőt nem lehet kölcsönadni. Az vagy van, vagy nincs. Mindent megadott volna érte, ha csak egy keveset is átruházhat a saját varázserejéből a lányának.  Pansy belátta jobb. Ha nem zavarja össze Serita lelki világát a varázsvilággal. Többet nem vitte át a varázsvilágba. Maradjanak a muglik közt. Nem akarta, hogy Seritának gondjai legyenek később ebből. Hogy az anyja erőltette a kapcsolatot a varázsvilággal.

Mit érezhet most szerencsétlen gyerek? Megjelenik a magas szőke férfi, a varázsvilágból és közli, hogy ő az apja! Pansy titkon a lányára sandított. Serita azonban könnyedén kezelte a helyzetet. Inkább kíváncsi elgondolkodó arckifejezés ült az arcán, mint a mélydepresszió, ami Seritát jellemezte, ha a származása terítékre került a beszélgetésben. Draco felkeltette Serita érdeklődését ez egyértelműen látszott. Izgatja, hogy ki ez a különös férfi, aki az apja, s most hirtelen megjelent abból a másik világból és találkozót csikart ki vele. Nem lesz kiút. Pansy belátta: Vallani kell. Most tizenhat év után. A lánya: Serita előtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés