Képtelen vagyok karba tett kézzel csak várni és várni. Már buzog bennem a tetterő, ehelyett Cornwallba vagyok kényszerítve. Igazán semmit sem tehetek csak várakozhatok. Hogy a szövetség tagjai körében nyugalmat teremtsek, s éreztessem, hogy csak a megfelelő időpontra várunk megtartottam az első hadgyakorlatot. Nagyon fontosnak tartom, hogy csata esetén könnyű és gyors mozgású csapattestekkel rendelkezzek, akik azonnal tudják végrehajtani a stratégiai feladatokat. A gyors mozgás a jó irányíthatóság ugyanis létkérdése egy-egy csata kimenetelének. A biztos jóslat nélkül pedig nem akarok csatát indítani. Mert én hiszek a jóslatokban. Az egyetlen támpont a varázsvilágban. A csillagok felettünk, melyek mindig ránk borulnak minden éjszaka és a mozgásuk mindig hatással van mindenre. Én hiszem, hogy a kártyalapok sem véletlenül azok, amik. Ha választottam azt irányította egy megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan erő. Ami olyan akár a varázserőnk. Úgy érzem, a jóslatok kiszámíthatóak, és megadják a biztosságot a stabilitást a bizonytalan jövővel kapcsolatban. Támasztékokat adnak, amire lehet építeni és kell is. Úgy döntöttem, hogy kihasználom a jóslás minden módszerét az én harcomban. S igazoljanak majd a tények, az eredmények az igazamban.

Kimaradtam az elsö harcokból. Kicsit szomorú is voltam miatta. Szeretném Scorpiust mindenben támogatni, de egy kisgyerekkel magam mellett lehetetlen. Genevieve már egyre stabilabban jár. El sem hiszem, hogy már felállt a lányunk és, hogy mennyi idö telt el azóta és mennyi minden megváltozott az életünkben. Cornwallban teljesen el vagyok szigetelve a külvilágtól. Scorpius szerint ez biztonságos. Szerintem viszont unalmas. Igaz mindig is mi hárman tartottunk össze. De Fabian egyre jobban eltávolodik tölünk. Amióta családja van, már minden megváltozott körülöttünk. Úgy érzem elvesztettem a bátyámat. Hiányzik a társasága. Camillával beköltöztek Londonba. Mert Fabian már nem tudta összeegyeztetni a gyógyítói feladatokat, a családiakkal és Scorpius elvárásaival. Kettesben vagyok itthon a lányommal. És most nagyon hiányzik mindenki. A régi családom. A szüleimmel, a játékvár Scorpiussal. Most saját várunk van. De azt várom, hogy végre én is tehessek valamit a Szövetség ügyeiért. Végtelenül lassan haladnak a dolgok. Ki vagyok zárva az egészböl. Csak Fabian homlokráncolásán látom, hogy a harcok egyáltalán nem olyan felhötlen párbajgyakorlatok, mint ahogy azt Scorpius igyekszik beállítani nekem, hogy ne aggódjak. Fabian a gyógyító.  Ö nagyon is látja, hogy a csata vérre megy. Életre halálra. És az aranyvér kipusztítására. Persze nem mondja. De érzem. Látom a tekintetén. Amely egyre kevesebbet árul el nekem. Már nem tudok olvasni a szemében mint régen. Fabian felnött. És vannak dolgok, amik már rám sem tartoznak az ö életéböl.

Kezdek torkig lenni a harcokkal. Semmi idöm sincs a családomra és ez kezdem úgy érezni, hogy alaposan meglátszik a házasságomon is. Camilla képtelen tolerálni azt, hogy sosem vagyok otthon és hogy nem lehet rám számítani a hétköznapokon. Camilla nem Dee. Ezt egyre fájdalmasabban érzem. Camilla öntörvényü nö. A feleségem, de sokszor tényleg csillagfényévnyi távolságra vagyunk egymástól. Alig néhány hete született a fiam, Adam. De szinte nem is láttam. Egyfolytában a szövetség ügyeit intézem, Scorpiussal, vagy nélküle. A táborban idözök, hordágyak felé görnyedve. S számlálom, húzom a strigulákat, hogy hány aranyvérüt veszítettünk már a harcokban. Élesedik a helyzet. A minisztérium dühödt elszántsággal támad ránk, az átok alól menekültekre. Úgy érzi, hogy megszöktünk a markából. S ezért egyre eröteljesebb támadásokkal próbál megfélemlíteni bennünket. És így nem lehet rendelni sem. A kórházba egyáltalán nem járok. Az apám szokása volt. Én örülök, ha a rendelési idömben megjelenek a vizsgálóban. Azt hittem gyors harccal gyözünk és a minisztérium belátja, hogy fölösleges az eröszak. Mert eröszakkal semmit sem lehet megoldani. S egyúttal kompromisszumot köthetünk velük. Rendezzük az aranyvér jogait és kész. Ehelyett egyre elkeseredettebben tapasztalom, hogy a harcok hosszúra fognak nyúlni. Túlságosan hosszúra. S nincs türelmem a feleségemre és a fiamra se. Valamit nem jól csinálok. Fogalmam sincs hol rontottam el. Talán ott és akkor amikor az elsö fellángolásban olyan csodálatosnak találtam az egészet. Camillával és mindennel együtt. Most már zavar, hogy egy jósnö a feleségem. Mert szüntelen sakkban érzem magam. Vajon tudja-e minden lépésemet? Kiolvassa e a kártyáiból, a kristálygömbjéböl vagy a csillagokból? Úgy érzem szétroppanok a terhek alatt. S ki akarok lépni az egészböl. Elegem van, kimerültem. Talán csak néhány nap pihenö kellene. A rendelö, a harcok, a család nélkül. Fogalmam sincs más milyennek érzi az apaságot. Azt hogy apa lett. Engem inkább kiráz a hideg a gondolatra. Nem repestem az örömtöl, amikor a karomra emeltem. Úgy néztem le rá, mint egy újabb feladatra, amit meg kell oldanom most már örökké. Szövetség volt ez is, mint amit Scorpiussal kötöttem. Adam sokat sír. És nekem nincs türelmem a gyerekneveléshez. Lehet elhanyagolom a családom, és talán ebben nem kis szándékosság húzódik meg.