A külvilágtól kerítéssel elzárt villában kimerülten gombolgatta felöltőjét a gyógykészítmények illatanyagával átitatódott puha férfikéz. Csendes a villa ezen a késő esti órán. Fabian a csuklóját masszírozva olvassa le az ingaróra számlapjáról az időt. Az álló óra üvegében egy alak tükröződik. Egyetlen pördüléssel megfordul, a szalonajtó fakeretének a kendőba burkolódzó göndör hajú Camilla figyeli csendesen férje mozdulatait.

- Megijesztettelek? – kérdezte mély rekedtes hangon az asszony. A férfi nem felelt, csak a bárszekrényből keresgélt egy üveg whiskyt. – Késő van, nem kellene már innod.

- Tudtad, hogy most jövök igaz? – kérdezte a férfi hátra sem fordulva, miközben töltött magának egy nehéz, tömör ólomkristály pohárba. –Minden lépésemről tudsz? – kérdezte zordan a férfi, s szembefordult a nővel. – Azt is tudod, hogy mi lesz a következő lépésem? Hogy holnap, és a jövő hónapban mit fogok tenni? – szegezte az asszonynak a kérdést. A gondterhelt fáradt szemek körül már most összefutottak a ráncok.  Fabian a hajába túrva nézett ki a sötét park sejtelmes alakú cserjésére.

- Jósnő vagyok Fabian. Csapnivaló lennék a szakmában, ha nem tudnám ezekre a kérdésekre a választ – felelte nyugodtan Camilla.

- Amikor először nekem adtad magad… - kezdte a nyakkendőjét lazítgatva Fabian, s kortyolt egyet a whiskyből. – ott Cornwallban, akkor is tudtad ezt? Tudtad, hogy ennyire nem fog ez menni nekünk? – meredt a borostyánszínű erős italba Fabian.

- Igen Fabian. Tudtam – mondta ki nehéz sóhajjal Camilla.

- Akkor miért? Miért mentél bele? – rázta a fejét Fabian értetlenül a feleségére meredve. – Nem értelek.

- Tényleg nem értesz? – kérdezett rá Camilla futó könnyed lebbenéssel a hangjában. – Mert szeretlek.

- Jó persze, én is szeretlek Camilla, de… - Fabian a fogát szívva fordult el a nőtől és kibámult az ablakon. – De én ezt így nem bírom tovább – rázta meg a fejét egészen lassan. – Megőrülök attól, hogy nem tehetek semmit se úgy, hogy te arról ne szereznél minduntalan információt, anélkül, hogy valaki beköpne a hátam mögött. És napról napra egyre jobban feszélyez ez. Hogy úgy érzem sarokba vagyok szorítva, mert minden kimutatja neked hogy én éppen mit érzek, mit teszek és hogyan gondolkodom.

- Miért akarnál bármit is titkolni előttem? A feleséged vagyok. Egy csapat vagyunk nem? – kérdezte nyugodtan Camilla. Szinte kiborító a nyugalma. Mert Fabian tudja, hogy Camilla már előre kiolvasta a horoszkópjából, a csillagokból, hogy ma konfliktus lesz, hogy ma veszekedni fognak. Mert Camilla már mindnet napokkal előre tud, amiről neki fogalma sincs. Kész őrület. Így élni!

- Mi van erős együtthatásban van a Mars a csillagjegyünkkel? – morogta rosszkedvűen Fabian.

- Ne légy cinikus – lökte el magát az ajtófélfától Camilla, s a kendőjébe burkolódzva beljebb lépett a szalonba. – miért akarnál titkolni előlem bármit is? – tette fel a kérdést újból Camilla.

- Az embernek lehetnek titkai nem? Miért nem lehet valami, ami csak az enyém? Miért kell tudnod mindenről! Őrület. Tudsz róla anélkül, hogy elmondanám neked – bosszankodott Fabian, s lerogyott az ablak előtti kanapéra. Nézte a felesége földet seprő szoknyáját, a szokásos kötött kendőt. Most tengerészkék volt. Camilla imádta a kendőket. Minden alkalomra azt kapott Fabiantól is. – Azt is látod, hogy hogyan alakul a házasságunk ugye?

- Tényezőket látok Fabian. És ezeket értelmezem – mondta nyugodtan Camilla, s leereszkedett Fabiannal szemközt a karosszékre.

- Ugyanaz! Teljesen ugyanaz! Tudod a választ igaz? El fogunk válni igaz? – csattant rosszkedvűen Fabian a tenyerét a homlokára szorítva.

- Ismét gyermeket várok – mondta ki Camilla nyugodtan. Fabian egy pillanatra meglepetten nézett a feleségére.

- Remek az időzítés tényleg – mondta ki végül keményen. – Ez lenne a megoldás? Szülsz nekem még egy gyereket? Bravó! – a szájához emelte a poharat és kihörpintette belőle a maradék whiskyt. – Igazán kiváló tényező tényleg. – nézett lehangoltan a feleségére Fabian. Camilla kibillent a nyugalmából. Persze rengeteg mindent tud előre, lát előre, és megjósolja előre. De Fabian reakciója valahol sajgott legbelül a lelkében.

- Mit akarsz? Hogy osszam meg a tudásomat veled? Ezt szeretnéd? Ezt várod! Ezért dühöngsz itthon már hónapok óta! Tessék! Akkor kitálalok! Mire megszületik a gyerek már nem leszünk együtt. Azért mondtam el ma este neked a hírt, mert háború lesz, aminek ma most jelenleg nem látom a végét. Nem fogsz hazajönni. A gyerekünk lány lesz és Dawn-nak fogom hívni, annak a hajnalnak az emlékére, amikor fogant. És ha  a pontos csillagállást akarod tudni, akkor igen Mars és Venus együtthatásban, a két bolygó fényesebben ragyog az égen mint valaha. Remélem boldog és elégedett vagy az elkövetkezendő időszakokra. És mielőtt kérdeznéd, az egészet tudtam előre, elég volt egy pillantás  a tenyeredbe már abból láttam, ott a Cornwalli kapualjban. De én nem féltem ebbe belevágni, mert nem számított. Mert tudtam, hogy nekünk ennyi jutott és ennyi fog járni. És elégedett vagyok vele, még ha engem is hibáztatsz azért hogy tudtam és mégis belerángattalak. Vannak dolgok amiknek meg kell történniük, és vannak amik rajtunk múlnak. Holnap reggel jól nézd meg ezt a villát, ahol a családoddal laktál, mert többet nem fogod látni! Ennyire hallani akartad a jövőt? Tudni amit én tudok? Tessék! Egy jósnő soha nem mondhatja ezt így el! Mert az eseményeket csak jelezni lehet, de mindenkinek magának kell átélni! – peregtek az asszony könnyei a tengerészkék kendőre, s felpattant a székből, s kapkodva a lábait felsietett az emeletre. Fabiannak kiszáradt a torka. Képtelen volt az asszony után kiáltani. Vagy felmenni utána az emeletre. A tudás fájdalmas. Tényleg jobb volt hogy nem tudta. Mert a jövő most elég sötétnek látszott. S egyértelmű, hogy Camillával vége, mindennek.

Fabian egész éjszaka térképeket másolt. Ahogy Scorpius még előző nap kérte. Lilaszegélyes talárban csak a gyerekszobába lépett be elbúcsúzni, kora reggel, a pirkadat első fényében. Békésen szuszogott a kisfiú az ágyban. Fabian óvatosan simította át a mogyorószín hajat, nehogy felébredjen a fia. Ahogy kilépett a villa ajtaján megcsapta az őszi szél hideg fuvallata. Felborzolta a recsegő-ropogó avart a kertben, s az alvó villa sarkán emgcsillanó bágyadt rózsaszín napfény, a fellebbenő száraz levelekkel mintha egy letűnt élet régi emlékképe lenne. Fabian megborzongott. Nem kellett volna a feleségére hallgatnia. Mert most már ez fog a fejében maradni szüntelen. Tényleg nem látja többé a villát? Camilla jósnőhöz méltón mindnere utalt de semmit se konkrétan árult el neki. És a baljós szavak igaznak bizonyulnak. Tudta jól. A felesége jósnő. Igazán. És érti is amit csinál. Akármit jósol, az úgy lesz. Scorpius kezd feltétel nélkül megbízni benne. Hogy lehetne az, hogy nem találkozik többet az asszonnyal, amikor Scorpius rendszeresen maga elé rendeli a saját bejáratú jósnőjét: Camillát?

A rendelőbe lépve meglepetten tapasztalta, hogy az apja nem nyitott ki. Viszont a kovácsoltvas korlátnak dőlve magas szőke férfi várta. Scorpius arckifejezése, amely kifürkészhetetlen és acélos volt nem sok jót ígért. Fabian szó nélkül nyitotta ki a rendelőt, s a saját irodájába vezette a skorpiótaláros férfit. Scorpius becsapta az ajtót, a fehér íróasztalra hajította a feltépett levelet.

- Olvasd! – mondta szigorú hangon Scorpius. – Hadüzenet! Az élvezetők aláírásával! Úgy látszik élesedik az ellenfél is. Potter és Weasley állt az élére. Hoztad a térképeket? – nyújtotta hosszú ujjait Fabian felé a vezető. Fabian szó nélkül átvette. – Nyílt háború lesz, nem úgy mint eddig. Ez egyértelmű a hadüzenetből. Még az éjszaka tábort verünk a csapatokkal, pontosan déli tizenkettőkor szétküldjük a szövetségtagoknak a toborzási levelet. Egy csapat, egy sereg együtt – Scorpius szétgörgette a pergameneket, s hűvös ujjaival már  mutatott is a megadott pontokra. – Befészkeljük magunkat London és a minisztérium köré.  Így lehet a legjobban a csapásokat mérni. Térdre kell kényszerítenünk őket ,csak úgy győzhetünk, se diplomácia, se kapcsolatok se beslő bomlasztás nem megy. Harcokkal kell érvényt szereznünk a követeléseinknek. A győztesek átírják a történelmet a vesztesek pedig tűrnek. Mint régen. Most is így cselekszünk. – mondta határozott hangon Scorpius. Fabian ahogy felnézett a barátjára most látta, hogy az sem aludhatott az éjjel egy szemhunyásnyit sem. Mély árkok húzódtak mindkettejük szeme alatt. Ha ilyen jól ássák be magukat az állóháborúra is, akkor nyert ügyük lesz.  – Fabian a te feladatod lesz a metróhálózat sávja. Ez a mugliknak fontos terület. Vagyis Potterék biztos hogy nagyon védik is. hiszen bármilyen fennakadás abban a világban problémát jelent a varázsvilágban is. A feladatod lesz az embereiddel időnként zavart kelteni a metróhálózatban. Erős, stabil állások kellenek ide. És várható a legkeményebb felszabadítási erőfeszítés a minisztérium felől is. Én az én csapatommal a minisztérium köré építem ki az ellenállást.  A célunk egy és ugyanaz, megszüntetni minden kommunikációs csatornát elvágni a közlekedést a hírhálózatot, megszakítani a kapcsolatot a minisztérium és a lakosság között. Ezzel előnyt és időt nyerünk, a teljes hatalomátvételhez.

- Azt mondtad nem lesz hatalomátvétel – jegyezte meg Fabian.

- Amíg diplomáciával megoldható. De a tárgyalófelek hajthatatlanok. Ha bármit is el akarok érni az aranyvérűek érdekeinek képviseletében, akkor magamnak kell ott ülnöm a minisztériumban – sziszegte Scorpius. – És a végsőkig kitartunk!

- Akkor szétosztjuk az embereket, és megbeszéljük a stratégiát. Vékony a sáv ezeken a területen a mugli és a varázsvilág közt.

- A muglik úgyse vesznek észre semmit! – legyintett Scorpius. – Diamond már elkezdte a borítékolást otthon. A rendelőt a szövetség nevében lefoglalom, ezentúl a saját tábori kórházunk lesz! – mondta keményen Scorpius körbenézve a vörösmárvány csarnok felé.

- Tessék?! – háborodott fel Fabian. – Apám kicsinál ezért! Megmondta: semmi politika!

- Igazán? Apád átment a Mungóba? Meg fog lepődni! A Mungó zárva! És rá van írva, hogy aranyvérűeket nem áll módjukban ellátni! – mondta kegyetlen ridegséggel a hangjában Scorpius. – Íme! Bemutatkozik az ellenfél Fabian! Apád hova áll? Vagy visszavonul Somersetbe? Ő dolga, nekünk viszont kell a rendelő! Sajnálom Fabian. Szükség törvényt bont! Még ha ezzel családi konfliktust is váltunk ki! Belegondolva a nagyapám vagyonokkal támogatta azt az istállószerű ispotályt és ez a hála érte! – fortyogott Scorpius. – Bevezetjük az egyentalárt a megkülönböztetés érdekében. Vörös skorpiójegy a talár elején és hátán vörös szegéllyel, kivéve a tiedet és Diamondét. A táborozás utáni első hadgyakorlaton ezt is közlöm mindenkivel. Induljunk le kell foglalnunk a Shanda és Seymesh szabászatát. Szerintem Madam Malkinnal már elkéstünk – húzta el a száját Scorpius. Válaszra sem várva már türelmetlenül megindult előre, s várta, hogy Fabian bezárja utánuk a rendelőt.  Egyetlen hadüzenet kiváltotta a fordulatokat. Scorpius pedig most is észnél van mint mindig. Vezetőnek született, Fabiannak el kell ismernie. Scorpius sosem esik pánikba. Ellenkezőleg, azonnal tudja, hogy mit kell cselekednie, hogy sürgeti az idő, hogy mindenre gondoljon. Egy éjszaka alatt Scorpius vezetőhöz mérten készen állt, hogy új lendülettel fogjon neki a szervezkedésnek. Az Abszolúton teljes volt a káosz. Szinte futótűzként terjedt Londonban a hadüzenet híre. És valahogy mindenki sejtette, hogy mit jelent ez. Fabian döbbenten látta, a felfordulást. Mindenki sietősen haladt az utcán. A Gringotts előtt hatalmas sorok, elviselhetetlen tömeg. Szegény anyám! Jutott Fabian eszébe, hogy ma reggel Daphné Greengrassnak sok dolga akadhat a számviteli osztályon, valószínűleg mindenki a pénzét féltve biztonsági intézkedéseket tesz, többen galleonokat vesznek ki felkészülve a nagy háborúra. A nyersanyagbeszerzés tehát megindult. Scorpius nem túlozta el a helyzet komolyságát. Ez látszott a közemberek készülődéséből. Honnan szivároghatott ki a hír? Vagy bemundták a Varázsszem rádióban? Talán a Reggeli Próféta is lehozta a hadüzenetet címlapon? Nem kellett sokáig a válaszra várni. Oli Vander boltjának ajtajában ott fityegett a Reggeli Próféta címlapja. A háborúra való felszólítással. Ez nyílt szembenállás. A Scorpius fellépésével indított, Camilla által megjósolt háború a  tetőpontjára hágott. Vége a felvezető időszaknak. A téma kifejtése következik. A háború maga!