A bejárat feletti teremben volt órájuk. Ez a legvilágosabb mind közül. De Tom, aki az ablaknál ült, nem a tanórára figyelt, hanem végigkísérte mi zajlik odakint. Foghíjas lajtorján egyensúlyozott az árvaház kertésze, és a bejárat felé próbálta kitűzni a fekete lobogót.  Csukott ablakon át is hallatszott, hogy Mrs. Cole odalent a lépcsősor tetejéről bíztatja a kertészt és irányítja a műveletet. Tom látta a zászlót, ahogy ismét emelkedik, majd a kertész próbál vele beletalálni a zászlótartó rúdba. Dennis is észrevette, hogy mit figyel Tom az ablakon kibámulva.

- Gyászlobogó! – súgta Dennis.

- Aham, olyat csak akkor tesznek ki, ha valaki meghalt – morogta vissza Tom.

- Vajon ki halt meg az épületben? – hunyorított elgondolkodva Dennis.

- Remélem Billy Stubbs – felelte rá Tom. Köztudott volt, hogy a felvágós kövér gyereket Tom különösen utálja az árvaház lakói közül.  Már többször nézeteltérésük támadt.

- De Tom! hiszen ott ül az első padban – vihogta Dennis.

- Az csak a pillanatnyi állapot, lehet Mrs. Cole előre tudja, hogy valami történni fog vele – rántotta meg a vállát Tom gonoszkodva.

- Tom ha téged hall az ember…lehet így is lesz…ha rajtad múlna mi? – könyökölt a padra Dennis.

- Szamárfüles lett a füzeted – mutatott rá Tom, ahogy Dennis a felhajlott papírlapra könyökölt, jól meghajtva ezzel a legfelső lapot.

- Ó, a csudába is! – kapta el a könyökét Dennis. – Miért vagyok képtelen vigyázni a dolgaimra?

- Talán mert balfék vagy – nevetett rajta Tom.

- Thomas Rowle Denem! – csattant a nevelőnő hangja. – Állj fel fiam! – Tom felnézett a padban, s kényszeredetten, de felemelkedett ültéből.

- Kinek képzeled te magad, hogy beszélgetsz engedély nélkül az órámon? – csattant a nevelőnő.

- Dilisnek – vágta rá ellenszenvesen Tom.

- Eredj ki a táblához! – Tom kedvetlenül kimászott a padból és a fekete tábla elé lépett a katedrára. Felemelte a krétát a tartóból, s várakozón a nevelőnőre nézett. – Írd, amit diktálok! – Tom lágyan vezette a krétát a fekete táblán. Lepattogzott már a tábla nagy része. A hullámokon és kiálló pontokon furcsán nyekkent a kréta. Tom leeresztette a kezét, s egy határozott mozdulattal, a krétatartóhoz ütötte a krétát, hogy a fele letörjön. Most már könnyebben porladt, jól lehetett vezetni a táblán. Tom sejtette, hogy ez lesz. Aki beszélget az az óra hátra lévő részében a táblánál tölti az idejét.  Beletörölte a krétaport a szürke kis ingruhájába. Ahogy a legfelső sort töltötte meg kusza gyerekírással, sötét haja hátraomlott a tarkójára. A katedra nyekergett a súlya alatt, régi deszkák. Már azt sem tudta, hogy mit ír, csak végezte gépiesen a feladatot. Mikor csengetnek már ki?

- Osztály vigyázz! – hallatszott a szigorú hang. Tom ijedten fordult meg. Az igazgatónő lépett a tanterembe. Mindenki sebesen pattant fel ültéből vigyázállásba. Mrs. Cole karikás szemekkel és gintől fátyolos tekintettel nézett körbe. Meglátta a katedrán álldogáló Tomot.

- Tom, menj a helyedre! – szólt rá. Tom csendben letette a krétát a tartóba, s a helyére sietett. Tenyerét  a ruhájába morzsolgatta, hogy a kezét szárító krétaportól megszabaduljon.

- Gyerekek, ha most kitárnánk az ablakot, hallhatnánk, hogy a környékbeli harangokat folyamatosan félreverik, ugyanúgy, ahogy a rádióközvetítésben hallható a Big Ben zúgása és a Westminster apátságban is folyamatosan harangoznak. Az árvaház épületére mi is felvontuk a gyászlobogót, ugyanis az egész angol királyság gyászba borul a mai nap. Ezen a napon temetik Windsorban V. György királyt. Emlékének öt perces néma vigyázzállással tisztelegjünk! – Néma csend követte szavait. A gyerekek csendben várakoztak. Tom átsandított Dennisre. Dennis ásított egyet.  A lábujjhegyen lépkedő nevelőnő azonnal tarkón suhintotta érte. Dennis feje előre bukott, s a nevelőnő még szigorúan visszanézett rá. Lassan teltek a percek. Mrs. Cole lehajtott fejjel állt az ajtótól néhány lépésre. Lehet, hogy imbolyog? Túlzásba vitte ma a gint? Most jót lehetne kő-papír-ollózni Dennissel, de a fiú már most is kapott egy nyaklevest. Többet nem valószínű, hogy szeretne. Idős, volt és beteg a király? Mennyi idő telt már le? Akkor ma nem káposzta lesz az ebéd?

Mrs. Cole csak egy biccentéssel köszönt el a nevelőnőtől és az osztálytól, s távozott is. Rossz passzban volt ma.

-         Csendesen gyerekek, üljetek le! – intette le őket a katedrára fellépő nevelőnő.

-         Meg tudná-e valaki mondani, hogy a régi rítus szerint hol szokták a király temetését tartani? – tette fel a kérdést.

-         Hát Windsorban, hiszen ott van az a nagy kastélyuk is nem igaz? – kiabálta be az első padból egy fiú.

-         Így van igen. Windsorban – bólintott helyeslően a nevelőnő. – Szerintetek ki lesz az utódja?

-         Hát a fia!

-         Akit választanak!

-         Mrs. Cole! Vagy Billy! – kiabálták a gyerekek hangosan.

-         Elég legyen az ostobaságokból! – csattant rájuk a nevelőnő. – Angliában választják a királyt?

-         Nem – felelték rá többségben. – A legidősebb fiú lesz az új király.

-         És azt meg tudjátok mondani, hogy ki a trónörökös?

-         Edward!

-         Nem mert György az apja után!

-         Csendet! – csapott az asztalra a nevelőnő. – Az idősebb fiú Edward. Amennyiben beiktatják királynak, hanyadik Edwardként szerepel majd Anglia történetében? – tanácstalanul hallgattak a padban ülők. – Nos amennyiben nem tudjátok akkor nekem kell megválaszolnom a kérdést. VIII. Edward-ként lép majd hamarosan trónra Anglia új királya.

-         Ó! – formálták többen is. Tom felvonva a szemöldökét összenézett Dennissel.

-         Hát attól mi még krumplin és káposztán fogunk élni továbbra is – súgta oda Dennis rosszkedvűen.

-         Ja, na menjünk kicsengettek – csapta össze a füzetét Tom. Az ajtónál feltorlódott a gyerektömeg, de ahogy Tom odaért mindenki elengedte. Dennis vigyorogva követte Tomot.

-         Te, figyelj Tom, tök jó a nyomodban járni, annyira félnek tőled, hogy mindenki elenged – röhögött Dennis.

-         Sütkérezz csak a fényemben kis pincsikutya – futott le a lépcsőn a hóna alá csapott füzettel Tom.

-         Amy! Itt vagyunk! – kiáltotta Dennis, ahogy meglátta a rájuk várakozó lányt az udvarra néző ajtónál.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés