Dorea riadtan ébredt. Gyötrik még az álmok is. Legalább hat kisgyerek és ő csak azt hajtogatta, hogy hogyan kerültek ide? Szinte tudta, mi a folytatása az álmának és ezért ébredt fel mindig rémülten. A folytatásban Charl Potter lép hozzá: Ők a mi gyerekeink! – feleli szemüvegét igazgatva. Jaj nem, nem, nem! – Dorea a fejére szorította a tenyerét. Gyorsan hajtotta fel a takarót és kiugrott az ágyból. Elég volt az álmokból! Sietve öltözködött, s tenyerébe véve magassarkú körömcipőjét önelégült arckifejezéssel mustrálta az igényes sötétkék bőrcipőt. Az ő jelmondata az volt: Ha magabiztosnak és nőnek akarod érezni magad, akkor vegyél fel magassarkút! – Dorea a lábára húzta a csinos bőrcipőt és már el is felejtette borzalmas, ijedt álmait. Felvetett fejjel, kemény léptekkel, határozottan indult neki a mai napnak. Nem tartott sokáig míg az első akadályba ütközött. Ki másba?

-         Nem a lépcsőn kell cipőt fűzni Lestrange! Eltorlaszolod a lejáratot! – mordult a fiúra rosszkedvűen Dorea.

-         Nem cipőt fűzök, hanem mágikus puskát rejtek el benne – vigyorgott hátra Rabastan ,s felhúzva a nadrágszárát megmutatta Doreának a kicsinyített SVK könyvet. – Piskóta lesz ez az RBF!

-         Rabastan! – kezdte kiokító hangnemében Dorea. – Ha elfelejtetted volna emlékeztetlek, hogy egy Mágiaügyi Minisztérium által felügyelt vizsgán sem lehet segédeszközöket használni. A nem létező agyadra kellene támaszkodnod! – mosolygott rá gúnyosan Dorea. Élvezte, hogy a lépcsőn Rabastan fölé magasodhat. S ezt a fiú is megsejtette, mert fellökte magát a lépcsőről és fellépett Dorea mellé, arra a lépcsőfokra, amin a lány állt. Bosszantó, de Rabastan még így is fölé magasodik, hogy a lehető legmagasabb sarkú cipője van rajta! Dorea sötéten, összevonta a szemöldökét.

-         Nos? Sikerült felkészülnöd a nagy RAVASZ-ra? Gondolom Grishelda Marchbanks fog téged vizsgáztatni – tette keresztbe a karját Rabastan. Dorea morcosan nézett a fiúra. Reggel zuhanyozhatott.  A haját nedvesen fogta hátra, s ettől még feketébbnek tűnt a haja. Sőt most éppen olyan fekete volt így nedvesen, mint Doreáé. Férfias arcszesz illata volt. Amitől valami furcsa zsibbadást érzett Dorea a csuklóján futó vénáiban. Ösztönösen is dörzsölgetni kezdte a csuklóját.

-         Mivel ő az RBF és a RAVASZ fővizsgáztató is, ne aggódj te sem tudod elkerülni. És előre figyelmeztetlek ki fognak csapni, mert ezzel elkapnak! – mutatott le Rabastan fekete zoknijában rejtőző tananyaggyűjteményre.

-         Milyen véletlen egybeesés igaz? Pont a Wizengamot egyik elismert és befolyásos tagja – vékonyodott el Rabastan szájvonala, ahogy Doreára nézett.

-         Évek óta vizsgáztat – kapta el a fejét Dorea, s tovább folytatta útját a klubhelyiség kijárata felé.

-         Nem kívánsz egy háztársadnak sok szerencsét az RBF vizsgáira? Prefektus asszonyság? – gúnyolódott Rabastan.

-         Kéz és lábtörést Rabastan! – felelte rá hidegen Dorea, s ellenállhatatlanul gonosz mosolyt küldött hozzá. Rabastan csak leblokkolva nézte, ahogy ruganyos léptekkel a lány távozik a kőfalon túlra.

-         Kéz és lábtörést? – ismételte Rabastan fintorogva. – Hogy milyen utálatos!

-         Rabastan mehetünk már? Meddig tollászkodsz? – jöttek vissza Rabastanért barátai.

-         Rá fognak kérdezni a Gamp-féle törvényekre, tuti. És azt nem tudom – morogta Tony.

-         A szomszédos teremben a hetedévesek fognak Ravasz vizsgát tenni, átszaladsz Gamphoz és megkérdezed tőle. Neki mégiscsak a rokona agyalta ki az egészet – rántotta meg a vállát Rabastan, ahogy talárját hátracsapva megindult a folyosón.

-         Meg fogunk bukni fiúk érzem – sopánkodott Nott.

-         Ne parázz már! – morogta neki Rabastan, ahogy a nagyterem elé értek. Dorea a cipője orrával kopogva várakozott. Karba tett kézzel, így mardekár címert pont kitakarta a nyakkendőjén. Megfeszült a mellénél a selyemblúz, és áttetszett a melltartója csipkéje.

-         Rab! Figyelsz ránk?! – mondta erélyesebben Dolohov.

-         Megmondom mik az esélyeink – mondta monoton hangon Rabastan, de közben nem vette le a szemét a hetedéves prefektusukról. – Bűbájtanból átmegyünk, bájitaltanból alap. SVK-n át fognak lökni minket. A többiben viszont nem vagyok biztos – szűrte a fogai között.

-         Hagyd már abba a bámulását! – rázta meg Nott.

-         Eszem ágában sincs, ezzel húzom fel a legjobban – bazsalyogta Rabastan. Dorea cipőorrkopogásában már több idegesség volt, mint türelmetlenség. Nem bírta tovább és szikrázó kék szemekkel Rabastanra meredt. Fejezd már be! – látta a tekintetében. Szinte zafírszikrákat vetett az a dühös kék szempár. Rabastan fölényes mosolyra húzta a száját, és önelégülten elnézett. Igaza volt. Dorea pontosan érezte, hogy őt nézi. Nem keresgélt a tekintetével a teremben, hanem egyenesen rá nézett, amikor elege lett a dologból.

-         A mostani RAVASZ vizsgázóknak sokkal könnyebb dolguk van – vette el a lányról a tekintetét Rabastan. – Phineas Nigellus unokája, Gamp unokaöccse, Perpetua Fancourt lánya…ilyen ajánlólevelekkel, na ná, hogy kiváló RAVASZ-aik lesznek! – mérgelődött Rabastan.

-         És Potter is ott lesz! – bökte meg Rabastant oldalból Tony Dolohov, ahogy a szemüveges fiú utat tört magának a tömegben. Rabastan futó szemvillanással Doreára nézett. A lány is észrevette Potter közeledését és félrecsúszott arckifejezéssel hangosan fújta ki a levegőt, látszott, ahogy szétnyitotta az ajkait. – Egyszerre fognak bemenni.

-         Hatalmas lángész kellett hozzá tényleg Tony – szűrte a fogai közt cinikusan Rabastan. – Mivel mind a kettejük családneve Potter.

-         RAVASZ vizsgára várakozók figyelem! – lépett ki Dumbledore professzor a nagyterem ajtaján.

-         RBF vizsgázók ide! – szólította őket magához Lumpsluck professzor.  Nott lesápadt, Tony behúzta a nyakát, Rabastan még vetett egy utolsó pillantást a Potter házaspárra, mielőtt az RBF vizsgaterembe léptek.

Dorea könnyedén kocogtatta körmeit a padhoz. Már csak az írásbeli vizsgaeredményeire várt. Elégedetten dőlt hátra a székében. Az összes törvényt fel tudta idézni amit kérdeztek tőle. S nem lepődött meg. Úgy volt, ahogy számított rá. A Wizengamot Kódexéből is kérdezgettek elsősorban a mugli-törvényeket. Számított rá, éppen azért, mert ő nagyon is tisztában volt, hogy milyen időket élnek. Egy Black-családban, pedig természetes, hogy könnyen hozzáférhető a Wizengamot Kódex teljes törvénykönyve és paragrafusai nem csak kivagdosva szerepelnek benne, mint a Roxforti tankönyvekben. Nem számított rá, hogy éppen Griselda Marchbanks-hoz fogják osztani – és ebben bosszantó módon Rabastannak lett igaza -, de Dorea is sejtette a vizsgázó névsorosztásban Lumpsluck professzor keze van. Vagyis jótékony irányító segítségével került Dorea éppen ahhoz a személyhez, akihez kellett. A vizsgabizottság végre felnézett papírjaiból. Dorea érezte, hogy megnedvesedik a tenyere a pad felett.

-         Gratulálunk a szép feleletekhez Dorea! – mosolygott rá vizsgáztatói stílusban Griselda Marchbanks. – A pontokat összesítve is kiváló eredménnyel zárta minden RAVASZ-vizsgáját.

-         Köszönöm – mondta komolyan Dorea, futó mosollyal az ajka körül.

-         Az oklevelet természetesen bagolypostán kézbesítjük – nézett rá csiptetője felett a vizsgabiztos. – Minden jót a továbbiak… - Griselda Marchbanks, enyhén a vizsgabiztos felé hajolva, s csontos kezét a karjára téve jelezte, hogy még beszélni kíván. – Tessék csak, főügyészasszony! – motyogta gyorsan mentegetőzve a vizsgabiztos.

-         Kedves Dorea – kezdte fogsorát kivillantva Griselda Marchbanks. – A talán szigorú vallatásnak tűnő kérdéseim, amelyek mindketten tudjuk, hogy a Wizengamot Kódex egyes fejezeteire is kiterjedtek, nem voltak alaptalanok részemről. A vizsgája során figyeltem minden megnyilvánulásának aspektusát és nagyon elégedett voltam. Ön egy komoly és megfontolt nő Dorea, és ami a mi szakmánkban a legfontosabb, sosem elfogult. A Wizengamotba tiszta fej, és logikus gondolkodás szükségeltetik, a szabályok és törvények pontos ismerete mellett. Lumspluck professzor közbenjárására…

-         Ó ugyan…Griselda – dőlt hátra, csendes hasból nevetés kíséretében, mézes mázos, fénylő arccal Horatius Lumplsuck.

-         Értesültem róla, hogy milyen nagy célt tűzött ki maga elé. Bár természetesen erre véletlen sem utaltam – mosolygott miközben száraz, nyugodt hangon beszélt. - …az ön vizsgáját kifejezetten egy Wizengamoti felvételnek megfelelően kezeltem. S nemcsak a RAVASZ vizsgán felelt meg sikeresen, de a Wizengamot kívánalmainak is eleget tett tudásával, szakma felé irányuló jó meglátással és érzékkel és kimagaslóan nyugodt és hűvös gondolkodásával. Én ezt nagyon értékelem. Éppen ezért, a következő év szeptemberétől szeretném, ha az irodámban kezdené meg Wizengamot-beli pályafutását, az én bevezető szárnyaim alatt – fogalmazta meg Wizangamotba való meghívását Griselda Marchbanks.

-         Öhm…köszönöm a lehetőséget, én…igazán nem is…számítottam erre… - keresgélte döbbenten a szavakat Dorea.

-         Egy kedves, idős tagunk, már nagyon szeretné a pihenésnek szentelni hátralévő idejét, és most találtam is a helyére egy megfelelő fiatal, ambíciózus személyt. Találkozunk a Wizengamoti felesketésén Mrs. Dorea Potter – döntötte meg a fejét búcsúzásként Griselda Marchbanks.

-         Megtisztel Főügyészasszony, köszönöm – állt fel szédelegve a vizsgapadból Dorea, s kábultan távozott a teremből. Lumspluck professzor elégedett és hálás mosollyal fordult Griselda Marchbanks felé,  a két vizsgázó közötti szünetben. Neki ez a legnagyobb jutalom. A gyümölcsöző kapcsolatok. Lumspluck professzor titkon maga is az aranyvér vezető pozíciókba segítésén munkálkodott, de másokkal ellentétben csakis önös érdekeiből. Őt nem a politika érdekelte, hanem a felé irányuló hála. És az aranyvérűek nagyon hálásak tudnak lenni.  Lumspluck professzor ismét nyélbe ütött és behorgászott egy kis hálát, s ennek úgy örült, mint egy gyerek a csínynek.

Rabastan széles vigyorral a képén hátradőlve a kanapén és szétterpeszkedve, csak a nyakából két oldalt lógó meglazított nyakkendővel figyelte a belépő Doreát. Dorea a homlokát simította át, elrendezve a frufruját, amikor elkapta a fiú levakarhatatlan vigyorát.

-         Mi van? – mordult rá bosszúsan.

-         Igaz, vagy sem? Bekerültél az ötven Wizengamot tag közé? Szeretném hallani, a te ajkaid közül ahogy elcsicserged nekem: Igazad volt Rabastan! – mosolygott gúnyos magabiztos tudással. Dorea megtorpant. – Ne fossz meg legalább ettől az egy mondattól ne! Had halljam! Elepedek a vágytól, hogy kimond! – gúnyolódott kacagva Rabastan.

-         Kiállhatatlan vagy! – fújtatta Dorea és ki akarta kerülni a fiút, de Rabastan ráfonta a karjait a derekára. – Rabastan! Engedj el! – utasította határozottan a fiút, olyan hangnemben, ahogy háziállatokat szokás idomítani. – Ittál! – sziszegte neki Dorea.

-         Igen és? – vihogta Rabastan visszarángatva a klubhelyiség közepére a lányt.

-         És olyankor mindig hülye vagy! – felelte rá bosszankodva tehetetlenségén Dorea. A fiú végre elengedte.

-         Áruld el te kis boszorkány!  - duruzsolta Rabastan, megemelve Dorea állát, de a lány sötéten nézve rá, kirántotta a fejét a fiú ujjai közül. – Bent vagy igaz?

-         Igen, tessék. Wizengamot tag leszek. Ezt akartad hallani igaz? – eresztette le karjait Dorea, feladva a további harcot.

-         Azta! – nézett rá csillogó szemekkel Rabastan, s magához rántotta a lányt. – Felfogtad mekkora lehetőség ez!? Merlinre! Wizengamot tag leszel! – S térdével segítve a súlyt felkapta a lányt az ölébe. Az ötödéves RBF-ezők is ott voltak, hogy a magasba lökjék a lányt. – Dorea a Wizengamot tag! Igen, igen! – lendítették könnyedén a magasba a lányt.

-         Tegyetek le de azonnal! Rabastan! – parancsolta dühösen Dorea. Háromszor lökték a magasba, s Rabastan állította talpra. Dora megpördülve csapta pofon a fiút. – Hogy merészeled! Én prefektus vagyok!

-         És Wizengamot tag is! – kapta el a lány kezét, hogy csókot nyomjon rá, de Dorea kirángatta a kezét a csók elől.

-         Pontokat fogok levonni – fenyegetőzött Dorea hátrálva.

-         Nem is örülsz!? – mosolygott rá Rabastan. – Ilyen fiatalon és egyből a Roxfortból, ez páratlan és jaj annyira okos vagy – lépett a lányhoz és erőszakosan a lány hajába szorította az ajkát, bár Dorea görcsösen tiltakozott az érintése ellen. - …és annyira csodállak és… - Rabastan szóáradatának és kotyogásának Rodolphus vetett gátat, aki a bátyja szájára szorította a kezét, mielőtt az végzetes hibából több mindent kikotyog.

-         …és te mérhetetlenül részeg vagy bátyuskám – mentette ki Rabastant fancsali mosolyt eresztve meg Doreára és elhúzta bátyját a lány elől. Hajszál választotta el a vallomástól. Rodolphus pedig pontosan sejtette, hogy ennek szörnyű következményei lennének. Mindenkire nézve. A két Lestrange a hálótermek felé haladt. Rodolphus támogatta a bátyját, aki fütyörészett jókedvében. Az ünneplést csak Rabastan merte megengedni. Most hirtelen zavart kínos csend támadt. Nott és Tony esetlenül húzódtak hátrébb Dorea közeléből.  A jókedv kicsit távozott is a Lestrange-okkal. És…a feszültség is. mindenki észrevette a végzetes pillanatot, amit Rodolphus előzött ki és mentette meg a helyzetet. Dorea elveszetten maradt a mardekár klubhelyiség közepén és behajlította az egyik térdét. Mindenki gyorsan lehajtott fejjel másba kezdett. Mintha nem vettek volna észre semmit.

-         Gratulálok a Wizengamothoz! – lépett Doreához váratlanul Tom Denem.

-         Köszönöm - volt némi habozás Dorea mozdulatában, de végül elfogadta a kézszorítást. Mielőtt elengedte a fiú kezét mégis hozzáfűzte. – Te előtted is nagy pálya van Tom Denem. Nem esik jól egy félvérre mondani ezt, de tényleg van eszed hozzá – futott könnyed mosoly Dorea arcára.

-         Nekem… más terveim vannak – felelte kitérően Tom.

-         Vannak dolgok, amik megváltoznak…mások nem – mélyült el Dorea szemének kékje.

-         Te a maradandót keresed – húzta résnyire a szemét Tom.

-         Te pedig az örökséget. Az alapítók sem adhatják meg mindenre a választ. Bármennyire is szeretnénk. Talán megtalálod itt nálunk amit keresel Tom Denem. Talán…örökké csak a nyomában leszel…és sosem találod meg – suttogta komoran. Tom nem tudta eldönteni a lány kegyetlenkedik vagy csak megállapításokat tesz.

-         Nem kerülheted el a változást – emlékeztette Tom Doreát.

-         Nem kerülheted el a sorsod – húzta gúnyos mosolyra a száját Dorea.

-         Talán az én sorsom hozza a te elkerülhetetlen változásodat – mondta szinte fenyegetően Tom.

-         Ne értékeld túl magad – vetette fel a fejét hidegen Dorea.

-         Ne vedd semmibe a vér erejét – figyelmeztette Tom.

-         A vérét, amit el kell majd földelni.

-         A vérét, ami befejezi földi pályafutását, mert elérte célját – nyomatékosította magabiztosan Tom.

-         A túlzott önbizalmad lesz a veszted!

-         Neked pedig a szűklátókörűséged!

-         A beszélgetésünknek számomra vége – lépett el rideg pillantással Dorea.

-         Számomra is! – maradt ott Tom sziklaszilárdan.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés