Fekete hintó szelte át a tájat. A bordó bársonyülésen kilenc éves kisfiú játszott. Apró aranycikeszt dobált a levegőbe, s elkapta. Amikor már feltérdelt, hogy felálljon az ülesre, élesen szólt rá az anyja.

-         Riley! Ülj vissza a helyedre!

-         Igen anya – morogta morcosan a gyerek, s begubbasztott az ablak mellé. Figyelte ahogy a cikesz szárnyai lebegnek még a kezében. Kedvetlenül bámult ki a tájra. Az anyja útikönyvet olvasott. Két félteke egy szív – Sokat kellett várni a könyvre. Nem úgy mint korábban. Most nem hónapokat. Hanem éveket. Rabastan Lestrange eltűnt a varázsvilágból. Nem levelezett senkivel, nem írt, nem jelent meg a rendezvényeken. S nem hozott távoli országokból különleges kelméket, ékszereket, babonás tárgyakat vagy luxuscikkeket sem. Semmit. Aztán váratlanul robbant az új könyv. A semmiből, a felejtés homályából. Ajánlása szinte zavaros volt: „Annak az asszonynak, aki tudja, hogy minden könyvemet neki ajánlom.” Rabastan fellépésében már nyoma sem volt a korábbi visszafogottságnak: „A szív, amely erősebb a házasság kötelékénél. Emlékeztetem Mrs. Potter, hogy minden jégbe dermedt anyagot melegít a fény és a külső olvadás belső repedéseket okoz. Talán tudja, hogy a végzet elkerülhetetlen talán nem. Előbb vagy utóbb vagy felolvad, vagy a beszivárgó, s újrafagyó anyag fogja széttörni a szívét. Én az olvadást ajánlanám: Rabastan Lestrange” – Dorea újra és újra átolvasta a sorokat. Rabastan megküldte neki az új könyvet. De mondatai inkább fenyegetést tükröztek. Dorea arcvonásai megkeményedtek. Csak találkozzon vele. Abból nem lesz köszönete. Hogy veszi a bátorságot, hogy egy ilyen hangú üzenetet írjon neki? Nézte a fekete tintát az első lapon. S aztán homlokráncolva figyelte, hogy egyik pillanatról a másikra olyan sötétség vetődött a kezében tartott könyvre, hogy semmit sem látott szinte az írásból. Kinézett az ablakon. Hatalmas viharfelhők gyűltek az égen. S szinte elöntötték az eget. Pillanatok leforgása alatt, már süvített a szél és csapkodott az eső.

-         Hideg lett – nézett a fiára Dorea. – Vedd fel a kabátod Riley! – ahogy ismét az ablak felé fordult egy lovas alakját látta meg. Egyenesen feléjük tartott, s megelőzve a hintót megállította a fogatot. Dorea, ki akart nézni, s rászólni az alakra, hogy hogy képzeli, hogy megállítja a fogatukat, de mielőtt levegőt vett volna és lelépett volna a fogatról, valaki felrántotta az ajtót.

-         Igen, tessék!? Nem lehet megállítani egy Wizengamot tag fogatát? – förmedt rá a férfi mielőtt Dorea egy szóra is kinyithatta volna a száját, s Rabastan szó nélkül visszatuszkolta a nőt az ülésre, s maga is mellé ült, s becsapta az ajtót. – Indítson! – kopogott a hajtónak Rabastan. Dorea értetlen kék szemekkel, és nem kis szemrehányással nézett rá.

-         Te csináltad? – csattant rá.

-         Mit? – vágta vissza haragosan Rabastan.

-         Hogy ilyen sötét lett – húzódott el Dorea.

-         Jaj ne haragudjon Mrs. Potter. Azt hittem csak az összes csillagot hozzam le az égről magának, nem tudtam, hogy konkrétan a saját napunkra gondolt. Nem lőttem le a napot az égről magának bocsásson meg – dühöngött Rabastan.

-         Most mi bajod van? – nézett rá ellenségesen Dorea.

-         Nem gondolod ,hogy egy kicsit sokat kérsz tőlem?

-         ÉN? – csattant fel Dorea.

-         Igenis te! Neked ne ajánljam a könyvem, de ha lehet hozzád se szóljak, meg se érintselek, de mi több egyáltalán hogy képzelem, azt hogy rád nézek. Már azt is meg akarod tiltani nekem, hogy rád gondoljak! – sziszegte neki Rabastan.

-         Hülyén viselkedsz! Kár volt visszajönnöd! – nézett el Dorea, s alig tudta leplezni, hogy nem érti Rabastan viselkedését. Rabastan megragadta a nő karját és maga felé rántotta kényszerítve, hogy felé forduljon.

-         Nézz rám! – dühöngött.

-         Rabastan! Mint mondtam már! Ne érj hozzám! – rántotta ki magát a férfi szorításából Dorea.

-         Elküldtem neked a könyvem, bejelentkeztem nálatok. Azt mondták hétfőn van a vendégfogadásotok, elmentem, és te nem voltál otthon! A bolondját járatod velem?

-         Nem értem miről beszélsz? – ráncolta a homlokát Dorea. – A hétvégén a bátyáméknál voltunk. Nem is voltam a Potter-házban a héten. Polluxtól pedig egyenesen elindultunk Bristolnak. Én nem kaptam meg a bejelentkezésed. Nyilván Potter nem akarta közölni velem, főleg, hogy nem terveztem hazamenni. Augusztus van, ilyenkor szünetel a bíróság egy hónapig. És a szabadságomat töltöm a megérdemelt pihenésemet, erre te belerondítasz még a kikapcsolódásomba is! – bosszankodott Dorea. – Mit keresel itt egyáltalán?

-         Utánatok jöttem. Potter lehet, hogy hagyja, hogy egyedül utazz! Én azonban nem! – morogta Rabastan. Dorea a szája szélére harapott. – Egy valamire való férfi nem engedi, hogy a felesége egyedül utazzon, egy gyerekkel.

-         Nem voltam veszélyben! – préselte a fogai közül Dorea. – De most hogy már itt vagy komoly veszélyben vagyok.

-         Á, tehát elismeri Mrs. Potter, hogy komoly veszélyben van mellettem – emelte meg gúnyosan  a szemöldökét Rabastan.

-         Igen – húzta el a száját Dorea. Rabastan  magához rántotta a nőt,  magából kifordulva zihált Dorea arcába.

-         Kívánlak a nap minden percében, nem érdekel, hogy mit gondolsz, eltűntem az életedből több mint három évre, és hiába, minden éjszaka csak te jártál a fejemben. Nem kérek többet csak egyszer, egyetlen egyszer…feküdj le velem! – Dorea keze hatalmasat csattant Rabastan arcán. Rabastan lerántotta a nőt és szinte az üléshez nyomta, ahogy közeledett felé. Dorea zihálva szétnyílt ajkakkal kapkodott levegő után. Rabastan erejével szemben esélye sincs. A férfi arca alig néhány centire volt az övétől.

-         Ezt ne a gyerek előtt vitassuk meg – sütötte le a szemét Dorea. Másodpercekig csend. Dorea nem mert felnézni. Csak érezte Rabastan erős szorítását. A férfi arcvizének az illata az orrába tolult. Képtelen volt lenyugodni. A Szíve felborult ritmussal zakatolt a mellkasában. Engedett Rabastan szorítása, s a férfi elhúzódott.  Dorea torkát köszörülve egyenesedett ki, s  elfordulva kinézett az ablakon. Rabastan a hintó másik ablakán bámult ki a sötétségbe. Riley értetlenül figyelte anyját és az idegen férfit a hintóban. Nem mert megszólalni.

-         Azt hittem ma nem lesz vihar – szólalt meg halkan Dorea a ziláló időjárást figyelve.

-         Ez nem is vihar – felelte ködösen Rabastan. – Legalábbis a szónak abban az értelmében ahogy eddig használtuk. Ez nem olyan vihar, mint a többi.

-         Ezt meg hogy érted? – ráncolta a homlokát Dorea, s most mégis a férfi felé nézett, pedig nem akart.

-         Most már…mindig ilyen lesz az idő – mondta Rabastan komoran.

-         Mindig? – vonta össze a szemöldökét Dorea.

-         Egyre gyakrabban – bólintott rá Rabastan. Dorea kék szeme kutatva járt a férfi arcán. Próbálta róla leolvasni, amit Rabastan soha nem fog elárulni neki. Nem akart rákérdezni, mert sejtette, hogy mi lesz a válasz. Jobb, ha nem tud róla. Jobb ha csak annyit tud, ami feltétlenül szükséges. A fogat megállt. Rabastan lesegítette őket a kocsiról.

-         Riley kicsim, menj előre, mindjárt megyek én is! – mondta a fiának Dorea. A gyerek engedelmesen felsietett a Bristoli ház lépcsőjén, már várták a Potter családot. Dorea visszafordult a férfihoz.

-         Amit mondtam komolyan gondoltam Dorea! Szeretkezz velem! – ragadta meg a nő könyökét Rabastan.

-         Mi? Nem fogok lefeküdni veled Lestrange! – rántotta ki e kezét Dorea a szorításból. – De a férjemnek lám mégis csak igaza volt. Ő az elejétől megmondta, hogy minden szavad mögött csupán egyetlen gondolat van, hogy le akarsz feküdni velem!

-         Biztosíthatlak, elég lesz egyetlen alkalom, hogy végleg kiábránduljak belőled! Szóval essünk túl rajta, és legalább elfelejthetjük mindketten ezt a kínos ügyletet kettőn közt – Rabastan ajkai súrolták Dorea arcát, aki hevesen rántotta félre a fejét, Rabastan ajkai végigperzselték a nyakát. Dorea elemi erővel lökte el magától.

-         Te szemét! Menj és szerezz testi örömöket a Wamp negyedben és ne rajtam! Mégis miféle nőnek nézel te engem Lestrange! Nem csak azért nem adom neked magam, mert akkora erkölcsös hű asszony vagyok, hanem mert nem akarom fogd fel! És ne erőszakoskodj, mert akkor semmiben sem  különbözöl a férjemtől, aki igaz felizgat, de attól még nem kívánom!

-         Hazudsz! Hiszen minden érintésemre remegsz akár a nyárfalevél!

-         Menj Lestrange! És szedj fel egy Wamp-nőt engem meg hagyjál békén! – fordított hátat a férfinak Dorea, s felrohant a lépcsőn, s becsapta maga után a nyaraló ajtaját.

-         Hová hoztatok? – kérdezte Voldemort nevetve.

-         EZ egy olyan hely, ahol garantáltan elengedheted magad – súgta Rodolphus.

-         És nem kell attól tartanod, hogy kikotyogják a titkaidat. A hely szigorúan aranyvérűek által használt, mert mindenki másnak… megfizethetetlen – villant Rabastan kék szeme Voldemortra, ahogy fellebbentette a vörös lepelfüggönyt, a Wamp-negyedbeli házban.

-         Általában mindenkinek megvan a maga háza. Rabastannal, nekünk ez a kedvencünk – kacsintott Rodolphus. A házban, könnyű, ledér ruhában, karcsú nők lépkedtek.

-         A vendégünk vagy erre az éjszakára – mosolygott Rabastan, s helyet foglalt a dohányzóasztalnál. Rodolphus figyelte, ahogy Rabastan bort tölt magának de csak a pohár feléig, s egy apró üvegből tölti fel a poharat.

-         Csak nem reém vér? – érdeklődött nevetve. – Szükség lesz rá?

-         Nem, nem az – sóhajtotta Rabastan. – Ópium. Hogy felejtsek. – Voldemortra azonnal lecsaptak a hölgyek, s elrángatták mellőlük. – Máshogy már nem megy. Mert akkor is rá gondolok. Találkoztam vele. És szinte követeltem, hogy feküdjön le velem!

-         El tudom képzelni miket vágott a fejedhez – nevetett Rodolphus.

-         Ő küldött ide. És igaza van. Csakhogy, semmit sem ér. Mert akármennyire is vagyok kielégülve, nekem akkor is ő kell – Rabastan szeme követett valakit. Rodolphus hátranézett, hogy melyik hölgy az, de csalódnia kellett. Fivére szeme nem egy szép nőn, hanem Charlus Potteren akadt meg.

-         Tehát ma ő is itt keresett felejtést. Dorea Potter Bristolban van – hajtotta fel a pohár bort Rabastan. – Megyek, igyekszem leküzdeni a feszültséget – állt fel Rabastan, s az első útjába akadó nőt magával húzta az emeleti hálószobák felé.  Néhány órával később a szép szőke hajú lány már édesen aludt mellette. Rabastan cigarettára gyújtott. Nem tud elaludni. Amióta ismét itt van Londonban visszatértek az alvászavarai is. Mert túl közel van Dorea Potter. S alig tudja visszafogni magát, hogy ne rohanjon hozzá, hogy csak néhány percre lássa és veszekedhessen vele. Hogy erkölcstelen ajánlatokat tegyen neki, vagy akármit, de hogy ott legyen vele. Az éjjeliszekrényen rádió állt. Rabastan unalomból halkan bekapcsolta. Celestina Maggica fiatal hangja búgott az éterben. Rabastan megszívta a cigarettát. Hanyatt fekve feküdt a franciaágyon, s a mennyezeten mégis Dorea képe lebegett előtte. Felfelé eregette a füstöt a baldachin felé.

-         Három óra van. Főbb híreink röviden. Bristol kikötőjében a Severn torkolatnál a dagály szintje meghaladta az eddigi legmagasabb rekordú 15 métert. A gátak átszakadtak és a dagály megállíthatatlanul elöntötte a vidéket. A Minisztérium Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályáról már kiküldött egy elhárító osztagot, ám a legnagyobb probléma, hogy a területen főleg magánvillák vannak, többnyire feltérképezhetetlen területen, és a lakók valószínűleg alszanak, miközben alóluk a dagály elmossa az egész házat. A veszélyt tovább fokozza, hogy a térségben igen nagy viharok tapasztalhatóak, erős esőzéssel, ami gyorsítja a folyamatokat… - Rabastan kipattant az ágyból, s elnyomva a cigarettát kapkodta magára a ruhákat. A Fekete Boszorkány Portsmouthnál van, de hajóval csak a Bristoli kikötőig tud menni, onnan…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés