Pár nappal korábban

Már sötétedett. A kocsma zsalugátereit behúzták, fütyült a szél az ablaknyílásokon. De a Patkánylyuk pincéjében semmi sem hallatszott a szél süvítéséből. Füstfelhő lebegett a levegőben bűzös sör illatával keveredve. A kanapékon heverő férfiak fele már aludt. Még csak most bukott le a nap a látóhatáron, s már részegek. Ez mindennapi jelenség volt a Patkánylyuk vendégei körében.

• Ide, ide ha mondom azt a hegedűst… - ordította egy öblös hang. – Na…gyere játszd el nekem azt a dalt, hogy… - vizenyős kidülledt szemekkel bámulta a zenészt, majd meglepően szép énekhangon elkezdte dúdolni az éneket. – Ha vége lett a háborúnak édes, mihez kezd a sok arany ifjú… - a hegedűs felvette az énekes ritmusában a dallamot, s kísérte. A kocsmában többen csatlakoztak az éneklőhöz, s vele együtt énekeltek, részeges ordibálásba fulladt a szép bús dallam. A férfi aki a dalt kérte, most cigarettára gyújtott, s csak bámult maga elé, a semmibe.
• Azok voltak a régi szép idők! – kiáltotta valaki a kocsma zajába. Sokan rábólogattak, s újra a pohár aljára néztek.
• Greg! Hé! Mikor is jöttünk? – támolygott fel kissé az énekes.
• Hát…vagy három napja.
• Aha, akkor ma nem kell hazamennünk ugye? – vihogott fel, s visszazuhant a kanapé párnáira a férfi.
• Igyunk az aranyvérre! – rikkantotta el magát valaki, erre minden jelenlévő felemelte a söröskorsóját, s nagyot húzott belőle.
• Nem is tudom, azt hiszem fáj a fejem – dörzsölte egy hetes borostáit a férfi.
• Hát! Azt neked kell tudnod haver. Milyen gyógyító lettél volna, ha még ezt sem tudod megállapítani? – nézett rá a Gregnek szólított férfi.
• Gyógyító? – nevetett fel keserűen amaz. – Ne is említsd, bánatomban újra inni támad kedvem – vihorászta, s beletúrva sűrű fekete hajába, meghúzta a söröskorsóját. Újra szippantott a cigarettából. – Várjatok! Erről eszembe jutott egy dal – támolygott fel a férfi. – Mi lett az aranyvérből fiúk? – ordította el magát.
• Kocsma-töltelék! Kocsma-töltelék! – ismételgették kórusban, s közben jóízű részeg nevetést eregettek.
• Ez az! – az énekes kedvű felmászott a legközelebbi asztal tetejére, imbolyogva kezdte a ritmust tapsolni. – Mert inni mindig jó, hisz a bú oly illanó… - a hegedűs kísérte a kocsmában éneklők kórusát, többen dobbantással és tapssal kísérték a dalt. Az éneket kezdő férfi visszazuhant a kanapéra, s mielőtt elég a cigarettája újra szippantott belőle egy nagyot.
• Kocsma-töltelék! Kocsma-töltelék! – verték a poharukat a pultnál ülők. Még visszhangzott a háttérben a rigmus, amikor az énekes kedvű férfi mellé lehuppant az egyik kocsmatöltelék.
• Én mondom nem jó helyre járunk – ingatta a fejét egy plakátot próbálva kábán kigöngyölni. – A Bíbor Palástba kellene menni.
• Nem…az nagyon puccos hely – hadonászott rá elégedetlenül a kanapét uraló borostás férfi. – Meg hát ott rendszerhívek is vannak. Leprahely! Fertő! Gyógyítónak készültem csak tudom mi az! – kacarászott a szájában tartva a cigarettát.
• Viszont ott minden hétvégén premier plánban fellép az isteni díva! – nyitotta végre szét a plakátot reszkető kézzel a másik. A plakáton teljesen meztelenül hevert egy nő. Hanyatt fekve, combjai lágyan simultak össze. Dús fekete haja, finoman takarta melleit, de a combja közötti fekete háromszög éppen a plakát közepére esett. A nő úgy tűnt fejjel lefelé fekszik a plakáton, legalábbis így fényképezték. Minél feljebb révedt a tekintet a plakáton a nő testrészeiből annál lentebbi részletek látszottak. Vörösre rúzsozott szája enyhén szétnyílt, s elővillantak fehér szép fogai. De a legigézőbb az egész képben, a zöld szikrázó, tekintet és a csábos fekete szempillák rebbenése volt. Lerítt az egész nőről, hogy egy szexbomba. – Minden hétvégén élőben pornó, kell ennél több? – lihegte kiéhezett tekintettel, szomjas nyálcsorgással a plakátot tartó. A mellette ülő egy lapos pillantást vetett a képre, s kivette a szájából a cigarettát.
• Nem téma – legyintett elnézve a férfi.
• Mi az, hogy nem téma? – csattant lassan forgó nyelvvel a plakátot rázogató fickó.
• Ha már megvolt egy nő, nem is olyan extra dolog látni, ahogy mással dug, nem? – eregette ki a füstöt a tüdejéből a másik.
• Tessék?  Neked megvolt a díva? – hebegte amaz ámultan.
• Még évekkel ezelőtt – legyintett türelmetlenül rá a férfi, s látszott rajta, hogy szeretné már lezárni a témát.
• Évekkel ezelőtt? – döbbent le a plakátos.
• Együtt jártunk,… a Roxfortban. A barátnőm volt – nézett el a másik irányba mintha hamuzót keresne, de abból az irányból is ismerős érkezett.
• Blaise! – jött két söröskorsóval a magas szőke férfi utat törve magának a tömegben. Befészkelte magát Blaise és a plakátos közé. – Tessék, újabb adag sör.
• Sokára jöttél! Mi van megnőtt a gaz a birtokon az esőzéstől? -  pöccintette le a hamut a földre Blaise.
• Haha! Kit érdekel a birtok? – ásított nagyot Draco ,s a plakátra esett a pillantása. – Öööh! Házimanó legyek, ha ez nem Daphné – bökött a plakátra ,s megrángatta Blaise pulóverének ujját.
• Valóban – morogta cigarettát szívva Blaise, de nem nézett a képre.
• Nem is tudtam, hogy…pornószínésznő lett – nyögte zavartan Draco.
• Kingsley ágyába is befeküdt a kis kurva – húzott nagyot a korsóból Blaise, s mielőtt bárki megakadályozta volna a cigarettáját a plakát közepén nyomta el, méretes kis lyukat égetve Daphné habtestének közepére.
• Sosem tenne ilyet! Egy feketével – fintorgott Draco.
• Mindenki kifordult önmagából ebben a világban, nem tűnt még fel Draco? – hörpintette ki gyorsan a sört a korsó aljáról Blaise. – Azt hiszem szunyálok egyet itt a kanapén.
• Te tudtad?
• Micsodát? – ásította Blaise hátradőlve, s becsukta a szemét.
• Hogy Daphné…
• Nem tudom miről beszélsz, majd kelts fel…

- Hé Blaise!

- Mi van?

- Fent vagy?

- Már öt percet nem aludhat nyugodtan az ember?

- Már hét órája alszol!

- Tényleg? – ült fel Blaise az órájára pislantva. – Huha, sietnem kell lekésem…

- Micsodát?

- Hát a reggeli sörömet! – röhögte Blaise, s rendelt egy újabb korsó sört.

- Gondolkodtam – rázta meg Draco az ébredező barátját.

- Tényleg, na és min? – vette át a kocsmárostól a tálcát Blaise, s nekilátott a ham and eggsnek. – Áh a legjobb reggeli az angol reggeli Draco!

- Figyelsz, te rám egyáltalán? – csattant Draco.

- Persze, gondolkodtál – bólogatott Blaise jóízűen falatozva.

- Nincs ez így jól! – tört ki Dracóból.

- Valóban, nincs benne bacon szalonna, kispórolták – vágta rá Blaise, a villájára szúrva egy sonkadarabot.

- Ami velünk történik, ahogy élünk.

- valami baj van a sörözéssel? – lepődött meg Blaise felpillantva Dracóra.

- Tíz éve ilyen életet álmodtunk magunknak? – kérdezte Draco.

- Hát…ööö….

- Szóval te igen? – förmedt rá Draco rosszkedvűen.

- Másnapos vagy Draco? – nézte aggódva Blaise a szőke férfit.

- Kérdeztem valamit! – csattant Draco.

- Nem, hát persze hogy nem! Gyógyítónak készültem te barom! Szerinted az volt a tervem, hogy egy lepukkant kocsmában igyam el a szürkeállományomat? – mérgelődött Blaise, s sietősen inni kezdett. Túl józan. EZ nem jó. Nagyon nem jó jel. – Igyál Draco! – bíztatta a barátját is.

- Elegem van az ivásból! – csattant Draco.

- Pedig inni kell, mert józanul nem lehet bírni ami van – szólt komolyan Blaise.

- Mi?

- Nem ezért kezdtünk el inni? Tíz éve is nem ezért kezdtünk kocsmázni? Felejteni akartunk. Én nem akarok felébredni a felejtés mámorából. Iszom még egy kicsit – kortyolgatta a sört Blaise. – Azt ajánlom te is tedd ezt!

- Nekem elég volt a részegségből! Elegem van! Elegem van abból, hogy egy kocsmában töltöm a napjaimat! És nézem, ahogy a varázsvilág a söpredék martalékává lesz! – kiáltotta Draco.

- Csöndesebben! Merlinért! – csitítgatta Blaise, ijedten nézve körbe. A többség még aludt. A hajnali órákban a kanapékon még alvók tucatjai feküdtek. Sokan már haza sem jártak. Itt éltek egyik napról a másikra. A kocsmában. – Draco kérlek az égre, és mindenre ami fontos igyál még!

- Nem! – nézett hideg szürke szemekkel Blaisere.

- Mikor hagytalak én téged így kijózanodni! Veszélyes elem! Sört neki! – kiáltotta a kocsmárosnak Blaise. – Figyelj Draco! Tudom mit élsz át! Ezért nem szabad tisztán maradni. Ezért kell inni. Mert józanul nem lehet bírni, mindenki tudja, minden aranyvérű tudja ezt! – meghozták Dracónak is a sört, de Draco eltolta maga elől.

- Blaise elég volt! Besokalltam. Elég!

- Ssss! Nyugi! Mi baj? Mi kellene?

- Minden! A régi életünk! Az aranyvér! A mi hatalmunk.

- Nem beszélhetsz így Draco! Ez… lázadás – sziszegte Blaise, s gyorsan kortyolta az alkoholt, hogy a tompa bódulat elnyomja az agyát, mielőtt túlságosan hatna rá Draco beszéde. A szőke férfi kitépte a kezéből a söröskorsót, s a földhöz csapta.

- Gyere innen, kirángatlak az agyi tespedés sötét bugyrából – vonszolta maga után Blaiset. A kocsma előtt épp a követ készültek felmosni. Draco megragadta a vödör vizet, s Blaisere öntötte.

- Hékás! Ez most mire volt jó! – meredt rá kidülledt szemekkel Blaise. – Eláztattad az összes cigarettám! – nézett bele a mellényzsebébe Blaise.

- Mert már arra se veszed a fáradtságot, hogy cigarettatárcába tedd – emlékeztette Draco. – Gyere!

- Nem arra nem! – torpant meg Blaise. – Arra van a Bíbor Palást!

- És? – rántotta meg a vállát Draco.

- Nem akarok összefutni Kingsley macáival! – sziszegte Blaise hátat fordítva és az ellenkező irányba indult. Draco kérdő tekintetére Blaise csak legyintett. – Daphné fél hatig van a Bíbor Palástban. Akkor indul haza. Nem akarok összefutni vele.

- Honnan tudod ilyen jól? – lepődött meg Draco.

- Én? Nem tudom, csak…gondolom – nyögte Blaise.

- Pompás! Akkor akár beszélhetnél is vele!

- Mi? Eszem ágában sincs Daphnéval beszélni azok után… - kezdte Blaise.

- Éppen, hogy itt lenne már az ideje, hogy beszéljetek egymással, azok után – mondta határozottan Draco. S megragadva Blaiset a másik irányba fordította. – S ha sikerült beszélned vele, hozd el egy délutáni teára a kikötőbe. Én felkeresem Pansyt.

- Várj, de mit…!

- Csak hozd el! Neked ez igazán nem nagy ügy igaz? – intett neki Draco, távozófélben. Blaise vizesen, kábán és tanácstalanul maradt az utca közepén. Indulnia kell.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés