Pansy lesütött szemmel tördelte maga előtt az ujjait és szokásához híven a szája szélét rágcsálta. Draco a hajába túrt, hogy a szemébe lógó már lenőtt fürtjeit félreseperje a látóteréből.  Daphné keresztbe fonta mellei alatt a karjait, amitől megfeszült a selyemanyag a mellénél, s metsző vékonyra préselte vörös ajkait.

• Lám, együtt a régi csapat, milyen megható! – jegyezte meg gúnyosan, selyemfényű haját hátralibbentve. Blaise belökte az ajtót, s nekitámaszkodott.
• Azért nem tökéletesen a régi – súgta az asztal mögül Pansy, még mindig szemérmesen lesütött szemekkel.
• Gyújts meg egy cigarettát nekem te disznó! – vetette hátra foghegyről Daphné, s kecses csípőringással közeledett a többiek felé.
• Muszáj így hívnod? – keresett elő egy szálat a zsebéből Blaise, s meggyújtotta a nőnek.
• Talán mást is megérdemelsz? – emelte meg fagyosan a szemöldökét Daphné, s végighordozta tekintetét a társaságon. A tekintetében minden benne volt. És a többeik is jól tudták mire gondol. Ahogy Pansy mellé ért a két nő közt óriási volt a kontraszt. Daphné, aki finom selyemköntösben, frissen mosott hajjal, kifestve, előkelő tartással, fölényes szempillarebbenéssel szívta a cigarettáját, és Pansy, aki szürke munkaruhában, fénytelen hajjal, zilált rendezetlen külsőben állt mellette, kitaposott cipőben. Dracón bár a ruha drága volt, de igénytelen és elhanyagolt. Blaise volt az egyetlen aki próbált Daphnéhoz igazodni, de a már fél éves hajlenövéssel, hetes borostájával és vérben úszó szemével, inkább nyúzottnak tűnt, mint igényesnek.
• Hallgatlak! – fordult követelődző türelmetlenséggel Draco felé Daphné, s a levegőbe eregette a füstöt.
• Ó igen, persze – bámulta még mindig a határozott megjelenésű Daphnét a szőke férfi.
• Én elismert művész vagyok, nem tartózkodhatok sokáig kétes társadalmi helyzetű emberek társaságában úgy, hogy ne keltene gyanút, hogy esetleg elraboltak – támaszkodott az asztalnak Daphné, s keresztbe tette a lábait. Blaise és Draco tekintete összevillant.
• Esetleg rendelhetnénk – célozta a megjegyzést Blaise-nek Draco. Blaise szótlanul távozott, s Draco hellyel kínálta a nőt, s igyekezett csak Daphné arcát nézni, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, a nő elég hiányos öltözetben érkezett hozzájuk.
• Mivel az a disznó a lerohanáson kívül máshoz nem ért, talán te mint az aranyvér értelem egyetlen tagja elárulhatnád, hogy mi folyik itt? – fújt az asztal felé füstfelleget Daphné, s Pansy dohogni kezdett a cigarettafüsttől. Daphné rebbenő szempillákkal nézett oldalt rá. – Hogy lehet az, hogy úgy néztek ki mind, mint a társadalom legalja?
• Én is éppen ezt a kérdést tettem fel magamnak a minap – köszörülte a torkát Draco.
• Blaise-nek is megmondtam, hogy én ragaszkodom a rendszerhez – jelentette ki keményen Daphné.
• És én is! – nézett fel most először Pansy is, s találkozott fekete szembogara Daphné smaragdszín szemeivel.
• Akkor mit keresünk még itt? – kopogott méregzöldre lakkozott körmeivel az asztalon Daphné.
• A jövőt! – lépett be Blaise, maga hozva az italokat egy ezüsttálcán.
• A mi kettőnk jövője tíz évvel ezelőtt lefolyt egy kis csatornában. – nézett fel elutasítóan Blaisere Daphné. - Egyéb ok? – fordult Draco felé Daphné.
• Tudom, hogy a hölgyek helyzete teljesen más – kezdte nyugodt hangon Draco.
• Így van – bólintott rá határozottan Daphné. – Nekem van elég pénzem, kedvel a rendszer, az érzés kölcsönös. Elégedett vagyok. Semmin sem akarok változtatni.
• Ahogy Daphnénak, nekem is van munkám, úgy érzem sikerült megtalálnom a helyemet Kingsley minisztersége alatt – kapirgálta az asztal sarkát zavartan Pansy, még mindig lesütött szemekkel. – Nem szeretném, ha instabillá változna az életem.
• Nos, igaz nekem se munkám, se perspektívám. Viszont a pénzem elég ahhoz, hogy halálra igyam magam – vigyorgott Blaise, lágy pukkanás kíséretében felbontva az üveg bort.
• Gondolom a Malfoy-birtok ragyog és a tékozló fiú haza akar térni. Erről van szó? – kérdezte gunyorosan Daphné.
• Mire célzol? – villant gyanakvó fény a szürke szemekben.
• Arra, hogy valójában csak miniszteri hivatalra fáj a fogad, hogy apád nyomdokaiba léphess, és mivel ezt nem sikerül az angol sörfajták tesztelésével elérned ezért más utat próbálsz találni, hogy elérd a párnázott székeket – sziszegte Daphné dühösen. – De nekem nincs időm és lehetőségem veletek bajlódni. Dolgoznom kell – nyomta el a cigarettáját Daphné. De mielőtt felállhatott volna, a pincérek behozták a tálcákat. A négyes csendesen várta, hogy felszolgálják a vacsorát. Pansy kényszeresen hunyorgott, Draco fürkésző tekintettel a harciasan hátradőlő Daphnét tartotta szemmel, Blaise a borospohara alját bűvölte. Becsukódott az ajtó.
• Ideje távoznom – akart felállni Daphné, de Draco elkapta a csuklóját, s erőszakosan visszatartotta.
• Legalább a vacsora idejéig hallgass meg! – Daphné kirántotta a kezét, s fájósan dörzsölgette kipirosodott bőrét.
• Te állat! Én nem nézhetek így ki! – sziszegte jeges tekintettel a férfira.
• Hát igen, aki a testével keresi a kenyerét – röhögte Blaise, mire Daphné arcába fröcskölte a poharából a vörösbort.
• A durvaságon kívül semmi sem maradt a régi – szedett Pansy elsőként a sült halból. Ő evett a legrégebben ilyen előkelő helyen, esze ágában sem volt kihagyni a kínálkozó alkalmat, még akkor sem, ha elviekben nem értett egyet az asztalnál ülő férfiakkal.
• Elég legyen! – csattant fel Draco. – Megvacsorázunk és közben meghallgattok rendben?
• Még meg sem köszönted, hogy idevarázsoltam neked a…művésznőt – gúnyolódott Blaise.
• Ne sértegess! – szedett Daphné is a halból.
• Te meg felöltözhettél volna! – igazgatta a nyakkendőjét Blaise.
• Miért érzem úgy, hogy egyikőtöket sem érdekli amit mondani akarok? – háborgott elégedetlenül Draco, s bekapott egy falat sült krumplit.
• Mert tényleg nem érdekel minket, amit mondani akarsz – forgatta a sült halat jóízűen a szájában Pansy.
• Teljesen kifordultatok önmagatokból – állapította meg Draco a mellette ülő nőre nézve.
• S ez téged meglep? Azok után, amiken keresztülmentünk – kacagott fel hidegen Daphné.
• Mi lenne, ha kedélyesen iszogatnánk csak mint négyen jó barátok, a régi szép idők emlékére – töltött magának Blaise, s kezdett úgy tűnni, ki akarja sajátítani magának a bort.
• Éppen erről van szó! – dobolt türelmetlenül Daphné. – Nem maradhatunk együtt. Egy légtérben. Sokan vagyunk – nézett körbe Daphné fehér fogait ajka vörös húsába mélyesztve. – Mind tudjuk, milyen veszélyekkel fenyeget ez.
• Ne fesd az ördögöt a falra cicus!
• Kuss te disznó! – sziszegte Daphné.
• Régen máshogy becéztél – kacsintott rá Blaise, s felhörpintette a következő pohár bort.
• Fejezd be Blaise! Ne idd le magad! – vette el az üveget Draco Blaise elől.
• Mit akarsz Draco? – kérdezte türelmetlenül Daphné.
• Visszaszerezni a mardekár dicsőségét! – csapott az asztalra Draco.
• A férfiak és a dicsőségük? Ami a hidegben összemegy akár egy leeresztett luftballon? – nevetett fel dermesztően Daphné. – Engem nem érdekel a mardekár dicsőség és múlt. A mellettem ülő disznó is mardekár fennhéjázásból és az előttünk álló fényes jövő érdekében mondott le rólam és a kicsiről… - markolt Blaise karjába Daphné.
• Daphné! Más volt a helyzet! Fiatalok voltunk…egy háború kellős közepén…nem tudhattuk mi lesz a kimenetele…és fényes karrier állt előttünk… - zihálta idegesen Blaise.
• Fényes karrier? Mi lett belőle? – nevetett hisztérikusan Daphné.
• Megbántam hidd el, annyiszor… - súgta rekedten Blaise, de már nem folytathatta. Egyetlen dörrenéssel kinyílt a kabinajtó, s négy egyenruhás auror állt az ajtóban.
• Igazoltatás! Iskolai papírokat előkészíteni! – kiáltotta egy vörös képű alak. Nem lehetett eldönteni a feje vagy a haja vörösebb. A felszólításra csak egyetlen alak kezdte lázasan kotorászni a zsebeit. Pansy reszkető kézzel hajtotta szét a papírjait.
• Mardekár! – adta át az egyik a vörös képűnek.
• Uram, a papírjait! – állt türelmetlenül egy alak Draco mellett.
• Nesze vigye itt van – húzta ki a mellényzsebéből flegmán az iratait Draco. S közben undorral nézte, ahogy átvizsgálják a záróbizonyítványokat az aurorok. Minden iraton ott volt a ház, ahova tartoztak. Így volt a legegyszerűbb kideríteni, hogy kit igazoltatnak.
• Uram! – fordultak Blaisehez.
• Egy pillanat uraim! Hova is tettem? Farzseb? Mellényzseb? Kis szütyő, cipősarok? – Blaise vihorászva tapogatta végig magát, már spicces volt. – Áh, itt is van! – húzta elő a zoknijából a bizonyítványát. – Mh finom illatos, csak önöknek előkészítve! – röhögött a képükbe Blaise.
• Blaise, Merlinért! Fogd be! – sziszegte Draco.
• Hehhehehé! Mit nem látok! Fogadni mernék, hogy ez Weasley! Heló répafej! – rázogatta meg Ron Weasley auror kezét Blaise. – Régi cimbik voltunk a Roxiban – kacsintott a másik három aurorra Blaise, s átkarolta Weasley vállát.
• Hát, én ebben nem vagyok olyan biztos – nyögte Weasley.
• Pedig, az a csinos kis vörös, a húgod, na ő…
• Mardekár – tartották maguknál az iratokat az aurorok.
• Ó hát Merlinkém tévedés volt mindig is, Hugrabugban lett volna a helyem – rötyögött tovább Blaise.
• Hölgyem az iratait – néztek várakozóan Daphnére.
• Amint látják uraim nincs nálam semmi, amivel igazolhatnám magam – emelkedett fel az asztaltól közönyös hűvösséggel Daphné. Az aurorok bazsalyogva néztek össze. Hát igen az látszott, hogy Daphné meglehetősen hiányos öltözékben vacsorázik. – Szeretnének esetleg megmotozni? – kérdezte felvont szemöldökkel.
• Na azt nem! – szólt közbe kapatosan Blaise.
• Semmi szükség rá! – legyintett Weasley. – Kérem nyújtsa a kezét! – Weasley felhúzott Daphné ujjára egy gyűrűt. Daphné felszisszent, ahogy az apró tű  az ujjába mélyedt. Weasley lehúzta a kis mérőműszert.
• Aranyvér – állapították meg. – Tehát négy aranyvérű mardekáros egy helységben. Ismerik Mr. Kingsley miniszter úr rendelkezéseit. 1. Mindenki magánál hordja iskolai iratait azonosítás céljából 2. Három vagy annál több volt mardekáros együttes csoportja rendszerellenes összeesküvésnek minősül – Ahogy felsorolták az aurorok a pontokat az asztaltársaság rezzenéstelen arccal hallgatta, de mind a négyen felváltva egymást fürkészték. Most mi lesz?
• Velünk kell jönniük az aurorságra! Kihallgatásra! – fogták karon az asztalnál ülőket, minden auror egy-egy mardekárost.
• Ezt jól megcsináltátok! – sziszegte oda Dracónak Daphné, ahogy elhaladt mellette elsőként kilépve a kabinból.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.08.01. 23:07 callie Kingsley kicsit paranoiás lehet. de úgy tűnik nem alaptalanul:) hiszen mi tudjuk, hogy Draco például máris ellenállást szervez. Nos nem véletlen, hogy Draco is bepöccen azon, hogy négyen sem ülhetnek már össze, hogy gyanút ne keltsenek. De  hát nem akármilyen négyes ült itt össze. Van mitől rettegnie a minisztériumnak. Eléggé korlátozzák a mardekárosokat...de majd ők megmutatják;) Győzzön a Mardekár!

2011.08.01. 20:09 sugi Három vagy annál több volt mardekáros együttes csoportja rendszerellenes összeesküvésnek minősül. Ez most komoly? Kingsley nem ismeri a történelmet vagy agya nincs, esetleg mindkettő. Ha ennyira szigorúak a szabályok, melyek már sértik a varázslók/boszorkányok jogait, akkor biztos lázadás, felkelés lesz. Valaki nem lát tovább az orránál. Győzzön a Mardekár!