|
5. Kihallgatások
callie 2011.07.31. 22:38
Az aurorság várótermében kemény székeken várakoztak. Daphné rendkívül kínosan feszengett. Szinte egész Londont egy szál selyemköntösben kellett végigjárnia. S kezdett már végleg elege lenni az egészből, amibe belerángatták. Most pedig öt férfi mereszti a köntöse hajlataira a szemét. Lehetetlenség volt valami ésszerű magyarázatot adni az összejövetelre. Daphné nem volt vacsorához öltözve. Blaise részeg volt. Pansy szakadt. Draco csak dühös. Nem egy idilli négyes vacsorázása a látszat ez egyértelmű. Pansy fájós szemmel hunyorgott a kihallgatást vezető aurorra.
- Tehát kisasszony? Mit keresett három mardekáros társaságában a kikötő éttermében? – tette fel a súlyos horderejű kérdést Weasley.
- Hát az úgy volt…hogy…Mr. Malfoy meghívott ööö vacsorázni – préselte magából habozva Pansy.
- Tudott a másik két vacsoravendégről is?
- Nem. Dehogy. Teljesen véletlen és váratlan volt a találkozás – ráncolta a homlokát Pansy. Rendkívül zavarta a jegyzőkönyvet gépelő titkárnő kopogása. Mintha a homlokán ütögette volna a betűket. Zavarodott volt és ideges. Ő átélt már egy ehhez hasonló sőt hosszasan elnyúló kínos procedúrával járó eljárást. S akkor megfogadta, hogy többet nem akar az aurorság vagy a minisztérium ítélőszékében ülni. Erre tessék! Draco miatt megint hol kötött ki?
- Értem. Tagadja, hogy ismeri őket?
- Nem. Háztársak voltunk. Akármit is akartak semmiről sem tudok. Ártatlan vagyok mindenben. Csak Mr. Malfoy meghívásának tettem eleget – szögezte le Pansy.
- Köszönöm a kihallgatásnak vége. Fáradjon be Ms Greengrass – kiáltotta ki Weasley. Daphné erősebbre húzva a köntöse megkötőjét belépett.
- Mr. Weasley? – búgta lágy hangon Daphné.
- Kérem Ms Greengrass foglaljon helyet!
- Miről szeretne tudni Mr. Auror? – susogta Daphné. – Hogy mindkét férfival voltam-e? Nyugodjon meg egyszerre csak az egyikkel.
- Nagyszerű – húzta el a száját Weasley. - Had találjam ki, magát is meghívta Mr. Malfoy!
- Engem ugyan nem! Mr. Zabini kísérője voltam…az este – csattant Daphné.
- Rendkívül érdekesek a részletek! – rándult meg Weasley szája széle.
- És mi volt a meghívás oka? – érdeklődött Weasley.
- Természetesen, hogy szórakoztassam az urakat, mi más? – vonta fel a szemöldökét Daphné.
- Ön mint a rendszer feddhetetlen híve nem találta gyanúsnak, hogy két másik mardekáros társával töltik az estét?
- Ugyan! Számtalan vacsorameghívásokat kaptam már…
- S ezek fejében lemondta az éjszakai fellépéseit is?
- Természetesen, többször kértek a minisztériumi megjelenést is tőlem – mosolygott csábosan Daphné. – Nem tartottam semmi különöset abban, hogy régi barátaim társaságában is részt vegyek egy vacsorán.
- Alsónemű nélkül, egy szál neglizsében?
- Elég gyakran teljesítek szolgálatot ruha nélkül is Mr. Weasley – rebbentek meg érzékien Daphné hosszú fekete szempillái.
- Tudok róla – húzta el a száját Ronald Weasley.
- Nézze el nekem ezt a kis félrelépést Ronald – búgta behízelgően Daphné.
- Majd meglátjuk mit tehetünk. Kéretem Mr. Zabinit! – szólt ki Weasley. A jegyzőkönyvvezető felpillantott a belépő vonzó férfira.
- Üdvözletem a szép hölgynek – kacsintott a szemüveges gépírónőre Blaise kissé imbolyogva helyet foglalt a széken. Csak most érezte igazán, hogy mennyire hiányzik a sült hal, aminek az élvezetére már nem maradt ideje, helyette viszont az üveg bor háromnegyede az ő gyomrában forgott.
- Mit keresett Mr. Malfoy kabinjában három másik mardekáros társával?
- Hát először is. Daphnét odacipeltem a vállamon – röhögte Blaise élvetegen megnyalva a szája szélét. – Draco pedig maga hívott engem vacsorázni, mert valami fontos bejelenteni valója volt, amit nem akart elárulni nekem – dörzsölte át a tarkóját fáradtan Blaise. – Sajnálom, hogy a biztos urak ilyen hamar odaértek, mert így nem tudtam meg mi az összejövetelünk célja. A legegyszerűbb ha Dracót kérdezik –jelentette ki vigyorogva Blaise.
- Ő is sorra fog kerülni. Értsem úgy, hogy Ms Greengrasst akarata ellenére vitte a kabinba?
- Hát…az elején nagyon ellenkezett, de aztán szerintem neki is tetszett a dolog. Hiszen még bugyit sem vett fel – hahotázott Blaise előredőlve, erős alkoholszagot árasztva és terjengetve Weasley felé.
- Küldje be Mr. Malfoyt is – legyintette el Weasley a részeg alakot maga elől. Draco hűvös nyugalommal lépett be a kihallgatóterembe. Kezét zsebébe süllyesztve lecövekelt a szoba közepén.
- Foglaljon helyet!
- Állva maradnék ha lehet – vágott flegma arcot Draco. – Nem értem, milyen jogon zavarták meg a vacsorámat.
- Négy mardekáros volt jelen egy asztalnál…
- Egy nyilvános étteremben…
- Egy zárt kabinban! – csattant Weasley. – Mi oka volt rá, hogy együtt volt az illető személyekkel?
- Mivel magam hívtam meg mindhármukat nem tudom mi kivetni való van ebben?
- És mégis mi oka volt váratlanul összehívni ezt a kis társaságot? – emelte meg halványvörös szemöldökét Weasley és közben gyűlölködő fény csillant sápadt szemében.
- Átkozottul jó okom volt meghívni őket, ugyanis éppen szerettem volna bejelenteni és egyben megünnepelni az eljegyzésemet, Ms Pansy Parkinsonnal – vágta ki sziklaszilárd meggyőződéssel Draco.
- Egy ledérül öltözött hölgy társaságában és egy spicces agyalágyult társaságában?
- Tehetek én róla, ha ők a barátaink? – tárta szét a karját ártatlanul Draco.
- Úgy, szóval ez egy ünnepélyes esemény lett volna.
- Pontosan. És fel vagyok háborodva, hogy az eljegyzésemet megzavarták és az aurorságra citáltak mind a négyünket! Ezt meséljem majd a gyerekeimnek, hogy ilyen körülmények között kértem meg az anyjuk kezét? – játszotta tökéletesen a felháborodott férfi szerepét Draco. Weasley végigmérte Dracót.
- Nem akarom megsérteni Mr. Malfoy, de szabad legyen egy apró észrevételt szóvá tennem: nincs éppen eljegyzési vacsorához öltözve sem ön, sem a jövendőbelije, a két barátját már nem is említve – nézett várakozó tekintettel Dracóra Weasley.
- Valóban. De az eljegyzést meglepetésnek szántam. Hogy elrontottam volna a bejelentést, ha mindenkit felkészítek, hogy mi lesz a vacsora főszenzációja! Ráadásul én magam gyanúsan túlöltözök! Oda a meglepetés! Na igaz nem is az aurorság megjelenését terveztem gondolhatja Mr. Weasley.
- Igazán sajnálom, hogy elrontottuk az eljegyzési vacsoráját Mr. Malfoy. De meg kell érteniük, hogy nem lehetünk elég óvatosak. Különösen azokkal, akik olyan múlttal bírnak, mint amilyen az önöké!
- Igen, megértem. Nem tudtam, hogy az aurorságon a családi eseményeket is be kell jelenteni – húzta el a száját Draco. – Végeztünk?
- Igen, köszönöm, hogy befáradtak – intett a gépírónőnek Weasley, hogy végeztek a jegyzőkönyvvel. Draco nyugodt mozdulattal rátette a kezét az ajtókilincsre. – Ja és még valami Weasley! – szólalt meg gúnyosan Draco. – Ha netalántán groupen szexet tervezünk azt is be kell jelenteni előre az aurorságon? – kérdezte flegma gonosz hanghordozással. Weasley-nek tátva maradt a szája, s Draco nem várta meg hogy válaszoljon bevágta maga után az ajtót. Az ajtócsapódásra három szempár nézett fel rá. Egy fakó barna, egy csillogó dühös zöld és egy fátyolos véreres szempár.
- Mehetünk? – kérdezte türelmetlenül Daphné, kínosan igazgatva magán a selyemköntöst, ami minduntalan szétnyílt a dekoltázsánál és a lábhajlatában.
- Igen – biccentett Draco, s meg sem várva, hogy a többiek felálljanak leindult a kijárat felé.
- Draco! Mit mondtál nekik? – pihegte utána sietve Pansy. Ahogy kiléptek a sötét éjszakai levegőre Draco megállt, s lenézett Pansy sápadt hamuszürke vékony kis arcára.
- Blöfföltem – vágta rá rezzenéstelen arccal Draco.
- Pompás – vihorászta Blaise. – Én se csináltam volna jobban – dobta át a karját Draco vállán.
- Én szeretnék végre felöltözni, gondolom a vacsorának és a megbeszélésünknek ezennel vége – torpant meg a londoni macskakövön Daphné jelezve, hogy egy tapodtat sem hajlandó tovább menni a kétes kinézetű társasággal.
- Én is hazamennék – motyogta Pansy. – A macskám egész nap nem kapott enni és szegény biztosan hiányol – tördelte az ujjait a háta mögött Pansy.
- Rendben, akkor Blaise te elkíséred Daphnét és felöltözteted, én pedig Pansyval megyek és találkozunk a Malfoy-kúrián.
- Álljon meg a menet! – toppantott Daphné. – Én nem vagyok hajlandó egy részeg alak társaságában végigmasírozni London utcáin.
- Akkor talán ebben a semmi kimonóban, ami rajtad van egyedül akarsz végigmenni a sötét sikátorokon? – förmedt rá Draco. – Ha a legutálatosabb nő lennél a földön akkor is elkísérnélek, mert már csak az öltözeted provokatív nem beszélve az arcfestékedről, meg úgy az egész külsődről! – hadonászott rá Draco. – Eredj és öltözz fel normálisan! Így egy férfi sincs nyugodtan a közeledben!
- Aham, egyfolytában azon agyaltam vajon hogy nézhet ki most a vénuszdombod – mérte végig mohó tekintettel Blaise a mellette álló nőt.
- Az az a hely amiről a jövőben mindig is csak a fantáziádra hagyatkozhatsz – vágta rá dühösen Daphné. – Távozhatok végre!? – csattant fel Daphné, ahogy egy éjszakai szellő fellebbentette a köntöse két szárnyát.
- De csakis Blaise-el! És várlak titeket pontban éjfélkor a Malfoy-kúria kapujánál! – szólt rájuk Draco s könyökön ragadta Pansyt, hogy az ellenkező irányba ők is elinduljanak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Nagyon örülök, hogy írtál nekem:) Ez nagyon sokat jelent számomra, és nagyobb kedvvel is tudok így újabb fejezeteket alkotni. Pansy távolodott el a legjobban egykori önmagától, de a négyes közül talán ő az, akit a legjobban megtört Voldemort bukása és annak következménye. Hiszen mégiscsak ő akarta nyíltan kézreadni Pottert. Rajta csattant az ostor leginkább. Azért a lelkük mélyén ott szunnyad bennük az egykori mardekáros én...ami lassan lassan újra erőre kap. Igaz kétségtelen, hogy most igazán csak Dracóban van meg az, ami egy mardekárost igazán mardekárossá tesz. Egy kicsit másabb szituáció ez, mint amit eddig megszokhattunk tőlük, de idővel lehullik róluk a salak, hogy aztán ismét régi önmaguk legyenek. Addig azonban elég sok problémát kell megoldaniuk, hogy visszataláljanak önmagukhoz.Folyt. köv.
Callie