|
6. A padláson
callie 2011.08.04. 14:08
A két egykori mardekáros háztárs csendesen ballagott a kihalt londoni utcákon. Pansy cipősarka időnként súrolta a kövezetet, hosszan és tompán koppanva, néhány méterenként zavartan megráncigálta szoknyája alját. Csak a lába elé nézett kétségbeesett arckifejezésével. Draco hallgatagon, zsebre dugott kézzel baktatott mellette. Mindketten elmerültek a gondolataikban. Találkoztak ők négyen ismét. S erről akaratlanul is a tíz évvel ezelőtti emlékek törtek fel elfojtott érzéseikkel együtt. Csendes családi temetések, ablaktalan helyiségekben a kihallgatások, kínos keresztkérdések, és az azóta is tartó szemrehányó, vádló tekintetek, melyek végigkísérik őket az utcán. Nehéz volt ez a tíz év. S a helyzetük alig változott. Draco homlokán végigcsorgott két hűvös esőcsepp, de fel sem fogta. Hirtelen szakadt rájuk az ég, s ők ugyanolyan lassú, fáradt tempóban csak bandukoltak egymás mellett kartávolságnyira a zuhogó esőben. Ez Anglia. Senkit sem érdekel itt, ha elered az eső. Különösen két reményvesztett mardekárost. Érte már őket rosszabb dolog is az életben, mint egy kis elázás, vagy megfázás. Pansy még az előtte összegyűlő pocsolyákban is legrosszabb rémálmait látta viszont. Ennyi év után is felriadt álmából. Újra átélve a tíz évvel ezelőtti borzalmakat. A szülei, hogy elkerüljék a megtorlást megmérgezték magukat és ezt ajánlották Pansynak is. De nem. Ő ki akart állni az igazáért. Végig akarta szenvedni a büntetést, amit ő hozott a családra. A Parkinson birtokra miniszteri pecsét került. Pansyról pedig a kihallgatás előtt egy rácsos szobában szaggatták le az ékszereit. Az arany karóráját, a nyakláncát, s sietve húzták le a gyűrűket az ujjáról. Pillanatok alatt ékszertelenítették. Semmi sem illette meg az egykori Parkinson vagyonból. Öt évig nem is használhatta a Parkinson nevet. Megfosztották mindentől, ami az övé volt. A családjától, a vagyonától, a nevétől, a büszkeségétől. Hogy teljes felügyelet alatt legyen egy minisztériumtól bérelt lakásba költöztették. Itt élt azóta is. Reszkető ujjakkal állt meg a kapualjban, s a vaskulcsot beleillesztette a zárba. Ügyetlenül nyitotta ki az ajtót. Draco rezzenéstelenül állt mellette. Szőke hajából patakokban csorgott a víz. Áporodott pinceszág áradt a lépcsőházban. Draco lusta tekintettel pillantott körbe, ahogy megindultak a csigalépcsőn felfelé. Kopott falak, málladozó vakolat, és egykor jobb időket is megélt kovácsoltvas korlát kísérte a kőlépcső hideg anyagát. Pansy a negyedik emelet után is folytatta a fordulót. Tehát a padlástérben lakik. Pansy mielőtt beillesztette volna a kulcsot a lakászárba riadtan lepillantott a csigalépcső aljába, a lépcsőház földszintjére. Visszafordult s elforgatta a kulcsot a zárban. Habár alig tartották a vasalt lapok az ajtót a helyén. Draco meg volt győződve róla, hogy vállal is be tudta volna lökni. Pansy sietve besurrant az ajtón, s alaposan bezárta Draco mögött az ajtót, három biztonsági lánccal erősítve. Idegesen pillantott a zárt padlásablakra, amelynek szakadt függönyét lebbentette az ablakréseken beáramló szél.
- Foglalj helyet! – dörmögte az orra alatt Pansy, s egy rozzant kanapéra mutatott. Draco ránézett a kopott huzatra, de állva maradt. Pansy eltűnt egy kis ajtócska mögött, s két törülközővel tért vissza. Az egyiket Draco felé nyújtotta. Draco átdörzsölte a fejét, s ahogy lehúzta a törülközőt, borzasan nedves szőke tincsek hullottak a homlokába. Pansy turbánt csavart a fejére, s guggolva keresgélt a mosogató alatt egy kis macskakonzerv után. – Karmilla! Gyere! Vacsi! – hívogatta a macskát Pansy. A kanapé mögül somfordált elő a vékony fekete macska, s Pansy lábát körbedörgölve máris rávetette magát a vacsorára. Pansy figyelte egy ideig a macskáját, aztán felnézett Dracóra. – Hát nem a Malfoy- kúria, igaz? – jegyezte meg látve, hogy Draco még mindig a szoba közepén álldogál, s bőrcipője körül jókora tócsát enged ki magából. Draco csak fújtatott egyet. Amiből nem lehetett megállapítani, hogy mi akar lenni. – Csendben vagy Draco!
- Mit mondhatnék? – nézte ahogy Pansy leguggol a macskához, s megsimogatja a fejét.
- Akármit? Mondjuk azt, amit délután mondtál. Hogy hogy nézek ki? Hogy hogy süllyedhettem idáig? Akármit! Hiszen te a Malfoy-örökös bizonyára tudod, hogy mi az aranyvér, és hogyan kell viselkednie egy aranyvérűnek…- Pansy rémülten pillantott az ajtó felé, s elhallgatott. Csendben hallgatódzott. Ijedten pislantott Draco felé.
- Mi a franc van veled Pansy? – sziszegte rá Draco dühösen, s eldobva a törülközőt Pansyhoz lépett ,s felhúzta a guggolásból.
- Semmi – mormolta elnézve Pansy.
- Mi bajod? – Draco megragadva Pansy állát visszahúzta, hogy a nő a szemébe nézzen. – Mi a fenét műveltek veled? – suttogta halkan, keresve Pansy kétségbeesett sápadt arcában, a riadt hatalmas barna szemeket.
- Te ezt nem értheted Draco – akart ellépni Pansy, de Draco fogva tartotta.
- Ha nem mondod el, nem is fogom megérteni – szólt rá ellentmondást nem tűrően Draco.
- Amíg te részeg tivornyákat tartottál a kocsmákban, addig nekem minden lépésemet az aurori titkosszolgálat figyelte. Szabad lábon voltam. De valójában első számú bűnöző! Hát nem érted Draco?! Én ki akartam adatni Pottert! Ahogy a mardekárból senki más! – suttogta Pansy, de valójában kiabálhatott volna is, olyan tekintettel és mozdulatokkal tette a vallomást. – Követtek! Állandóan! Néha elkaptam őket, néha nem. Nem akartam ma sem veled menni. Mert tudtam, hogy követnek! Hát nem érted? Én hoztam a nyakatokra az aurorságot ma este is! – zihálta rémült tekintettel Pansy.
- Micsoda?! – hördült döbbenten Draco.
- Ahogy mondom! Nekem soha nem fogja elfelejteni Potter, hogy mit tettem vele! Potter az aurorság feje. S titkon még mindig tart tőlem, és tőlünk, a mardekárosoktól – tépte ki az állát Draco szorításából Pansy s elmenekült a szoba másik végébe az ablakhoz.
- Ezt nem tehetik, még veled sem! – sziszegte Draco.
- Dehogyisnem tehetik – nézett Dracóra lemondóan Pansy. – Ők a győztesek. S a győztes bármit megtehet a vesztessel. Ez a politika Draco. Ez a valóság, amelyben élünk.
- Épp itt az ideje, hogy tegyünk ellene! – lépett közelebb hozzá egy lépést Draco.
- Tégy, amit akarsz. De nélkülem – jelentette ki Pansy beletörődve.
- De miért?
-Mert csak veszélyt jelentek számotokra. Számodra és a szervezkedésedre. Engem figyelnek, titeket nem. Lebuktatnálak. Mert velem ti is elbuktok. Felejts el! S felejtsd el azt, hogy én is a terved része lehetek…nélkülem többre mész mint velem… - súgta letaglózva Pansy.
- Tévedsz – jelentette ki határozottan Draco.
- Mi? – ráncolta a homlokát Pansy.
- Sajnos elkerülhetetlen, hogy szerves része légy az akciómnak, ugyanis odabent az aurorságon rád építettem az egész kamu történetemet – állt flegmán az ajtófélfának dőlve Draco.
- Mit csináltál? – szörnyülködött Pansy.
- Ahogy mondtam. A terv legfontosabb része vagy. Sajnálom Pansy, de velem kell jönnöd, különben hamis tanúvallomással vádolhatnak majd.
- Mi a francokat mondtál? – csattant rá tágra nyílt szemekkel Pansy.
- Hogy éppen el akartalak jegyezni! – vágta ki elszántan Draco.
- Micsoda?! – kiáltott Pansy, és most már nem érdekelte, hogy hallja-e kettejüket valaki az utcán a folyosón, vagy bárhol. – Hogy találhattál ki ekkora ökörséget? – támadta férfira Pansy.
- Miért ne? – lebbent meg Draco szempillája, ahogy Pansyra nézett.
- Mert képtelenség, őrültség, főleg, hogy engem követtek. Pontosan tudják hogy átvágtad őket, te barom! – förmedt rá Pansy, és olyan dühösen nézett Dracóra, hogy most végre kipirult az arca.
- Belegondolva, sosem volt kizárva, hogy egy pár legyünk Pansy – tárta szét a karját Draco.
- Nem, nem nem! – kiáltotta Pansy. – Nem érted, te hülye!? Azért engedtek el minket, hogy lecsaphassanak ránk és mind a négyünket elkapjanak. Tökéletes alibit adtál nekik az elfogatásunkhoz! Eskü alatt hazudtál! Mekkora egy barom vagy, cseszd meg! – járkált fel- alá felbőszülten Pansy.
- S mi van ha nem hazudtam? Mi van ha nem blöfföltem? Mi van, ha komolyan mondtam? – kérdezte teljes lelki nyugalommal Draco.
- Tessék? – rökönyödött meg Pansy, s ledermedve bámult Dracóra. Most már semmit sem értett.
- Miért ne gondolhattam volna komolyan, hogy feleségül akarlak venni? – dobta fel a labdát Draco.
- hát mondjuk, mert…tíz éve nem találkoztunk, nem vagyunk szerelmesek, és ilyen váratlanul nem szokás fejest ugrani egy házasságba – sorolta Pansy mérgesen.
- Remek. Tegyük fel, hogy ahogy mondod mindenhova követtek. De mi van, ha én megvilágosodtam, hogy tíz éve nem láttalak ugyan, de rájöttem, hogy mindig is szerettelek, és feleségül akarlak venni, ráadásul aranyvérű körökben nem feltétlen szükséges a házassághoz a szerelem is – emelte fel a földről a macskát Draco, s most vette észre, hogy a füléből hiányzik egy kis darab. Megsimogatta az állat nyakát. Mire az azonnal dorombolni kezdett.
- Bűzlik az egész Draco! – jelentette ki határozottan Pansy.
- De ha tényleg megházasodunk akkor nem fog bűzleni – jelentette ki Draco.
- Ennyire elittad az agyadat? – kérdezte sértőn Pansy.
- Tudtommal nincs akadálya. Én nőtlen vagyok, te hajadon. Jogilag sem ütközik törvénybe, hogy házasságra lépjünk egymással.
- Te komolyan megzakkantál! Add ide a macskám! – lépett hozzá Pansy.
- Előbb hallgass végig! – húzódott el Draco, mielőtt Pansy kitépi a kezéből a macskát.
- Itt nem lehet – morogta Pansy.
- Akkor gyere le a Malfoy-birtokra – kérlelte Draco. – ott nincs senki, és az magánterület. Senki sem követhet oda. Nem olyan mint ez a ház, aminek a padlásszobáját bérled a minisztériumtól, tele van gondolom spiclikkel.
- Valahogy úgy – sóhajtotta Pansy.
- Tehát eljössz velem a Malfoy- birtokra? – nézett rá várakozón Draco.
- Rendben van. De csak bizonyos feltételekkel! – torpant meg Pansy.
- Hallgatlak!
- Nem módosítod a tudatom. Nem kényszerítesz házasságra! Nem bántalmazol és semmilyen körülmények között nem nyomsz fel az aurorságon…kihagytam valamit? – gondolkodott el az ajkába harapva Pansy.
- Fogalmam sincs. De ígérhetem, hogy szabad akaratodból fogsz hozzám jönni Pansy – eresztett el egy futó mosolyt Draco.
- Egy megállapítást már tehetek. Félelmetesebb lettél Draco Malfoy – nézett fel rá kétkedve Pansy.
- Átöltözöl? – állította meg Draco hangja, Pansyt, aki már a láncokkal babrált az ajtón.
- Nem is tudom…
- Azt ne mond, hogy ez a barnásszürke munkaruha a legjobb a ruhatáradban! – csattant rá Draco.
- Talán akad valami tűrhetőbb is a gardróbban – bizonytalankodott Pansy, végignézve ázott munkaruháján, s megadó sóhajjal belépett a gardróbhelységbe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Kicsit most bepillanthattunk Pansy eddigi életébe. Ami nem lehetett könnyű. De hát ettől izgalmas most a dolog:) Aranyos kis párbeszéd volt ez közöttük...és egyben izgalmas is, örülök, hogy tetszett. Dracót nem kell féltenünk :D majd ő intézkedik és helyreteszi a dolgokat...csak idő kérdése.
Üdv: Callie