|
8. Ereklye a múltból
callie 2011.08.09. 19:27
A zuhogó esőben fénylett az esernyők teteje a Malfoy- kúriánál. A két páros pontosan éjfélkor ért a kapuzathoz. Ahogy Draco elindult, hogy vezesse őket, s mutassa az utat a többiek csak némán követték. A Malfoy park most rémisztően hatott az ítéletidőben. Süvített a szél, csapkodott a hideg viharos esőzés. Barátságtalan, sötét, komor és ijesztőek volt a közeli cserjések és fák ágai. A sötétben alig lehetett kivenni a kúria körvonalát. Daphné bokája meg-megbicsaklott a magassarkú cipőben a gazokkal benőtt szerpentines úton, de tüntetőlegesen elhárította Blaise segítő karját. A kocsifeljárón Draco előresietve már ki is nyitotta a bejárati ajtót. Mindenki sietve menekült be utána az ítéletidő elől. A hölgyek lábszárára felcsapott az esővíz, fázósan dideregtek a sötét előtérben. A férfiak összehúzták a fekete esernyőket, s egy sarokba állították.
- Mindjárt kerítek egy gyertyát – szólt Draco maga is vacogó fogakkal.
- A szüleid nem itt laknak? – lepődött meg elsőként Pansy a láthatóan lakatlan épületen.
- Nem, ők is Londonban bérelnek egy házat – mondta zárkózottan Draco, s eltűnt egy oldalsó lépcsőfordulóban. Mindenki reszketve próbált felengedni, legalább a szél nem éri már őket.
- Te itt laksz? – kérdezősködött tovább Pansy.
- A kúria tíz éve lakatlan – előzte meg ingerülten a további faggatódzást Draco. A sötétben mindenki meglepetten próbált összenézni. Draco sercegve meggyújtott egy gyertyacsonkot. – Menjünk a szalonba – invitálta őket Draco, s az egyetlen fényforrást követve mind a négyen bevonultak a szalonba. Draco ládákban kotorászva kerített elő újabb és újabb gyertyamaradványokat. Ahogy kezdett fénnyel megtelni a szalon egyre több részlet vált láthatóvá. A csillárt benőtte a sűrű pókhálók áthatolhatatlan hálózata. A koszos, törött ablakok előtt szakadt felismerhetetlen mintázatú függönyök lengedeztek. Néhány sötét és nehéz bútort a sarokba állítottak egykoron, most ott csoportosultak, porosan, titkolódzva, hátukat mutatva a belépő csoportnak. Pansy a kandalló elé lépett, de ahogy felnézett a tükörre ráébredt, hogy az teljesen megvakult. Már nem tükör volt, csak egy ezüst színű üveg. A földön egyetlen nagy kör alakú kopott szőnyeg feküdt a kandallóhoz közel.
- Mindjárt begyújtok – nyugtatta őket Draco, s előkerített egy háromlábú párnázott selyemhuzatú széket, s elkezdte szétszedni, darabjaira, majd a hirtelen eszkábált fahasábokat a kandallóba dobta, s meggyújtotta a tűzet. Pansy csak most fedezte fel az ablak elé állított fekete lakkozott zongorát. Fekete bőrcipője koppanása fakón kongott vissza az üres falakról, ahogy a hangszerhez lépett. Végighúzta a tetején az ujját, s a mozdulattal vastag porréteget simított le róla. Futólag felütötte a klaviatúra fedelét, s végigfuttatott egy futamot az ujjaival. – Kissé lehangolódott már – figyelte Draco a nő mozdulatait, Pansy visszacsukta a fedelet.
- Talán üljünk akkor le ide a kandalló elé, most nincs jobb ötletem – szólalt meg feszülten Draco. Mind a hárman olyan értetlenül és megrökönyödve bámultak rá. Nagyon zavaró volt.
- Draco elárulnád, hogy…? – ereszkedett le a földre megadóan Pansy. Zavartan igazgatta padlizsánszín kötött ruháját. Nem ért a térdéig a ruha, s itt kuporogva nem éppen kellemes ilyen rövid szoknyában az este. Daphné is küzdött az elhelyezkedéssel. Nem erre számított a Malfoy-kúria látogatás említésekor. Habozva oldotta le a pelerint a válláról, s leterítette a földre, majd bizonytalanul szűk szoknyájában igyekezett helyet foglalni. Blaise segítő kezét határozottan ellökte. Pansy nyakát tekergetve még mindig a Malfoy- kúria romjait nézte dermedten. A falon már felismerhetetlen a tapéta mintája, az egykor szépre csiszolt parketta, most foghíjas volt, úgy nézett ki az egész kastély mint egy szellemszállás.
- Nem csak ti akartátok elfelejteni és eltemetni a múltat. Mi is – magyarázta röviden Draco. – Voldemort itt élt, hónapokig. Az utolsó hónapokat. Ezt ti is tudjátok. Az apám megaláztatásai. A szüleim soha nem akarnak visszajönni ide. Rémálom volt számukra az utolsó év itt a birtokon. Nekem sem volt rá indokom, hogy visszajöjjek ide. Ez csak egy birtok. Ingatlan. Rossz emlékekkel.
- Miért hoztál ide minket? – borzongott meg Daphné.
- Mert akármilyen is az állapota. Továbbra is magánbirtok. Az aurorságnak nincs joga az engedélyem nélkül tartózkodni a területen. S ez kell nekünk most – jelentette ki Draco. – Mint kiderült akad némi fennakadásunk, ugyanis Pansy első számú ellenőrzött személy a minisztériumban. Egyenesen Potter asztalára érkeznek a jelentések Pansyról.
- Csodás! Gondolom senkinek sem kell magyarázni, hogy ez mit jelent! Azkaban, életfogytig! Mindig is erre vágytam! – kiáltott fel zaklatottan Daphné.
- Nyugodj meg senki nem küld az Azkabanba! – csitította Draco.
- Dehogyisnem, éppen te! Gondolom már meg is száradt a tinta az ítéletemen – bosszankodott Daphné. – Én ebből nem kérek!
- Ne aggódj! Dracónak lehengerlő ötlete támadt a megoldásra – húzta el a száját Pansy, s futólag Dracóra pillantott. A titokzatos ezüstszürke szempár viszonozta a tekintetet.
- Na ne mond és mi az? – fordult Draco felé Daphné, hangjából erősen érződött, hogy kételkedik az ötletben, akármi legyen is az.
- A legkézenfekvőbb megoldás jutott eszembe: a házasság – jelentette be Draco. Daphné és Blaise is tátott szájjal bámultak rá. Másodpercekig tartott a döbbenet és Blaise tért magához hamarabb.
- Miről maradtunk le? – nyögte Pansyról Dracóra pislantva.
- Már az elején is sejtettem, hogy nem lesz így rendben, hogy gyanút fog kelteni, ha néha össze-összefutunk s egyre többen. Aztán elfogtak minket. Kihallgattak… - sorolta érveit Draco.
- És a kihallgatáson Draco bejelentette, hogy éppen készült eljegyezni engem. Jó vicc nem? – kotyogta közbe Pansy.
- Tehát elejtettem a megjegyzést az aurorságon.
- Világos hogy nem adnak hitelt csak a szavadnak – rántotta meg a vállát Daphné. – Ez elég pocsék kimagyarázás még részedről is Draco!
- De aztán minél jobban belelovaltam magam annál jobban tetszett az ötlet! És ebben pont ez a nagyszerű! – jelentette be Draco közönyösen. – Pansyval beszélgettünk és kiderült, hogy őt folyamatosan követik. Tehát még jobb is, hogy itt az elején buktunk le, amikor még mindent tisztázhatunk. Kézenfekvő. Abban semmi különös dolog nincs, ha a szabadidőmet együtt töltöm a feleségemmel nem igaz?
- Most akkor mi is van? – vakarta a tarkóját zavarodottan Blaise.
- Ahhoz hogy ne keltsen gyanút, hogy sok időt töltünk együtt eszembe jutott a legjobb megoldás. Házasodjunk össze, és akkor nonstop tudjuk szervezni az ellenállást. És nektek is ezt javaslom – mutatott rájuk Draco.
- Hogy mi?! – hördült fel Blaise is.
- Most már egy szót sem értek! – csattant fel Daphné is.
- Pedig napnál is világosabb! Két baráti házaspár összejárása és találkozása semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Nyugodtan folytathatnánk a szervezkedést – jelentette ki elégedetten Draco.
- Te tisztára behülyültél? – ordított rá Blaise felpattanva.
- Én mondtam! Tudtam ,hogy nem normális – értett vele egyet Pansy.
- Kezeltetned kellene magad Draco – jegyezte meg Daphné is.
- Nem, nem! Figyeljetek rám! Semmi következménye nem lenne! Elvégre ez a legbiztosabb dolog. Egy házassság magánügy. Senkinek sem kelt gyanút és senki sem avatkozhat bele. Tiszta ügy.
- Egyáltalán nem az! – csattant Blaise.
- Kizárt dolog! – mérte végig Blaiset elutasítóan Daphné.
- Semmi következménye? – förmedt rá Dracóra Pansy is, s a vita hevében feltérdelt. Draco azt se tudta hármójuk közül éppen melyikre nézzen. Úgy nekitámadtak. – És a jogi helyzet Draco? Egy házasság szerződés. Jogi aktus. Nagyon is vannak következményei. A vagyon, a…
- Pansy neked egy vasad sincs, egy knútod sincs, szóval…én meg megosztom veled, ami nekem van, hogy legyen valami hasznod is az egészből. Így már rendben vagyunk? – türelmetlenkedett Draco.
- Egyáltalán nem! – bosszankodott Pansy. – És mi a helyzet a házasság egyéb részleteivel. – miközben kimondta akaratlanul is elpirult.
- Nem fogok semmire sem igényt tartani – nézett rá érzelemmentesen Draco. – Nem kell ettől sem tartanod.
- Tehát azt mondod, kössünk házasságot csak azért hogy hivatalos papírunk legyen arról miért töltünk a természetesnél több időt együtt – ráncolta a homlokát Pansy. – És soha eszedbe se jut, hogy a házasságunkat szó szerint értsük! – tette karba a kezét sértetten Pansy.
- Pontosan. Pusztán formalitás. A házasságunk csak papíron létezik, amit Kingsley és Potter orra alá dörgölhetünk, ha netalántán meglátogatnak az aurorok. Így védve vagyunk, és nyugodtak lehetünk. Kezdetben én is őrültségnek tartottam az egész ötletet, de aztán minél többet gondolkodtam rajta, annál jobbnak találtam. Meglátjátok ez lesz a megoldás. Hibátlan és tökéletes megoldás – győzködte őket Draco.
- Ti összeházasodhattok felőlem. De nekem miért kellene Blaise-el? – háborgott Daphné.
- Mert nem járkálhattok állandóan hozzám csak úgy! A kooperáció nagyon fontos. Együttműködés. Lássátok be, hogy így tudnánk a legjobban kijátszani a szabályokat – bizonygatta Draco.
- Igazán? És áruld el nekem, ugyan miért kellene egy kis mezei mardekárost követnünk és az őrült ötleteit? Mi okod van éppen neked szervezkedést indítani? – kérdezett rá elutasító ridegséggel Daphné.
- Nagyon egyszerű magyarázatom van a kétségeitekre. Van valami a birtokomban. Ami csak az enyém. Aminek a mágikus erejét és nagyságát senki sem kérdőjelezte meg a varázsvilágban évezredek óta. Valami, ami hatalmat adhat. Valami ami olyan naggyá tehet, hogy elég a puszta birtoklása ahhoz, hogy az aranyvérűek felé emeljen engem is. Vezetőtöknek.
- És mégis mi az? – hunyorított rá kétkedve Pansy.
- Hogy mi? Azt kérdezitek, hogy mi? Nos elárulhatom. Ez a tárgy. Ami hatalmasabb varázserővel bír a varázsvilágban bármi másnál, és ami az én tulajdonomat képezi és naggyá tehet. Ez a tárgy: a bodzapálca – mondta ki az adu ászt Draco. Mindenki meredt rá. Aztán pislogtak még egyet. És egy újabbat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igen, sajnos tudható volt, hogy a jó győzedelmeskedik, mint minden történetben...igazán kár. És sajnos az összes nagy mardisunk meghalt. persze a szerencsétlen grifisek életben maradtak. Hát ez Rowling világa. De a fanfictionok pont azért vannak, hogy a világot a mi képünkre teremtsük benne:) Rowling elég sokszor került ellentmondásba önmagával. Főleg a hetes kötettel. Én jobban szeretem az érthető és kikövetkeztethető, ok-okozati kapcsolatokkal teli történeteket. Majd én kijavítgatom ezeket a kis Rowling-hibákat itt.:) És köszönöm, jól esik, hogy máris hitelesebbnek tartassz mint a HP-megalkotót, mardekár témában törekszem is túlszárnyalni Rowlingot, mert néha úgy éreztem, hogy már ő maga sem tudta, hogy mit írt le.