|
9. Kandallófényben
callie 2011.08.09. 21:41
- A végzet pálcája?
- A halál fekete bodzapálcája?
- A tiéd? És nálad van?
- Nem. A Bodzapálca ott van Dumbledore sírjában, ahova visszahelyezték. De valójában a pálca az enyém. Mielőtt meghalt a toronyban én fegyvereztem le. Tehát a pálca engem szolgál. Nem ismerünk olyat, aki tényleg a tulajdonosa volt és így megfelelően használhatta volna…Mert mindvégig az én pálcám volt. Az utolsó ütközetben is. A Bodzapálca az enyém – jelentette ki sötét ezüstvillanással a tekintetében Draco. – Nos? Elég meggyőző voltam Daphné? – kérdezett rá hűvösen Draco. Daphné szárazon nyelt egyet, miközben hatalmas macskaszemeit Dracóra meresztette. A döbbenet fehérre festette szép metszésű arcát, amely kifejezte minden mardekáros pillantását. Verhetetlen érv. A bodzapálca legyőzhetetlen. Nagyságát senki sem kérdőjelezte még meg. Azt hitték elveszett. Mégis meglett. S a birtokosa itt áll előtte, sáros cipőben, ázott nadrágban, amelyet talán évekkel ezelőtt még méretre szabtak rá, de már kifogyott belőle, a haja még mindig zilált, a tekintete űzött. S mégis valami félelmetes akaraterő csillog az ezüstszín szemekben.
- Tehát ezt agyaltad ki a kocsmában – zuhant magába Blaise.
- Igen, ott világosodtam meg, hogy milyen kincs birtokában vagyok – bólintott komoran Draco.
- A pálca a Roxfort területén van, védett hely, Kingsley által védett hely. Egy sírt, ráadásul nem is akármilyen sírt kellene meggyalázni – nézte a tényeket gyakorlatiasan Pansy.
- Nem probléma! – legyintette le azonnal Draco.
- Négyen nem lennénk elegen – ellenkezett Daphné még mindig kételkedve.
-Többen leszünk – rázta le Draco a kétkedését.
- Túl nagy a kockázat – habozott Blaise.
- Hagyjuk a részleteket! – bosszankodott Draco. – Van fogalmatok róla mekkora lehetőség rejtőzik ebben? A végzet pálcája az enyém! Mardekár tulajdonban van! Mardekár sem üzenne nekünk mást, mint hogy használjuk! És használjuk ki a pálca adta lehetőségeket!
- Ez mind nagyon szépen hangzik Draco – bólintott rá leverten Pansy. – De hogyan valósíthatnánk meg? Engem figyelnek, a sírt őrzik, Kingsley és Potter szeme előtt sosem tudnánk megszerezni a pálcát és elkezdeni az ellenállást.
- De igen, elkezdhetjük itt és most. Ha hajlandó vagy hozzám jönni feleségül – nézett rá keményen Draco. Pansy lemondóan viszonozta Draco erőszakos tekintetét. Nem szerelmes pillantás volt ez. Nem olyan, amilyenről lányként álmodott, ha felteszi neki valaki ezt a kérdést. De azóta ő sem lány.
- Ebbe soha nem fog beleegyezni – rántotta meg a vállát Daphné, lezártnak tekintve az ügyet. –Egy nő se tenne ilyet. Ennek semmi értelme Draco, verd ki a fejedből, és találj ki valamit, mielőtt újra behívnak téged elbeszélgetésre az aurorsághoz – nézegette hűvös nyugalommal kilakkozott körmeit Daphné. Részéről az egész lezárva. Vissza akart térni a meleg luxushálószobájába és elterülni a kényelmes franciaágyán és reggel rózsaillatra ébredni.
- Valóban… - szólalt meg csendesen Pansy. Fásult tekintettel nézte Dracót. Semmi nem köti őket össze. Tíz éve nem is látták egymást. Valaha háztársak voltak. De szerelmesek soha. Draco mindig is arrogáns és fennhéjázó gazdag fiú volt, aki a kapcsolataival hencegett. De most mindketten elvesztették egykori önmagukat. Megváltoztak. Az elmúlt tíz év csendesen munkálódott jellemük formálódásán. S most felbukkan a semmiből Draco, egy ilyen kérdéssel. Egy házasság, amelyben névleg felvenné a Malfoy nevet. Egy szépen csengő név, amely ugyanolyan politikai horderővel bír, mint a sajátja. Igaz a Parkinson már kevésbé érdemes a felemlegetésre. Draco többet ajánl, mint amennyit kér. Vagy mégsem? Pansy homlokráncolva figyelte a magába roskadt beesett hátú férfit. Draco felajánlotta neki azt a védelmet, amit a Malfoy-vagyon és a tisztázott neve jelent. Ráadásul a névváltozással és az állandó tartózkodási hely változásával megszűnik az aurori felügyelet felette. Mindezekért cserébe csak annyit kér, hogy kövesse egy bizonytalan kimenetelű politikai ellenállás szervezésében. Egy lázadásban, ami ott lappangott mindig is a levegőben. Pansy felvetette a fejét. - …nincs akadálya, hogy összeházasodjunk – jelentette ki reszelős hangon Pansy.
- Tessék? – hördült fel Daphné, s a két férfi is Pansy felé kapta a fejét. Mindenki meglepődött a fordulaton, de legfőképpen Draco.
- Ez azt jelenti, hogy elfogadod a házassági ajánlatomat? – húzta résnyire a szemhéját Draco.
- Igen, de vannak feltételeim – jelentette ki tárgyilagosan Pansy.
- Mindjárt gondoltam – húzta el a száját Draco.
- Külön hálószobát kérek – jelentette ki határozottan Pansy.
- Természetesen – biccentett rá Draco, s a kandallópárkánynak dőlve hallgatta a nőt, akit az imént kért feleségül.
- Nincs szex – szögezte le Pansy.
- Rendben – bólintott Draco.
- Folytatom a munkám a minisztériumban – folytatta Pansy.
- Ha ragaszkodsz hozzá – ingatta a fejét tehetetlenül Draco.
- Nem lépsz fel követelésekkel a későbbiekben sem, arra hivatkozva, hogy ez a házasságunkhoz tartozik. A házasság csak papíralapú szerződés arra, hogy segítek a mardekár lázadásában neked és a mardekár ügyének – pontosította a feltételeit Pansy.
- Ahogy kívánod – húzta el a száját Draco. Pansy szóra nyitotta a száját, de végül mégsem szólalt meg. – Ennyi?
- Többé-kevésbé. Más most nem jut eszembe – bizonytalanodott el Pansy. Túl simán ment túl könnyen. Draco semmibe sem kötött bele. Nem ellenkezett. Sőt készségesen beleegyezett. Tényleg ilyen jelentéktelen a személye a számára? Ha nem lenne mardekáros és ne lettek volna olyan erősek a griffendél ellen táplált negatív érzelmei nem is neki tette volna fel ezt a kérdést? – Nem sok érzés szorult beléd – állapította meg Pansy.
- Gondoltam a gyűlölet is elég – vágta rá flegmán Draco.
- Azt hittem tiltakozni fogsz – jegyezte meg szárazon Pansy.
- Miért tenném, ha a kívánságaid összecsengenek az én kívánságaimmal? – vágta rá könyörtelenül Draco. Pansy szemében sértett fény gyúlt. De nem vághatott vissza. Elvégre ő is ugyanezeket követelte Dracótól. De így tiszta lappal játszhatják végig ezt a komédiát.
- Mindennel? – kérdezett rá zavartan Pansy, s megigazgatta szoknyája alját.
- Ó igen. És ha holnap bemész az irattárba, kérlek a halotti anyakönyvi kivonatokkal kezd a vizsgálatot – jelentette ki Draco. – Úgy sejtem egyesek szívesebben nyilvánították halottnak magukat, csak hogy elkerüljék az ítélőszéket – fintorgott Draco.
- Ki akarsz használni – döbbent le Pansy.
- Ahogy te engem – vágta rá fagyosan Draco. – Mit kérsz cserébe? Ékszert? Házat? Kocsit? Egy szavadba kerül és megkapod – vetette oda foghegyről.
- Nem úgy tűnik, mintha a gazdagságodat tényleg birtokolnád – nézett körbe undorral Pansy.
- Ha nem élünk az értékeinkkel az még nem jelenti azt, hogy nincs is. Erre te vagy az élő példa! – mérte végig alaposan Pansyt. Pansy összezavarodva követte a férfi tekintetét. Bár nem hasonlított egykori önmagára legalább hajat mosott és a kötött lila ruhájában egészen tűrhetően festett.
- Ezt meg hogy érted? – csapott le sértetten Pansy.
- Hogy a mosdás is csodákra képes még a te esetedben is – fintorgott Draco.
- Mielőtt részesei lehetünk az ifjú pár első házastársi civakodásának talán mi lelépnénk – szólt közbe torokköszörülve Blaise.
- Veletek még nem végeztem – állította meg a feltápászkodó Blaiset Draco.
- Velem senki sem végez. Én végzek másokkal világos? – fogadta el most Blaise karját Daphné, hogy kellő testhelyzetben tudjon tárgyalni a férfiakkal.
- Az engem nem érdekel, hogy az ágyban mit csinálsz, de holnap ott leszünk mind a négyen a templomban – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Draco.
- Már holnap? – hápogott Pansy.
- Hogy mi ketten?
- Ki van zárva! – támadtak Dracóra egyszerre ismét. Most már mind a négyen álltak, a kandalló meleg fényénél, eltorzult arccal.
- Úgysem tudja elintézni, papírok kellenek – jelentette ki lecsillapítva a többieket Pansy.
- Tévedsz! Csak pénzkérdés az egész. Ha elegendőt fizetsz a szabályok átléphetők – jelentette ki közönyösen Draco. – Pansyt beviszem a minisztériumba dolgozni, és egyúttal elintézem az anyakönyvezési papírokat is. Addigra ti is legyetek készen.
- De mi nem akarunk összeházasodni! – vágta ki Blaise.
- Pontosan! – értett egyet vele Daphné.
- Ez jó kiindulási alap – vágta ki magát Draco. – Mi is így kezdtük Pansyval és lám. Holnap összeházasodunk – grimaszolt rá Draco.
- Várj! Én nem mondtam, hogy holnap, semmit nem készítettünk elő…
- A papírokon kívül semmire nincs is szükségünk. Nem kell világra szóló lakodalmat csapnunk. Vagy ezt szeretted volna? Hiszen ez nem egy igazi házasság! – fordult Pansy felé Draco. Pansy megbántva hallgatott el. – Vagy az? – kérdezett rá nyomatékosan Draco.
- Nem nem az! – nézett harciasan a kifürkészhetetlen szürke szemekbe Pansy.
- Akkor nincs is szükség egyéb formaságokra igazam van? – dobolt a kandallópárkányon türelmetlenül Draco.
- Nincs – fröcsögte rá Pansy. Draco habozva hallgatott el. Figyelte, ahogy Pansy lesütötte a szemét. Ismét az a nő volt, akire rátalált. Akarat, remény és jövő nélkül. Egy nő, akit tönkretettek. Akinek már minden mindegy. Pedig egy pillanatra ismét látta a régi tüzet és elszántságot a szemében. De most ismét a bizonytalan, félős Pansyt látta maga mellett. Egyetlen villanás és a régi Pansy eltűnt. Helyette itt volt ez a magába roskadt meggyötört fiatal nő.
- Ha akarod…nos, valahol fent megvan még, anyám menyasszonyi ruhája. Tudom, hogy nem a legjobb gondolat, de mégiscsak menyasszonyi ruha – vakarta meg a tarkóját bizonytalanul Draco.
- De nem. Igazán nem szükséges. Igazad van, ez csak formaság – tördelte a háta mögött az ujjait Pansy.
- Nem, ennyi kijár. Egy mardekárosnak. És egy Malfoy-feleségnek – ragadta meg Pansy könyökét Draco, s kivonszolta a szalonból. – Elvégre ki tudja, lehet a házasságunk egész életre szól.
- Hogyan? – torpant meg Pansy. Ebbe bele sem gondolt. Ha összeházasodnak az nem néhány hétre érvényes. Egy házasságból nem lehet ki-be lépkedni mint egy liftbe.
- Tudod, holtomiglan, holtodiglan – jegyezte meg Draco futólag.
- Ez viccnek is rossz – felhősödött el Pansy homloka.
- Nézd a jobb oldalát. Gazdag és víg özvegy lehetsz – taszigálta tovább Draco. – Blaise! Addig győzd meg Daphnét mire visszaérünk – kiáltotta hátra, mielőtt eltűntek a lépcsőfordulóban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Egy kis világuralomra törés mindig fellelkesíti Pansyt:) Jó, hogy akad néha ilyesmi is. a folytatásban kiderül milyen is lesz ez az esküvő, és hogyan alakul Daphné és Blaise megbeszélése. Igyekszem vele.
Pusz:Callie