|
10. Magánháború
callie 2011.08.13. 21:07
Kettesben maradtak a szalonban, s kínos csend telepedett a rideg, kongó teremre. Blaise az öngyújtójával játszadozott, s végül rágyújtott egy szál cigarettára. Hátát a kandalló márványkövének döntötte, s maga elé meredt a levegőbe. Daphné rosszalló zöld szemvillanásokkal kiegyenesedett, s tehetetlenül le-fel járkált a parkettán. Percek teltek el így. Csak a cigaretta sercegése és Daphné cipőkopogása váltakozott.
- Befejeznéd a járkálást? – morogta Blaise. – Megfájdul ettől a kopogástól a fejem – tette hozzá rekedten. Daphné lobogó hajjal emelte fel a sarkát, s a magas sarkú bőrcipőjét letolta a sarkáról, s hozzávágta a férfihoz. Azon nyomban követte a másik pár cipő is, ami fejbe vágta Blaiset. Blaise feltámolygott a földről, s a mezítláb menekülő Daphnét a falhoz nyomta. Daphné pofon csapta, s az égő cigarettát kidobta a törött ablakon keresztül az esőbe.
- Eressz el! – zihálta Daphné a falhoz simulva. Kiszakította magát Blaise karjaiból, s kirohant a szalonból, Blaise szeme lassan szokott a sötéthez, csak a nő zihálásából sejtette, hogy merre lehet, kerülgették a régi bútorokat, míg végül Blaise felbotlott egy kiálló gerendában, s nagy ívben vetődve döntötte magával Daphnét is, az utolsó pillanatban próbálta estében irányítani a fordulatot, hogy ne zuhanjon teljes testsúlyával a nőre. Mindketten az oldalukra estek, Daphné egzotikus illatú haja beterítette Blaise mellkasát. Kifulladva a dühös rohangálástól mindketten a poros, kemény parkettán pihegtek. Daphné el akart húzódni, de Blaise visszatartotta, s átgördülve maga alá gyűrte a nőt.
- Sss! – lehelte a nő ajkára Blaise, s borostás állával végigdörzsölte Daphné pánt nélküli mellkasát. A telt keblek hatalmas hullámokban emelkedtek és süllyedtek alatta. Blaise megrészegedve simította végig a formás idomokat, ajkával vörös foltokat égetve a nő bőrére. Daphné tehetetlenül vergődött alatta.
- Légy a feleségem – mormolta Daphné nyakát csókolva Blaise.
- Nem akarom, hogy hozzám érj! – hebegte egész testében reszketve Daphné, s összegyűjtve az erejét lelökte magáról a férfit, de Blaise magával is rántotta, hogy Daphné tehetetlenül zuhant rá Blaise mellkasára. Blaise erősen tartotta a karjai közt, lábával leszorítva a nő lábát, mielőtt Daphné beletérdel az ágyékába, s megragadva Daphné tarkóját erőszakosan tapasztotta ajkait a nő csábos telt ajkaira. Daphné beleharapott a férfi szájába, mire Blaise torokból felnevetett, s átgördülve ismét Daphné fölé kerekedett, s nyelvét mélyen betolta Daphné szájába. A nő tiltakozni sem tudott, csak tűrte az erősebb követelődző vágyát. Ernyedten reszketett a hideg szélben Blaise forró ajkai nyomán, csak a nedves bőre lúdbőrödzött, a férfi borostái kidörzsölték finom, érzékeny bőrét, egész teste vonaglott a férfi magabiztos érintései alatt. Daphné tiltakozva mélyesztette körmeit a férfi alkarjába, amelyet szabadon hagyott a feltűrt ingujj. Blaise kéjesen felnevetett s tenyerével betakarta az ruha alatt felfelé ágaskodó mellbimbókat.
- Ne ellenkezz Daphné! Ez a végzetünk, mindig is tudtuk! Légy az enyém! Valld be hogy tökéletesen összeillettünk! S ez most is így van!
- Ó igaz! Valóban összeillettünk: az ágyban! Ha nem illettünk volna annyira össze, nem jártam volna úgy ahogy! – csattant Daphné, s teljes erőből ágyékon rúgta a férfit, ahogy felrántotta a térdét.
- Ááá! – Blaise fájdalmas fintorba torzult arccal fordult le a nőről, s Daphné azonnal felpattant a földről. – Kegyetlen vadmacska lettél! – nyüszítette Blaise.
- Ez az egyik változás a Nagyúr bukása után – jegyezte meg fölényesen Daphné, s lábujjhegyen eltipegett Blaise mellett, de talpával még taszított egyet a férfi fején. Blaise fájó arckifejezéssel markolta ágaskodó férfiasságát, amely az ütéstől gyorsan apadni kezdett.
- Kinyírtad a kicsikét! – nyüszítette Blaise.
- Te is kinyírtad a kicsikét! – kiáltotta vissza gyűlölködve Daphné. Blaise feltápászkodott, s vánszorogva visszatért a gyertyákkal gyéren megvilágított szalonba. Daphné pelerinjét maga alá terítve a kandalló fényében ült. Karcsú dereka lágyan hajlott a fényben. Blaise kimerülten kotorászott a zsebében, s kedvetlenül fél fenékkel az ablakpárkányra ült, s rágyújtott egy újabb szál cigarettára. A törött üvegen át az esős éjszakába fújta a füstöt. Daphné a tűzbe bámult, Blaise az elhanyagolt Malfoy-parkba. Egymásnak hátat fordítva.
- Soha nem lesz már más téma közöttünk? – kérdezte Blaise az ablaküveg réseire célozva a füstöt.
- Mi más lehetne? – kérdezett vissza szomorúságtól mély hangon Daphné.
- Szerettelek Daphné! És még ma is szeretlek – vette az ajkai közé a cigarettát Blaise.
- Úgy tűnik ez nem volt elég. Akkor sem. Ma sem – felelte rá Daphné letörten.
- Mondj igent! – szippantott mélyet Blaise.
- Miért akarsz egyáltalán feleségül venni. Mert Draco azt mondta? – gúnyolódott Daphné.
- Nem. Talán azért akarlak elvenni, hogy kijavítsak egy régi hibát. Egy hibámat, amit tíz éve követtem el – fújta ki hosszan a füstöt a tüdejéből Blaise.
- Te akkor is csak engem akartál. Semmi mást nem. Neked csak a szex számít – sziszegte Daphné.
- Soha nem hazudtam neked azt, hogy ne lenne ez az életemben a központi téma – pöccintette ki a hamut az ablakon Blaise.
- Semmi baj, most már az én életemben is ez a központi téma – felelte hidegen Daphné. – Ez a munkám.
- Érdekes mesterséget választottál – húzta el a száját Blaise.
- A szexen kívül van más, ami érdekeltté tesz téged abban, hogy feleségül vegyél? – kérdezett rá bosszúsan Daphné.
- Nem értem, mi más vehetne rá egy férfit arra, hogy egyetlen nőt kibírjon egyik napról a másikra – vágta rá Blaise dühösen. Nem néztek egymás felé. mind a ketten csak szórták a szavakat maguk elé. Daphné a tűznek beszélt, Blaise a törött üvegen át a zuhogó esőben ázó parknak.
- Vannak férfiak, akik nem csak ezért házasodnak – csattant vissza Daphné.
- Például kicsoda?
- Mondjuk Draco!
- Draco! – fújtatott Blaise, s mutatóujjával megpöccintette a cigarettát, hogy a hamu leessen a végéről. – Ne légy nevetséges! Neked ez házasság? Minket legalább összeköt valami érzelem is, nem úgy mint őket! – suhintott a kezével az emelet felé Blaise.
- A szexuális vágyon kívül semmi más nincs köztünk sem! – sziszegte Daphné.
- Miért, ez nem elég? – rántotta meg a vállát Blaise. – Egyébként te is tudod, hogy ez nem igaz – tette hozzá halkan Blaise. – Tehát igent mondasz?
- Nem!
- Helyes! Úgyis azzal tudnál a legjobban büntetni – biccentett rá elégedetten Blaise. Komótosan ajkai közé emelte a cigarettát, s jólesően szippantgatott belőle. Daphné a fel-fellobbanó tűznyalábokat figyelte. Büntetés? Daphné ízlelgette magában a szót. Tetszett neki. Nagyon is. Ha bármi mód létezik, amivel bosszút állhat és megbüntetheti Blaiset, azt ki kell aknáznia. Kezdett tetszeni neki a gondolat, sőt körvonalazódott előtte, hogy hogyan is lehetne fokozni a büntetést.
- Tudod mit Blaise? Elfogadom az ajánlatodat! – fordult meg Daphné, s tenyerével a pelerinre támaszkodva a férfira nézett. – Hozzád megyek feleségül – jelentette ki fagyosan. Blaise félrenyelte a dohányfüstöt és most dohogva könnybe lábadt szemmel meredt a nőre.
- Na de most miért? – nyögte amikor végre két köhögőroham között meg tudott szólalni.
- Ugyan, az előbb még te könyörögtél nekem azért, hogy feleségül vehess. Hát tessék! Igent mondok. De természetesen nekem is vannak feltételeim, mint Pansynak – nézett gyilkos szemekkel a férfira.
- Miféle feltételek? – köhécselte Blaise.
- Egy ujjal sem érhetsz hozzám…és eszem ágában sincs felvenni a neved – jelentette ki eltökélten Daphné.
- Aham…hát jó – nyögte tehetetlenül Blaise, aztán a halántékánál vakargatni kezdte a hajtövét. Most akkor ez jó hír? Vagy nem jó hír? – De úgysem tudod megtartani a szavad. Könyörögni fogsz nekem, hogy tegyelek magamévá, már a nászéjszakánkon. S én megteszem – villant kihívás a mogyoróbarna szempárban.
- Túlbecsülöd magad, mint mindig – mosolygott fölényesen Daphné. – De tudod mit Blaise? Akármeddig tart ez a házasság, jó móka lesz. Én élvezni fogom – villantotta ki fehér fogsorát Daphné.
- Én nem különben – vágta rá határozottan Blaise.
- Ez lesz a te igazi börtönöd, majd meglátod és ígérem kínszenvedés lesz, halálig – lebbentette meg kéjesen a szempilláit Daphné.
- Minden percét élvezni fogom – nyomta el a cigarettacsikket az ablakpárkányon Blaise.
- Majd meglátjuk!
- Nem kedvesem, nem látni fogod, hanem érezni – búgta rekedtes hangon Blaise.
- Dracóval remekül elbeszélgethetsz majd az érzéseidről, kíváncsi leszek, hogy mennyire leszel majd neki hálás az ötletért, hogy egybekeljünk – nevetett hidegen Daphné.
- Tetszeni fog neked is, ígérem.
- A te ígéreteid számomra semmit sem jelentenek!
- Még ma esküszünk – emlékeztette Blaise.
- Amit eskü alatt teszel, azt pláne nem hiszem el – ásított nagyot Daphné. – Hajnali három óra. Szerinted visszajönnek még? Én fáradt vagyok. Ha nem fogod egész este a fenekemet stírölni akkor azt hiszem alszom itt egy kicsit – helyezkedett el a tűzzel szemben a puha pelerinen Daphné. Úgy kuporodott, hogy a lehető legkevesebb testrésze lógjon csak le az anyagról.
- Csak szólj ha fázol, szívesen felmelegítelek – hallotta a háta mögül a mosolygós hangot.
- Arról ne is álmodj!
- Nem fogok, hanem megteszem.
- Ha egy ujjal is hozzám érsz, feljelentelek nemi erőszakért.
- A leendő saját feleségem?
- Elég a gyógyítói vélemény.
- Nem találnának erőszakra utaló nyomot.
- A pénz beszédes hidd el.
- Aludj!
- A fenekemen legelteted a szemed? Tedd csak, mert hozzá nem érhetsz!
- Jó éjt!
- Neked is – mosolygott csukott szemmel Daphné. Elégedett volt. Közeledik a bosszúhadjárat kettejük magánháborújában. Hosszú évek óta most, hogy Blaise ismét a közelében van, érezte, hogy ismét él. Nem akart belegondolni abba, hogy ez az érzés talán nem csak a lehetséges büntetés miatt van, sokkal inkább azért, mert a férfi ismét feltűnt az életében. Nem ez nem lehet. Biztos, hogy csak a bosszú ilyen édes. S nem Blaise csókja, aminek nyomán még mindig duzzadt az ajka.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Semmi baj, csak már nagyon rákaptam a jóra. És hozzászoktam, hogy tőled mindig számíthatok néhány sorra. Azért feldolgoztam magamban:) túltettem magam rajta, és örülök, hogy írtál. A netproblémák a legrosszabbak a mai világban:) ez a netkorszak átka.:)
Nos Blaise és Daphné sosem az állhatatos szavahihetőségükről volt híres, úgyhogy biztos megtörnek ők még jó párszor a kis fogadalmaikban:)
To be continued...;)
Pusz:Callie