|
11. Esküvő négyesben
callie 2011.08.31. 19:56
Két rövid dudálás hallatszott az utcáról. Daphné futólag kipillantott az ablakon, miközben felhúzta krémszín bőrcipőjét. Tűzvörös cabrió parkolt a ház előtt, Daphné nagyot nyelt, s a lakáskulcsot a táskájába dobva leszaladt a lépcsőn. Blaise már készült újra megnyomni a dudát, amikor nyílt a bejárati ajtó. Feszengve igazgatta meg a nyakkendőjét a nyakánál, amint végigmérte a nőt. Daphné térdig érő hátul hasított vanilíaszínű bőrszoknyában volt. Részegítően vonzó volt benne. Szinte szétcsattant a fenekén az anyag. Hozzá pánt nélküli krémszín felsőt húzott. A fekete hajzuhatagot jobb oldalt a füle fölött apró fehér virágok díszítették. Blaise kilökte az ajtót a nőnek.
- Már azt hittem meggondoltad magad – formálta a cigarettát a szája között szorítva Blaise.
- Na mi van? Három órája nem ittál? Hogy lehet? – gúnyolódott Daphné, jelezve, hogy feltűnt neki, a férfi kocsival jött elé.
- Majd a lakodalmunkon iszok szívem – taposott a gázra Blaise. Daphné az ablakot teljesen lehúzva kikönyökölt, s élvezte, ahogy a hajába kap a szél.
- Hoztad a gyűrűket? – kérdezte a haján babrálva.
- Megvannak nyugi – csapott a farzsebére Blaise, miközben sebességet váltott. Blaise futó oldalpillantásokat vetett Daphné bőrszoknyába bújtatott combjaira. Alig volt képes az útra koncentrálni, hogy Daphné ilyen izgató ruhában ül mellette. Idegesen szívta meg a cigarettát, s türelmetlenül újabb fokozatra kapcsolt.
- Túl gyorsan vezetsz! – szólt rá Daphné, ahogy szinte már suhantak mellettük a fák.
- Nedves lett a bugyid? – vigyorgott rá Blaise.
- Te ezt már semmivel sem tudnád elérni nálam!
- Ne akard, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét – fékezett nagyot Blaise. – Megérkeztünk – nézett fel a lépcsősor tetejére. Draco és Pansy már a bejárat előtt topogtak. Blaise kiszállt,s becsapta maga után a kocsiajtót. Fekete farmerban és mellkasára simuló rövidujjú fekete pólóban volt. A csupa izgató bőrbe öltözött Daphnéval teljes kontrasztot alkottak a másik párossal. Bár Draco és Pansy is groteszk kettőst mutatott. Narcissa Black menyasszonyi ruhájában Pansy úgy festett mint egy madárijesztő. Látszott, hogy sokkal alacsonyabb, mint Narcissa Black, a vállai sokkal apróbbak, a mellénél viszont túlságosan feszül az anyag. A csipke az idő alatt enyhén megsárgult, a ruhaujj hosszan lenyúlt Pansy kézfejére, amitől egyértelművé vált, hogy a ruha kölcsönben van, és nagy rá.
- A vőlegénynek tilos az esküvő napján vezetnie. Rosszat jelent – várta őket a lépcső tetején Pansy.
- Ne foglalkozz a babonákkal Pansy. A mi házasságunkban úgysem lesz semmi jó – lépett el mellette Daphné ajakbiggyesztve.
- Ugye nem felejtetted el a gyűrűket megvenni te balfék? – nézett Blaisere kétkedve Draco. Draco saját elegáns talárján is látszott, hogy évek óta porosodott valamelyik szekrény mélyén, s csak most halászta elő valahonnan. Enyhe molyirtó szag áradt belőle, a vállán kicsinek tűnt, a derekán bőnek, a nadrágját csak a fekete bőröv tartotta a helyén.
- Itt vannak – halászta elő a két arany gyűrűt a zsebéből Blaise, mintha csak aprópénzt keresne, egy délutáni fagylaltozáshoz.
- Kérem helyezze a tálcára – lépett hozzájuk az anyakönyvvezető. Blaise csak most vette észre az apró kövérkés asszonyt, aki máris két pergamennel fordult Daphné felé.
- Hogyan kívánja felvenni a férje nevét? – érdeklődött kedvesen.
- Sehogy! – felelte utálkozva Daphné.
- Ó! – a hölgy zavartan pillantott Blaise és Daphné felé. – Akkor uram kérem jöjjön ön is, mert ez felvet némi jellegű kérdéseket.
- Miféle kérdéseket – bosszankodott Blaise, hogy nem tudja nyugodtan elszívni a cigarettáját, s kedvetlenül az anyakönyvvezetőhöz lépett.
- Természetesen a névadást illetően – mosolygott rájuk kedvesen az asszony.
- Milyen névadás? – csattant Daphné.
- A közös gyermekek nevét illetően – felelte rá, s egyikükről a másikukra nézett. Daphné mély levegőt vett és tüntetőlegesen elfordult. Blaise a szája szélére harapott és kínosan billegett a sarkán.
- Amennyiben nem veszi fel a férje nevét mindkettejüknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a gyermekeket hogyan fogják hívni, mely vezetéknevet kapják majd – magyarázta az anyakönyvvezető.
- Ó de kínos – motyorászta maga elé Blaise.
- Engem egyáltalán nem érdekelnek ezek a részletek – sziszegte oda foghegyről Daphné.
- Sajnos akkor is nyilatkozatot kell aláírniuk, anélkül nem eskethetem össze magukat – magyarázta az asszony.
- Teljesen mindegy mit ír arra a vacak papírra, mert soha nem lesznek közös gyerekeink! – toppantott mérgesen Daphné, s ölni kész tekintettel meredt Blaisere.
- No-no ugyan már – mosolygott békülékenyen az asszony. – Ahogy a vőlegényét elnézem, nem olyan férfinak tűnik, aki nem akar utódot.
- Hah! – fújtatta Daphné, s érezte, hogy a dühtől elvörösödik, Blaise arca is kezdett szivárványszíneket ölteni.
- Kérem egyezzenek meg most ha még ezen nem gondolkodtak el – szólította fel őket az asszony és várakozásteljesen nézte őket.
- A gyerekek a Zabini nevet kapják, így rendben vagyunk? – vakargatta a tarkóját Blaise zavartan.
- Igen, ha beleegyeznek, akkor kérem itt írják alá mindketten – nyújtotta a pennát az asszony Blaise felé miközben bejelölte a megfelelő sorokat. Blaise futólag aláfirkantotta, s átadta Daphnénak. A nő szinte kitépte a kezéből a pennát.
- Gyűlöllek! – sziszegte Blaisenek, s ő is aláírta.
- Szeretsz, és én be fogom bizonyítani neked is – húzta magához a nőt a derekánál fogva.
- Köszönöm, kérem kövessenek – szólt a két házasulandó párnak az anyakönyvvezető. A házasságkötő terem kihalt volt. Minden szertartásosság nélkül léptek a széles mahagóniasztalhoz. Daphné türelmetlenül kopogott az asztal szélén hosszú gyöngyházfény színű lakkozott körmeivel. Pansy igyekezett nem felesni a túlságosan is hosszú szoknyarészben, amire minduntalan rálépett ideges toporgása közben. Blaise farzsebbe dugott kézzel ásításra készülő arckifejezéssel meredt az anyakönyvvezetőre. Draco rezzenéstelen arccal várta, hogy mikor szólítják fel az eskütételre. Négy igen hangzott el, anélkül, hogy egymásra néztek volna. Egyszerű arany karikagyűrűk kerültek a gyűrűsujjakra, s egymás után írták alá az anyakönyveket előbb házasulandók, majd a tanúk nevénél felváltva.
- Megcsókolhatják a menyasszonyukat – mosolygott rájuk becsapva az anyakönyvet a gömbölyű asszonyság. Draco futólag homlokon csókolta Pansyt, Blaise magához rántotta a feleségét, s rászorította az ajkát Daphné összepréselt ajkaira, mire Daphné ellökte magától s gyorsan letörölte Blaise nyálát a szájáról.
- Akkor végeztünk is – forgatta meg idegesen a karikagyűrűt az ujján Daphné, s a hóna alá szorította a retiküljét. Rettentő módon zavarta az új ékszer, amit viselnie kellett.
- Irány a Malfoy-kúria – biccentett rá zsebre dugott kézzel Draco.
- Vacsorát rendezel? – lepődött meg Daphné.
- Nem. Csak mostantól ott fogunk élni – felelte rá Draco teljes lelki nyugalommal.
- Hogy mi? – dermedt le Daphné. - Én nem fogok a Malfoy-kúriára költözni! – futotta el a vörösség Daphné arcát.
- De igen – bólintott rá kimérten Draco.
- Hogy én azon a lepukkant helyen? Kizárt dolog! A saját házamba megyek…
- Amit a minisztériumi szeretőid tartanak fenn neked? – vágott közbe gúnyos hanghordozással Blaise.
- Semmi közöd hozzá! – fröcsögte Blaisere Daphné.
- Nagyon is van! A feleségem vagy! – emelte meg a hangját Blaise.
- A ház a sajátom!
- Ahol a vagyonos griffendélesek is megfordulnak az ágyadban! – csattant Blaise.
- Én nem Draco felesége vagyok, hanem a tiéd!
- Pontosan, és én Dracóhoz költözöm – biccentett rá Blaise.
- Na de miért? Azt hittem a kocsma az otthonod – jegyezte meg fagyosan Daphné.
- Azért mert nem tűröm, hogy a feleségem az ágyába más férfiakat is fogadjon rajtam kívül? Felfogtad?
- Hogy mersz így beszélni velem?
- A feleségem vagy, szóval fogd vissza magad – gyújtott cigarettára idegesen Blaise.
- Lehetetlent kérsz, holnap fotózásra megyek – rázta hátra fekete fürtjeit Daphné, s felvetette a fejét.
- A wamp pályafutásodnak vége szívem! Egyáltalán nem nézem jó szemmel, hogy más férfiak karjaiban vagy és mutogatod magad!
- Tudtad nagyon jól, hogy kit veszel el Blaise – emlékeztette Daphné.
- Mehetnénk már végre? Mindjárt esik! – szólt közbe elégedetlenkedve Pansy.
- Daphné! Szállj be a kocsiba! – nyitotta ki a nőnek az ajtót Blaise.
- Nem!
- Beülsz vagy belöklek, nekem mindegy – ült a motorháztetőre várakozva Blaise. Daphné durcás arcot vágott, de engedelmeskedett, mielőtt még Blaise hozzáér.
- Gyertek utánunk – szállt be Draco is a fekete kocsiba, meg sem várva, hogy Pansy követi-e. Blaise besorolt a forgalomba Dracóék kocsija mögé.
- Semmi holmit nem hoztam magammal – háborgott Daphné. – Még hálóingem sincs!
- A nászéjszakánkon nincs is szükséged ruhára – tartotta egyenesben az autót egy kézzel Blaise, s közben a menetszélben pöccintette le a hamut a cigarettáról.
- Kizárt dolog!
- Holnap átmegyünk, hogy összepakolj – pillantott türelmetlenül a visszapillantó tükörbe Blaise. Lábfeje már nyomta volna a gázt, de Draco túl lassan vezetett előtte. Megdördült az ég. Blaise türelmetlenül dobolt ujjaival a kormányon.
- Hagyd abba! – szólt rá Daphné. A menetszélben lobogott a haja, újra és újra a szemébe csapva a hosszú tincseket. Daphné tehetetlenül próbálta lefogni tenyerével csapkodó hajzuhatagát. Blaise türelmetlenül rátenyerelt a dudára.
- Húzzátok már a seggeteket basszus mert el fogunk ázni! – a visszapillantó tükörben fekete fellegek közeledtek veszélyesen gyorsan. – ennyit arról, hogy kövessük csessze meg! – dobta el a nagy cseppektől elázott cigarettacsikket Blaise.
- Ennek a vacaknak nincs teteje? – mérgelődött Daphné.
- Nincs! Ez nyitott fedelű kocsi nem látod?! – dühöngött Blaise.
- Miért ezzel jöttél! – kiáltotta Daphné ingerülten.
- Mert amikor elindultam még sütött a nap!
- Miért nem szálltam be inkább Dracóékhoz! – méltatlankodott Daphné. Blaise rátaposott a fékre.
- Akkor szállj ki! – ez volt az a pillanat, amikor a csepegésből végeláthatatlan esőzuhannyá változott a vihar. Daphné levegő után kapva nézte végig a mellkasán patakokban végigömlő esővizet, csorgott a karján és bőrszoknyája ölénél már apró patakocska gyűlt össze.
- Indíts már! – ordított rá Blaisere.
- Akkor be lehet fogni! – taposott teljes erőből a gázra Blaise, ahogy fekete tincsei már a tarkójához tapadtak csurom vizesen.
- Szemét barom!
- Hülye tyúk! – Blaise beérte végre a fekete audit és hosszú dudálással kielőzve száguldott el mellettük. Draco visszadudált a kocsiból. Bőgött a motor, Daphné már nem mert ránézni a sebességmérőre, inkább nem akarta tudni, hogy mennyivel száguldhatnak az egyre vizesebb úton, Blaise biztosan tartotta a kormányt, miközben megállás nélkül szitkozódott. Daphné már semmit nem látott, a szemfestéke belefolyt a szemébe és csípte kegyetlenül. Szánalmasan festhetett, tönkrement fekete hajával, a ruhája széleinél becsorgó hideg esővíz már az alsóneműjét áztatta, egész testében vizes volt és meg tudta volna fojtani a mellette ülő férfit.
- Siessünk már! – ordított rá Blaisere.
- Ne szólj bele, hogy hogy vezetek! – kiáltott rá feszülő idegekkel Blaise, nagy kanyarral vette be a Malfoy-kúria kanyarját, s a kocsifeljárónál lefékezett. A vízen még sokáig csúszott kifarolva az autó. Daphné becsapta maga után az ajtót, s berohant a kapu alá a védett ereszre. Blaise is követte.
- Csodás esküvő volt – sziszegte Daphné.
- Tényleg az – mérgelődött Blaise ujjaival áttúrva a vízcseppeket a hajából. Daphné is hosszú fekete tincseiből facsarta a vizet. Elázott az összes cigarettája, majd maghalt egy pohár whiskyért, ifjú felesége pedig dideregve húzódik el a legtávolabbi pontra az eresz alatt.
- Gyere ide! Meg fogsz fázni! – intett a nőnek, aki vacogva figyelte az utat, hogy mikor érkezik már meg Draco.
- Hozzám ne érj!
- Daphné!
- Miért nem jöttél normális autóval!
- Normális autóval jöttem, és ha nem állunk le az anyakönyvvezetőnél vitatkozni szárazon megúsztuk volna – csattant rá Blaise.
- Ne szólj hozzám! – sziszegte Daphné két fogvacogás között. Blaise a kapunak döntve a hátát várta, hogy beeresszék. A fekete kocsi elegánsan gördült a Malfoy-kúria elé. Draco és Pansy szárazon, teljes lelki nyugalommal szálltak ki, fel sem fogva a sűrű esőzést. Draco kényelmes nemtörődömséggel lépett el a két csuromvizes alak mellett, s kinyitotta a kaput.
- Csodás hogy ideértetek – morogta neki Blaise. Pansy kezét tördelve nézte a csurig elázott párt, s szánalmasan hosszú ruháját felnyalábolva belépett Draco után új otthonába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Napcsi!
Sajnos nem te lettél az első, meg is leptetek, hogy milyen gyorsan válaszoltatok, nem is számítottam már ma ilyen jó dolgokra. Ettől máris jobban alszom:) és én is jobb kedvre derülök. Hát igen jobb lett volna egy esküvői Draco/Pansy kép csak nem volt raktáron:)
És a nászéjszakára gondoltam már előre :P ;))))
Igen lehetett volna Malfoyosabb és előkelőbb...de ez most nem egy olyan történet ha szép esküvőkről akarsz olvasni, akkor ajánlom a 19 évvel későbbet:) és a Holdfényes nappalokat...írtam egy két egészen jó kis esküvőt régebben, Malfoyosabbat amilyenre gondolsz. De most azért nem volt rá sem idő sem lehetőség, hogy előkészítsenek egy elegáns esküvőt. Főleg, hogy most azért még nem gondolják ezt komolyan. Most csak papír kell....ne aggódj lesznek még itt igazi Malfoy-nagyestélyek szép kelmékkel...majd akkor igazán Malfoyos lesz minden.
Ne keseredj el, Daphné és Blaise majd zöld ágra vergődik csak még egy kicsit had fetrengjenek a saját mocskaikban, hogy aztán megtisztulva új életet kezdjenek...
Köszi, hogy írtál, és folyt köv hamarosan...
Pusszancs: Callie