|
23. A Gringottsban
callie 2011.11.05. 23:26
Az értékpapírok kereskedése az értékpapírpiacon. A tranzakcióban részt vevő szereplő személyek vagy szervezetek szerint megkülönböztetünk elsődleges értékpapír…
- Jó reggelt, hogy haladsz? – lépett be az irodába Richard rövid kopogás után. Daphné felkapta a fejét ahogy a főnökbe benézett rá.
- Jól, éppen a tőzsdeügyeken próbálok átjutni – nézte az előtte heverő papírhalmokat Daphné.
- Ha elakadtál csak szólj! – nézte karóráját Richard.
- Valójában egyáltalán nem értem mi köze a banknak a tőzsdéhez – vallotta be keservesen Daphné. Richard másodpercekig meredt a nőre.
- Tudod Daphné, a bank életét a leginkább az értékpapírok határozzák meg, a legérzékenyebben ezen változásokra reagál minden bank – sóhajtott Richard.
- Ühüm – nézett hatalmasra nyílt smaragd szemekkel Daphné. Hátradőlt fekete forgószékében, s különös hangot adott ki, ahogy a bőranyagon csusszant előrébb a combja.
- De valahol azt is olvastam, hogy a gabonaárak is befolyásolják… hogy jön a termés a bankhoz? – vonta össze a szemöldökét tanácstalanul Daphné.
- Te jó ég Daphné! – szelte át széles léptekkel a szobát Richard, s lenézett Daphné irodájának ablakából a város panorámájára. – Létezik árútőzsde és értékpapírtőzsde. Az árutőzsdére viszik a gabonát az értékpapírtőzsdére az értékpapírokat. Ezekben van a legtöbb pénz, a lényeg az értékük…mindent nekem kell elmagyaráznom? – támaszkodott az ablak előtti korlátra Richard.
- Nem akartalak felbosszantani – sütötte le a szemét Daphné. Richard visszanézett a nőre, s fenekét a korlátnak támasztva keresztbe tett karral nézett rá. A zakója ujja megfeszült a könyökénél. Méretre szabott, sötétkék szövetanyag volt. S észbontóan állt rajta. Talán tudta is magáról, talán nem. – Richard? – nézett fel rá hatalmas smaradgszemeivel Daphné, s közben hangja különösen búgóvá vált.
- Szedd össze magad a mindenit! Nem a személyi asszisztensem vagy, hanem banki szakember Daphné! Nem szorulhatsz mindig az én magyarázataimra! Vedd fel a ritmust vagy sosem fogsz egyedül megállni a lábadon a bankszakmában! És…a francba is, tűzd fel a hajad, ez itt iroda, nem a Vörös palást színpada! – fakadt ki Richard, s Daphné zavartan kapta el a kezét a hajáról, ugyanis ha ideges volt ,ha unatkozott, ha csak figyelt is, de mindig egy fekete tincset pödörgetett az ujjai közt. Most is ezt tette. Richard eddig sosem tette szóvá. Richard maga is meglepődve az érzelmi kirohanásán, faképnél hagyta a döbbent és zavart Daphnét, s becsapta rá az ajtót. Daphné tanácstalanul meredt a rengeteg papírhalomra, s közben sóhajtva forgott a forgószékében.
Néhány órával később feltűzött hajjal ült az asztalnál, a szája szélét harapdálva, amikor hívást kapcsoltak hozzá.
- Ms. Greengrass? – Daphné titkárnője volt. Láthatóan valami meglepő történt odakint.
- Igen? – szedte össze a papírokat egy aktatáskába Daphné.
- Egy bizonyos Mrs. Malfoy van itt. Fogadja a hölgyet?
- Természetesen, lemegyek hozzá az csarnokba – simította le a szoknyáját Daphné, ahogy felállt. Az antik faragásokkal díszes tükrös lift a földszinten állt meg. Daphné azonnal észrevette a fekete talárban rá várakozó alacsony termetű nőt.
- Pansy? – húzta résnyire a szemét Daphné, ahogy magassarkú cipőjével kopogva a márványon a nő elé lépett.
- Gondolom nem engem vártál – nézett rá sötét tekintettel Pansy.
- Mrs. Malfoy néven mutatkoztál be – tért ki a magyarázat elől Daphné. Sokkal inkább számított az idősebb asszonyra, mint Pansyra. – Minden rendben? – indult meg Pansy előtt magabiztos léptekkel Daphné.
- Semmi gond. Csak…pénzt szeretnék felvenni. Nem tudom, milyen lehetőségeim vannak…mármint jogilag a dologhoz… - habozott Pansy.
- Draco a házasságotok után nyitott egy külön széfet, gondolom elővigyázatosságból, ha az idős házaspár zárolná előttetek a régi Malfoy-széfet. Draco teljes hozzáférést biztosított neked mindkét széfhez. Melyiket kívánod igénybe venni? – húzta fel a szemöldökét közönyösen Daphné.
- A Dracóé megfelel – préselte össze a száját Pansy, s kerülte a koboldok kíváncsi tekintetét. Daphné kikérte a megfelelő kulcsot, s ahogy a csillékhez értek elhárította a kobold segítségét. – Magam szeretném Mrs. Malfoyt a széfhez kísérni, köszönöm, nincs szükségünk segítségre – vette ki a lámpást a kobold kezéből Daphné, s körömcipőjében kecsesen átlépte a csille falát. Pansy mellette helyezkedett el, s süvítve futottak végig a síneken. Nyikorogtak a kanyaroknál a kerekek.
- Tehát itt dolgozol – támasztotta az állát a tenyerébe Pansy.
- Blaise sem hiszi, te miért hitted volna? – nevetett szárazon Daphné. – Megérkeztünk – lépett ki a nyirkos mészkőjáratra Daphné. Mielőtt beleillesztette a kis aranykulcsot a zárba, oldaltnézett a komoly, zárkózott nőre. – Mire kell a pénz?
- Semmi közöd hozzá – húzta el a száját Pansy.
- Valóban – lökte be az ajtót Pansy előtt Daphné. Pansy szuggerálta Daphné fekete kontyát, ahogy Daphné rutinos szemrevételezéssel végigméri a széf belsejét. – Draco praktikusan erszényekbe helyezte az összegeket, mindegyiken rajta az összeg. Milyen értéket szeretnél magadhoz venni? – Pansy futólag lépett a legközelebbi polcsorhoz, karmazsinvörös bársonyerszények sorakoztak a polcokon. Pansy egy közepes méretűt választott.
- Ezt kérném – mutatott rá.
- Rendben. Ha Draco lekéri a bankforgalmi adatokat, értesülni fog a pénzfelvételedről. Csak figyelmeztetlek – nézett le hűvösen Pansyra. Daphné ezzel ki is fejezte, Draco tőle nem fog tudni arról, hogy Pansy ma a Gringottsban járt. Pansy bár hálás volt a diszkrécióért, sejtette, ez a bankban elvárás, minden ügyféllel szemben. Daphné tehát csak betartja a pénzügyi protokollt semmi több.
- Észben tartom – süllyesztette talárja zsebébe az erszénykét Pansy. – Köszönöm. Akkor otthon találkozunk – akart elköszönni. Daphné beszállt mellé a csillébe, s az aranykulcsot Pansy tenyerébe zárta.
- Ez a te példányod – magyarázta, ahogy Pansy meglepődve bámult rá. – S az a te otthonod, nem az enyém – húzta el a száját Daphné. Pansy zavartana bámulta tenyerébe helyezett arany kulcsocskát. Leheletnyire könnyű volt, mint egy kis aranylemez. Az oldalára a Malfoy nevet vésték. Rázárta az ujjait a kulcsra.
- Akkor este! – biccentett Pansy, ahogy kiugrott a csilléből, s szinte elmenekült a Gringottsból. Bízott benne, hogy senki nem látta, hogy hová tévedt. Tudta jól, Daphné az értésére adta, hogy Draco bármikor értesülhez róla milyen összeget vett fel az ő széfjéből. Na és aztán? Nem úgy történt ,hogy szinte ráparancsolt, használja a széfet?
Daphné visszaliftezett az emeleti irodájába. Kedvetlenül lökte be maga után az ajtót, s az asztalára készített kávéba két szem cukrot dobott, kimért mozdulatokkal lépett a forró feketével az ablak elé. Még látta, ahogy Pansy kilép a banképületből, átvág a vásári forgatagon a másik oldalra, aztán egy árkád alatt eltűnik a szeme elől. Innen fentről csodálatos panoráma nyílt a városra. A háztetőkre, a kis utcákra, el lehetett látni egészen London végéig. S a hatalmas kékes égboltra, ahogy lassan ereszkedett lefelé a nap. Daphné belekortyolt a kávéba. Délután fél négy. Ma már fölösleges újabb banki témákat átnéznie. Röpke koppanás hallatszott az ajtaján, s meg sem várva a választ már benyitott a férfi. Daphné pontosan tudta ki az, aki ezt meg meri tenni.
- Csak beköszönök mielőtt elmegyek – szólt neki Richard.
- Ma korábban indulsz? – lepődött meg Daphné.
- Van még egy kis dolgom a városban – felelte kitérően Richard. – Kávé délután? Fogsz ettől tudni aludni?
- Aludni? – kérdezett vissza gúnyosan Daphné.
- Ma lesz az őszi kollekció bemutatása. Mit szólnál hozzá, ha a hétvégén a te habtesteden látnám először? Van valami perverz abban, ha rajtad látom hamarabb azt a fehérneműt, amit a feleségem tervez – tette le Daphné íróasztalára az aktatáskáját Richard.
- Csábítóan hangzik, de…mi lenne, ha erre a kedves ajánlatra azt válaszolnám, hogy nem? – kérdezett rá Daphné hűvösen. Richard megállt a mozdulatban.
- Tessék?
- Ahogy hallottad – fordult szembe a férfival Daphné, s felhörpintve a maradék kávét a csészét az asztalra helyezte.
- Megsértődtél, amit a hajadra mondtam. Itt kevés női dolgozó van. Zavaró a munkában a kiengedett haj…eltereli a figyelmet…
- Megértettem, és belátom igazad volt – bólintott Daphné. – S egyáltalán nem erről van szó.
- Szóval ha nem fizetek, akkor már nincs szolgáltatás? – nézett hűvösen Richard. Kék szemei mint két hatalmas jéghegy vésődtek Daphné tekintetébe.
- Richard, kérlek! – nézett unottan Daphné.
- Ha csak ezen múlik, fizethetek ismét – pattintotta szét az aktatáskája zárját Richard.
- Nem erről van szó – huppant le a bőrszékbe Daphné, s keresztbe tette a lábát.
- Akkor miről van szó? – nézett akaratosan a nőre Richard.
- Most már itt dolgozom. A beosztottad vagyok. A főnököm vagy. Nem akarom tovább folytatni ezt a viszonyt. Ennyi.
- A férjed miatt?
- Nem tudom. Talán – habozott Daphné, s futólag megforgatta az ujján a karikagyűrűt.
- Értem. Sosem voltam erőszakos Daphné. Én értem, ha egy nő azt mondja nem. Ahogy kívánod. Ez természetesen nem változtat azon, hogy itt vagy a Gringottsban. Igazi profit faragok belőled kislány! – Richard visszapattintotta az aktatáska zárjait. – De ha meggondolnád magad, csak szólj. A legkívánatosabb nő vagy, akivel valaha találkoztam. Szeretném, ha ezt sosem felejtenéd el.
- Észben tartom Richard. És köszönöm, hogy elfogadod a változást – állt fel Daphné, s kezét nyújtotta a férfinak. Richard érzelemmentes mosollyal fogadta el a kinyújtott kezet.
- Nehéz lesz tíz év mocskot lemosni magadról Daphné. A férfiak nem felejtenek. De legyen, én megadom neked az első három lépést. S csodállak érte! Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki igazán tudja, hogy mit akarsz végigvinni.
- Én is azt hiszem Richard! S azokat a bizonyos fehérneműket, talán most mégiscsak lásd meg előbb a feleségeden – mosolygott rá Daphné.
- Az élmény nem lesz összehasonlítható a korábbiakkal – futott át a férfi arcán egy fanyar fintor. – Szerencsés fickó, átkozottul az! – rázta a fejét Richard. S mindketten tudták, hogy Blaise-re gondol.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Napcsi!
Előbb utóbb megkedveled majd őket meglásd. Daphné sem olyan rossz kislány:) csak amennyire tőle telik. Örülök, hogy most már kezd kicsit közelebb kerülni hozzád is a Blaise/Daphné páros. Mert ők is jók, csak máshogy, mint Draco és Pansy.
Folyt köv, igyekszem sietni vele.
Pusz: Callie