|
27. Keserű ébredés
callie 2011.11.12. 17:17
Lágy tincsek simogatták meztelen mellkasát. A nő beljebb fészkelte magát a vállára hajtott feje átbillent, s jó illatú haja beterítette a férfi mellkasát. Puha melle a férfi oldalához ért. Blaise átsimított a szép ívű női csípőn. Csak a derekukig voltak betakarva. Blaise sajgó fejjel tért magához. Még félálomban érezte, hogy az orrát megcsapja a különös egzotikus illat. Ismeri ezt az illatot. Ó de mennyire, hogy ismeri. Hiszen minden éjszaka kísérti. De…Blaise végigsimított a női hajlatokon. Ilyen teste nincs még egy másik nőnek sem. Blaise azonnal éberré vált, s felpattantak a szemei. A nő is akkor kezdett ébredezni. Álmosan megemelte a fejét, s sűrű szempillái bágyadtan fel-fellibbentek.
- Öö….jó reggelt – nyögte Blaise kényszeredetten. Daphné felkönyökölt az ágyban. Másodpercekbe telt mire feleszmélt, hogy mi is történt az éjszaka. Pontosabban, hogy hányszor is. Blaise telhetetlen volt. Újra és újra bizonyítani akart. Karja még mindig átvetve Blaise-en. Daphné zavartan elhúzta a kezét, s közben beleütközött a takaró alatt a kemény lüktető testrészbe.
- Látom teljesen felébredtél – állapította meg Daphné.
- Ez nem az aminek látszik – nyögte Blaise, s a takarót a dereka köré csavarva elvonult a mosdóba. Daphné a másik takarót maga köré tekerve felült az ágyban, s a pillantása az éjjeliszekrényre esett.
- Gyógyítói kézikönyv? – Daphné felemelte a kötetet, s belelapozott. A férfi visszatért, s közben már egy fekete farit húzott magára. Félmeztelenül állt Daphné fölött, s sző nélkül kikapta a kezéből a könyvet. – Mi ez Blaise?
- Mi? Ja hogy ez? Mh…levélnehezék, hamus…ilyesmi. Poháralátét – nevetett kényszeredetten Blaise , s gyorsan eltüntette a nő szeme elől a kötetet.
- Mindig pocsékul hazudtál Blaise – nézett fel rá Daphné.
- Ma nincs programod? – nézett az órára türelmetlenül Blaise. – Elmúlt dél.
- Szombat van, elfelejtetted? A Gringottsba ma nem kell bemenni, hétvége van – emlékeztette Daphné.
- Richard kimenőt adott neked? – fújtatott Blaise.
- Gyere vissza az ágyba – csúszott lejjebb Daphné és felfedve testét ledobta magáról a takarót.
- Nem…nem igazán tartom jó ötletnek – rázta a fejét Blaise, de közben képtelen volt levenni a tekintetét a gyönyörű női testről.
- Tegnap este elég jónak találtad – emlékeztette Daphné.
- Igen, de az tegnap este volt – magyarázkodott Blaise, s feszülten járkált le-fel az ágy körül. Egyik énje vagy inkább testrésze máris mohón Daphnét választotta, a másik viszont határozottan tiltakozott ez ellen.
- És mi változott?
- Az, hogy kijózanodtam – vakargatta a tarkóját Blaise.
- Ez meg mit jelentsen? – nézett rá villogó smaragdszemekkel Daphné.
- Úgy értem… - préselte magát Blaise, de Daphné már ki is pattant az ágyból.
- Én nem vagyok a cafkád, cseszd meg! A feleséged volnék!
- Ezt én is pontosan tudom!
- Szóval velem csak részeg állapotban és éjszaka lehet együtt lenni? Tudod miért hagytam ott a Vörös Palástot? Mert elegem volt az ilyen alakokból, akik így gondolkodtak mint te! – csattant Daphné, s dühödten kezdte összeszedegetni a ruháit.
- Félreértesz Cicám! – járkált utána Blaise.
- Ne hívj így! Rohadék, utolsó szemétláda! – kiabálta Daphné, s a szeme szikrákat szórt.
- Daphné, én…én…
- Hagyj! Gyűlöllek! Milyen hülye is voltam! Nem hiszem el! Bedőltem neked és te megfektettél! Ugyanott vagyunk mint mindig is! Tíz éven át voltam minden jöttment kurvája! Azt hittem a házasságunkkal új lapot indíthatunk. De te csak saját bejáratú kurvát akartál!
- EZ nem igaz! – szólt közbe Blaise. – Had magyarázzam meg Daphné…
- Nekem semmit ne magyarázz be Blaise! Tökéletesen értelek! Magadból indulsz ki! Miért vettél feleségül? Költségcsökkentés gyanánt? Nem kell kurvát fizetni? Tudod milyen összegekért feküdtem én le bárkivel is? Richard ezer galleont fizetett egy estéért, azért amit te tegnap ingyen megkaptál! Ő fizetett nekem, de nem viselkedett velem utána így, mint te! De tudod mit Blaise!? Tévedsz, ha olcsó cafkának tartasz! Mert én kibaszottul drága kurva voltam! És ellentétben a képzelgéseiddel velem soha nem lehetett azt tenni amit csak akartak. Én diktálok kisapám! Mindig is én diktáltam!
- És élvezted? – kérdezett rá támadón Blaise.
- Jobban, mint veled, arra mérget vehetsz! – sziszegte Daphné. Blaise úgy állt ott, mint akit arcul csaptak. Daphné veszedelmes ellenfél volt a veszekedésben. Mert a legérzékenyebb pontra tudott tapintani. Blaise szó nélkül hagyta, hogy a nő elhagyja a hálószobáját. Ezt elcseszte! S Daphné az elevenébe mart! Hogy fajulhatott el idáig a beszélgetésük. Olyan kipihenten és kielégülten ébredt, mint ahogy tíz éve egyszer sem. S erre tessék! Az este könnyű volt meggondolatlannak lenni. De a reggel mindig olyan kiábrándító. Daphné harapós kedvében és sértetten vonult le a konyhába. Magas sarkú cipője dacosan kopogott a márványtalajon.
- Jó reggelt, igazán remek, hogy végre felébredtetek – jegyezte meg maró gúnnyal Draco, ahogy felpillantott az ingaórára. Fél kettő is elmúlt.
- Épp ma reggel fogadtam meg Draco, hogy csak ezer galleon ellenében vagyok hajlandó egy férfival szóba állni – sziszegte neki gyilkos hangulatban Daphné. Draco belekortyolt a kávéjába, aztán szó nélkül kifordult. Daphné lázadozva rángatta a szekrények ajtaját, míg végre megtalálta amit keresett. Nutellás krém. Egy kanállal a kezében a konyhapultnak dőlt, amikor Draco visszaért, s egy fekete bársonyerszényt dobott a konyhapultra. Hallatszott a csengésből, hogy galleon van benne. Daphné meglepetten nézett rá.
- Kávét? – kérdezte Draco megemelve az tégelyt.
- Igen kérek – szólt lenyugodva Daphné, s Draco szótlanul töltött neki egy csészébe, s Daphné elé tolta. Daphné újabb kanál nutellát tömött magába. Draco hallgatagon figyelte a nőt.
- Azt hittem, te azok közé a nők közé tartozol, akik kínkeservek árán is de őrzik az alakjukat – jegyezte meg végül futólag Draco, s ismét belekortyolt a kávéba.
- Néha bűnbe kell esni, hogy tudjuk értékelni a hétköznapokat – rántotta meg a vállát Daphné.
- Mint tegnap este is?
- Mindkettőnek meglesz a böjtje – nyalta meg húsos ajkait Daphné. Még a nutella üvegből fogyasztását is olyan érzékien tudja csinálni ez a nő. Nem meglepő, ha minden férfi beindul tőle. – Tehát, hallgatlak! – húzta a cukortartót közelebb Daphné, s két kanál cukrot kevert a kávéba. – Gondolom nem a testalkatom miatti aggodalom miatt akartál beszélni velem.
- Pansy volt bent a bankban, igaz? – ereszkedett le Daphnéval szemközt a konyhaasztalhoz.
- Valóban. Vett fel némi pénzt, ha gondolod kiküldöm az összegről a banki…
- Nem ezért kérdezem – állította le Draco.
- Ellenőrizni akarod a feleséged? – kérdezte gúnyosan Daphné.
- Sohasem tennék ilyet. Átadtad neki a széfkulcsot? – tette le a csészét az asztalra Draco.
- Természetesen, egy most már nála is van. Kéred, hogy a kivételekről értesítsünk?
- Nem szükséges, megbízom a feleségemben.
- Milyen szerencsés – fintorgott Daphné. – Viszont az árutőzsdén esik a Malfoy-birtok részesedése. Mi a helyzet ezzel?
- Utána nézek az ügyintéző mit csinál – biccentett Draco. – Elméletileg a gazdaság irányítását nem kifejezetten én viszem, jobb ha ezt szakemberre bízom.
- Lehet nem találtál megfelelő szakembert – emelte a csészét a szájához Daphné, s belekortyolt a feketébe.
- Mit mondott Neville Longbottom? – kérdezett rá Draco.
- Hogy szívesen lát a Roxfort-birtokán, de fegyvertelenül. Nem igazán tudtam megállapítani, hogy szexuális vagy varázseszközbeli fegyvertelenségre értette.
- Talán mindkettőre – mosolygott az orra alatt Draco.
- Én is ettől tartok – forgatta a szemét Daphné. – Gondolom kínosnak találná, ha kiderülne, hoyg nyikorognak a roxforti tanári ágyak rugói. Fel sem tudja fogni, hogy tíz évi roxforti fizetésére lenne szüksége ahhoz, hogy egyáltalán tárgyalási alapot képezzen az összeg, amit fel tud nekem ajánlani – nevetett szárazon Daphné, s közben hátravetette a fejét. Ekkor lépett be Blaise a konyhába. Daphné gyilkos pillantást küldött felé.
- Blaise, jó, hogy jössz – fordult hátra Draco. Blaise szótlanul lépett a pulthoz s magának is töltött kávét. – Arra gondoltam, a legideálisabb a karácsonyi szünetben tett látogatásotok lenne. Kevesebben vannak a Roxfortban.
- Hogyhogy látogatásunk, azt hittem, hogy csak Daphné megy – kavargatta a cukrot a csészéjében Blaise.
- Nem túl bölcs döntés. Mint házaspár sokkal nagyobb sikeretek lesz. Ártatlan kiruccanásnak tűnhet a dolog. Ha csak Daphné megy, nos akkor sokkal…inkább tűnhet valamiféle csábítási kísérletnek. Ha férjjel megy, az olyan ártalmatlan dolog.
- Kétlem, hogy ártalmatlanítani tudnám Daphnét – jegyezte meg fagyosan Blaise.
- Valóban nem vagy rá képes – sziszegte Daphné. De mindketten kerülték egymás tekintetét. Draco szeme egyikről a másikra ugrált. Érezte a feszültséget közöttük. – Inkább egyedül mennék – egészítette ki Daphné.
- Szó sem lehet róla! Nem érdekelnek a személyes indítékaitok. Ez nem befolyásolhatja a tervünk kimenetelét. Elmentek kettesben a legnagyobb egyetértésben Roxfortba és eljátszátok a kegyelet megtestesült mintaképeit. Tisztelegjetek a nagy varázsló sírjánál kettesben. Csak a legnagyobb természetességgel. S hozzátok el nekem a pálcát.
- Miért nem mégy te Daphnéval? – mérgelődött Blaise.
- Mert én és Pansy ki vagyunk tiltva a Roxfort területéről, ha elfelejtetted volna. Mi nem mehetünk oda. Nektek kell, úgyhogy addig tegyétek félre az ellenségeskedést. Fontos, hogy hiteles párt alkossatok. Nem szeretnék miattatok lebukni.
- Akkor idén is csodás karácsonynak nézek elébe – dobta hátra a haját Daphné, és felvetett fejjel magára hagyta a két férfit. Blaise a konyhapultnak dőlve kortyolta a kávét.
- Mit művelsz Blaise? – kérdezte komoran Draco.
- Kiakadt, mert reggel nem voltam hajlandó megdugni – túrt a hajába Blaise.
- Akkor feküdj le vele nappal is, de ne cseszd ezt el nekem! – mordult rá Draco.
- Te könnyen beszélsz. Nem neked kell egy csomó szexállat után beállnod a sorba! Én sem lehetek éjjel-nappal részeg!
- Alig egy hónapja még az voltál! – dörrent rá Draco.
- Az igaz, de akkor még nem kellett nap közben teljesítenem a Szent Mungóban – vigyorgott rá Blaise.
- Sikerült a vizsga?
- Igen, jövőhéttől hivatalosan is megkezdhetem a gyakorlatozást a Mungóban. És folytathatom a vizsgákat is – fújtatott fáradtan Blaise. – Megyek is, kezdem a gyógyítás a gyakorlatban köteteket tanulni – magához vette a maradék kávéval teli kannát és komótosan visszaballagott a hálószobájába. Az ágy még mindig őrizte Daphné illatát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
Nekem is egyik kedvenceim, és most igazán csúcsformában ment az adok-kapok. Nem lesz könnyű levetkőzni az egykori Daphné-életvitelt és elfogadni mindkettőjüknek a változásokat. A Daphné/Draco beszélgetések mindig nagyon különlegesek számomra, mert olyan furcsa kapcsolatuk van nekik és ezeket kifejezetten kedvelem, bár elég ritkán adódnak ilyen kedvező alkalmak mint a mostani.
Pussz:
Callie