|
28. Aranytalár divat
callie 2011.11.12. 21:19
- Új tervem van! – rontott be Pansy hálószobájába Draco feltépve az ajtót.
- Nem tanultad meg, hogy kopogni is szokás, ha egy nő hálószobájába belépsz! – csattant rá Pansy felháborodottan. S kapkodva magára vette az ágy szélére dobott selyemköntösét.
- Elnézést – motyogta Draco, de tekintetét szemérmetlenül a nő alakján legeltette. Pansy fehér csipkehálóingben volt, a selyembetétek inkább kiemelték a sejtelmes női domborulatokat, és a selyemköntös sem takarta ezeket különösebben. – Nem tudtam, hogy már alváshoz készülsz.
- Nehezen alszom el, jó három órával előre elkezdeni – fonta karba a kezét a melle előtt zavartan Pansy. – Nem érne rá ezt holnap megbeszélni? – bosszankodott Pansy. Miért ezt a selyemköntöst vette meg? Rátukmálták az Aranytalár divatszalonban! A fenébe is! Amit eddig olyan különlegesnek és szépnek tartott, az most olyan mint valami ledér öltözék, ami semmit sem takar a testéből. Draco meg úgy nézi, mintha meztelenül állna előtte!
- A legjobb ötletek este jutnak eszembe – tárta szét a karját Draco, s szétnyitogatta Pansy öltözőszekrényeinek ajtaját.
- Mit művelsz? – követte Pansy a férfi ténykedését.
- Tudom mit akarok!
- Az akarok szón kívül van más is a szótáradban Draco! – mérgelődött Pansy.
- Azt akarom, hogy divatdiktátor legyél! – nézett végig Pansyn újra Draco.
- Micsoda? – Pansy kényszeredetten felnevetett. – Erre kérd meg Daphnét! Ő szívesen mutogatja magát és imádja ha megbámulják!
- Nem kedvesem! Ez a te feladatod lesz! Te vagy a feleségem! És kétszeresen is jól járunk. Hallgasd végig a tervem! – Draco türelmetlenül kezdte végignézni Pansy összes ruhájának a címkéjét, s néhányat lerángatva a vállfáról a földre hajította.
- Mit csinálsz? Összegyűrődnek a ruháim! – rohant oda Pansy, hogy megakadályozza a pusztítást és kikapta Draco kezéből az épp következő darabot. Igaz egy mályvaszínű krisztina anyagból készült nyári ruha volt, és a nyár még elég messze van, de akkor is, ez volt az egyik kedvence! Draco megtapogatta a lágy esésű, puha tapintású, vékony anyagot és ahogy az anyag alá hajtotta a tenyerét látszott, hogy az anyag enyhén áttetsző. Már csak a gondolatra, ahogy elképzelte ebben Pansyt, végigfutott rajta az izgalom.
- Csináltathatsz magadnak ezer újat! Mostantól egyedi tervezésű ruhákat hordj olyanokat, amik nem konfekciótermékek és mindig az Aranytalár Divatszalon tervezőivel készíttesd!
- Ne de miért? Nem teljesen mindegy, hogy milyen…
- Épp erről beszélek. Hogy nem! Az aranytalár mindig is az aranyvérűek szalonja volt, fényűző kirakatával és drága portékáival. Mi most teljesen a magunkévá tesszük! Kisajátítjuk az aranyvér számára. És Pansy, te te leszel az, aki erre rá fogod ébreszteni az aranyvérű nőket! Azt akarom, hogy minden aranyvérű nőnek te legyél a mérce! Az ahogyan öltözködsz, ahogyan a hajad hordod, ahogy sminkeled magad, bármi is, de az egész aranyvérű társadalom téged kövessen!
- Túl sokat vársz tőlem! – ingatta a fejét Pansy.
- Meg tudod csinálni Pansy! Emlékszel arra a pillanatra, amikor ott álltál a nagyterem közepén és Harry potterre mutattál? Emlékszel!? Én ugyanezt a Pansy Parkinsont akarom újra látni, mert az a Pansy Parkinson igenis tud divatdiktátor lenni. Hogy az ő ízlése az ő stílusa és az ő megjelenése legyen a number one! Érted?
- S miért lesz ez jó nekünk? – ráncolta a homlokát Pansy.
- Első körben, a rongyrázással eltereled Potter figyelmét, hogy valami más célunk is van. Had higgye csak azt, hogy a házassággal az egyedüli célunk az, hogy visszahelyezzünk téged a társadalomba, és újra ugyanolyan elismert és értékes részese légy mint amilyen tíz éve voltál. Második körben pedig megteremtjük az aranyvér társadalom közösségtudatát. Ez létfontosságú lesz, amikor nyíltan szemben fogunk állni Potterékkel. Mert te is tudod Pansy mi fog történni. Potter mindig is az én negatívom volt. Vagy fordítva én vagyok Potter negatívja. A lényeg, hogy ha elkezdjük a harcot, akkor Potter természetszerűleg a másik oldalon fog állni, és akkor te kedves feleségem, a te példádból tanulva, és téged másolva fog reagálni minden aranyvérű asszony a helyzetre. Azt akarom, hogy tel egyél a példakép! Te legyél a minta, akit az aranyvérű feleségek követnek!
- Tehát teljes körű szembenállást akarsz, ami az élet minden területére kiterjed igaz? A két neves divatszalon csatájáról lesz szó jól mondom. Miénk az Aranytalár, Potteréké Madam Malkin.
- Igen – bólintott Draco. – S valljuk be a divatot a nők teremtik meg. A reprezentálásban egy nőnek kell feltűnőnek lennie. Neked Pansy! A te ruhád legyen az, amiről Rita Vitrol csacsog a Próféta társadalmi események különrovatában.
- Ezt nem gondolod komolyan?! – hűlt el Pansy. – Ez egyszerűen polgárpukkasztó! Én, aki a társadalom első számú közellensége vagyok?
- Igen! Hát nem érted Pansy? Éppen ez a lényeg! Az egész aranyvér ismeri a te történetedet, a te meghurcoltatásod esetét! És én a legmélyebbről a legmagasabb helyre röpítlek! A bálok királynője leszel Pansy! A feleségemként! – Draco olyan megszállottan beszélt, elszántan, hadonászva, izgatottan és lelkesen, hogy egy pillanatra ez a lázas izgalom Pansyt is magával ragadta. Draco lendülete magával sodorta. De aztán Pansy lecsillapodott.
- Jól vagy Draco? Nem vagy lázas? – Pansy hűvös ujjait a férfi homlokára szorította, ezzel félreseperve a szőke tincseket a homlokából.
- Ez hibás lépés volt Pansy – súgta rekedten Draco, s kiengedve keze közül a krisztina anyagot Pansyt csípőjénél fogva a szekrényajtónak döntötte, s féktelen vágyakozással birtokba vette a nő halványrózsaszín ajkait. Ujjait birtoklón járatta Pansy testén, lázas gyorsasággal oldotta ki a selyemköntös megkötőjét, s ujjai a finom koboldvert csipkeanyagon futottak halomra markolva Pansy duzzadó mellét. Pansy megremegett az érintéstől, s fel sem fogta, hogy mi történik vele. Draco olyan indulattal rohanta le, amilyennel még soha. Szinte eszméletlenül ernyedt el a férfi karjában, s a csókok vad tüzében sejtelme sem volt, hogy kerültek az ágyba, csak azt érezte, hogy Draco zihálva szorítja forró ajkát a nyaki ütőerére, megába szívva a nyugtató levendulaillatot, s tettre kész férfiassága az ölének nyomul. Draco mélyeket szippantott a női parfüm különös békés, pihentető illatából, s közben a rohama egyre erőtlenebb lett. Másodpercekkel később már csak levegő után kapkodva zihált Pansy felett könyökölve, s kissé megemelte a fejét. Pansy hatalmas barna szemei kérdőn néztek rá.
- Basszus! – Draco legördült róla, s a padlizsánszín ágytakarón a franciaágyra rogyott Pansy mellé, s a menyezetet bámulta kifulladva. – Ne haragudj, nem akartalak, lerohanni, én…nem is értem mi lelt – hajtotta alkarját a homlokára Draco. Pansy mellkasa még mindig nagy ütemben emelkedett és süllyedt. Egész teste reszketett a férfi érintése után vágyódva. Draco testének melege nélkül most fázott a hirtelen hűvössé vált levegőn, s esetlen ujjakkal húzta össze hálóingje felett a köntöse két szélét, s meghúzta derekán az övet. Derekát megtámasztva mindkét könyökére támaszkodott, s oldalt nézett a férfira. Draco a Pansy párnája melletti érintetlen párnán pihentette a fejét, s zavart szürke tekintettel viszonozta Pansy pillantását. – Tényleg…nem tudom, mi ütött belém.
- Én nagyon is tudom – felelte komolyan Pansy, s elsötétedő tekintete komoran pillantott a mellette fekvő férfira. – Halálosan szerelmes vagy – jelentette ki szent meggyőződéssel. Draco értetlenül nézett rá, s még mindig felajzottan lihegett. – Természetesen nem belém – húzta le gúnyosan a száját Pansy. – Hanem a hatalomba! S tudod miért rohansz le mindig!? Mert úgy találod, hogy én vezetlek el a hatalomhoz! Elvetted a rosszlányt és ettől fékezhetetlen önbizalmad lett! Véghezvitted életed legnagyobb baklövését, elvettél feleségül, s ezzel olyan botrányt kavartál, hogy úgy érzed bármire képes vagy!
- De én… - Draco a mellkasára téve a kezét nézett fel a nőre, aki ördögi tekintettel nézett vissza rá. Draco szíve még mindig majd kiugrott a helyéről, s ezzel ne mvolt különben Pansy sem. De egyre inkább a felháborodás és az indulat okozta a pulzusszám emelkedést és nem Draco közelsége.
- Ennyire nem veszed észre magad Draco? – Pansy nevetése olyan megkeseredett volt, amilyet Draco még soha senkinél sem látott. – Emlékszel, amikor Potter odajött hozzám a bálon azzal a nevetséges cetlijével. Utána, ott a bálon megcsókoltál. De valójában nem vonzalomból, hanem mert fellelkesültél, hogy jól alakulnak a dolgok. A hatalomvágyadat rám vetíted ki és ha közelebb vezetlek hozzá, akkor lelkesedésedben nem tudod máshogy kifejezni a sikerélményedet, mint hogy engem lerohansz.
- A konyhában is megesett már és ott nem beszéltem a hatalomról – szúrta közbe zavarodottan Draco.
- De valld be van valami igazságalapja annak amit mondok. Ha Daphné állna melletted akkor őt csókolnád meg.
- Nem vagyok benne azért olyan biztos – habozott Draco.
- Akkor akárki lenne a feleséged ugyanígy tennél, mert egyszerűen ezekben az esetekben kivétel nélkül nem tudsz hova lenni a kicsattanó lelkesedéseddel és a legjobb levezetés ha rám veted magad!
- Jó lehet, hogy van néha némi összefüggés a bizalmas megnyilvánulásaim és a sikeres ügyletek között. De miért baj az ha a feleségemnek kimutatom az örömöm?
- Ne légy ilyen átlátszó! Neked a szex is csak eszköz lenne!
- Honnan tudod ha még ki sem próbáltad velem – lobbant haragra Draco, s felült az ágyban. Pansy olyan hirtelen fel tudj a húzni! A legnagyobb lelkesedéssel és ötletekkel jött ide. Pansy meg mintha hideg vízbe mártaná a fejét, s várja, hogy megfulladjon! És még élvezi is a kínzását!
- Nem akarok veled semmin sem kísérletezni. Épp elég lesz a pálca és az egész Végzet Ura kísérletünk. Ennél többtől is meghaltak már nők egy házasságban!
- Jól van, értem a célzást. Mindig csak az van amit én akarok. Hallgatlak Pansy. Mit akarsz tudni? – tört ki türelmetlenül Draco.
- Mit érzel irántam? – szegezte neki a kérdést Pansy váratlanul. Draco meghökkenten bámulta.
- Te mit érzel irántam? – fordította vissza a kérdést Draco.
- Magam sem tudom – igazította füle mögé a haját Pansy.
- Látod én is így vagyok ezzel – csúszott le az ágyról Draco. – Nem így terveztem azt a jelenetet, ha először kikötök az ágyadban, de sejthettem volna, hogy veled minden veszekedéssel kezdődik és zárul. – Draco az ágy lábánál állva nézte a padlizsán takarón fekvő nőt. – Tiéd az életem! Közösen vállaltuk Pansy, hogy összekötjük a sorsunkat. Még magam sem tudom, hogyan fog ez az egész alakulni, a politikában, és kettőnk közt. De én adok egy esélyt a házasságunknak, talán te is adhatnál. A neveltetésünk azonos volt, még ha most úgy is tűnik, hogy világok választanak el minket egymástól. De nem kell tovább ezt érezned, a feleségemként a felső tízezer egyik leggazdagabb asszonya vagy, ezt soha ne feledd el! S nem akarlak áltatni, hogy szerelmes vagyok beléd. De azt sem zártam ki soha, hogy miért ne lehetnék az. A kezdetek kezdetén tisztáztam előtted, hogy mik a terveim. Én mindent felajánlottam neked Pansy. Komolyan nem kérhetek cserébe egy kis kompromisszumot sem? Én nyilatkoztam előtted. De te az elutasításon kívül semmi mást nem tettél! Jó lenne, ha ezen is elgondolkodnál néha! – Draco faképnél hagyta az ágyban fekvő megdöbbent asszonyt. Ma is jó lesz egy kis whisky elalvás előtt!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Mh igen ezt a pillanatot én is nagyon is eltudom képzelni, ahogy Grangert a szívroham kerülgeti a Pansyról áradozó sorokat olvasva. Egy ilyen jelenet mindenképpen kell majd a Grifis változatba. Most nagyon úgy éreztem, hogy elkaptam a Draco/Pansy kapcsolat lényegét és jól megragadott jelenet volt ez a Pansy hálószobájában történt eset. Kicsit helyrepakoltam Dracót is Pansyt is meg úgy összességében a házasságukat:D Ez a sikeresebb fejik közé kerülhet. Örülök, hogy neked is tetszett a feji.
Jó éjt! Pusz:
Callie