|
31. Mert a szerelem nedves!;)
callie 2011.11.14. 14:59
Döngve vágódott be a kapu Draco háta mögött. Szitkozódva sietett fel az emeletre. Csak a hálószobákban égett a villany, tehát mindenki az emeleten van. Draco végigszelte a folyosót, s berontott a felesége hálószobájába.
- Draco! – kiáltott rá felháborodottan Pansy és hatalmas csobbanással lejjebb csúszott a rézkádban. Draco egy pillanatra megdermedt a mozdulatban, de aztán csak nagy lökéssel becsapta maga mögött az ajtót. Pansy lepislogta a vízcseppeket a szempillájáról, s sértett, gőgös arckifejezéssel bámult a szoba közepén álló magas férfira. Fekete csizmája lábszárközépig ért. Draco ingerülten rángatta le a kezéről a kesztyűt a sapkáját a franciaágyra hajította, s a kabátját kezdte gombolni. – Mégis mit…mit csinálsz? – hebegte elbizonytalanodva Pansy s a habok közt lapult a kád falához préselődve. Draco tekintetére egy pillanatra köd szállt, ahogy a kandalló elé állított rézkádban meglátta Pansyt. Pansy válla kikandikált a víz felett a habok közül, nyakán vizcseppek csorogtak le, a haja nedvesen tapadt a tarkójára, és nagy vizes szempillákkal olyan ártatlanul és egyben dühösen nézett rá, hogy Draco komolyan gondolkodott rajta, hogy kikapja a kádból és az ágyra dobva megerőszakolja akármennyire is tiltakozik az asszony. De csak lecövekelt a szoba közepén és csípőre tette a kezét. Pansy idegesen megnyalta a száját a mozdulattól. Draco harcias kiállásán és vad tekintetén nem tudta eldönteni, hogy épp megverni szándékozik, vagy csak férji jogait követelni.
- Hogy képzelted ezt? Végigloholtam érted az egész Abszol utat! Nem beszéltük meg, hogy hazajössz! Eltűntél és visszaküldetted értem a fogatot a villa elé? Csodás! Halálra idegeskedtem magam miattad, hogy hol lehetsz?! – támadt a nőnek Draco.
- Mégis meddig kellett volna rád várnom?! Este hatkor meguntam a nézelődést, zártak a boltok, untam magam és nem fogok Mr. Malfoy lord őnagyságára pirkadatig várni! Hazajöttem és kész! Úgy vettem észre elhúzódott a családi idill. Annyira, hogy a rád várakozó feleségedről is megfeledkeztél! – támadt rá vissza sötét tekintettel Pansy.
- Egy órán át kocsikáztattam magam, mert meg se fordult a fejemben, hogy te már hazajöttél!
- Miért nem kérdezted meg a kocsist – csobbantotta a karját a fürdővízbe Pansy.
- Mert nem gondoltam, hogy a feleségem se szó se beszéd hazajön! – pattogtak Draco szavai.
- Magadra vess! – legyintett Pansy unottan. – Fürdőzök, megkérnélek, hogy hagyd el a szobámat, amíg tisztességesen felöltözöm.
- Semmi esetre sem! Minden jogom megvan rá, hogy a saját feleségem hálószobájában tartózkodjak – tette keresztbe a karját határozottan Draco, kifejezve, hogy esze ágában sincs elhagyni a helyét.
- Beszerezted azt, amit kértem? – kérdezte követelődzően Pansy.
- Nem, elfelejtettem. Nem jutott rá időm – rándult meg Draco szája.
- Márpedig nem leszek a rabszolgád! Feleségül vettél, de nem vagyok hajlandó minden áldott este a konyhában tölteni az életemet – fortyogott Pansy. – Egy házimanót kértem tőled, és azt sem adod meg!
- Erre való a karácsony nem? – gúnyolódott Draco. – Kívánságokat teljesíteni. Karácsonyra kapsz egyet.
- Csodás! Nem fogok főzni rád!
- Elviszlek vacsorázni – rántotta meg a vállát Draco.
- Már főztem – morogta rosszkedvűen Pansy.
- Na látod, akkor meg? Egyébként is jobban szeretem, ha te főzöl – jegyezte meg a szája szélére harapva Draco.
- Sovány vigasz – nézett fel a férfira morcosan Pansy. – Akkor karácsonyra kapok házimanót? – kérdezte durcásan.
- Igen. De nekem is van kívánságom cserébe – tette hozzá meggyőzően Draco.
- És mégis mi lenne az? Rágjam puhára a cipődet mint az eszkimók édes férjem uram? – jegyezte meg maró gúnnyal Pansy.
- Nem, szívem. Én másra gondoltam – Draco előre lépett, s a kád szélére támaszkodott, Pansy lábánál. Pansy kimeresztette rá a szemét. – Rád! – suttogta keményen Draco.
- Ezt nem gondoltad komolyan – lehelte riadtan Pansy. Draco beleérintette az ujjait a forró fürdővízbe. Pansy pánikszerűen húzta el a lábát. – Ne merj hozzám érni! – formálta haloványan Pansy, de alig ejtette ki a szavakat, megérezte Draco hűvös ujjainak érintését. Pansy farkasszemet nézett Dracóval. Lehetetlen volt menekülni. Hiszen itt ül anyaszült meztelenül a kádban. Ha kipattan, akkor Draco teljes egészében végigmérheti. Draco keze lassan melegedett át a levendulaillatú fürdővíztől.
- Téged akarlak karácsonyra Pansy! – nyomta meg keményen a szavakat Draco. Több volt a követelés a hangjában mint a vágy és ezt Pansy is érzékelte.
- Ne csináld ezt! Fogadalmat tettél! Megígérted nekem, hogy nem… - Pansy ajkára fagyott a szó, ahogy megérezte Draco ujjai megindulnak a térdétől felfelé. A vízben a habok közt semmi nem látszott. Pansy csak érezte, hogy a férfi tapogatódzó ujjai a belső combját simítja végig, egyre feljebb és feljebb, nőiessége háromszöge felé haladva. Pansy lefogta a vízben Draco kezét. – Engedj el!
- Nem akarod? – súgta rekedten Draco, ahogy Pansy kezének érintésére megállt a mozdulatban.
- Nem – akarta eltolni Draco kezét a combjai közül Pansy.
- Egészen biztos vagy benne? – közelített veszedelmesen Pansyhoz Draco, s megtámaszkodott Pansy feje felett a kád peremén, s lehajolt Pansyhoz.
- Igen! – nyögte szeppenten Pansy, s Draco rányomta hűvös ajkait a felesége forró ajkára. Pansy menekülésre fogva a dolgot, mártotta meg a fürdőszivacsát a vízben a csók alatt. – Fordulj el! Ki akarok szállni! – sziszegte Pansy elrántva a fejét a csókból.
- Szerinted mennyit ér a szavam? – kérdezte felvont szemöldökkel Draco.
- Semmit! Mindig is tudtam! – csattant Pansy, s Draco arcába vágva a fürdőszivacsot felpattant. A kádból, alaposan lefröcskölve Draco nadrágját. Draco azonban megragadta és szó szerint kikapta a kádból, s az ágyra dobta a nőt.
- Eressz el! – akart felülni Pansy, de késő volt, Draco az ágyhoz szegezte, s Pansy rúgkapáló lábai felé térdelve lefogta. Mindketten csurom vizesek voltak, és az ágynemű is kapott bőven.
- Sajnálom drágám, de lehetetlent kérsz! – futott végig Draco tekintete Pansy meztelen, nedvesen csillogó testén. Levendulaillat áradt belőle, meleg, és nedves volt mindenütt, és csupa lüktető pulzálás. Pansy elvörösödött a férfi tekintetétől, s vergődve próbálta kiszabadítani a csuklóit.
- Draco! Miért csinálod ezt? – zihálta Pansy kifulladva, s a párnáira zuhant. Esélytelen a férfi erejével szemben. Draco sokkal erősebb nála.
- Mert eldöntöttem: teherbe ejtelek – közölte sziklaszilárdan Draco, s ajkaival lecsapott a nő nedves bőrére. Mohón kapkodta a levegőt, mely Pansy levendulaillatával keveredett, Pansy formás keblére hajtotta a fejét, s a hidegtől felágaskodó vörös mellbimbót a szájába vette. Pansy megvonaglott alatta. De hiába. Draco súlya az ágynak szegezte.
- Soha! Draco! Soha! – kiáltotta Pansy torkaszakadtából.
- Kiabálj csak. Maximum Blaise és Daphné hallja. De kétlem, hogy őket meghatná a kiabálásod. A férjed vagyok Pansy. Nincs ki elvitatná e jogom – simította végig a nyelvét Pansy nyakán ,egészen a füle mögötti érzékeny pontig.
- Gyűlöllek! Annyira… - Pansy szóáradatának Draco vetett véget, ahogy mohón megcsókolta. Pansy hevesen rázva a fejét próbált szabadulni a csók alól.
- Lehet, hogy gyűlölsz, de attól még fiút fogsz nekem szülni! – zihálta Draco felindultan Pansy felett térdelve. Majd újra ostrom alá vette Pansy testét.
- Álmodj csak Draco! Ha a megállapodásunkat felrúgod, én is felrúghatom, ezt ne felejtsd el! Mi lenne, ha megjelennék a minisztériumban és bejelenteném a tervedet az aurorságon? – kérdezett rá fagyosan Pansy. Draco ajkai megálltak a csókhintésekben, s csak lihegett Pansy köldökére.
- Gondolod lenne aki hinne neked? – nevetett gúnyosan Draco, s szürke tekintetével Pansy köldöke felől felnézett a nőre.
- Majd meglátjuk – vonta fel lassan a szemöldökét Pansy. Félelmetesen higgadt és gúnyos mosoly ült árulásra kész édes ajkain. Draco ismerte Pansyt. Pansy nem Malfoy. De mennyire, hogy nem. Ő élvezi a botrányt. És élvezi, ha megbotránkoztathat bárkit is. Az egész mardekárból ez a nő, aki itt fekszik alatta, ez volt hajlandó egyedül rámutatni Potterre a nagyteremben. S ezzel vállalva a bukás esetén azt is, hogy ő maga kapja a legtöbb ostorcsapást. De megtette. Pansy nem rémül meg semmitől sem. Az a Pansy, aki a nő szívében mélyen lakozik. Bárkivel szembeszáll. Hova jutna, ha megerőszakolná? Ahova Potter? Nyílt ellenségekké válnának? Komolyan ezt akarja?
- Leszállnál végre rólam? Elzsibbadt a lábam – jelentette ki unottan Pansy. Ez a nő egyszerűen elképesztő. Draco összehúzott szemekkel nézett rá, s engedett a szorításon, majd hatalmas nevetéssel legördült róla. Basszus, hát ennyire elfelejtettem, hogy ki a feleségem? – Draco hanyatt feküdt Pansy mellett az ágyon és képtelen volt abbahagyni a nevetést. Ez Pansy! Ó de mennyire, hogy ő! Itt fekszik fegyvertelenül alatta, meztelenül, közel ahhoz, hogy megerőszakolja a saját férje és aztán egyetlen hideg megjegyzéssel képes fordítani a helyzeten. Pansy egyetlen paraszttal is képes lenne győzelemre vinni egy vesztes sakkjátszmát. Pansy sértetten pattant fel az ágyról, és egy mályvaszínű selyemköntöst kapott magára.
- Most meg mit nevetsz, ilyen hülyén? – fonta keresztbe a karját maga előtt Pansy, s tisztes távolságból fordult szembe a férjével. Draco még mindig el-elnevetve magát felállt, és lassan a nőhöz sétált.
- Egyszerűen imádlak Pansy! Imádlak! – kapta a karjaiba nevetve Draco. – Ha nem vettelek volna feleségül, most megtenném! – nyomott csókot a nő homlokára Draco, s visszahelyezte Pansyt a földre. Ahogy talajt fogott a nő elhúzódott, de Draco utána lépve átsimította a nő arcát. – Igazad van Pansy. Nem így. Mert ez túl könnyű lenne neked – vigyorgott rá pimaszul Draco. – Te fogsz hozzám jönni drágám! Majd akkor, ha te akarod annyira, hogy megőrülsz a vágytól! Élmény lesz mindkettőnknek ezt garantálhatom. Mert élmény lesz látni, hogy összeroppansz a saját vágyaid súlya alatt. Igen Pansy! Azt akarom, hogy te gyere hozzám és te ajánld fel magad nekem – emelte meg kihívóan a szemöldökét Draco. – Nem kapod meg olyan könnyen, hogy én kezdeményezek. Nem. Gyere csak te hozzám! Várlak a hálószobámban Pansy, ha úgy érzed az enyém akarsz lenni – fordított hátat Draco, s felvette a kabátját.
- Arra halálod napjáig várhatsz Draco! – sziszegte Pansy Draco hátának.
- Olyan hamar semmiképp sem szeretnék meghalni drágám. Mert el fogsz jönni hozzám. S ezt mindketten tudjuk. Már most elfog az izgalom a gondolattól, hogy te jössz hozzám, hogy nekem adhasd magad.
- Beképzelt vagy, mint mindig – jegyezte meg epésen Pansy.
- Akinek a lelkében olyan tűz lobog mint a tiedben Pansy, az nem fogja sokáig bírni az ellenállást. Meglásd könyörögni fogsz, hogy az ágyamba juss, annyira akarod majd!
- Mekkora felfuvalkodott egy hólyag vagy Draco Malfoy! – kiáltotta Draco után a folyosón Pansy.
- Várlak az ágyban kedvesem! – kiáltotta vissza Draco nevetve. Pansy dühödten csapta be az ajtót Draco után. Mérgesen meredt a feldúlt ágyra, csupa víz és sár volt. Pansy lerántotta az ágytakarót és elkezdte áthúzni az ágyneműt. Mit nem képzel magáról?! Vajon mit akart valójában a férfi? Rá akart ijeszteni? Megmutatni az erejét? Vajon mennyi volt benne az őszinte vágy és mennyi a pusztán férfiúi szexuális vágy? Pansy homlokráncolva simította át összekuszálódott tincseit. Hogyan élheti meg Draco hosszú hónapok óta tartó házasságukat ebben az önmegtartóztatásban? Pansy kelletlenül is, de maga is belátta már hetekkel korábban, hogy előbb utóbb, de tarthatatlanná válik az állapot. Hiszen végülis házasok. Mindkettejüknek vannak szükségleteik. De magának is hazudna, ha azt vallaná pusztán szükségletei vannak Dracóval szemben. Ezért ez merőben több. Több az, ahogy megremeg Draco minden érintésére és csókjára. Már ha csak rápillant azokkal a hűvös, kifürkészhetetlen szürke szemeivel kimegy a lábából az erő. De még mindig nem tudja, Draco közeledésében mennyi a valódi érzelem és mennyi a pusztán szexuális vágy? Nem könnyű az élet, egy érdekházasságban. Ez a szüntelen belső vívódás belülről őrli mindkettejüket. Pansy maga is egyre jobban követelődzik az élet minden területén éppen úgy, ahogy Draco is teszi már hetek óta. Minden egymáshoz intézett mondatukban az akarom és nem akarom szavak hangzanak el. De valójában mi van, ha mindketten a másikat akarják? Csak ezt egyszerűen nem mondhatják ki a másiknak nyíltan a szemébe? Hiszen nem ez a megállapodásuk? Egyáltalán miféle kirohanás volt ez a gyerektéma Dracótól? Merlinre miért nem lehet egy kicsit egyszerűbb az élet? Meddig bírják még ezt a szerzetesi életmódot? Hogy hideg és üres a hitvesi ágy? Hogy az éjszakák fele azzal telik, hogy azon tanakodik mi lenne ha…? Hogy házasságban él úgy, hogy nincs aki éjszaka átölelné?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia,
minden szenvedés véget ér egyszer...
Pusz
Callie
„ Szia!
Draco legyen már férfi végre. Valahol tegye meg és jól van. Mit kell szegényeket szenvedtetni, lassan olyan érzésem van, hogy szappan operát olvasok, ahol több epizodon keresztül huzzák a lényeget. Ne az oldal számok növelésére törekedj. Remélem minél hamarabb véget ér a szenvedésük.
puszi
Napcsi