|
34. A legszebb karácsony
callie 2011.12.18. 22:46
Hallgatta, ahogy a fürdőben készülődik a nő. Lelki szemei előtt látta is a jól ismert mozdulatokat. Dobott még néhány hasábot a kandalló tüzére. Átkozottul hideg van Roxmortsban. Fázósan bújt be a takarók közé, s éppen akkor dőlt hanyatt a párnáira, amikor kilépett a fürdőből a nő. Párás egzotikus illat csapódott ki a szoba levegőjébe. Daphné hajat is mosott. Érződött, ahogy sietősen felmászott a magasított ágyra, s hosszú fekete hajának nedves illata megcsapta az orrát. Daphné felé fordulva könyökölt.
- Blaise? Ne mond, hogy máris alszol! – súgta Daphné mély búgó hangon.
- Holnap nagy nap lesz Daphné. Ki kellene pihennünk magunkat – tette Daphné kezére a tenyerét Blaise, ahogy a nő ujjai megindultak a mellkasán.
- Ugyan már! Gondolj bele! Ha holnap elfognak minket, legalább legyen az a tudatunkban, hogy életünk utolsó éjszakáján nagyot keféltünk – súgta nevetve Daphné.
- Nem tudlak erről lebeszélni igaz? – nyüszítette Blaise.
- De nem ám! – csúsztatta lejjebb a kezét Daphné. Blaise sóhajtva érintette meg a nőt. Egy korty alkoholt sem ivott. Holnap reggel józannak kell lenni. Észnél kell lenniük. Mi lesz ebből ma éjszaka? – Daphné testének legapróbb zugát is bejárta, húzta-halasztotta az egyesülés pillanatát, de Daphné türelmetlenül megemelte a csípőjét.
- Gyere már Blaise! Érezni akarlak! – súgta felajzottan Daphné, s Blaise eleget tett a kérésének. Daphné kezdeti elégedett sóhajai lassan haltak el, a lökésektől. – Blaise? – kérdezte bizonytalanul. Blaise még percekig küzdött Daphné fölött mielőtt véglegesen feladta, s Daphné mellé hanyatlott a párnákra. – Mi a fene volt ez? – förmedt rá Daphné.
- Sajnálom, Cicám. Nem megy – takarta el a szemét a karjával Blaise, ahogy kimerülten lihegett. Érezte, hogy gyomoridege egyre növekszik. Daphné zaklatottan lélegzett mellette.
- Miért van az, hogy csak részegen tudsz normálisan megkefélni? – kérdezett rá nyíltan Daphné.
- Én nem…
- Ugyan Blaise! Ne nézz teljesen hülyének! Amióta megházasodtunk, csak részegen voltál hajlandó lefeküdni velem – csattant Daphné.
- Sajnálom!
- Mi az hogy sajnálod? Miért?
- Ha nem iszok eleget túl sokat forog az agyam. Azon, hogy kikkel voltál, hogy mennyi viszonyítási alapod lehet, hogy egyáltalán jó vagyok-e az ágyban, hogy…a francba is mégiscsak minden idők legnagyobb szexcsillaga a feleségem! Tíz éven át te voltál a Vörös Palást ünnepelt színésznője, és férfiak adták egymás kezébe a hálószobád kilincsét! Szerinted hogyan érzem magam…
- Érdekes, te mégsem csatlakoztál a sorba?
- Nem a fagylaltosnál voltam, már megbocsáss! A barátnőm voltál!
- Nem én szakítottam veled!
- Nem volt más választásunk!
- Én nem így fogalmaznék! Te állítottál kényszerpályára!
- Én?!
- Gyűlöltem minden férfit, és minden férfival rajtad akartam bosszút állni. Meg akartam mutatni, hogy elfelejtettelek és soha nem fogsz érdekelni, és hogy mi az, amit veszítettél.
- Nem éppen idilli a kép!
- Egyszer sem jöttél!
- Nem volt hozzá bőr a képemen. Vártál?
- Titkon, igen…
- Hogy fizessek neked ezért? Még ha csúnya véget is ért a kapcsolatunk, mégiscsak többre tartottam magunkat annál, hogy legközelebb ne csak a pénzemért tedd meg velem!
- Nem úgy alakult semmi sem, akkor amikor beléptél a Bíbor Palástba és elraboltál!
- Bocsáss meg, hogy leszakítottam romlásod virágát, és kiszakítottalak, abból a fertőből!
- Te sem voltál különb, én legalább tudtam, mikor mit csinálok.
- Sosem mondtam, hogy nincsenek problémáim az ivással, mégiscsak tíz évig voltam egyfolytában részeg!
- Tudod Blaise, azt hiszem, az elmúlt tíz évben is csak arra vártam, hogy mikor jössz értem…és hidd el, jó az egyébként is. Nem kell hozzá leinnod magad…
- Prezentálhattam ma, hogy milyen ha józanul csinálom…
- …nekem az is sokat jelent, hogy mégis megpróbáltad…
- Inkább aludjunk… holnap nehéz napunk lesz.
Pansy padlizsánszín szaténruhájában feszengve ült a Malfoy-házaspár étkezőjében. Draco hűvös közönnyel vágta a kacsahúst a tányérján. Pansy minden percben felpillantott az ingaórára. Mikor telik már le ez a kínos látogatás?
- Tehát nem is vagy terhes – sziszegte fagyosan Narcissa Malfoy.
- Amint látja – szűrte vissza a fogai közt Pansy.
- Nem válthatnánk témát, anya!? – köszörülte meg a torkát Draco, s szeme összeakadt Pansy pillantásával. Pansy hűvösen emelte a borospoharat az ajkához, s belenyalt a hűs szőlőlébe.
- Becsaptál minket Draco! – jegyezte meg feddő hangon Narcissa.
- Anya, ha vádaskodsz ez a karácsonyi vacsora lesz minden idők legrövidebb ünnepe a Malfoy-családban – jegyezte meg figyelmeztetően Draco.
- Azt mondják idén több eső lesz télen, mint hó – fűzte hozzá kimérten Lucius Malfoy.
- A Malfoy-kúrián különösen érezhetjük. Ázik a tető és az ablakok is – fintorgott Pansy.
- Tavasszal javíttatjuk – nyugtatta Draco.
- Penészes lesz az egész kastély! – mérgelődött tovább Pansy.
- Nem lehet rosszabb hely, mint ahonnan beházasodtál – jegyezte meg marón Narcissa. Pansy elvörösödött, s lesütötte a szemét. Ezzel egy időben Draco csikorogva hátratolta a székét.
- Induljunk kedvesem! – szólította fel a feleségét Draco, s megkerülve az asztalt tenyerét Pansynak nyújtotta. Pansy lehajtott fejjel fogadta el Draco kezét, s hagyta, hogy Draco kivezesse.
- Viszontlátásra! – búcsúzott a fiától kézfogással Lucius Malfoy.
- Ne haragudj, ismered anyámat! – húzta mélyen a szemébe a szőrmesapkáját Draco, ahogy lefelé sietett a lépcsőn.
- Igaza volt – mondta halkan Pansy.
- Ne törődj vele! Idővel megbékél, meglátod! – indította be a motort Draco.
- Soha! – kötötte be a biztonsági övet Pansy. – És megértem.
- Ne vedd a szívedre Pansy! – szótlanul utaztak végig a Malfoy-kúriáig. Dermesztő hideg fújt a tájon. A lankás dombok most nem fogták fel a hideget, csak sötéten lapítottak a távolban. Pansy lehajtott fejjel lépett a kúria oszlopcsarnokába, s a tükörnél elkezdte kibontani a kalaptűket a hajából. Draco becsukta a kaput maga mögött, s zakófelsőre öltözött. Pansy lesimította a szoknyája redőit, s szembefordult vele.
- Pansy! – Draco útját állta az emelet felé induló Pansynak, s tenyerét a nő derekára csúsztatva karjával visszatartotta a nőt. Pansy mellkasa megemelkedett, majd lesüllyedt. Draco várta, hogy Pansy ráemelje a tekintetét, de nem tette meg. Draco lassan a felesége álla alá nyúlt és gyengéden arra kényszerítette, hogy felnézzen rá. Pansy kérdőn pillantott rá. – Nem is mondtam, hogy ma milyen jól állt neked ez a ruha – suttogta elrekedő hangon Draco.
- Khm…köszönöm – köszörülte a torkát zavartan Pansy, s elhúzódva a férfitól felsietett az emeletre.
Még meleg volt a bőre a forró fürdő után, a fésülködő asztalnál a füle mögé hintette a levendulaparfümöt, s kinézett a hóesésben. A gyertya fénye visszatükröződött a tükörben. Pansy figyelte az arca sápadt fényét, a szeme sötét bizonytalan rezgését a tükörben. Mit teszek? Jól meggondoltam én ezt? Zavartan igazította meg a köntöse kivágását. Nem egyáltalán nem kihívó. Éppen csak a kulcscsontjai látszanak ki. Pansy egy mélyet sóhajtott, s remegő ajkakkal rálehelt a gyertyára, amely alig akart kialudni az erőtlen légáramlattól. Pansy levendulaszín hálóköntöse árnyként suhogott a kihalt folyosón. Pansy remegő léptekkel haladt végig a férfiszárny felé, s halkan bekopogott az ajtón. Még mielőtt meggondolhatta volna magát felelet érkezett bentről.
- Gyere csak! – kiáltotta ki Draco, s Pansy ahogy benyitott meglátta az ágyban félkönyékre ereszkedett Dracót. Még olvasott. A könyv maga mellett hevert az ágyban. Félárnyékot vetett rá Draco teste, amely kissé kitakarta a gyertyafényt. Draco derékig betakarva féloldalasan feküdt az ágyban, s most fürkésző palaszürke szemekkel az ajtóban álló feleségét nézte. Pansy betette maga mögött az ajtót, s hátával nekidőlt. Draco rezzenéstelen arccal nézte. Szeme lebbenő suhanással végigsiklott a nő testén, az egyenes szabású selyem levendulaköntösön, mely kidomborodott a nő melleinél, Pansy ében haja szinte feketének tűnt most a gyertyafényben. S karikagyűrűs keze tenyérrel az ajtó vasalt fájához simult.
- Tehát? Elszántad magad, hogy egészen a feleségem légy? – kérdezte Draco elrekedő hangon. Pansy nem felelt. De képtelen volt elszakítani a tekintetét Draco szürke szemeitől. Draco egészen lassan mozdulva összecsukta a kötetet, s hátra sem nézve az éjjeliszekrényre tette, majd felhajtotta a franciaágy-takarót az eddig üresen álló jobb oldali fekvőrésznél. Pansy értette a néma jelzést, s dobogó szívvel de megindult az ágy felé, s köntösét kissé megemelve térdelve felmászott az ágyra, s becsúszott a hűvös lepedő és a puha takaró közé. Draco súlya alatt besüppedt az ágy, ahogy közelebb csúszott, s tenyerét rásimította Pansy derekára, kérdés nélkül birtokba vette a felesége száját. Pansy leeresztette a szemhéját, s hátrahanyatlott a párnákra. Draco belélegezte a Pansyból áradó nyugtató levendulaillatot, bőréről lecsókolta az illatot. Pansy hűvös remegő ujjakkal túrt bele Draco szőke hajába, s felsóhajtott, ahogy megérezte Draco tenyerét, amint beteríti a mellét. Draco pihegve oldozta ki a köntös megkötőjét, s ujjai közt gyűrve a selyemanyagot húzta egyre feljebb Pansy lábán a hálóing anyagát. Ahogy Draco fölé magasodott megcsapta a férfiból áradó fenyőillat, s mélyen magába szippantotta a gyantás különös illat felhőt. Draco megfosztotta mindkettejüket a hálóruháktól, s Pansy felnyögve érzékelte, hogy Draco ujjai nőisége szirmai között ostromolják a nedves kaput. Nem volt ideje felkészülni, Draco egy határozott mozdulattal beléhatolt. Pansy fájdalmas kiáltását Draco beléfojtotta, ahogy száját rányomta a felesége ajkaira, s csókjával tompította a hangot, s feledtette a sajgó fájdalmat. Hosszan csókolta mielőtt mozogni kezdett benne, s Pansy előbb görcsösen, majd egyre jobban átadva magát az érzésnek feledte az első kellemetlen perceket. Draco pihegve zihált felette, bőrén enyhe hamvas nedvesség csapódott ki, ahogy törekedett mindkettejüket közelebb vinni a beteljesedés felé. Pansy felhúzott térddel, és összepréselt szemhéjjal apró nyögésekkel kísérte a mozgását, s úgy érezte, sosem lesz vége ennek a küzdelmes forró lebegésnek, amikor Draco megragadva a lábszárát feljebb tolta a lábát, mellkasával nekidőlve a combjának, s ezzel minden eddiginél mélyebben hatolt Pansy ölébe, s Pansy felsikoltva adta át magát a mámorító lebegésnek, ahova Draco is követte. Másodpercekig lebegtek a gyönyör hullámain, mielőtt testük kimelegedve, zihálva kezdett lecsillapodni. Draco az ágy másik oldalára gördült Pansyról, s lehanyatlott a párnáira. Pansy aléltan, kimerültségtől remegő lábakkal feküdt mellette, érezte, ahogy öléből forró nedvesség szivárog a lepedőre. Lassan ébredt a tudatára, hogy teljesen meztelenül fekszik az ágyon és még mindig ég az olvasáshoz gyújtott gyertya. Mindkettejük légzése egyenletessé vált. Pansy az ágy szélére húzódott és felült. Ahol feküdt apró vörös cseppek látszottak a lepedőn. Draco, ahogy kinyitotta a szemét, látta, hogy Pansy merőn a lepedőt nézi, s követte felesége tekintetét.
- Húzzuk át az ágyat! – jelentette ki natúr hétköznapisággal Pansy.
- Hát, most már minden törvény szerint is hivatalosan a feleségem lettél Pansy – mosolygott futólag Draco, de ő is felkelt az ágyról, s Pansynak nyújtotta a levendulaszín köntöst s maga is felkapta a saját éjszakai köntösét, mielőtt lerántotta az ágyról a vércseppes lepedőt. Ahogy meglebbent a levegőben, akkor látszott, hogy a lepedő szegélye hímzett, és a négy sarkában a Malfoy-címert hímezték. – Megbántad? – nézte a karba tett kézzel álló nőt Draco, ahogy négyrét hajtotta a lepedőt és újat vett elő az ágyneműk közül.
- Nem – suttogta Pansy.
- Örömmel hallom. Akkor…maradsz ma éjszakára? – kérdezte habozva Draco. Pansy szótlanul bólintott. Draco visszaigazította a párnákat és a takarót és várakozóan az ágy szélére ült. Pansy visszabújt mellé az ágyba, s Draco elfújta a gyertyát, mielőtt Pansynak lett volna lehetősége elhelyezkedni vagy tiltakozni, Draco a sötétben érte nyúlt és a mellkasához húzta a nőt. Pansy ha tiltakozni is akart nem tette. Fáradt volt, kimerült, sajgott az öle és aludni akart. Valahogy megnyugtató volt a fenyőillatú, meleg, Dracóhoz simulva elaludni. Draco kielégülten és kimerülten szinte nyomban álomba szenderült. Mégiscsak az idei a legszebb karácsony.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Nekem is felüdülés volt egy kicsit írni, csak még mindig próbálom a Zh korszakot kipihenni és a karácsonyi teendők erre nem a legjobbak. Örülök, hogy sikerült azért meglepni a Draco/Pansy időzítéssel. Nekem is jobban tetszett így, hogy egy igazán karácsonyi hangulatot tudtam ezzel csempészni a történetbe, és most különösen aktuális helyben vagyunk, hiszen karácsony közeledik.:) Na és hát igen, Draco ezt kérte karácsonyra :D Megadta Pansy az ajándékot.:) Még a karácsonyhoz kapcsolódóan jön pár rész a napokban karácsonyra hangolásként.
Áldott, békés adventi készülődést kívánok!
Puszi: Callie
„ Szia!
Hoztál egy kis meglepetést a szürke hétköznapokba:) Daphné és Blaise végre kezd egy kicsit komolyabban beszélgetni, ez igazán hatásos volt. Pansy és Draco volt a legnagyobb meglepetés. Örülök, hogy eddig nem történt meg közözttük, így szebb lett. A karácsony a legcsodálatosabb ünnep, és Draco ezt kérte a feleségétől még régebben.
Pusz
Sugi