Ismeretlen autómotor zaja szűrődött be az ablakon keresztül. Leállították le a ház előtt. Draco felkapta a fejét a hangra. S a szalonablakhoz lépve kipillantott a hóesésbe. Vadonatúj fekete autó volt. Széles, tágas és nagy. Látszott, hogy most gördült ki a szalonból. Draco döbbenten látta, hogy Blaise száll ki belőle. Blaise benyitott, s lekapta a sapkát a fejéről. Draco a szalonba vezető átjáróban állva kérdő tekintettel követte a mozdulatait.

-         Ez mi?

-         Hogy érted?

-         Hát…hol hagytad a tűzpiros cabriódat, a szívtipró kis sportkocsidat?

-         Lecseréltem – felelte magától értetődő természetességgel Blaise.

-         Azt én is látom. De mi ez a váltás?

-         Beszereztem egy családi autót. Erre nagyobb szükségünk lesz hamarosan…

-         Mit hordassz itt össze-vissza?

-         Daphné állapotos – mondta magyarázatként Blaise.

-         Tehát értsem úgy, hogy megelőzted egy beszélgetésünket?

-         Miféle beszélgetést?

-         Mert beszélni akartam veled, hogy példát kellene mutatnunk az aranyvérűeknek, és gyarapítanunk a tiszta vérűeket, nem beszélve arról, hogy szükségünk van katonákra és seregre, és hogy mi lenne, ha a házasságaink valóban arról szólnának amiről egy házasság: a családalapításról.

-         Mi lenne, ha te viszont kivételesen érzelmekről is beszélnél Draco! Hideg és számító vagy, nem tudom Pansynak feltűnt-e, de ha ő nem teszi, akkor én a szemedbe vágom. Mikor veszed már észre, hogy nem játszhatsz az emberek életével, még a nagy terveid és céljaid kedvéért sem? Daphnéval megpróbáljuk ideális mederbe az életünket és nem azért, mert te szaporodási projektet akarsz felállítani! Nem mindenki képes azonosulni veled és a józan gondolkodásoddal! Én azért vettem feleségül Daphnét, mert kívántam, és mert titkon még mindig szerelmes vagyok belé. De te? Neked milyen okod volt a házasságra? Le akartad fektetni Pansyt? Vagy csak szimplán az új titkos tervedet most csöpögteted bele? Hogy fel akartad csinálni?

-         Nekem inkább úgy tűnik ez neked volt az új terved! – vágta Blaisehez fagyosan Draco.

-         Közel állok ahhoz, hogy bemossak neked egyet remélem tisztában vagy vele.

-         Nem én voltam aki, a feleségem beleegyezése és megkérdezése nélkül csupán szexre vágyva lefeküdtem vele és aztán teherbe ejtettem, szóval kettőnk közül talán még mindig én vagyok a korrektebb. Mellesleg tudhattad, hogy Daphné már nem szed fogamzásgátlót.

-         El tudom képzelni, hogy vitted ágyba – gúnyolódott Blaise. – Előtte kész tárgyalássorozatot indítványoztál, aztán írásba foglaltad a feltételeidet. De teljesen mindegy hiszen mindenkit megzsarolsz valamivel aki a közeledben van. Ilyen mentalitással a barátaid talán melléd állnak, de senki más nem!

-         Látom érzékeny pontra tapintottam, azért vagdalkozol, ne felejtsd el kit vettél el. Daphné nem fog kifordulni önmagából és nem fogja melletted eljátszani a példás feleség és anya szerepét. Daphné egy ribanc és az is marad, jobb ha tudatosítod magadban – szűrte a fogai közt Draco. Blaise váratlanul és teljes erőből bemosott Dracónak, s Draco az ujjait az orrához szorítva érezte, hogy elered az orra vére.

-         Megérdemelted, mert túl nagy az arcod Draco! – hagyta faképnél a szőke hajú férfit Blaise.

Két órával később Daphné is befutott. Szokásos csattogással, kopogó magassarkú fekete bőrcipőjében. Hátrarázta hosszú, egyenes fekete haját az arcából, s ahogy megfordult Dracóval találta szembe magát.

-         Úgy állsz itt mint egy jelenés, és gyűlölöm, ha hangtalanul akarnak meglepni – jelentette ki szárazon Daphné, s fogait alsó ajkába mélyítette, hogy fogai fehérségéhez mérve nézze meg tartós-e a rúzs az ajkain. A tükörben tökéletesnek tűnt a sminkje. Daphné elégedetten fordult szembe Dracóval.

-         Még nem mondtam köszönetet, azért amit tettél, hogy megszerezted nekem a pálcámat – lépett közelebb Draco. Daphné leeresztette a pilláit, s leengedte keresztbe tett karjait. – Pontosan tudom, hogy ez igazán a te érdemed.

-         Sok köszönettel tartozol ezért a szereplésért Draco – emelte fel az állát Daphné, s kivillantak gyöngyházfény fogai.

-         Törlesztem a számlámat, mindig Daphné, most már a pénzügyeimet is láthatod – rebbent Draco szemhéja laposan a nőre. Draco zsebre dugott kézzel flegmán állt, előtte, enyhén le kellett hajolnia, hogy a tíz centis cipősarkú nő ajkával egy vonalban legyen a szája.

-         Valóban. Mit akarsz tőlem Draco? – kérdezte nyíltan Daphné, s egy hatázorott lépéssel kilépett Draco bűvköréből, s felvetett fejjel sétált néhány lépést az előcsarnokban, hogy távolságot tartson fenn Dracótól. – A Vörös Palástból jövök, én ismerek minden fogást hidd el – nézett hátra hűvösen a férfira Daphné.

-         Pontosan tudom, hogy neked nincs mit mutatni, mert te vagy minden férfi tanítója – villant Draco szeme bizarr ezüstös színben.

-         Tíz óráztam a Gringottsban, elég volt, hogy csak a fél igazgatóság próbált szánalmas csábítási kísérleteket tenni nekem, ne sorolj be mögéjük! Ha szexet akarsz csak vágd a szemembe nyíltan, eleget jártál a Vörös Palástba, hogy tisztában légy ezzel, nem kell köntörfalaznod!

-         És, mi a helyzet ma? Megteszed önszántadból vagy csak pénzért? – húzott elő a zsebéből egy sarlót különös mosollyal Draco. Daphné felkacagott. Mindketten pontosan tudták, Daphné nem ilyen tarifával dolgozott annak idején. Ennyi pénzért még a Vörös Palást küszöbét sem léphette át valaki, belépti díjas volt a ház.

-         Ugyan szivi, akkoriban az jött az ágyamba, aki meg tudta fizetni, ma már csak az, akit én oda engedek. Én uralkodom, ha hintek valamit az az én kegyem és semmi több. Lekéstél – Daphné három lépéssel a férfi előtt termett, s méregzöldre lakkozott körmével karcolta Draco csuklóját, ahogy a férfi még mindig feltartott kezéből kihúzta a kis ezüstsarlót, s Draco tarkójára csúsztatva a tenyerét a fülébe súgta. – De kapsz egyetlen bónuszt, cserébe azért, hogy nekem és Blaisenek időben szólsz, mielőtt kirúgják a lábunk alól a tartólecet, szeretnék legalább egy lélegzettel előrébb lenni a felkészülésben, hogy a következő megálló a fátyol túlsó vége – suttogta Draco ajkaira a hűvös szavakat Daphné és egy határozott mozdulattal, közelebb húzta magához a férfi fejét, s ajkaik egybeforrtak. Hideg, közömbös és nyálas csók volt, de az érzelmek nélkül is Daphné úgy csókolt, hogy vágyat ébresztett minden férfiban. Neki elég volt a technika, ami pótolta az érzelmeket, és ezt pontosan tudta. Ő uralkodott a szerelemben, az erotikában és az ágyban. Ez egyértelmű volt.  Daphné szakította meg a csókot.

-         Ne aggódj tudni fogsz róla – súgta a fülébe Draco. – Blaise a lépcső tetejéről néz minket, szerettem volna neki bebizonyítani, hogy ki is vagy valójában.

-         Megindító a próbálkozás. Mégis ki az aki nem tudja rólam a varázsvilágban hogy kurva vagyok?  – mosolygott fölényes könnyedséggel Daphné. – De a közjátékunk mégis neked lesz fájdalmasabb, mert Pansy a bejárati ajtóból nézte végig a jelenetünket – súgta csábos mosollyal Daphné, és hátat fordítva Draco arcába csapta a haját, s könnyed léptekkel vette a lépcsőfokokat felfelé. Blaise elutasítóan mérte végig Daphnét, de a nő ügyet sem vetett az arckifejezésére, ujjai közt megpöccintette az ezüstsarlót és Blaise mellkasához dobta könnyed, magas ívben.

-         Játszadozzatok csak fiúk, de csakis egymással és nem velem. Én Daphné Greengrass vagyok, és velem soha többet nem játszik egyetlen férfi sem. Ezt véssétek a fejetekbe. Jó szórakozást az est további részéhez! – kacsintott a társaságra Daphné, és tovább tipegett a hálószobák felé. Draco homlokráncolva nézett a nő után.

-         Ez meg mi a fene volt? – támadt Dracóra Blaise, s lerobogott a lépcsőn.

-         Csak megvitattunk ezt-azt – felelte kitérően Draco, s hátrafordult, hogy szembenézzen Pansyval. Pansy bevásárlószatyrokkal a karjai közt kitágult szemekkel ledermedve állt a bejárati ajtónál. Aine sietve vette el asszonyától a táskákat.

-         Érdemes kérdeznem bármit is? – kérdezte röviden Pansy.

-         Nem – rázta a fejét Draco.

-         De attól én még kérdezek! – rontott Dracónak Blaise. – Mit akarsz az én feleségemtől?

-         Semmit a világon, csak a támogatását – bólintott Draco.

-         Akkor ne smárold le! – sziszegte Blaise.

-         Ha nem tűnt volna fel ő csimpaszkodott a nyakamba, mintha meghalt volna egy csókomért – gúnyolódott ridegen Draco.

-         Tényleg? – Blaise Draco gyomrába bokszolt, majd Pansy keze után nyúlva magához rántotta a még mindig megszeppent nőt, és a karjába zárva rányomta forró ajkait Pansy hideg lila ajkára, s úgy falta, mintha egy darab cafatos mócsingos húst csócsálna. Hirtelen engedte el a nőt, aki megtántorodott a mozdulattól és Pansy hevesen törölgette ajkáról Blaise nyálát. – Csak hogy kvittek legyünk! – nézett kihívóan Dracóra Blaise. – Ha te az én feleségemen szórakozol, akkor nekem is marad gyomrom a tiédhez! – azzal Blaise bevágta maga mögött az ajtót, kocsiba ült és elhajtott.

-         Azt hiszem ma nekem sincs kedvem egy fedél alatt tartózkodni veled – jelentette ki Pansy.

-         Szaladj csak Blaise után, London első kocsmájában rá találsz ne aggódj! – kiáltotta Draco mérgesen Pansy után, ahogy a nő távolodó léptei ropogtak a hóban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés