|
39. A Daphné-kártya 2.
callie 2011.12.27. 14:40
Ingerülten rontott a bárszekrényhez Draco és töltött magának egy pohár whiskyt. Lögybölte az italban a jégkockákat, nézte, ahogy össze-összekoccannak az áttetsző jégdarabok, majd egy hajtással felhajtotta a borotyán színű italt, s lecsapta a márványkandallóra a kristálypoharat. Kettesével véve a lépcsőfokokat az emeletre kaptatott és berontott Daphné hálószobájába. A nő éppen a karját krémezte, s hűvös szempillarebbenéssel nyugtázta, hogy ki lépett a hálószobájába.
- Te kerültél ki győztesen?! – kérdezte gúnyos lekezeléssel a hangjában Daphné. – Meg sem lep. A Végzet Bodzapálcájával szemben mi földi halandók esélytelenek vagyunk – mosolygott hidegen.
- Miért csináltad? – csapta be maga mögött az ajtót erőszakosan Draco.
- Nem tetszik, hogy bekapcsolódtam a játékba? – kérdezte búgó fölénnyel Daphné, és megrebegtette a szempilláit.
- Megkavartad a paklit aztán ott hagytál a játékasztalnál! – sziszegte Draco, s úgy követte Daphné lebbenő áttetsző köntösét, mintha a ruha része, uszálya lenne.
- Mondták már, hogy kifejezetten izgató vagy dühösen? – kacsintott kedélyesen Daphné.
- Ne térj el a tárgytól! – csattant Draco és visszarántotta a nőt, s a spanyolfalhoz szorította a csuklóját. – Végre rendeződnek a házasságaink, erre te?
- Ki volt aki provokált? – kérdezte vissza ziháló kebellel Daphné.
- Csak meg akartam leckéztetni Blaiset! – dünnyögte Draco.
- Hát igazán sikerült. Vagy az fájt Draco, hogy nem tudtál előhúzni néhány kártyalapot a talárod ujjából, mert én már kiloptam belőle őket? – hajtotta hátra a fejét Daphné, hogy a férfi szürke szemeibe nézhessen. Draco könyörtelenül nézte a nőt, s hallotta a hosszú haj súrlódását a spanyolfal festett hártyaanyagán.
- Ez nem játék Daphné! Vagy a Vörös Palásthoz képest túl unalmas számodra a házasélet? Ki mondta neked, hogy lépj ki? Én ugyan nem! Te magad vállaltad! – Draco bosszúsan húzódott el. Daphné frissen zuhanyozott, a testápolója meggyillatú volt, tömény, mély és hihetetlenül kívánatos. Konyakmeggy illata volt és ettől Draco szinte a szájában érezte a konyakmeggy ízét.
- Nem is gondolod Draco, de annyi a közös bennünk – jegyezte meg hidegen Daphné. – Mindketten megtanultunk úgy élni, hogy elválasztottuk az érzelmeket a hasznos és szükséges dolgoktól. Hogy hidegen és érzelemmentesen vészeljük át az élet viharait. Belegondoltál már?
- Mennyire hidegen Daphné? – kérdezte vissza Draco. – Elég hidegen ahhoz, hogy házasságtörést is elkövess?
- Mindketten tudjuk, hogy ezek csak papírok. Papírok a céljaink eléréséhez. Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget egy olyan iratnak, amit…
- Amit voltaképpen egymás után írtunk alá – húzta el a száját Draco – egyetlen sor eltérés, és az én feleségem vagy. Érdekes nem?
- Egymás mellett, egymás után mondtuk ki az igent, valami olyanra, amiben egyikünk sem hisz. Négyen esküdtünk. Voltaképpen mind egy házasságba tartozunk. Egymásnak mondtuk ki az igent mi négyen. Tudod Draco, én jobban értem, amit csinálsz bárki másnál, mert én is azt csinálom amit te. Mindenkin átgázolva török az élre és ehhez nem sajnálok senkit sem felhasználni. Tíz éven belül a Gringotts vezérigazgatója leszek, és ha kell a fél varázsvilágot kicsinálom, a másik felével lefekszem és nem érdekel, hogy ki mit mond vagy gondol rólam. Mert én osztom a lapokat mindenkinek – Daphné előrehajolt a fésülködőasztalához és áthúzta meggyszín rúzsát az ajkán. Figyelte a rúzs ívét, a megrajzolt ajkak telt színét.
- A Gringottsban talán, de csakis úgy, hogy az én terveimet ne húzd keresztbe – követte Daphné mozdulatait rideg tekintettel Draco.
- Megszereztem neked a pálcádat, ki csinálta volna ezt meg neked? Pansy Parkinson a feleséged, akit minden valamire való társaság kiutált maga közül? – nyalta meg az ajkait Daphné.
- Tudom, tudom, már mondtam, hogy köszönöm – felelte Draco.
- Azt hiszed nekem ennyi elég? – nevetett fel szárazon Daphné. – Én csókoltam kezet Dumbledorenak, és azóta is émelyeg a gyomrom tőle. Sokkal tartozol nekem Draco, nagyon sokkal – taszította meg Draco mellkasát Daphné, s körmei beleakadtak Draco ingjének gombjai közé. – A végzet pálcáját hoztam el neked tálcán!
- Halljam mi az ára? – kérdezte Draco megemelt szemöldökkel.
- Ugyan Draco, bár a gringottsban dolgozom, nem csak galleonban tudok gondolkodni. A ma estémnek lőttek, de te itt vagy – húzta végig hidegen a körmeit Draco ingjének anyagán. – Mutasd meg milyen az, amikor valaki ugyanúgy érzelmek nélkül csinálja mint én! Mi lenne ha kipróbálnád azt, ahogy saját magaddal szeretkezel?
- Túl nagy ár, nekem mások a terveim – tette rá Daphné kutató ujjaira a kezét Draco.
- Nem elég a Végzet Pálcája érte?
- Mondták már hogy kirafinált egy cafka vagy? – kérdezte nevetve Draco. – Tudtam, hogy veled nem lehet alkudozni. Kíméletlen, számító és önző vagy!
- Köszönt a tükörképed Draco – emelte meg kihívóan a szemöldökét Daphné, és karjait ráfonta Draco nyakára. – Gyere már! – Dracót beborította a konyakmeggy illata.
- Egy numera a végez pálcájáért? Különös kérés – jegyezte meg hűvösen Draco.
- Vonakodó szerető vagy Draco – nevetett Daphné kéjesen, és konyakmeggy illatú volt a lehelete is. – Nem találsz vonzónak? TE lennél az első férfi a varázsvilágban.
- Kibaszottul vonzó nő vagy Daphné, de tudod te ezt magadtól is nem kell ezt nekem bizonyítanom – tette a nő derekára a kezét Draco.
- De megmutathatod, had érezzem, ahogy elolvad a jéghegy a lábaim között – nyomta a csípőjét Dracóéhoz Daphné.
- Én sem vagyok szent Daphné! – morogta Draco, amint megérezte teste azonnal reagál a nő idomainak közelségére.
- Vagy fenntartod a szoborálarcod és bemutatod, hogy kell hideg fejjel baszni? – húzta végig meggyszín ajkait Draco nyaki ütőerén Daphné.
- Van fogalmad róla mekkora kísértés vagy itt a házamban? Csak rádnéz az ember és máris a dugásra gondol. Átkozottul kívánatos vagy Daphné – hajolt a nő hajába Draco, és belélegezte az erotikus meggyes illatot. Érezte, ahogy ereiben száguldani kezd a vér, s Daphné hosszú körmeivel rámarkolt Draco nadrágjának duzzadó halmára.
- Mi lesz már? – dörzsölte a mellbimbóit a vékony anyagon át Draco mellkasához. – Vedd át az irányítást! Tudod te ezt jobban is Draco – ingerelte csábítóan izgató hangon Daphné. – Mutasd meg milyen az igazi Végzet Pálcája – lehelte kéjesen Daphné, és szemében hívogatás fénye ragyogott. Draco rámarkolt a nő buja tomporára, és Daphné zihálva nevetett fel, hátravetette a fejét és haja hátraomlott a hátára – Igen, ezt vártam! – Draco szőke tincsei előrebuktak, ahogy ráhajolt Daphné konyakmeggy ízű ajkaira és belerészegedett a csókba. Édes volt, csokoládés és meggyes és alkoholos és Daphnés. Szédítően csókolt, nyelvével egész ódákat zengett a szerelemről és a vágyról egyetlen csók alatt. Draco előrehajolva, hátradöntötte a nőt és Daphné felhúzva a lábát hagyta, hogy még közelebb ékelődjön egymáshoz a csípőjük. Draco egyre mélyebben és mélyebben dörzsölte Daphné formás fenekét, míg ujjai rá nem tapintottak a csikló érzékeny részére. Daphné felsikoltott az érintéstől és szinte aléltan ernyedt Draco karjaiba, mindkét lábával Draco csípőjét szorítva.
- Őrjítően jó kurva vagy ugye tudod? – mormolta Draco, s képtelen volt a vízszintesen rá tapadó nőt megtartani, lerogyott vele a puha méregdrága szőnyegre. Daphné fekete haja szétterült a krémszín szőnyegen, A rafinált fekete áttetsző köntös szétnyílt, és felfedte Daphné gyönyörű vulvájának ívét, a finom apró fekete háromszög elegáns vonalát. Draco szeme odatapadt a látványra. Daphné erkölcstelenül szétnyitott lábakkal, hivogatóan feküdt előtte, combjai mint két hófödte, hosszú, gyönyörű oszlop a szerelem templomának tartórúdjai magaslottak, és akárhol érintette Draco az ajkaival mindenütt konyakmeggy íze volt a bőrének. Részegítően.
- Mond, hogy te is akartad! Már régen, hosszú ideje, a kíváncsiság hajtott igaz? – búgta Daphné Draco ingjét gombolgatva.
- Túl sokat képzelsz, te kis cafka! Ez csak szex, de annak eszméletlenül jó – zihálta Draco, s szemében kiolvashatatlan elszántság és eltökéltség tükröződött. Indulatból szeretkezett. Látszott a mozdulatain. Mintha valami tiltott és visszafojtott dolgot engedett volna szabadjára, itt és most. Gondolkodás nélkül, pusztán nemi vágyból. Hogyne kívánta volna a varázsvilág luxuskurváját? Nem volt férfi aki ne kívánta volna. Draco nyelvével beterítette Daphné csiklójának édes konyakmeggy ízű nedves szirmait. Daphné sikoltva remegett meg alatta. Hideg szemvillanással lendült Draco felé, s lerángatta róla a fekete nadrágját. Mielőtt Draco komolyan tiltakozhatott volna Daphné meggyszín ajkai végigsiklottak merev vesszőjén és közben összehúzott macskaszemekkel Dracót figyelte. Draco szemrebbenés nélkül bámulta a mozdulatot, ahogy meredező férfiassága eltűnik Daphné meggyszín ajkai közt és közben nyelve vitustáncot jár a makkján. Egy darabig tűrte a játékot, de aztán letépve Daphnéról a sejtető fekete köntöst maga alá gyűrte a nőt és beléhatolt. Daphnéval egyszerre sóhajtottak fel az egyesülés pillanatában. Draco pedig azonnal keményen adta a lökéseket. Daphné nekifeszítette a csípőjét.
- Ne, ne siesd el! – zihálta Daphné, leintve Dracót, aki már a jól ismert ritmusra találva fel akarta juttatni kettejüket a csúcsra. Daphné azonnal felismerte a sürgető csípőmozgást és lefogta Dracót. – Ha már együtt vagyunk, élvezzük sokáig a percet – búgta lágy kacsintással Daphné, s Draco engedte, hogy a nő felé lendüljön és nézte Daphné tökéletes testét a gyertyafényben. Haja a vállára és a hátára omlott, néhány tincs a mellét cirógatta, lehunyt szemhéja türkizes színben játszott és minden mozdulathoz édes sóhajokat társított. Szépen csinálta. És nagyon ügyesen.
- Ez a színészi játékod, vagy tényleg élvezed? – kérdezett rá gúnyosan Draco, Daphné hörögve nevetett, és tovább folytatta különös táncát Draco ölében.
- Szerinted? – kérdezett vissza Daphné titokzatosan.
- Fogalmam sincs, tudom, hogy a közöny nagymestere vagy, bármit elhiszek neked és semmit sem…
- Te élvezed? – kérdezett rá Daphné ugyanazzal a nyiltsággal. Draco nem felelt, csak nézte a vonagló nő szép testét, mellének rózsabimbóit, a gömbölyű hasát, széles csípőjét. – Ha te élvezed én is, ennek ez a titka – lebbentek le Daphné szempillái. Draco nem bírta tovább, meg kellett érintenie a nőt, érezni akarta a teste minden porcikáját a tenyere alatt. Átsimította Daphné derekát, végigsimította formás hasát, a köldöke ívét, a meredező, dús kebleket, Daphné karjait és összekulcsolódtak az ujjaik.
- Ha te is azt érzed amit én, akkor te győztél, tiéd a bodzapálca, mert én belehalok a gyönyörbe – morogta Draco. Megragadta Daphné csípőjét és ő tolta és vonta az ölében a nőt elunva a kínzó lassú mozgást.
- Ne! Így elmegyünk! – szorította rá a tenyerét Daphné Draco karjára.
- Igen, azt akarom – húzta résnyire a szemét Draco, Daphné pedig hiába próbálta már lassítani a tempót. Draco átvette az irányítást, erősebben és keményebben és gyorsabban adva a lökéseket. Egyszerre nyögtek fel a csúcsra érve, Daphné hosszú másodpercekig élvezett, ahogy Draco is percekig feküdt megfeszülve Daphné alatt, és hintette magját, mélyen Daphné ölébe, egészen tövig döfve vesszejét Daphnéba és szorítva a nő csípőjét nem eresztette.
- Miért? Miért sietted el? – kérdezte vádlón Daphné.
- Mert én már akartalak! Egészen! A beteljesülés pillanatában – mondta kimerülten Draco. Még mindig ugyanúgy maradtak. Daphné a csípőjén, Draco keze Daphné derekán és Daphné körmeit Draco karjába mélyesztve.
- Nem lesz több ilyen alkalom Draco. Ezt mindketten tudjuk. Ez az utolsó éjszaka. És haladunk tovább a céljaink felé.
- Nem fogsz te bánatkönnyeket hullatni ezért, de igazad van, én akarlak megbaszni! – nyomta hanyatt a nőt Draco. Daphné hagyta, hogy Draco az ágyra fektesse és fölé másszon az ágyon. Draco úgy döntött le akarja nyalni ezt az ízt a nőről teljesen, érezni akarja minden kis porcikájáról ezt a szédítő, csábító, őrjítő ízt, Daphné meg-megremegve kéjes sóhajtásokkal tűrte az érintéseket, a csókokat, Draco vad indulatának ostromát. Draco újra fölé tornyosult és megragadva Daphné combjait benyomult az ölébe. Daphné sikoltozva kapaszkodott Draco vállába és már nem tiltakozott, amikor Draco alig néhány erőszakos lökéssel eljuttatta a csúcsra. Daphné elernyedt alatta. A gyertyák lassan égtek egyre fogyott a viasz, Daphné pedig már nem számolta, hogy Draco hányszor tette magáévá azon az egyetlen estén ugyanazzal a kifürkészhetetlen szürke tekintettel, amitől újra meg és megborzongott ahogy találkozott a tekintetük, ahogy a vágy elhomályosította a pillantásukat, és ahogy Draco szerelem nélkül, mégis vad szenvedéllyel öleli át újra és újra. Daphné kimerültségig szétbaszva érezte magát, mint még soha egyetlen Vörös Palástbeli munkanapja után sem. Amikor az első hajnal fényénél felriadt. Draco már nem feküdt mellette, csak a párnáján hagyott egy rövid egy soros üzenetet: „Daphné! A szerelemben nem lehet játszani. Draco”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Dragon!
Mára már sikerült végre lenyugodnom, és kezdenek körvonalazódni bennem a mardekárosok folytatása is. Szóval az első sokk élményen már túl vagyok. Persze én is megrögzött Draco/Pansy vagyok, de jót fog tenni a pihenő, ez már látszott is abban, hogy miután letettem a folytatásról, máris jöttek az ötletek, hogy hogyan is haladhatok tovább.
De most grifisekkel, ismét egy szokványos kis Harry-Ginny-Hermione háromszög fog kialakulni...és jól emlékszel a mozizással fog kezdődni a dolog, szerintem igazán pikáns és izgalmas részek lesznek azok is amolyan Potteresen, Harry bénázásokkal meg midennel. de hát őt így szeretjük.
Mh hát igen, kár volt annak idején azt az ágyjelenetet kicsikarni tőlem, mert az be is zárta a kaput rám...akkor is...
Most két hétig ne nagyon várjatok frisst, mert vizsgákkal vagyok elhavazva, de ha túl vagyok rajtuk, akkor földi paradicsom várható ficügyletben, mert lesz időm irogatni január utsó két hetében. Addig türelmet kérek és sietek a frissel.
majd lesz Blaise-story is sőt, a mardi következő kötetében elég sok ;)
Pusz: Callie