-         Falco! Scorpius! – szólt rá a két fiúra Pansy már sokadjára. – Fejezzétek be! Felborítotok mindent! – Grainne anyja mellett a nyújtódeszkán gyúrta a kis csipetnyi tésztát, amit Pansy adott neki. A fiúk körülöttük rohangálva azzal szórakoztak, hogy lisztet szórtak egymás szőke hajába. Az egész konyhába széthordták a lisztet, Aine nem győzött takarítani a fiúk után.

-         Kapj el ha tudsz! – cukkolta öccsét Scorpius és ismét meglódult a konyhaasztalt is magával rántva.

-         Scorpius! – mordult rá Pansy. Falco, kisebb és lomhább is volt, mint a nyúlánk és fürge bátyja. Scorpius nevetve futkorászott az üstök körül, Falco elvágódott az egyik kanyarban. Pansy megcsapkodta lisztes tenyerét és segített felállni a gyereknek, s közben leporolta a kisfiú nadrágját, és átsepergette a lisztet a hajából.

-         Mi a helyzet? – kérdezte Pansy lehajolva a fiához.

-         Semmi anyu, katonadolog – legyintett Falco. Pansy elhúzta a száját. Pontosan tudta, hogy ki használja ezeket a szófordulatokat: Draco.

-         Anya, mehetek én is a fiúkkal? – kérdezte Grainne, ahogy visszaült mellé az anyja.

-         Gyere segíts még a süteményeket feldíszíteni, tehetsz rá cukorgyöngyöket is – csábította Pansy a lányát, és nem is maradt hatástalanul. Grainne sietve kereste elő az ezüstös fényű cukorgyöngyöket és a Pansy által előkészített süteményekre helyezte.

-         Nézd Falco! Igazi golyók! Ha egy eltalál, bumm és véged érted? – markolt bele a cukorgyöngybe Scorpius és előreszaladt fedezéket keresni. Nem kellett Falcót sem sokáig bíztatni, ő is félrelökve ikertestvérét belemarkolt a gyöngyös tálba.

-         Tűnj innen te barom! – lökte félre a kezét Grainne.

-         Grainne! Hogy beszélsz! – nézett meglepetten a lányára Pansy.

-         Te is ezt mondtad anya! – védekezett Grainne, s folytatta a díszítőművészetét.

-         Mikor mondtam én ilyet? – kérdezte Pansy.

-         Tegnap este, apunak is ezt mondtad – felelte magától értetődően Grainne. Pansy az ajkára harapott és inkább gyorsan elfordult. Na szép! Mindent megfigyelnek a gyerekek!

-         Bumm! Eltaláltatalak! Meghaltál! – ordította Falco.

-         Fogd be öcsigolyó, mert jön az ellentámadás! – Scorpius elterült a konyhakövön és közben a szájába tömte a maroknyi cukorgyöngyöt, majd megpróbálta Falcóig köpni őket sorozatlövésként. Persze a gyöngy már elkezdett olvadni a szájában, így kevés sikerrel tudta leküzdeni a távolságokat.

-         Scorpius fejezd be a köpködést! – szólt rá Pansy. – Minden ragacsos lesz a nyáladtól! Viselkedhetnél már kevésbé gyerekesen is!

-         De olyan jó! – formálta nevetve Scorpius, és közben ropogtatta fogai közt a gyöngyöket. Bátyját utánozva Falco is befalta a saját cukorgyöngyeit. Pansy már nem tudott a két fiúra pirítani, mert ekkor belépett a konyhába az apjuk.

-         Hazajöttem, és ti még elém sem siettek? Mi készül itt ilyen finom illatokkal? – kérdezte kedélyesen Draco.

-         Apa! Nézd ezt neked csináltam! – szaladt az apjához Grainne. S átnyújtott egy mézeskalács szívet az apjának, aminek a szélét cukorgyöngyökkel rakta ki.

-         Ó kincsem, ez gyönyörű! – vette el a szívet Draco, s leguggolt a lányához. – Egy puszit is kérek hozzá! Mézes puszit! – Grainne kacagva bújt az apjához, s lisztes puszit nyomott Draco borostás arcára. – Szúrsz apa! – s el akart futni, de Draco visszatartotta a kislányt.

-         Várj, ne siess te forgószél! – kettétörte a szívet, s a felét visszaadta Grainne-nek. – A másik felét add oda anyunak, mert a szívem fele mindig nála van – kacsintott csibészesen a kislányra, s Grainne kuncogva Pansyhoz futott. Pansy hideg tekintettel nézte a jelenetet.

-         Mindjárt elolvadok! – jegyezte meg Pansy, de a gúnyt a hangjából csak Draco értette. – Szép szavak – nézte ridegen a férjét Pansy. – Kár…hogy csak szavak – emelte meg a szemöldökét gúnyos közönnyel Pansy, s visszafordult a kemence felé.  Draco fogai közé vette a mézes szívet és tört belőle. A fiúk cukorgyöngyöt rágva hason fekve, a lábukat az ég felé lóbálva nézték őket.

-         Fiúk! Csatatérré változtattátok a konyhát! – lépett hozzájuk Draco. – Segítsetek anyátoknak és Ainének rendet rakni! – szólt rájuk Draco. Pansy bosszúsan tapasztalta, hogy a fiúk azonnal engedelmeskednek. Miért van az, hogy Draco semmivel sem csinál mást mint ő, neki mégis ugrásra készen engedelmeskednek a srácok, neki viszont nem. Ennyit tenne, hogy Draco férfi? Ugyan már! Egyszerűen istenítik az apjukat, csak tudnám, hogy miért! – mérgelődött Pansy, miközben újabb adag mézest tett az asztalra. Grainne tanácstalanul álldogált, mert a két fiú, ügybuzgalommal kezdte seperni az asztalról a lisztet és a tészták maradékát. Pansy lehajolt a lányához.

-         Kérdezd meg aput, hogy ízlett-e neki a sütemény, jó? – mosolygott Grainne-re és az apja felé tolta, maga pedig levette a kötényt a szoknyája elől, s a mosdó felé hajolva átmosta az arcát, a liszttől és a gőztől.  Draco az ölébe emelte a kislányt.

-         Varázslatosan finom volt, Grainne. Megmutassam milyen finom volt? – Grainne viháncolt az apja ölében, ahogy Draco puszikat nyomott a kislány arcára.

-         Vacsora! – szólt közbe keményen Pansy, és meg sem várva a többieket átvonult az étkező felé. A gyönyörűen megterített asztalnál az ikrekkel szemben ült Scorpius. Dracóval szemben pedig Pansy.

-         Jól van, ma az asztali áldást mondják az ikrek! – engedte át családfői jogait Draco. Pansy szótlanul nyammogott magában, de kivárta, amíg a két gyerek kitalálja a szöveget.

-         Jó! – Formálta lelkesen Falco. – Én kezdem!

-         Nem, majd én! – csipogta közbe Grainne.

-         Kuss, te lány vagy! – szólta le Falco.

-         De Falco! – csattant rá Pansy figyelmeztetően.

-         Akkor is így van – húzta be a nyakát Falco.

-         Édes Merlin, köszönjük, hogy a varázsvilágot Mardekár képére hagyod formálni

-         …és köszönjük, hogy ilyen jó anyu és apu, és a fiúk is… - kotyogta közbe Grainne.

-         …meg bátyám jó harci társ… - rúgta meg a szemközt ülő Scorpiust Falco. Scorpius nyelvet öltött rá válaszként.

-         …és szeretjük egymást, és szeretjük Fabiant és Blaiset és Daphnét és Millyt a nagypapát és nagymamát… - sorolta Grainne a lábát lóbálva és nézelődve közben.

-         …jól van már! – szólt rá Falco mérgesen. – Add, hogy az aranyvér sorsa még jobb legyen! – zárta le kapkodva Falco. Pansy megforgatta a szemeit és várta, hogy Draco szedjen a családfő jogán. Pansy elgondolkodva kanalazta a gyümölcsragut a gyerekeknek a tányérjára. Oda sem figyelt az egészre. Az apjuknak mesélik a napi élményeiket. Ebből nyugodtan kimaradhat. Hét óra, mire lefürdeti a gyerekeket, lesz nyolc, fél kilenc is. Kilencre gyertyaoltás. És végre marad egy-két óra csak magára. Már várta, hogy este fél tízkor beleereszkedjen egy kád forró fürdőbe és a habok közt verseket olvasgasson, ellazulva a levendulaillatban, és nem gondolva semmire, csak a a gyertyafény, a meleg, a jó vers, a csend…

-         Pansy! Nem vagy itt – hallotta Draco hangját felocsúdva. Körbenézett. A gyerekek már felszaladtak az emeletre.

-         Igen, tessék? Nem figyeltem, ne haragudj – törölte meg a szája szélét Pansy és felnézett a szürke szemekbe.

-         Új terv. Megvalósítom, még ebben az évben – mondta határozottan Draco.

-         És mi volna az? – vette fel az arcára az érdeklődő kifejezést Pansy.

-         A kocsmák forradalma – dőlt hátra kényelmesen a székben Draco.

-         Érdekesen hangzik – bólogatott Pansy.

-         Az aranyvér nagy része még mindig kocsmákban tengődik, elisszák az agyukat, a vagyonukat…

-         …kizárt, hogy a vagyonukat is elinnák – húzta el a száját Pansy.

-         Lényegtelen. A tény, hogy nem állnak mellettünk. Vissza kell mennem. Vissza a kocsmákba. És ott csinálni forradalmat, ráébreszteni az aranyvért, hogy mit kell tenni, hogy át kell vennünk a hatalmat…hogy ha nem érdekli őket a jövő akkor kihalunk…

-         Bámulatos terv. Támogatom – kezdte összeszedni a tányérokat Pansy, s közben felállt.

-         Tudom, mindig mindenhol mellettem vagy…kivéve…az ágyban – felelte Draco szemrebbenve. Pansy még nagyobb csörömpöléssel kezdte összeszedni a kanalakat, villákat, és szándékosan kerülte Draco pillantását.

-         Megyek, megfürdetem a gyerekeket – mondta foghegyről odavetve Pansy.

-         Pansy! Mi van velünk? – kérdezett rá halkan Draco.

-         Nem tudom miről beszélsz – akart ellépni Pansy mellette, de Draco visszatartotta.

-         Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek. Már hónapok óta…talán már évek óta is nem is emlékszem mikor volt utoljára…neked nem hiányzik? – kérdezte rekedt hangon Draco.

-         Micsoda? – nézett le rá hűvösen Pansy.

-         A szex. Hát mi más, az istenit Pansy!

-         Miután napi tizenkét órában a három gyerekünket látom el, programokkal, jókedvvel, aztán a csodás aranyvér program következő lépcsőjét teljesítem az egész társaság előtt, eljátszva a szuper feleséget, anyát, programfelelőst és mit tudom én még mit? Hát kösz nem! És nem a szex hiányzik neked Draco, hanem még egy gyerek az emeletről, és én megmondtam, a hülye vakcinás eset óta, hogy nekem ebből ennyi elég volt! – sziszegte Pansy komoran.

-         Szeretem a gyerekeinket!

-         Énis! De ez még nem jelenti azt, hogy még többet akarnék! Elég volt Draco! Három gyerek! És annyira elevenek! Egyszerűen eltemetnek már a lisztben, a konyhában, a tanulásban, az állandó nevelésben az okításukban, de közben legyek ott az irattárban is de ne sokat, mert én elsősorban anya vagyok a program szerint! Elegem van Draco! Kikészültem ettől, hogy eljátsszak neked minden szerepet! Képtelen vagyok még a kicseszettül jó szeretőt is eljátszani neked az ágyban! Főleg azzal a tudattal, hogy csak teherbe akarsz ejteni, már megint! – zihálta Pansy és faképnél hagyta a férjét.

Draco hátrahajtva a fejét nézte a mennyezetet a feje felett. Nem kellett volna annyira erőltetnie, azt a harmadik fiú tervet Pansynak. Pontosan tudja, hogy itt rontotta el. Amikor Blaise felvetette, hogy előállítana egy egyedi speciális vakcinát, ami garantálná az ikerterhességeket, Draco kapott az alkalmon. Blaise volt az, aki kikötötte, hogy a természetes szaporodás és nemi arányok fenntartása érdekében nem úgy állítja össze, hogy csak fiúikrek legyenek, hanem hogy egy fiú és egy lány szülessen a terhességből. Végül Blaise rábeszélésére Draco is belátta, hogy ez így reális. Elvégre ki szül, ha nincsenek nők a társadalomban. Ez logikus. És Blaise minden gyógyítói tudását belevetve előállítottaa a szérumot. Az első ember, akin a vakcinát alkalmazták, az Pansy volt. Aki a programért mindent megtett. Alávetette magát a kétes kimenetelű vakcinaadagolásnak is. És a gyógyítói szaktudomány végül Blaiset igazolta. Az öt éves Falco és Grainne, némi manipulálással születtek ikrekként a világra. Azóta már egy tucat nőn alkalmazták Blaise vakcinás adagolását, és kivétel nélkül ugyanazt az eredményt hozta.

Amikor az ikrek két évesek lettek Draco újra felvetette, a gyerekprogramot, de vakcina nélkül. Blaise ugyanis kikötötte, hogy egy nő csak egyetlen egyszer kaphatja meg a dózist, mert fogalma sincs milyen következménye lenne, a dupla mennyiségnek. Blaise elővigyázatos volt. Egy nő egy manupilált ikerterhesség. Pansy persze tiltakozott. Ennek már három éve. Draco már maga sem emlékszik, mikor volt, hogy utoljára igazán szeretőként közeledett a feleségéhez. Pansy elzárkózott. Kiköltözött a közös hálószobából és jelét sem adta, hogy vissza akarna térni a hitvesi ágyba. A programban részt vesz, de Draco életében már nem.

Megmaradt nekik egyetlen közös dolog: a gyereknevelés. Amiben mindketten igazán jók akarnak lenni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés