|
9. Gringotts bál
callie 2012.02.19. 16:33
A karikagyűrű hűvösen koppant a márványkorláton, ahogy biztonságos támaszt keresve lágyan ráhelyezte tenyerét a széles peremre. Hatalmas uszálya tengerhullámzásként csorgott utána a lépcsőkön. Még most, ennyi év házasság után is gyorsabban vert a szíve, ahogy megpillantotta a fekete öltönyös férfit, ahogy a lépcső aljánál várt ár. Ezüstszürke szemeit egyenesen rá szegezte. Ezért volt szüksége a támaszra, mert egyszerre minden végtagja elnehezedett, alig volt képes egyre lejjebb ereszkedni, a férfi közelébe. Megállt az utolsó lépcsőfokon. A ruhájának tüllös uszálya még három lépcsőfokon terült szét mögötte, s görcsösen markolta a szoknyát a kifeszített abronccsal, nehogy rálépjen a ruhája szélére.
- Khm… szép vagy Pansy! – szólalt meg rekedt hangon Draco.
- A négyszázezer galleont érő ruhám szép. Amit a te pénzedből vettem emlékszel? – felelte hűvösen Pansy.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked a lila? – kérdezte mély bársonyos hangján Draco. Képtelen volt levenni a szemét a feleségéről. Döbbenetesen mély benyomást tett rá mindig nagyestélyiben. Egészen mélylila selyem és tüll ruháján, érződött, hogy micsoda súlya lehet. Ilyen mennyiségű anyagot csakis méltóságteljesen lehet végighúzni maga után. Most is érződött Pansy tempóján a lassú vonulás. Ilyen mennyiségű anyaghalom alatt, nem lehet elfutni. Nyílt ütközeteket kell vállalni. Pansyval pedig élvezet minden nyílt küzdelem.
- S én mondtam már, hogy neked milyen rosszul áll a hízelgés? – kérdezett vissza gúnyosan Pansy. Draco elé lépett és nem foglalkozott azzal, hogy tiltakozik-e vonakodó felesége vagy sem, az arcára hajolt. Mélyen beszívta a finom levendulapermet illatát, Pansy kissé elhúzta a fejét az arccsók elől, s megragadva a szoknyája anyagát, lelépett az utolsó lépcsőfokról, kikerülve Dracót, s megindult a kapu felé. – El fogunk késni! – vetette oda foghegyről, s közben próbálta belső remegését elnyomni. Hiányzott Draco, hiába is tagadta nap mint nap. Vágyott a férje ölelésére.
Ahogy elhelyezkedtek a Malfoy-címeres hintóban. A ruhája nagy része Draco ölébe simult. Draco cipőjének az orra a tüll között elveszett.
- Unalmas lesz az este – nézett ki a csillagos éjszakába Pansy.
- Pontosan tudom, hogy mire gondolsz – vette a tenyerébe Pansy kezét Draco, s lágyan átsimított a nő tenyerén hüvelykujjával. Pansy megremegett a mozdulattól. – Én is sokkal jobb elfoglaltságot találnék ma estére. Kettesben veled.
- Azt hiszem, mégiscsak üdítőbb egy társasági rendezvény – akarta elhúzni a kezét Pansy. De Draco fogva tartotta.
- Neked talán igen. De én szívesebben lennék csak veled,… az ágyban – fordította a fejét Pansy felé Draco.
- Te csakis akkor voltál elemedben az ágyban, ha fennállt az eshetősége, hogy a fáradozásodat siker koronázza és teherbe esek – kapta felé harciasan a fejét Pansy is, s sötét szeméből dühös szikrák csaptak Draco felé.
- Nem is tagadom. Megdobta a vágyaimat és a teljesítményemet, ha annak a tudatában élvezhettem az együttléteket, hogy esélyesen megfoganhatsz. Lehet, hogy ez neked visszataszító, de az az igazság teljesen más a hangulata annak, ha úgy élem meg a házaséletet, hogy annak gyümölcse sem marad el. Sokkal céltudatosabb lehettem, és igen, tényleg tökéletesebbre törekedtem éppen ezért. Megbotránkoztattalak?
- Inkább megijesztesz – rendezgette a ruhája tülljeit zavartan Pansy.
- Sajnálom, nem ez volt a szándékom, elhiheted – emelte ajkaihoz a nő kézfejét Draco, s rászorította hűvös ajkait. – Ez sosem jelentette azt, hogy téged ne kívántalak volna. Egyszerűen olyan pluszt kaptam a gyereknemzés gondolatától, amit semmi más nem tud helyettesíteni. Gondolom ezt te nem így élted meg – Pansy lehunyta a szemét, s égő szemei alatt rejtette el a gondolatait is. A hűvös, távolságtartó Draco Malfoy egészen más volt azokban az órákban, azokban az együttlétekben. De Pansy is. Tényleg különösebb volt egy szeretkezést úgy megélni, hogy az eredményére is vágytak. Mindketten. Teljesebb élmény volt. Nem is ezzel volt a probléma. Pansy akkor rettent meg, amikor az ikrek születése után Draco újra gyereknemzési céllal akarta az együttléteket. És mi lesz a vége? Dracónak semmi sem elég? Három gyerek után ő még mindig többet akar? Hogy is felejthette volna el, hogy Draco mindig mindenben telhetetlen. A Malfoyoknak sem pénzből, sem hatalomból nem volt elég semmi. Nincs végső határ. Pansy pedig kezdte azt érezni, hogy Draco a gyerekek számában sem ismeri a felső határt. Újra és újra gyereket akar. S ekkor döntött úgy, véget vet ennek, és ő szab korlátot. Ha kell akkor drasztikus módon. Úgy, ahogy most élnek.
- Bocsáss meg Draco, hogy nem tudom mindenben követni a te tempódat – szűrte a fogai közt halkan Pansy, s zökkenve megállt velük a fogat. Hegedűszólamok szűrődtek ki a hatalmas díszüvegablakok mögül. Pansyt tompa fejfájás kerülgette. Még egy kínzó este. Tartással, fáradtsággal, Dracóért…
- Nincs rá okod – rázta a fejét Draco. – hogy bocsánatot kérj Pansy! – a kezét nyújtotta a feleségének, hogy lesegítse a hintóról.
- Köszöntök mindenkit az idei pénzügyi év zárásán. Kimondhatatlan örömömre szolgál, hogy elmondhatom, a Gringotts Bank idén… - Daphné Greengrass a bank elnöke nyitotta meg a pénzügyi év záró bálját. A Gringotts minden év március utolsó hétvégéjén tartotta nagy társasági rendezvényét. A bált mindig a pénzügyi év zárásához igazítva március utolsó napjaira tették. Mindenki jelen volt, aki számított. A minisztérium, a felső vezetők, befektetők, vállalkozók, befolyásos emberek. Daphné elnöksége alatt ez az első, hogy a pénzügyi év zárásának eredményeit, ő osztja meg a nagyközönséggel. Bámulatos szónok volt. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy ideges, vagy feszült. Arany karperecek csilingeltek a karján, ahogy ráhelyezte a pulpitusra a kezét. Kiengedett fekete hajának lágy hullámai a kihangosító állványt csiklandozták. Aranyszínű selyemruhája karcsú alakára simult, lágy rendőkben hullámzott a mellénél, minden lépésnél. Bár diszkrét volt a ruha, mégis valami érthetetlen módon erotikát sugárzott. Talán mert Daphné viselte. Ha áthelyezte a teste súlypontját, akkor ráfeszült az anyag hosszú formás combjára, kidomborodott szép formájú térdkalácsa az anyag selyme mögül. A spagettipántba vékonyodó anyag két kis vállgödrében ívesen vezette fel az aranybarna anyagot, szüntelen Daphné dekoltázsára és vállainak gömbölyű ívére irányítva minden figyelmet. Kivételesen a szemhéjfestéke is csillámló aranybarna színű volt, a szeme színével keveredve valami egészen egyedi összhatást eredményezve. Lelkes volt, tiszta szép hangja nőies és határozott. A bankvezetés még az emelvényen pezsgőt bontott. Természetesen az elnök és az alelnök koccintott először. Richard lehengerlő modora a társasági rendezvényeken érvényelsült a leginkább. Koccintott a feleségével, és derekánál fogva finoman átkarolta a nőt, s egy pillanatra rászorította ajkát Daphné cseresznyeszín ajkaira. Alig érezhetően de jelezve, hogy Daphné a felesége. Jó hangulatban voltak.
- Had gratuláljak elsőként elnökasszony – lépett hozzájuk Kingsley, s Daphnéval összekoccintották pezsgőspoharukat.
- Ez nem is illetne meg mást, Mr. Shacklebolt – mosolygott rá Daphné.
- A gratulációm önnek szól, elnökasszony. Csakis önnek – hízelgett a magas fekete férfi.
- Nem érdemlek ilyen kitüntető figyelmet öntől miniszterelnök úr – felelte rá leütve a labdát Daphné.
- Nagyonis. Egy nő, akiben a szépség és tehetség egyforma tökéletességgel párosul. Ön az a nő! A Gringotts élén. Nyugodtabbak az éjszakáim, mióta a galleonkibocsátás egy olyan Gringotts kezében van, melyet Daphné Greengrass vezet.
- Ne hozzon szégyenbe. Én nem szeretem, ha a férfiak nyugodtan alszanak éjszaka, ha rólam van szó – villant meg pajkosan Daphné szeme. A férfitársaság felnevetett, Daphné kétértelmű megjegyzésén.
- Vigyázzon Miniszter úr, Daphné túl okos és túl merész egyszerre – koccintott Kingsley-vel Richard is.
- Minden bizonnyal ezt maga tudja a leginkább Richard – kacsintott rá Kingsley. – Hiszen jobban ismeri mindannyiunknál.
- Ezt erősen kétlem – kortyolt a pezsgőjébe futólag Daphné, s tekintetét könnyedén végighordozta a terem sokaságán. Több százan voltak, mégis odavonzotta a tekintetét a férfi. Karamell színű zakóban volt, fekete inget vett hozzá. Lazán zsebre dugott kézzel állt, de ahogy találkozott a tekintetük Daphné felé emelte pezsgőspoharát. Daphné elkapta a pillantását a fogva tartó melegbarna szempártól és újra a legfontosabb társaságnak szentelte figyelmét. Tehát Blaise is itt van. Eljött, megnézni, hogy az exfelesége ünnepel. Blaise mindig is távolról figyelte a sikereit. De a fontos pillanatokban ott volt. Nem igaz? Most is eljött, pedig mit láthat? Ahogy Richard oldalán csillog az emelvényen, a miniszterek társaságában. A férfi egyedül jött. Magányosan álldogált a terem szélénél. Mennyivel másabb lenne Blaise-el egy ilyen ünnepségsorozat? Blaise, aki kevésbé jártas a pénzügyi világban, mint Richard. Richard benne volt a bank sűrűjében. Blaise elveszett lenne vajon itt? A felesége oldalán? Vagy kivágná magát egy pikáns megjegyzéssel? Miért és mióta töri a fejét egyáltalán ilyeneken? Daphné kiürítette a pezsgőt a poharából.
- Kezdjük meg a bált, ne várakoztassuk a jelenlevőket – szólalt meg belőle a Gringotts elnöke. – Miniszter úr? Úgy érzem most, hogy a Gringotts élén egy nő áll, végre kellően fontos partnert választhat az elnök a tánc megnyitásához. Megengedi, hogy a bank és a minisztérium egyetértésének jelképeként, önt válasszam a bál megnyitásához?
- Megtisztel elnökasszony – nyújtotta a karját Mr. Shacklebolt. – Előrelátása és körültekintése rendkívül figyelemre méltó – indult el Daphnéval a táncparkett közepe felé.
- Talán mindezen tulajdonságaim vezettek oda, hogy ma megtehetem ezt a lépést – tette a karját a fekete férfi karjára Daphné.
- A táncparketten Daphné Greengrass és Kingsley Shacklebolt. A Gringotts elnök és a miniszter elnök tánca nyitja az idei bált – mondták be a bálterembe, s az elhúzódó párok kört formáltak a bálterem szélén, hogy helyet adjanak a két fontos személyiség nyitótáncának. Felcsendült a lágy keringődallam, és Daphné hagyta, hogy a magas fekete férfi könnyedén forgassa a tánc ritmusára.
- Szép beszédet mondott elnökasszony – vette fel újra a társalgás fonalát Kingsley.
- Tele hazugságokkal Miniszter úr. Miben is különbözik hát a politikus a pénzügyi szakemberektől? – emelte rá sugárzó szép smaragdszemeit Daphné.
- Igaza van. Semmiben – biccentett Kingsley. – De talán ez tartja életben a világot. A hazugságok.
- Bízom benne, hogy ez nem így van.
- Talán nem?
- Lehet-e hazudni szerelmet? – nézett el lehangoltan Daphné.
- Ezt Önnek kellene a leginkább tudnia – pillantott le a nő szép arcába futólag Kingsley.
- Én tudom is – biccentett rá határozottan Daphné.
- S mi a válasz? – emelte meg a szemöldökét Kingsley.
- A kérdés puszta feltevésének tényéből egyértelmű kellene, hogy legyen.
- Tehát nem.
- Az igaz szerelmet nem lehet hazudni. De a szerelem semmire sem megoldás. Ahogy a hazugság sem – felelte keményen Daphné.
- Érdekes. Generációnyi korkülönbség van közöttünk, mégis akárhányszor beszélek Önnel mindig úgy érzem, megfiatalít. Mert maga a bölcsebb és nem én.
- Ne bókoljon ilyen lehangolóan Miniszter úr. Én többet tapasztaltam, kevesebb idő alatt. Más tapasztalatok ezek, mint az öné.
- Pontosan én a politika szeleit tapasztaltam, maga az élet viharait. Kettőnk közül maga a győztes.
- Az élet viharai jobban megtépik az embert.
- De életben hagyják. A politika szelei viszont elsöprik a jelent, a múltat, a jövőt. Amíg a politika szereplői változnak, addig a Bank állandó marad.
- Csak a Bank, és nem a vezetője – tiltakozott Daphné. – A bank feladata, hogy pártatlan maradjon. Mert a politika színeváltozását nem lehetne követni. Gondoljon csak bele. Galleon mindig kell. Mindig volt és mindig lesz. Igaza van. Ebben különbözünk mi ketten. Maga a változás én az állandóság vagyok. Pénz nélkül nincs élet, de politika nélkül van.
- Elméletileg igen – biccentett rá Kingsley.
- Valóban, az életben a kettő átszövi egymást.
- Átengedem a férjének. A bál után?
- Várjuk Miniszter úr! – engedte el a férfi kezét Daphné.
- Miről beszélgettetek? – érdeklődött Richard, ahogy magához vonta a nőt.
- Egy idős öregúr és egy fiatal nő kedélyes csevegése volt csupán az élet mulandóságairól – mesélte szép búgó hangján Daphné.
- Megkímélném magunkat a bál utáni csevegéstől – mondta Richard.
- Legkorábban tizenegykor léphetünk le. Kingsley még legalább két órát lesz nálunk, legjobb esetben hajnal háromkor ágyba kerülhetünk – sóhajtotta Daphné.
- Csak nehogy a hónapban egy normálisat is szexelhessek a feleségemmel – fújtatott Richard.
- A március már csak ilyen a pénzügyi világban. De gondolj arra, hogy jön az április – mosolygott rá kedvesen Daphné.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Mh én szinte magamon éreztem Pansy ruháját:))) el tudnám képzelni, ahogy suhog és a súlya lelassít minden lépést, szinte hátráltatja a haladást.:)örülök, hogy érezhető is volt mindez olvasva is,.
Daphné, hát nem tagadom az egész történetben, nekem is ő a mindenem és a nagy kedvencem most:) Sajnos továbbra is Richard mellett láthatjuk, nem fog mindig Blaise sem búsulni, jönnek még szebb napok.
Köszi, hogy írtál, örülök, hogy tetszett a bál.
Pusz: Callie