Rodolphus próbálta lemosni magáról a vért. Hogy alakult így, hogy könyékig tocsog a vérben, elképzelni sem tudta.  Azt hittem hogy jó fizikumú, de most, hogy egy muglival mentek ölre, kezdett kételkedni abban, hogy valóban ereje teljében van-e még. Véletlen sem akart a feleségéhez vértől csatakosan hazamenni.  Rabastan a mellette levő csészénél öklendezett.

• Felfordul a gyomrom – dohogta Rabastan.
• Ha a Nagyúr látna azt hiszem kapnál néhány ráolvasást a fejedre – vigyorgott rá Rodolphus. – Túl nagy hatással van rád Dorea.
• S te ezen meglepődsz? Hiszen a feleségem! – köpött a WC-csészébe Rabastan.
• Na igen, ő a papírmunkát szereti. Intézzünk el mindent papíron, de az  is jó minőségű farostokból nyomott pergamen legyen, különben megvágja a lap az ujjacskáját és még vér tapad hozzá – jegyezte meg gúnyosan Rodolphus.
• Azt hiszem ezért gyűlölöm a szűz lányokat is. Összevérezik a lepedőt – krákogott Rabastan.
• Szerencsére nem sok dolgod volt velük – vonta fel a szemöldökét közönyösen Rodolphus.
• Ellentétben veled mi? – vágott vissza Rabastan, lehúzta a tartályt, lecsapta a WC-fedőt és kimerülten ráült. A zsebéből előhúzott egy cigarettát.
• Most Bellára gondolsz? – kérdezte nyersen Rodolphus és a tükörben kereste fivére tekintetét.
• Nem csak rá. Ott volt Amanda Hornby esete a Roxfortban – emlékeztette Rabastan, ahogy kifújta a füstöt maga elé.
• Véletlen volt – sikálta körömkefével a körmei alól a megszáradt vért Rodolphus.
• Véletlen? Hogy ujjal elvetted a szüzességét?! – hördült Rabastan. – Undorító vagy remélem tudod!
• Hát sikíthatott volna, hogy hahó, még szűz vagyok! Elvégre két évvel felettem járt! A franc se gondolta, hogy érintetlen – húzta le a száját idegesen Rodolphus. – Nem volt ráírva, hogy ne nyúlj hozzám szűz vagyok! De…- Rodolphus elzárta a csapot és nézte kivörösödött ujjait, hogy tapadt-e még vérfolt a kezéhez valahol. – Igazad van, nagyon röstellem magam, az egyik legkellemetlenebb szexélményem. Utána is sikálhattam a kezem.
• Te barom! – röhögött fel fáradtan Rabastan. – Mint férfi a férfi közt valld be, hány nőt szűztelenítettél?
• Ha jól számolom! – vett el Rabastan feje felől egy száraz törülközőt Rodolphus, és miközben az ujjait dörzsölgette gyors fejszámolást végzett. – Bella volt a hatodik. – Rabastan félretüdőzte a füstöt és fuldokló köhögésbe kezdett.
• Az már szám! – dohogta két köhögésroham közt. – De remélem csak egy baklövésed volt.
• Kezdő voltam, adj egy szállal! – kért a fivérétől egy cigarettát Rodolphus. Rabastan átdobta a cigarettatárcáját  a kád szélére ereszkedő Rodolphusnak.
• Voldemort vár, lent a bárszekrénynél – emlékeztette Rabastan.
• Tudom. Még beszélni akarok veled – Rodolphus megnyitotta a zuhanyt, hogy elnyomja a beszélgetésük hangjait a víz surrogása. Rodolphus keze reszketett, ahogy meggyújtotta a cigarettát. Rabastan éles szemét nem kerülte el a mozdulat.
• Azt hiszem tényleg nagy a baj – vette az ajkai közé a cigarettaszálat Rabastan.
• Kicseszettül nagy gázban vagyok – könyökölt a combjára Rodolphus.
• Ha nem tévedek ismét köze van Bellához – hunyorított az öccsére Rabastan.
• Valami oltári baromságot csináltam és fogalmam sincs, hogyan fogunk kimászni belőle
• Hallgatlak!
• Nem is tudom, hogy kezdjem…
• Nézd azt már Voldemort jóvoltából is tudjuk, hogy lefeküdtél vele…ez a gond? – Rodolphus csak ingatta a fejét.
• Az egyik oldalról igen, a másik: Bella gyereket akar – túrt a hajába idegesen Rodolphus és tenyerét a mosdókagyló szélére helyezte, hogy a kagylóba pöccintse a hamut.
• Te viszont nem – felelte rá komoran Rabastan.
• Gondolkodj már! Először is előbb fejezze be a Roxfortot! Másodszor meg tényleg nem vágyom gyereksírásra. Harmadszor meg én hülye! Nem védekeztem! – szorította a homlokára a tenyerét Rodolphus. – És erre akkor ébredtem rá, amikor Bella kijelentette nekem, hogy csak így: ejtsem teherbe! Hogy lehettem ilyen felelőtlen? Nekem kellene gondolkodnom, kettőnk helyett is. Nemcsak hogy idősebb vagyok, én vagyok a férfi és tapasztaltabb is vagyok nála. Erre…teljesen spontán csak úgy, megtörtént!
• Ez még nem a világ vége, elvégre a feleséged – nyugtatta Rabastan.
• Te ezt nem érted! Fogalmad sincs milyen az kettő helyett is vállalni a következményeket! Bella az én felügyeletem, vagy inkább nevelésem alatt áll! Nem akarom, hogy egy véletlen elgyengülésem hibájáért egész életünkben szenvednünk kelljen. Hogy kimaradjon a suliból miattam! Hogy…jaj Merlinre! Annyira zavaros az egész! Most, hogy lefeküdtünk minden csak még bonyolultabb lett – eregette a füstöt idegesen Rodolphus.
• És, mit vársz tőlem? Mit mondjak? Döntőbíró legyek felettetek? – tárta szét a karját Rabastan.
• Nem tudom, mondj valamit! Hülyeséget csináltam? – nézett a bátyjára tanácstalanul Rodolphus.
• Figyelj, egyetlen aktustól kizárt, hogy máris teherbe esett, ennyire még te sem lehetsz jó! – nézett az öccsére vigyorogva Rabastan. – Ha a tanácsomat akarod, akkor tessék… – Rabastan felállt  és felhajtva a WC-fedő tetejét, beledobta a cigarettacsikket, majd Rodolphus mellé lépve a kagyló alatti fiókból kihúzott egy kis csomagot és Rodolphus ölébe dobta. – A továbbiakban használd ezt. Hidd el mások is így szokták! – tárta szét a karját Rabastan magától értetődő egyszerűséggel.
• Te könnyen beszélsz, nem vagy a helyzetemben, értsd meg…
• Még mindig itt vagytok – nyitott rájuk Dorea. - Rabastan megmondtam, már hogy ne cigarettázz a mosdóban! – lépett be hidegen Dorea. – Füstös az egész fürdőszoba! Undorító a szaga, felfordul tőle a gyomrom. Nézd meg mit műveltetek! Hamus a kagyló, bűzös cigarettaszag terjeng, a WC-ben meg cigarettacsikk úszkál! Így hogy lehet kikapcsolódni egy forró fürdőben?! Miért nem tudod teljesíteni a kéréseimet? – dúlt-fúlt a mosdóban Dorea. – Kiengeditek itt az összes vizet a tartályból! – zárta el a zuhanyzót Dorea. – Normálisak vagytok? – nézett egyikről a másikra. Rodolphus is beledobta a csikket a WC-be és sietve lehúzta.
• Sajnálom – préselte össze az ajkait Rodolphus.
• Egy szart sajnálod! Ha nem vagytok itt, te meg a haverjaitok, akkor nincs ez! Megmondtam nem fogok jó pofát vágni ahhoz, hogy Tom Denem itt tartózkodik a házunkban! És nem fogom a szórakozását biztosítani! Tünjetek a pincébe, igyátok le magatokat nem érdekel, de engem és a gyerekeimet ne zavarjátok! – csapkodott idegesen Dorea.
• Tom Denem? – ráncolta a homlokát Rodolphus.
• Dorea sosem fogja más néven nevezni, igaz drágám? – simogatta meg Dorea hátát Rabastan.
• Hagyj békén! Megint füstben kell zuhanyoznom! Eredj és nem akarok zajt hallani. Holnap korán kelek, egy csomó bírósági tárgyalás lesz, semmi kedvem egy álmatlan éjszaka után ülni az esküdtszékben – tűzte fel a haját a zuhanyozáshoz türelmetlenül Dorea. Rabastan szemforgatva nézett össze az öccsével, de kimenekültek Dorea haragja elől a fürdőszobából. Rodolhpus és Rabastan zsebre vágott kézzel baktattak le az italozó kártyázó társasághoz.
• Igyunk a sikeres akciónkra! – emelte feléjük a poharát Voldemort.
• Egy jobb varázsvilágért! – emelte fel a mézsörös poharát Rodolphus és elhelyezkedett Voldemort és Rabastan között a kártyaasztalnál. Avery a Varázsszem rádiót hangosabbra állította és keverni kezdte a lapokat. Rodolphus a poharával játszott, forgatta az asztallapon, karikagyűrűje hozzáverődött az üveghez.
• Ma nyerőszériámban vagyok, vigyázzatok – mosolygott rájuk Avery.
• Az semmit sem jelent, mert mi remekül blöffölünk – vágta rá Rodolphus.
• Egy fenét! Majd meglátod, hogy az sem mindenhez elég – kacagott fel Voldemort. Rodolphus megkapta a kártyáit és unottan rájuk nézett. Egyáltalán nem tudott a kártyára figyelni. Feszült volt az otthoni dolgok miatt, megoldatlan ügyeket pedig nem szeretett maga mögött hagyni.
• Lapot! – intett Averynek kedvetlenül és a lapjai közé dobta maga elé. Rabastan ismét előhúzott egy szálat a cigarettatárcájából és az öccsének is odakínálta a tárcát. Rodolphus kedvetlenül vett egyet, s meggyújtotta. Szemközt ült Voldemorttal a kártyaasztalnál és leplezetlenül a barátját figyelte. Barátok voltak, amióta az eszét tudta. Márpedig két férfi közé egyetlen dolog tud éket verni: egy nő. Rodolphus sóhajtva fújta ki  a füstöt a tüdejéből. Ez a játszma veszélyesebb, mint bármi az eddigi életében. Mindenképpen veszíteni fog. Vagy a legjobb barátját, vagy a feleségét. Esetleg mindkettejüket. Vagy ő maga veszít és meghal. Merlinre, az élete igazán nem bonyodalmaktól mentes az esküvője után. Esküvő milyen nevetséges, még egy esküvői képük sincs. Rodolphus ajakbiggyesztve dobta be a közösbe a lapjait. Miért is nem tartottak még egy esküvőt, egy templomit, egy igazit, Bella fehér ruhával, hosszú fátyolban, milyen gyönyörű lett volna, elefántcsontszín esküvői ruhában.  Miért nem erősködött egy igazi esküvőhöz, újra, megerősítésként, miután kijöttek a börtönből? Rodolphus keserűen ismerte be, mert akkor még nem volt számára sem fontos ez az egész házasság. Mert nem jelentett semmit.
• Maradsz, vagy emeled a tétet? Kérsz lapot? – kérdezte újra Avery. Rodolphus felnézett. Új kört kezdtek? Észre sem vette.
• Adj egy lapot! – felelte félvállról Rodolphus. – És emelem a tétet tíz galleonnal! – vágta hozzá hasra ütve Rodolphus, még meg sem nézte a lapjait. Illetve nézte, de nem látta. Nem is emlékezett mi van a kártyákon, nem is érdekelte. Gondolkodni akart.
• Huha! Valakinek szerencséje van a játékban! – jegyezte meg gúnyosan Voldemort. – Ezek szerint a szerelemben nincs? – kérdezett rá szemtelenül a férfi. Rodolphus megfeszült a megjegyzés hallatán, de csak lapos szempillantással viszonozta barátja tekintetét.
• Majd elválik! – jegyezte meg foghegyről.
• Bella tőled? – provokálta Voldemort tovább. Rodolphus széke megnyikordult a parkettán, ahogy fel akart állni.
• Ülj vissza! – mordult rá Rabastan a szája között tartva a cigarettaszálat. Rodolphus megigazgatta maga alatt a széket és ellenségesen viszonozta Voldemort tekintetét.
• Héhéhé! – vihogott Avery. – Kakasviadal van készülőben! – nyalta meg az ajkát élvezettel.
• Fogd be! – szólt rá erélyesen Rodolphus.
• Tetszik a dolog. Csak csendben várom itt, hogy mi lesz a végkifejlet – tárta szét az arca előtt a kártyáit legyezőszerűen Avery. Rodolphus  az asztalról kissé megbillentve a kártyákat, csak a csücskeit pergette meg, hogy lássa milyen lapok vannak nála.
• Éjfél van. A kísértetek, a kurtizánok, az elmúlt és a jövendő vágyak órája – hallatszott a búgó kedves női hang a Varázsszem rádióból. – Köszöntöm a kedves hallgatókat, akik ezen a késői órán is velem tartanak. Az éjszakai elsuttogott kívánságok órája ez. Bátran vegyék fel velünk a kapcsolatot kedves hallgatóim, és megtehetik, amit nappal sosem. Kérjenek egy számot a titkos szerelmüknek, vagy plátói szerelmesüknek, elérhetetlen férjes asszonyoknak, az álmatlan éjszakákon a szív megnyílik és elrepül a hangok szárnyán talán ahhoz is, akinek szánják e dalt. Itt van máris az első kérés. Jó estét!
• Jó estét! Bellatrix Lestrange vagyok és szeretném Celestina Maggicat legújabb számát kérni és küldöm a férjemnek, Rodolphusnak.
• Ilyen késői órán egy férjes asszony egyedül van a nászágyban?
• Sajnos igen, a férjem roppant elfoglalt, de remélem, hogy siet haza, mert meztelenül várom az ágyban – nevetett fel Bella érzékien. A műsorvezetőnő kedélyesen felkacagott.
• Bella, kívánom, hogy a férje még a szám vége előtt hazataláljon és töltsék ezt a forró nyári éjszakát szerelmesen, Celestina Maggicat andalító hangjára. Mr. Lestrange! Igyekezzen haza az ifjú feleségéhez, mielőtt kihűl az ágy! Bella köszönöm, hogy hallgat minket, remélem, hogy a hívó szó megértő fülekre talált, közvetítse hát egy feleség üzenetét Celestina hangja ma éjszaka; következzék tehát itt a Varázsszem rádióban az idei nyár legnagyobb slágere: Jöjj keverd a szívem üstjét! – konferálta fel a dalt a műsorvezetőnő meleg hangon és három másodpercnyi csend után az éjszakában felcsendült Celestina szép érzéki hangja.
• „Jöjj keverd a szívem üstjét, vággyal teli szív az üst…” – Rodolphus keze erőtlenül hanyatlott az asztallapra. Gyűrűje koppant a lakkozott fán, a cigarettája kihullott a kezéből és a kártyalapon füstölgött tovább. Rabastan, Avery és Voldemort is megdöbbenve, kikerekedett szemmel nézték Rodolphust. Rodolphus nem akart hinni a fülének. Bella kedves, fiatalos hangja hallatszott a varázsszem rádióból, pedig nem is sejthette, hogy a férje rádiót hallgat. Nyilván magányosan, egyedül fekszik az ágyban. Vajon melyik hálószobában van? És vágyakozva gondol rá. Miközben ő itt kártyázik, iszogat és cigarettázik a férfiakkal. Akik vagy sosem voltak házasok, vagy már nem olyan friss házasok mint ő. Rodolphus egyszerre megértette, hogy mit kell tennie. S talán nem is ez az első alkalom, hogy Bella kért számukra egy dalt a varázsszem rádióban? Mennyire tinédzser ez a lány? És mennyi lendülete van? Kinek jutna eszébe Rodolphus korosztályából a varázsszem rádióban zenét kérni! Senkinek! Rodolphus fásultságát valami lázas izgalom váltotta fel. Igen, pontosan ez hiányzott az életéből. Az, amit Bella adott hozzá. Ez a csintalanság, ez a kedves vágyódás, titokban, egy fiatal lány romantikus álmodozásaként. Rodolphus torokköszörülve emelkedett fel az asztal mellől. S érezte, hogy elvörösödik. Hiszen mindenki egyértelműen hallotta az asztalnál, hogy Bella teljesen meztelenül rá vár az ágyban.
• Bocsássatok meg! De még van egy kis dolgom odahaza – felelte a hamusba nyomva a cigarettáját.
• Meghisszük azt! Nem is olyan kis dolog! – röhögött fel Avery. Rodolphus szemében különös fény csillogott és egyszerre mintha megint éveket fiatalodott volna a többiekhez képest. Lázasan csúsztatta a talárzsebébe a pálcáját, a cigarettatárcáját.
• Vár otthon az asszony! – tárta szét a karját Rodolphus.
• Na szedd már a lábad! – lökte meg kissé Rabastan az öccsét, s fejét ingatva nézett a futva közlekedő férfira. Avery a kártyáira fújta a füstöt.
• Basszus de irigylem! – morogta szomorkásan.
• Én is – kortyolt a sörből Rabastan.
• Lennétek a helyében igaz? – tárta fel a lapjait Voldemort. – Én is – a két férfi lenézett a feltárt lapokra és egyértelmű volt, Voldemort nyert.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.08.25. 21:42 callie Szia Sugi! :) Én is imádom Bellát. És most jó hogy egy kicsit arról írhatok, hogy hogyan lesz ő a mi Bellánk. :) Láthatjuk az első kis szárnypróbálgatásait. MH néha nagyon spontán jönnek a dolgok, mert hogy történetspecifikusak, máskor azért alaposan kell rajta agyalni, A Varázsszem egy spontán volt :))) már meg nem mondom honnan jött az ötlet, de rögtön lecsaptam rá, hogy igen Bella éppen ilyen! Nem takargat, ha kell a világ elé kiáltja amit akar :) Puszi: Callie 2012.08.25 20:56 sugi „ SZia! Imádom Bellát, mindig meg tud lepni. Föleg a mezetelenül várja dologgal, merész húzás, olyan bellás.Mindig hozol valami váratlant, valami újat.  Pussz

2012.08.25. 20:56 sugi SZia! Imádom Bellát, mindig meg tud lepni. Föleg a mezetelenül várja dologgal, merész húzás, olyan bellás.Mindig hozol valami váratlant, valami újat.  Pussz