Fogalma sincs, hogy volt képes hazáig vezetni baleset nélkül. Becsapta a kocsiajtót, s felszaladt a néhány lépcsőfokon a bejárati ajtóig. Reszketett a keze, ahogy a kulcsot a zárba helyezte, s alig talált a kulcslyukba. Serita futva követte az anyja kapkodó lépteit. Mivel látta, hogy anyja képtelen elfordítani a kulcsot a zárban egyszerűen félretolta és maga forgatta el a kulcsot. Pansy berontott a házba, Serita némán bezárta az ajtót maga után, s követte az anyját. Pansy bosszúsan fordult szembe a lányával, miközben fülbevalóit a kandallópárkányra tette. Serita sötét tekintettel követte az anyját.

• Megmondtam idegenekkel ne állj szóba - morogta Pansy miközben figyelte a lányát, hogy hogyan fogadta a találkozást az apjával.
• Az apám nem számít idegennek, ő nemzett!- jegyezte meg pimaszul Serita.
• Számodra idegen nem is ismered – vörösödött el Pansy miközben megpróbált a lányával érthetően beszélgetni. Kellemetlen volt most Serita előtt állnia, miközben a lánya már találkozott a vér szerinti apjával. Pansy kimelegedett, feszült és zavart volt. Serita látta az apját. S Pansy pontosan tudta, Draco mennyire angol. Udvarias, hűvös, sima modorú. Egy igazi angol úriember, micsoda különbség Serita nyers világához képest. Egészen biztos, hogy Seritának tetszett a magas, elegáns Draco.
• Ritka az ilyen szürke szem. Szinte sejtettem, hogy nem véletlen a hasonlóság – húzta el a száját elgondolkodva Serita.
• Mit mondott? – kérdezett rá rosszkedvűen Pansy, miközben idegesen tologatta a fülbevalóit a kandallópárkányon.
• Kedélyesen elbeszélgettünk nem történt semmi – vágta le magát a kanapéra Serita.
• Nem érdekelted soha ugye te is tudod? – sziszegte neki Pansy.
• Mi lenne ha beavatnál a titkos életedbe az apámmal? Hogy talán teljesebb képet kaphassak róla? – tette fel a kérdést Serita kíváncsian. – Sokat álmodoztam róla, hogy milyen férfi lehetett. De a valóság üdítően kellemes. Miért váltatok el?
• Miattad – komorult el Pansy sötét tekintete. Serita hűvösen megemelte a szemöldökét. Kérdőn nézett csak az anyjára.
• Igen. Tudod abban a világban mi szégyenteljesek lettünk, mert neked nincs varázserőd. Ez ott nem feledhető bűnnek számít. Baj, hiba, tévedés, és tragédia. Az apád a legnevesebb varázslócsalád leszármazottja volt. És mi beszennyeztük a nevét.
• Azt mondta Malfoy…
• Igen…de nekünk ettől a névtől meg kellett válnunk…mert nem érdemeltük ki – húzta el a száját Pansy. – Azért nem mutatkozunk a varázsvilágban, mert ott a többiek szemében mi megvetendő elátkozottak lennénk. A varázsvilágban nem természetes és nem normális dolog varázstalannak születni érted?
• Hogyne érteném. Ez olyan vétek mint fehér anyának fekete gyereket szülni egy fehér házasságba igaz? – hunyorított Serita. Pansy sóhajtva biccentett. A lánya értelmes, és tökéletesen érti a dolgot. Nem gyerek már.
• Igen, felvetődhet a gyanú, hogy vajon…mi történt érted…
• És ő mit tett?
• Draco eltaszított minket, hogy védje saját magát. Nem lehetett rá számítani a bajban, nem volt jó férj és nem volt jó apa. Ennyi. Persze érthető volt a viselkedése. De innentől…egyértelművé vált előttem, hogy Draco sosem állna ki mellettünk. Értelmetlen lett volna küzdenem még érte és a házasságunkért, amit Draco már nem akart s fel is bontott.
• Szerettétek egymást valaha? – Pansy a lánya szemébe nézett. A szemébe, ami az egyetlen valóságos emlék volt Dracótól. Mert ezek a palaszürke szemek mindig rá emlékeztették. Az első házasságára. Az első férjére és egy igazán nagy szerelemre. Élete szerelme volt. Az egyetlen.
• Persze, hogy szerettük egymást – felelte rá magától értetődő hangsúllyal Pansy.
• És mikor történt…mikor hoztatok össze? Hiszen annyira fiatalok voltatok… - Serita elgondolkodva követte az anyját a konyhába. Pansy lopva a lányára sandított, aki most festék nélkül, mezítláb, fariban ismét az a tizenéves lány volt, akinek szerette volna látni a lányát. Festék nélkül, minden vadság nélkül. Serita az apja kedvéért lemondott a festékekről és a bőrszoknyáról? Kezdetnek éppen ez sem rossz. Persze Draco jelenléte ezt váltotta ki mindenkiből. Egy leheletnyivel jobbnak akart látszani az ember előtte. Legyen az akár férfi, akár nő. Draco megjelenése mindig kiváltotta ezt az emberekből. Igazi vezető egyéniség.
• Hát igen ez egy emlékezetes farsang volt – mosolygott nosztalgikusan Pansy.
• Elmeséled? – könyökölt a konyhapultra izgatottan Serita. Egyik lábát spiccben a másiklábához szorítva egy lábon állt mint a gólyák. Pansy elhaladt a lánya mögött és játékosan meghúzta a lány lófarokba kötött haját. – Au!
• Biztosan hallani akarod? – tett fel teavizet forrni Pansy.
• Ez a történet az én létem kezdete, persze hogy hallani akarom. És végre beszélsz nekem egy kicsit az apámról – Serita leemelte a mézet a polcról és letekerve a fedelét beledugta az ujját s az ajkához érintette.
• Ne nyalakodj itt! – hessintette el a lányát Pansy. – Te is kérsz?
• Mi franciák inkább tejeskávét iszunk – rázta a fejét Serita és elővette a tejet a hűtőből.
• Mi az hogy ti franciák! Angol vagy te is kisasszony! – nevetett rá Pansy.
• S mégis mennyire angol? – kacsintott rá Serita. – Ha az apámra gondolok eléggé…- kuncogott Serita. – Egészen helyes férfi. És látszik rajta, hogy van mit a tejbe aprítania. Tetszik nekem az apám!
• Csak lassan azokkal az előítéletekkel. Ha elfelejtenéd nem minden a külső. Elvégre tizenhat évig nem is érdekelted. Haragudnod kellene rá!
• Hogyan haragudhatnék valakire akit nem is ismerek? Részemről ez egy teljesen új ismeretség valakivel, aki mégis igen szorosan kapcsolódik hozzám, a múltamhoz. Ez olyan misztikus, mint a ti világotok – gonoszkodott Serita.
• Késő van össze vissza locsogsz! – korholta Pansy a lányát miközben levette a gőzölgő teáskannát a tűzről. De Seritát nem lehetett leállítani. Tudni akart valamit, bármit, az apjáról. A lánya gondolatvilágába belopta magát egy magas szőke férfi, akinek ugyanolyan ezüstszürke a szeme mint neki. S Serita is tudta ezt az apjától örökölte. Mit tehetne? Valahol természetes, hogy Seritát érdekli az apja.
• Menjünk át a nappaliba, ott kényelmesebb – intett előre a fejével Pansy, és a csészéjét a kezében fogva leült a puha krémszínű bőrkanapéra a lány mellé. Serita felhúzott lábakkal kuporgott a tejeskávéjával a kezében a kanapén és várakozón az anyjára nézett.
• Tehát egy farsangon történt? Egy bálon? – kíváncsiskodott Serita miközben az anyja arcát fürkészte. Elképzelte a fiatal Pansy Parkinsont egy bálon. Ében hajjal, fekete szemekkel, fiatalon, olyan fiatalon mint ő maga. Hiszen az anyja harminchat éves. Milyen fiatal lehetett akkor. Megpróbálta elképzelni ezzel a szőke férfival, aki az apja. Szokatlan elképzelés volt.
• Igen, egy bál volt, vagyis így is nevezhetjük – ingatta a fejét Pansy és belekortyolt  a teába.
• Romantikusan hangzik – pörgette meg a fekete tincseket az ujjai közt Serita, ahogy a kanapénak döntötte a fejét.
• Az eleje talán tényleg az volt – komorodott el Pansy tekintete. – Sajnos a vége már sokkal inkább egy tragikus drámává alakult.
• Ne mindig csak a sötétséget lásd a történetekben – kortyolt a tejeskávéba Serita. – Akármit is mondasz nekem szimpatikus férfinak tűnt. Aki még mindig nem közömbös irántad – jegyezte meg Serita s szemével figyelte az anyja reakcióját a megjegyzésére.
• Képzelődsz. Dracónak saját családja van. Akivel elégedett lehet, nem úgy mint velünk – húzta el a száját Pansy rosszkedvűen.
• Látom erről nem lehet veled beszélni. Akkor halljuk a részleteket! Meséld el mi történt azon a farsangi bálon! – szólította fel az anyját a történetmesélésre Serita.

Pansy beadta a derekát és hátradőlt, a tea aranyló színébe nézve belekezdett a történetbe. Amely a végén oda vezetett, hogy ma itt ül  a Dracótól született lányával egy kanapén Franciaországban, száműzöttként. Persze mindezt akkor azon a farsangon még csak nem is sejthette. Ahogy azt sem, hogy egy ilyen szép lánya születik. Aki most álmodozón, türelmesen, és békésen hallgatja az anyja és az apja történetét.

Serita mosolyogva és érdeklődve nézett az anyjára, aki végre beavatta a legnagyobb titokba. Anyja és apja életének történetébe. Ez minden gyerek számára olyan különleges élmény. A sors fogaskerekeinek apró lépéseit lehet érezni benne, amikor már minden kis mozzanat azért kattog, hogy egy új élet szülessen a világra már minden törvényszerű, már minden letisztult. Mert semmi sem történik véletlenül, két ember ott és akkor találkozik, amikor és ahol megérettek erre a találkozásra. Serita is belecseppent ebbe a sötét és furcsa örvénybe most, hogy Pansy beengedte az emlékeibe, s megnyílt a lányának.

Úgy érezte, ezzel az emlékkel tartozik Seritának, eddig mindig csak sötét dolgokat festett fel az apjáról, Dracót mindig csak befeketíteni vagy inkább kisatírozni akarta a lánya előtt, sőt inkább nem létezővé tenni. A legjobb ha Serita nem tud semmit Dracóról, mindig ezen az elven volt. De ma este kinyílt Pandora-szelencéje. A titkok kapuja feltárult. Serita teljes valójában hús-vér emberként találkozott az apjával.

S Pansy ezzel az emlékezéssel szinte újra átélte azt a csaknem húsz évvel ezelőtti farsangot és azt a mindent elsöprő boldogságérzést. Amit egyedül és csakis Draco tudott életre hívni benne. Ezért Draco, mindig is ezért volt visszatérő álmai és gondolatai tárgya Draco Malfoy. Azon a farsangon…melyen Serita fogant. Kettejük szerelmének gyümölcse: a lányuk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés