A Roxfortban hatalmas farsangi ünnepséget rendeztek. Ami egyáltalán nem volt jellemző az iskola ünnepségsorozatai közé. De ebben az évben már minden megváltozott a Roxfortban. Csak aranyvérűek tanultak a skóciai intézményben. Az aranyvérűek vezetői pedig a mardekárosok lettek. Valójában a Roxfort már az ő iskolájuk volt. És ha akarták bármit megtehettek és elérhettek. Február utolsó hétvégéje közeledett, amikor a hetedévesek igazi maszkabálra készültek. De nem akármilyen maszkabálra. Minden aranyvérű halálfaló maszk mögé rejtette kilétét. Egyetlen fiú volt, akinek ez nem álca, hanem maga a valóság. A bal karján már ott mozgott a sötét jegy. Ő volt az igazi díszvendége a farsangnak, akinek tényleg volt halálfalómaszkja, akinek a karján valóban ott sötétlett a jegy. Draco pedig a farsangi mulatságokra Pansyt választotta az oldalára.

Tüzeket gyújtottak, mindenfelé zöld mardekárcímeres zászlók lengedeztek. Ezüstös-fekete halálfalómaszkot készített mindenki magának, a fiúk fekete talárban, a lányok zöldben érkeztek. Álarcban. Sötétzöld és fekete füst terjengett a levegőben, keveredett a tüzek sercegő sárgás-vöröses fényébe. Nyaldosták a füsttengerek a Roxfort lépcsőit, uralták az egész kastélyt. Mindenfelé sötét jegyes zászlók, mardekárcímerek köszöntek vissza.  Hatalmas dobokkal verték a ritmust, egymásba karoló párok, és csoportok gyűltek a folyosókra, a mardekár ünnepség betöltötte a legapróbb zugokat is. És a nagy ünneplés, tűz, füsttenger közepén a farsangi tömeg közé megérkezett a legjobban várt páros.

Az emelvényen egymás felé nyújtott karral, a fiú tenyerébe simuló kézzel utolsóként befutott a legfontosabb kettős: Draco és Pansy. Mindkettejük talárujja hosszan lengedezett kinyújtott karjukról. Csak a maszk selymes anyaga simult az arcukra, de a hajukról bárki felismerte kettejüket. Draco szőke haja vakított a sötét füstfelhőkben. Pansy ében haja csaknem beleolvadt. A bevonulási kartartásukig ért a sűrű füsttenger, mögöttük is minden gomolygó örömzöld füst, eltakarta a lábukat, a mardekárosok örömujjongásában Draco átforgatta a másik oldalára Pansyt egy erős rántással, s a magasba emelte összeszorított tenyerüket. Amitől hátracsúszott a talárujja, s a karján kirajzolódott a sötét jegy. A tapsot ujjongás és rikkantások zaja váltotta fel. Pansy csillogó szemmel nézett fel a füstben kivehető fehér karjukra, s Draco karján valóban ott volt az odaégetett sötét jegy.

Amint kellőképpen megünnepelték a halálfaló diáktársukat Dracóval leugrottak az emelvényről, s a fiú egyetlen rántással magához húzta és szájon csókolta. Pansy meglepetten dermedt le, de viszonozta a csókot. Érezte a lángnyelvwhisky ízét a fiú csókjában, egy pillanatra nem csak körülöttük lengedezett a sötét fekete titokzatos füst, de ők maguk zuhantak a mély sötétségbe. Megszűnt az ünneplők kiáltozása a dobok hangja a tűz ropogása, Pansy pedig úgy érezte, hogy teljesen elmerül Dracóban. Nem hallotta körülöttük állók fütyülését. És nem akart belegondolni abba, hogy Draco csak a nagyközönségnek rendezi a jelenetet.

Mielőtt belefulladt volna a csókba Draco elhúzódott. S meg is indult a menet elejére, maga után vonva a kábult , szédelgő Pansyt.  Pansy azt sem tudta merre haladnak csak követte, csak Draco kezét érezte, ahogy vonja maga után, húzza, a sötétben semmit nem látott, mindenhol terjengett a meggyújtott varázsfüst, fel, felszállt, időnként körvonalakból kirajzolódtak a halálfalónak öltözött diáktársaik, szobatársaik, mardekárosok. Pansy botorkált a lépcsőkön Draco után. Sokak kezében mardekárzászló anyaga lengedezett.

Nem lehetett tudni kinek jutott eszébe az ötlet, hogy menjenek le Roxmortsba, de már csak az látszott, hogy feltárul a Roxfort kapuja, és az első emberek fáklyával, a körülöttük hömpölygő zöld és fekete füstfelhővel megindulnak le a falu irányába.  Dracót is hívták mind, kirángatták Pansy kezéből a bal kezét, s felrántva a fiú talárujját rászorították a sötét jegyre a szájukat. Draco röhögve lökte el magától a halálfalójelölteket, s tekintetével Pansyt kereste, akit elsodort tőle a tömeg. Ahogy kiértek a tisztásra, unszolva kérték a fiút, hogy lője fel a sötét jegyet.

Draco habozni látszott. A csillagos égre pislantott, majd  a legközelebb álló kezéből kikapta a sötét jegyes zászlót s a zászlót küldte fel az égre, ami most már Draco varázslatától lengedezett a csillagos égbolton. A mardekárosok nevettek. Két fiú megragadta Draco vállát s összeborulva vonták magukkal Roxfort irányába.

Pansy mellé egy csinos bársonytaláros lány érkezett, s lendületével, magával vonta a lányt is. Pansy derekát átkarolva húzta lefelé a lejtőn. Észrevette Pansy csalódottságát, aki bízott benne, hogy a farsangot Dracóval töltheti. Draco aki kiválasztotta társának erre az éjszakára. De most mindenki szinte szét akarja szedni a fiút. Az egyetlen igaz halálfalót közöttük.

Pansy bágyadtan nézett fel, hogy ki az aki a lendületével nyúzza-húzza a fiúk után, s a maszk mögött smaragd szemek csillanását vette észre.  A lány rákacsintott, s a köves-kavicsos úton botorkáltak a fáklyás-füst keveréket magukkal hordozó mardekárosok között.

A két lány egymásba karolva követte a fekete taláros fiúkat. Akik a Szellemszállás felé vették az irányt. Kivilágították az egész kertet. Fáklyák lebegtek az út mentén, és a kertben felállított asztalok roskadoztak a bőségesen megrakott tálak alatt. Dracót az asztalfőre ültették, s most mindenki keresgélte a partnernőjét. Pansyt a tömeg magával ragadta, s feltuszkolták Draco mellé az asztalhoz.  Pansy kezébe is pezsgőspoharat nyomtak. Draco pedig már hozzá is koccantott a sajátját.

- A nagyúrra! – hajtotta fel Pansy a pezsgőt.

- A mardekárosokra! – bólintott Draco, s maga is kiitta a pezsgőt. Újabb pezsgő. Bor, lángnyelvwhisky. Hatalmas kavarodás volt, nem hagyták enni egyiküket sem. Felrángatták őket az asztal mellől, és közös körtáncba kezdtek, ami csak botorkálás volt, a dobok ritmusára a tűz, a füst, Pansy szédült, a fejébe szállt a pezsgő, nevetések zaja már csak tompán jutott a fülébe. Sokan már kiszédültek a körbe és nevetve rogytak a füsttenger mélyébe.

Pansy mielőtt végleg elhagyta az ereje egy rántást érzett a jobb kezén, amitől elvesztette az egyensúlyát, de mégsem esett el. Egy erős kar tartotta meg. Kiszakadtak a körből. Az ujjongás, az ünneplés nem hagyott alább, mindenki szökkent zászlólengetés rikkantgatás és mulatozás volt, élvezték hogy erre az egy estére igazán halálfalók lehettek. Maszkban, talárban.

Pansy levegő után kapva kapaszkodott az erős karba, ami még mindig a levegőben tartotta, néhány centire a földtől. Pezsgőillata volt a fiú leheletének. Nedvesen buktak előre a szőke tincsek. Újra a talpára segítette a lányt. S Pansy már épp el akart húzódni, amikor Draco még közelebb vonta és lecsapott a lány ajkaira. A selyemmaszk zavarta őket. Draco türelmetlenül rántotta le az arca elől a maszkot, s Pansy remegő ujjakkal erőtlenül húzta meg a madzagot. A fekete selyemmaszk leomlott kettejük között a földre, Draco újra birtokba vette az ajkait.

Pansy engedve a fiú toló erejének araszolt hátra, fogalma sem volt hol vannak, a sűrű zöld és fekete füstben egyszerűen semmit sem lehetett látni, mindketten felbotlottak a földre omlott régi függönykupacban Szellemszállás valamelyik elhagyatott szobájában. Draco mohón seperte fel Pansy talárját és hosszú bársonyszoknyáját. Pansy szédelegve karolta át Draco nyakát. Szinte eszméletlenül szorította magához a combjaival Dracót, s másodpercekbe telt, míg ráébredt, hogy Draco próbálja lehámozni róla a harisnyát.

Draco ismét felhúzta a lány szoknyáját, lebegve kapkodva csókolták egymást, s Pansy felnyögött ahogy megérezte a behatolást. Pansyt a puha függönyanyaghoz szegezte a fiú, ahogy ránehezedett. Olyan gyorsan történt minden. Draco kemény gyors lökéseire egyszerre nyögtek fel. Draco Pany nyakára szorította az ajkát, apró csókokat hintett rá. S Pansy levegő után kapkodva markolta meg a selyem taláranyagot a fiú hátán. Néhány gyorsuló lökés után Draco is felnyögött a csúcson.

Lassan csillapodott a légzésük. Draco tenyere még mindig a combján nyugodott. Oldalt enyhén leereszkedett a csípőjére, de még Pansy combjai között maradt. Bár teljesen elvette az eszüket az alkoholos ünneplési mámor, most a fátyol kissé fellebbent a szemük elől. Draco szürke szemében is futó rémület suhant át. Nem védekeztek.

Pansy ujjaival a fiú szőke hajába túrt, ahogy Draco a vállához szorította a homlokát. Kimerülten ernyedtek el egymás karjaiban. Hangok csattantak valahol a füstön keresztül. Már keresték őket. Kiáltozták a nevüket. Menniük kell. Az ünneplés középpontjában Draco állt. Nem maradhat távol. Lefordult Pansyról ,s odanyújtotta neki a harisnyáját. Mindketten az arcuk elé igazították a halálfalómaszkot, de az álarc mögül még csillogó szemmel egymásra néztek, mielőtt Draco felrántotta a zöldes fekete füst jótékony takarásából.

Visszatértek a táncolók közé. Draco kiforgatta. Nézte, ahogy pörög a lány bársonyos szoknyaanyaga előtte, kivillan a fekete harisnya alóla. De nem volt ideje sokáig csodálni, mert a körtáncban, végigforgatták most a lányokat. Minden fiú elé új lány pördült. Taps, néhány haladó lépés a körrel, aztán a lányok átforogtak. Azonban a mardekárosok figyelmét nem kerülte el Draco és Pansy épp elég idejű távolmaradása. S ahogy  a körtáncban is vissza-visszanéznek egymásra. Minden újabb találkozás alkalmával Draco nem zavartatva magát mindenki előtt megcsókolta Pansyt.

Mindkét szemére vak kellett, hogy legyen az, aki ne látta volna azt a lángoló farsangi őrületet, ami Dracót és Pansyt magával ragadta. Akkor mindenki biztos volt benne, Draco nem csak erre a farsangra választotta párnak Pansyt. Hanem egy egész életre. Ahogy a szürke sólyomszemek vissza-visszatévedtek Pansyra, s ahogy Pansy csillogó sötét szemmel forgott Draco karján. Akármi is történt amíg távol voltak, nem kellett sokat töprengeni rajta, hogy milyen következményekkel és eredménnyel járt. A leghitelesebb halálfaló ezen a farsangi mulatságon tényleg szerelmes lett, s maga mellé emelte a legillőbbet. Senki sem gondolta, hogy a fiatal halálfaló tökéletes boldogságába egyre több szilánk kerül, mely lassan töri darabokra a hibátlannak tűnő eszményi kapcsolatot.

Pansy áttúrta ében haját, ahogy hátratámaszkodott a fotelben. Figyelte a lányát, aki most csurkába fogott hajjal kislányosan ült mellette. S a varázsvilág egy olyan eseményéről hallgat történetet, amit inkább mesének tarthat mint valóságnak. Aminek a nagy részét nem is érti. De hogyan lehetne az akkori eseményeket elmagyarázni. Hogy Voldemort teljhatalmában a Roxfortban a mardekárosok szemszögéből mekkora jelentősége volt Draco halálfalóságának. Hogy az egész Roxfortban a diákok közül egyedül neki volt sötét jegye, ő már szolgált a nagyúrnak. Ő már megízlelte az élet ezen részét. A szemükben Draco felettük állt. Amit ő tett az követendőnek minősült. És hogy neki Draco barátnőjévé lépni hatalmas dolog volt. Minden lány álma volt ez. Hogy egy tényleges halálfalóé lehessen. S a Roxfortban igazán Draco volt az egyetlen esélyes. Mindne lány felajánlkozott neki, mert misztikus légkör lengte körül az ő halálfalóságát. És hogy vajon miket tudhat és mikre lehet képes.

Pansyt nem ezek a dolgok izgatták. Persze csodálta a fiút, azt is hogy halálfaló. De ő tényleg szerelmes volt Dracóba. És az, hogy Draco most viszonozta az érzelmeit, olyan volt mintha belepottyant volna egy amortentiás üstbe. Az a farsang örökre emlékezetes maradt mindenkinek aki részese volt. Mert…az utolsó ünneplése volt a mardekárnak. Voldemort bukása előtt. Voldemort hatalma teljében, szinte érezték a hatalmat és az erőt az ereikben. S azon az éjszakán fogant Serita. S az egyetlen dolog, amit ebben az egész helyzetben kegyetlenségnek tartottak mindketten: hogy kvibli lett. Ez volt a nem várt fordulat az ő kapcsolatukban.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.09.16. 12:42 callie Szia Sugi! Előkapartam gépem zsúfolt iratraktáraiból ezt a szerény kis művemet és leporoltam, és belelapoztam, ugyanis megdöbbentett, hogy mennyi szavazatot kapott, és hogy ráébredtam azért vannak akik várták a folytatást titokban...:) legalábbis én nem tudtam róla. De most már tudok róla, úgyhogy közzétettem a kéziratot... Három éve írtam a történetet...és azóta sok más történetet írtam...és el kell ismernem a Kiátkozott asszony megdöbbentően kiforrott mű volt, sajnálom, hogy akkoriban senki nem ösztönzött a folytatására...mert talán akkor jobban ment volna most bele kell helyezkednem újra de igyekszem azért hozni majd a színvonalat... Kedvelem ezt a helyzetet, sőt nagyon tetszik...már csak azért is, mert egyszerűen imádom amikor kész tények előtt állunk egy történetben, a szereplők múltjával, házasságokkal, és valahogy életszagúan a döntések előtt és után és közben... Pansy az erkölcsi győztes a történetben ez egyértelmű, azt hiszem ritkán kap ilyen jó szereposztást:))) Draco meg ilyen rosszat :))) legalábbis úgy emlékszem ilyet még nem kaptak tőlem:))) De ettől olyan más ez az egész történet a többitől... Daphnét bevallom most én is hiányoltam...de szerintem azért becsempészem még a történetbe csendben...nem főszereplőként, de mellékszerepeket kaphat....nem lesz most olyan domináns mint a Mardekár reménységében... Köszönöm, hogy írtál! Puszi: Callie 2012.09.15 20:35 sugi „ Szia! Ez a fejezet igazán megható, de nagyon szomorú. Sajnálom Pansyt, mert nem ezt a sorsot érdemli, csodálom, mert képes volt talpon maradni, nem merült el az önsajnálatban. Daphné  nem szerepel ebben a történetben? Mármint említésen kívül.   Pussz Sugi

2012.09.15. 20:35 sugi Szia! Ez a fejezet igazán megható, de nagyon szomorú. Sajnálom Pansyt, mert nem ezt a sorsot érdemli, csodálom, mert képes volt talpon maradni, nem merült el az önsajnálatban. Daphné  nem szerepel ebben a történetben? Mármint említésen kívül.   Pussz Sugi