Toxic egyenlő Grey
callie 2012.09.21. 21:04
Avagy egy zene az ötven árnyalatból.
Toxic egyenlő Grey
Grey és Ana ismét egy kocsiban. Éppen hogy pirkad. És Grey vitorlásrepülőzni viszi a lányt. Szeretem őket a kocsiban látni. Érdekesek a beszélgetéseik és valahogy az egész jelenet nagyon Greyes, ahogy látom, hogy vezet, közben gondol valamit, Ana meg csacsog mellette.
Eredetileg Grey a Traviátát akarta hallgatni, de Anának most nem tetszik a téma.
Grey felajánlja, hogy válasszon maga az ipodra feltöltött gyöngyszemek közül. Ana teljesen elalél. Közlöm én is elalélnék a helyében, végre valami igazán belső dolog a titokzatos Mr. Greyről a teljes zeneválasztékot láthatjuk.
Ana igazán beletrafál. Beleválaszt rendesen. Már gyanús lehetne neki nem is értem miért nem tűnik fel, hogy Britney Spears Toxicja valahogy nem illik az operák, a templomi muzsika és az oroszlánkirály közé. Valahogy mégis erre asszociál szinte rögtön. Persze azért, mert ő a szöveget választja:
Íme:
Bébi nem látod? Telefonálok
Egy olyan srácnak mint te figyelmeztetést kellene viselnie: ez veszélyes - zuhanok nincs menekvés nem tudok várni kell egy ütés bébi add meg nekem
Veszélyes vagy – imádom túl magas elvesztem a fejem körbe körbe forgok most már érzel engem?
Ajkaid íze messzire repít, mérgező vagy próbálok megszökni, olyan mint a mennyország de mérgező az íze, a megszállottad vagyok. Nem tudtad, hogy mérgező vagy? És tetszik amit csinálsz
Későre jár hogy átadjam magam neked, mintha megszállt volna az ördög, lassan átveszi az irányítást felettem…
Megrészegítessz a szerelmeddel, azt hiszem készen állok.
És természetesen nem Grey a Britney rajongó. Grey csökkenti a hangerőt. Aztán szinte pofán vágja Anát a vallomással: Nem én töltöttem fel ezt a zenét!
Bumm! Anastasia szinte látom, ahogy megrökönyödik és most már biztos hogy minden édes kis buja hangot Britney ajkáról gyűlöl, amit most végig kell hallgatnia. Mert ugyan ki más férhetett hozzá bizalmasan…ennyire bizalmasan Grey iPodjához hogy zenét töltsön fel rá!?
Egy a 15 közül nyomot hagyott maga után. Ráadásul a hölgy éppen ugyanúgy a Toxicot érezte Greyhez szólónak, ahogy Ana! Egy alávetett! Egy szexpartner! Egy az előzők közül! Ugye milyen mardosó a féltékenység arra a nőre, aki ezt már megtehette??? Fáj, jobban mint egy fenékre verés ugye Ana?
Mert ez nem fizikai! Ez lelki!
A fizikai fájdalmakat el lehet felejteni, a lelkit soha!
A számsor egyik tagjának neve is van és milyen szép neve: Leila.
A titokzatos Leila, aki oly bizalmasan Grey mellett lehetett, hogy zenéket töltögethet fel neki, aki talán ott ült a drága Audiban Grey mellett mint most Ana és együtt hallgatták ezt a számot. A Pajkos Leila, aki verést követelt, akit megrészegített Grey a szerelmével, aki mérgezőnek nevezi Britney által Greyt, akinek bejött ez a veszélyes férfi és a szexjátékai!
Ebbe könnyű beleképzelni magunkat. Két fiatal huszonéves, akik a szex függésében tartoznak össze, a lány feltölt egy számot a fiúnak. Nem kétlem Greynek hízelgett ez a szám. Látszik rajta, ahogy nosztalgikus mosoly játszik az ajkán, egyértemű jó emlékek fűzik ehhez a számhoz. Nem kérdés, azzal a nővel minden oké volt…csak hát a nő is már többet akart. Leila is beesett a kemény korlátok közé: Többet akart Greyből! S ezért Grey megvált tőle.
Nem értem Grey miben akar most Anával többet? Hiszen gyereket most sem akar, házasodni most sem akar. Igazi kapcsolatot Anával? Ugyan, miért jobb Ana a többinél? Főleg a kedves, kacér, pajkos és ügyesen behódoló Leilánál? Most őszintén Grey? Miért Ana? Mert 27 évesen találkoztál vele? A többiekkel meg fiatalabban? Amikor nem voltál érett még egy komolyabb kapcsolatra?
Anával minden olyan bonyolult és nehéz, nem jobb lett volna egy kevesebbet lelkiző lány, mint pl. ez a Leila?
Köszönjük a dalt E.L. James. A Toxic tényleg tökéletesen leírta nekünk Christian Greyt. Ezt Ana is és mi nők mind tudjuk. Grey maga a Toxic. És élvezi J
Elkezdtem végighallgatni amiket Grey hallgat vezetés közben. A virágduettel alapjában nincs bajom bár ötször egymás után végighallgatva már fejfájást idéz elő - nálam legalábbis. Aztán ott van az a bizonyos templomi zene. Thomas Tallis: Spem in alium…ugye erre közösülnek a játékszobában. Hát nem tudom…azt hiszem én erre a zenére képtelen lennék bármit is csinálni, annyira borzalmas, hogy egyetlen dologra ingerel: hogy lenyomjam a stop gombot.
Tudjuk, hogy a Traviátát is hallgatja, oké legyen, bár ez a szüntelen kornyikálás nem tudom kit nyugtat meg…pedig én igazán szeretem a komolyzenét, mostanában kezdek nagyon éles határvonalat húzni élvezhető zene és élvezhetetlen között. Egyre kevésbé viselem a zajos, éles hangokat, talán az ablakom alatt visító kölykök miatt, nem tudom, de egyszerűen ami egy bizonyos decibel magasságot megüt onnantól inkább kuss mindenkinek.
|