Két évvel később

Bella egykedvűen forgatta a RAVASZ záróvizsga bizonyítványát a kezében. Fehér márvány fésülködőasztalánál üldögélt, s az asztalra dobta az ív pergament.  Mellette az ékszertartó doboz zenéje ismétlődött újra és újra. A dallam hárfaszólama egy gyermekdal volt. Gyerekdal. Merlinre! Bella nézte magát a tükörben, a gyertyák fényében. Szemei mélyen ültek. Kialvatlanul, karikásak és sötét a tekintete. Halk koppanással Rodolphus nyitott a hálószobába. Dísztalárban volt. S ahogy meglátta a fésülködőasztalnál pongyolában ülő feleségét az ajtóban földbe gyökeredzett a lába.

• Bella! Nem készülsz? – nézett értetlenül a feleségére. A tizenhétéves lány olyan szeszélyes lett az utóbbi időben, mint még soha. Ahogy érte ment  a Roxfortba. Még jól emlékezett, hogy milyen csodálva nézték a megjelenő elegáns taláros magas férfit és milyen irigykedve figyelték, ahogy Bellához lép és megcsókolja őt ez a férfi. Bella elégedett és büszke volt. S boldog. De az elmúlt három hónap mindent elrontott. Bella hangulatváltozásai kiszámíthatatlanok lettek.
• Én nem megyek – felelte hűvös nyugalommal Bella, s ismét fésülgetni kezdte tökéletesre kefélt hosszú egyenes fekete haját. Bella ekrü színű aranycsipkés ruhája kiterítve hevert az ágyon. Látszott, hogy már készült az estére. Rodolphus homlokráncolva jött közelebb.
• De ez Voldemort-estéje, nem is érdekel? – csodálkozott Rodolphus.
• Engem már semmi nem érdekel – felelte fásultan Bella, s csak nézte magát a tükörben rendületlenül.
• Mi a Merlinátka bajod van? – csapta le a zenélő ékszerdoboz tetejét Rodolphus, mert idegesítette a gyerekdallam.
• Nem akartál tőlem gyereket igaz? Soha nem is akartál egyáltalán gyereket! Elköttetted magad igaz? – támadt rá Bella.
• Bella, a Merlin mindenit, honnan veszel ilyen őrültségeket?! – dülledtek ki Rodolphus szemei a megrökönyödéstől.
• Akkor miért nem esek már teherbe? Három hónapja próbálkozunk! Ma megjött! Újra! Nem vagyok terhes! – támadt vádlón Rodolphusra Bella és jégkék tekintete szinte jégvirágossá tette a tükröt.
• Bella, egyetlenem! Még annyiszor próbálkozhatunk, amennyiszer csak akarunk. De el fogunk késni! Kötelező program! Voldemort nem tűri az ellentmondást – Rodolphus megdörzsölte a bal karját. Persze őt hívták. Neki kötelező megjelennie.
• Csak légy őszinte! Gondoskodtál róla a távollétemben, hogy ne is lehessen gyerekünk? S most eljátszod, hogy mennyire sajnálod? – sziszegte Bella.
• Jó! Bella tudod mit, gyere! Most rögtön bemegyünk a Mungóba! Kérünk egy kivizsgálást a problémánkra! Ha ettől megnyugszol! A rohadt életbe is! – túrt a hajába Rodolphus. – Öltözz, igyekezz! -  Rodolphus magára hagyta az asszonyt.

A hamustálcába gyűltek a cigarettavégek.  Rodolphus idegesen gyújtott újabb mentolos cigarettára. Feszült volt, ideges volt. Hogy ne lett volna az? Hónapok óta próbálkoztak. A múlt nyáron is többször nem is védekeztek. Valami nincs rendben. S akaratlanul is az egész babaprogram egyre ingerültebbé tette őt is. Bella elefántcsont kosztümben ült mellette. Keresztbe tett lábakkal. Az ölében tördelte az ujjait. Olyan nagyon kidagadtak az erei. Egy ér közvetlenül a jegygyűrűje felett futott. Bella szinte kényszeredetten tartotta magát. Kihúzott derékkal ült. Hosszú fekete haja a hátára omlott, egyenesen, mint egy szfinx.  Már mindketten túl voltak a kivizsgáláson.

- Mondj valamit! – szólította fel a váróterem csendjében Bella. Rodolphus elterült a széles sötétbarna bőrfotelban. Lustán szívta a cigarettáját. Ő is keresztbe csapott lábakkal ült. Futólag felnézett a feleségére.

- Szerinted nekem ez az egész kellemes? – szívta meg a cigarettát ingerülten Rodolphus. Négy év házasság. Nagy idő. Mennyi önmegtartóztatás! És minek? Még csak teherbe sem tudja ejteni a feleségét, akkor mitől tartott? Minek kellett szenvedtetnie magukat annyi éven át?

- Nem tudom, olyan elégedetten szívod a cigarettáidat sorban. Mint szex után! Mint aki jól végezte dolgát! – fröcsögte Bella, s csak a szeme sarkából nézte a férjét. Rodolphus idegesen túrta át a haját. Negyven éves. Ez még igazán nem kor. A hamuzó felé tartotta a cigarettacsikket és hüvelykjével megpöcögtette, hogy leverje róla a hamut. – Pedig egyáltalán nem végeztel jól a dolgod! – támadt neki Bella.

- Bella szívem, ne kezdjük most ezt. Ne itt ne a Szent mungó várótermében! – szívott nagyokat a cigarettájából Rodolphus. Bella idegesen kopogott a cipője sarkával.

- Hogy lehetsz ilyen nyugodt! Ja persze tudom! Hiszen téged nem is érdekel ez az egész! Csak én akarom! Te nem akartál gyereket! Remélem boldog vagy! Elégedett vagy!

- Mikor mondtam én ilyet, hogy nem akarok gyereket? – csattant vissza Rodolphus s feszülten kifújta a cigarettafüstöt.

- Nem mondtad, de gondoltad! Mindig is úgy viselkedtél! – sziszegte feldúltan Bella. Rodolphus idegesen forgatta ezüst cigaretta tárcáját a kis vörös asztalkán. Jöhetne már az a gyógyító! Mondhatna már valamit! Csak ez az átkozott bizonytalanság ne volna! Bella hátrarázta a haját és elfordította a férjétől a fejét. Tüntetőlegesen elnézett. Rodolphus a mennyezet felé nézve rázta a fejét. Hányszor játszották már ezt végig újra és újra. Szex előtt, szex után, szex közben. A RAVASZ után Bella egyre elviselhetetlenebb lett. Mintha még mindig nem lenne nagykorú. Mintha megrekedt volna valahol a gyermekkorban. S most hisztizik, mint egy gyerek, mert nem kapta meg, amit akart. Csakhogy ehhez a gyermeki énhez csatlakozott Bella felnőtt asszonyi viselkedése. S a kettő együtt torz képet adott. Bella kegyetlen és gúnyos lett, egyre erősebben, hétről hétre. – Még erre is képtelen vagy! Hogy normálisan megdugj! Semmire se jó, ami a lábad közt van remélem tudod! – jegyezte meg fagyos gúnnyal Bella. Újabb csend telepedett a házastársakra. Rodolphus remegő ujjakkal, de komótos mozdulattal szívta a cigarettáját. Bella időnként nagyokat sóhajtott. Képtelenek beszélgetni, lassan már egymásra nézni is. Lassan már érintkezni is. Romokban volt az egész házasságuk a gyerekügy miatt. S a legrosszabb, hogy ezt már nem is igazán titkolták a társaság előtt sem. Feszültté tette mindkettejüket a sikertelenség. A kudarcos próbálkozások. Bella megfogta a retiküljét, ahogy a gyógyító belépett.  Rodolphus idegesen elnyomta a cigarettáját, s mindketten várakozón a gyógyítóra néztek. Zöld köpenyében a széles íróasztala mögé ült, orrára igazgatta a szemüvegét és a vizsgálati eredményeket lapozgatta. Bella halálsápadt volt. Rodolphus arca furcsa sárgás színben derengett. Levegőt venni sem mertek. A gyógyító a szemüvegkerete felett felnézett rájuk. Melegbarna szemei egyikükről a másikukra vándorolt.

- Mrs. Lestrange, Mr. Lestrange – kezdte nyugodt, lágy hangján a gyógyító. – Nincs mit szépíteni a dolgon, s  kifogásokat keresni, maguk makk egészségesek. Tessék több időt az ágyban tölteni. A kisbabák a maguk természetes módján is megfogannak, higgyék el én már épp eléggé tudom – mosolygott rájuk bíztatóan. – Mivel ilyen nehezen akar ez a természetes folyamat megesni, azért javasolnék néhány dolgot…

Rodolphus több órás késéssel érkezett meg az aranyvérűek zárt ünnepségére. Elkésett. Rosszkedvű volt, Bella nélkül jött. Mindenkinek egyértelmű volt, a házastársak közt nem felhőtlen a viszony.  Rabastan egy pohár whiskyt nyomott öccse kezébe.

• Mi a helyzet öcskös? – nézte a táncolók tömegét Rabastan.
• Nem tudom teherbe ejteni a feleségem – kortyolt nagyot a pohárból Rodolphus.
• Az elég nagy gáz – jegyezte meg Avery, Rodolphus másik oldalán.
• Az nagyobb gáz, hogy a Mungó szerint ennek nem lenne akadálya – felelte Rodolphus.
• Talán nem dolgozol elég keményen – vigyorgott rá Nott. Rodolphus felhős arccal nézett maga elé.
• Ez komoly gond fiúk. Fogalmam sincs hova vezet ez… Bella fiatal és nő és én megértem, hogy gyereket szeretne. Mi van ha el akar tőlem válni, mert nem tudok neki gyereket csinálni? – nézett kétségbeesetten Rabastanra.
• Ne tökölj már ennyire Rodolphus!
• Figyelj Rab, neked ez nem téma tudom. Te lazán összehoztál három gyereket! – szívta a fogát Rodolphus aggodalmas arckifejezéssel. – De basszus soha az életben nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz is lehet! Azt hinnéd férfiként csak henteregsz egy kicsit, a dolog jó oldalából maximálisan kiveszed a részed és ennyi. A többi a nő dolga. Egyszerűen nem tudjátok elképzelni, hogy milyen az, hogy kívánod a feleséged, majd megőrülsz érte és aztán ott vagy az ágyban és már eleve tudod, hogy kudarcra van ítélve amit csinálsz. Hogy már semmi kedved  úgy összességében a szexre sem gondolni, mert tudod, hogy el van cseszve az egész! Sosem gondoltam, hogy ez lelkileg ennyire megviselhet engem is! – itta ki a whiskyt a pohárból Rodolphus.
• Hát ezt titkold Voldemort előtt, ő nem lelkesedik a lelkizésért – jegyezte meg Avery.
• S ha el akar válni? – nézett a bátyjára tanácstalanul Rodolphus.
• Rody, Bella nem akar tőled elválni, gyereket akar neked szülni, szóval menj haza és segíts a dolgon! – legyintette le Rabastan.
• Nem lehet veletek beszélni! – hagyta őket faképnél Rodolphus.

Bella a széles franciaágyban feküdt. Haja szétterült a párnán. Teljesen meztelen volt és teljesen ingerült. Rodolphus az ágytámlának dőlve hallgatta, felhúzott szemöldökkel és ingerülten dobolt az ujjaival a fán. Cigarettáját újra és újra az ajkai közé helyezte.

• Figyelsz egyáltalán rám? – csattant rá Bella, miközben két párnát a feneke alá tolt.
• Ezt most komolyan így akarod? – mutatott végig cigarettát tartó kezével az ágyon Rodolphus.
• A gyógyító szerint így a legnagyobb az esélye a teherbeesésnek. Ma ideális a hőmérsékletem, már ittam bort is, gyere és csináljuk! – tette szét a lábát Bella.
• Nekem ez így nem megy! – fújta a füstöt a levegőbe Rodolphus.
• Miért hogyan megy? – kérdezte gúnyos hanghordozással Bella.
• Tessék! Már megint kezded, ez a hozzáállás! Egyszerűen, már nincs semmi ami miatt kedvem lenne az egészhez. Most már szerinted ne vacakoljunk a ruhákkal, ne henteregjünk össze vissza, nem most már csak így, csak meztelenül készen vársz és ennyi. Már fel is izgattad magad? Csak tegyem be és ennyi? Van más dolgom is még itt az ágyban? Vagy mi a francokért vagyok még én itt? A faszom még kell és ennyi?
• Most veszekedni akarsz? – nézett rá ingerülten Bella és felkönyökölt. – Vagy csak így akarod elkerülni, hogy valami teljesítményt is kelljen nyújtanod az ágyban? Keressek valakit aki alkalmasabb rá?
• Elegem van abból, hogy ha az egész helyzetből nem lenne elegem, akkor te a szövegeiddel ráteszel egy lapáttal. Hidd el, hogy amiket mondasz éppen nem segítik azt, hogy kedvem legyen egyáltalán lefeküdni veled, vagy pláne, hogy elvigyek odáig egy aktust, hogy elmenjek. Szóval akkor mit akarsz?
• Én mit akarok? Hozzám sem érsz! Csak ülsz és cigarettázol! – dühöngte Bella és  fel akart állni, de Rodolphus visszatartotta.
• Miért? Te? Szétteszed a lábad és basszalak?! – dobta a hamusba a csikket idegesen Rodolphus. – Belefáradtam az egészbe Bella! Tedd szét a lábad! – helyezkedett Bella hosszú elefántcsonszín combjai közé Rodolphus végleg megadva magát.

Tíz perc múlva kiizzadva rogyott Bella mellé az ágyra. Mindketten kifulladva ziháltak. Bella ujjai még mindig görcsösen markolták a feneke alatti párna csücskét. Most még egy órán át kell így feküdnie. A gyógyító tanácsai. Olyan pontosan tartották be, már napok óta, hogy az valami hihetetlen. Az egész hálószoba ezzel volt tele. Az éjjeliszekrényen hőmérő. Az asztalon a Lestrange-pincében fellelhető legsavasabb bor. Bella mindig megivott aktus előtt egy órával egy pohárkával. A fürdőszobaszekrény terhességi tesztekkel tele, az ágy párnákkal tele. Rodolphus már nyúlt az éjjeliszekrényére a cigarettáért. Bella lefogta a kezét a mozdulatban.

• Ne, még ne! Ne vedd el végleg a kedvünket – Rodolphus visszahanyatlott a párnára.
• Jól van, tessék, mit kérsz, mit csináljak? – kérdezte ingerülten Rodolphus.
• Nem tudom, csak ne fordulj el! Mióta van az, hogy ennyire érzéketlenek lettünk Rodolphus? – kérdezte csendesen Bella.
• Nem tudom, talán amióta kezdünk beleőrülni, hogy nem jön össze a baba – felelte rá nagy sóhajjal Rodolphus.
• Én tettem ilyenné, az együttlétünket?
• Te. Vagy én. Vagy mindketten. Ki tudja már – mondta fásult hangon Rodolphus.
• Én…sajnálom. Ha miattam van… - csuklott el Bella hangja. Most ismét a gyermek volt, aki Rodolphustól várt megoldást. Most hiányzott a fölényes gúnyos hang, ami olyan jellemző lett Bellára az utóbbi hónapokban.
• Nem én vagyok a neked való férj – ingatta a fejét Rodolphus, ahogy letörölte felesége arcáról a könnyeket.
• De igen! – sírta Bella.
• Nem, ha az lennék, akkor meg tudnám adni neked, amire a legjobban vágysz – simította át Bella derekát Rodolphus.
• Nekünk is sikerülni fog, csak próbálkoznunk kell és akarnunk! És akkor nem lesz gond!
• Bella, én már mindent odaadnék azért, hogy teherbe ejtselek! – fúrta az orrát Bella lótuszillatú hajába Rodolphus. – Akár az életemet is!
• Tényleg? De hiszen, azért házasodtunk meg, hogy életben maradj! – nézett fel rá könnyes szemekkel Bella.
• De nem vagy boldog. Úgyhogy ez már nem számít!
• Ne mondj ilyeneket! – ölelte magához a férjét Bella. – Én nélküled sem lennék már boldog – A tekintetük találkozott az ágyban. S mint egy varázsütésre, újra ott parázslott közöttük az a furcsa bizsergető vágyakozás. Nem is kellett több, Bella kirántotta a feneke alól a párnákat. – Hagyjuk a francba ezeket, szeretkezzünk csak a magunk örömére! – nézett fel vágyódó tekintettel Rodolphusra.
• A számból vetted ki a szót édesem! – mosolygott Rodolphus, mielőtt ajkai rátaláltak Bella szájára.
•  

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.07.30. 14:36 kim Nagyon jó lett:) Mindig élvezet az írásaidat olvasni:)

2013.07.26. 20:16 callie Szia! Nem, egy évvel ezelőtt sem terveztem már ott folytatni ahol abbahagytam. A probléma már  az akkori veszekedésben is felmerült, most a gyerektémát fogjuk körüljárni Lestrange-éknál. Remélem jó lesz, és tetszeni fog azért így is a történet... igyekszem tényleg. Callie

2013.07.26. 19:24 Sugi Szia! Igazán érzelmes lett,Bellát annyira sajnáltam, szegény lány. Bevallom, kicsit meglepődte, a két év ugráson. Azt hittem ott fojtatod, ahol abbamaradt, a veszekedésnél. Megrendítő volt végigolvasni a sorokat, szinte éreztem Bella kétségbeesettségét, annyira jól írtad.    Sugi

1