|
1. Tervek a köpenyért
callie 2015.08.02. 16:11
A gyümölcskocsonya remegett a tányéron. Újabb vékony falatkát vágott róla a fiatal kéz. A fiú ujján egy halálfejes ezüstgyűrű kopottas fénye törte meg a sápadtfehér bőrt. A bokáját ért rúgás megismétlődött. A szürke szemek felpillantottak a támadóra. A kócos barna hajú srác rávigyorgott. Megigazgatta hajában a fekete pántot, ami hátrafogta a homlokába hulló hosszabb tincseket, s két csuklóján a fekete kendő és bőrdarabkák is jól illettek fiú barnára sült bőrére. A szürke szemek ismét visszazuhantak a gyümölcskocsonyára. A fiú fűzős csukájával egy erőset rugott.
- Mi van? – zörrent rá Scorpius a gyerekkori játszótársára, egykori évfolyamtársára és barátjára Fabian Zabinire. Komolyan mintha még mindig nem töltötte volna be a huszonhármat. Tényleg nem egy idősek? Vagy Fabian elmaradt valahol a fejlődésben vagy mi a fene baja van? Most mit vigyorog?
- Csá – rágcsálta Fabian lelkesen.
- Csá, mit akarsz? – sziszegte Scorpius.
- Ott a túlvégen – mutatott ujjával az asztalfő felé Fabian. – Apád szólt hozzád – Scorpius fátyolos tekintetét az apjára emelte.
- Scorpius! Hol jár az eszed fiatalember? – szólongatta újra Draco a fiát. Scorpius a szája belsejére harapott. A franc! tényleg nem hallotta. – Blaise, vizsgáld meg a gyerek hallását, azt hiszem gond van vele.
- Csak a fülén ült, igaz-e Scorpi? – mosolygott rá kacsintva Blaise. Fabian halkan röhögött az asztalnál. Olyan kárörvendp vigyora van, amit egy pálcasuhintással letörölhetne róla, ha akarná. Lassan átvonszolta tekintetét az asztal körül ülőkön. A Fabian jobbján ülő Dee Zabini és Zack Zabini után Anyja és végül apja zárta a kört. Ehhez a saját húga, Grainne fején is át kellett pislognia, hogy jól rálásson. Grainne észrevette, hogy bátyja igyekszik megbújni az ő árnyékában ezért, illedelmesen hátradőlt a székében, hogy ne zavarja, apja és bátyja szemkontaktusát.
- Terveim vannak veled – nézett rá az apja megfejthetetlen szemekkel.
- Velem? – Scorpius előbb az apjára pislantott, majd lassan jobbra kapta a fejét, ahol Daphné Greengrass ült a Dracóval szemközti asztalfőn. Daphné is meglepetten nézett Dracóra.
- remélem nem vonatkozik a márciusra és a munkaidejére sem, Scorpius nekem segít az év végi értékelésekben – tette a kését kissé élesen a porcelán széléhez Daphné.
- Nem zavarom értékes munkátokat a banknál ne aggódj Daphné, ez nem olyan jellegű terv. Mondhatni kötetlen idejű – mosolygott Draco Daphnéra. A mosolytól mindenki megfeszült az asztalnál. Draco Malfoy mosolya veszélyes. Ezt politikai ellenfelei éppen olyan jól tudták, mint a családja köréből bárki. – Lányok, befejeztétek a vacsorát? – kérdezte nyugodtan Draco, de hangjában parancs csendült.
- Igen papi! – vágta rá azonnal Grainne. Idomított kis állatka. Apa kedvence. Grainne gyorsan hátratolta a székét és várakozón Dee-re nézett.
- A fiúk miért maradhatnak? – kérdezett rá Dee még mindig ülve. A kérdést nem Dracónak szegezte, hanem anyjáékra nézett. Daphné mély levegőt vett. Farkasszemet nézett a szemközt ülő Dracóval.
- Bizonyára véres jeleneteknek lehetünk fültanúi, amitől rémes álmaitok lennétek, csak ettől akart titeket megkímélni Draco – mondta szárazon Daphné, de tekintetével állta Draco pillantását.
- Ó! – Dee szinte sajnálkozva nézett bátyjára és Scorpiusra, majd sietve az asztalra ejtette szalvétáját és Grainne után sietett, s gyorsan becsukták maguk mögött az étkező ajtaját.
- Hazudtál neki – jegyezte meg Draco. – Tudod, hogy nem lesz vér.
- Te meg titkolódzol előttük – forgatta meg a gyümölcskocsonya kissé íztelenné váló darabját a szájában Daphné, majd kelletlenül lenyelte. Kimérten emelte a szövetszalvétát a szája két széléhez, hogy puhán odanyomkodja, nehogy elkenje a rúzsát, és nehogy összerúzsozza a Malfoy-címeres anyagot. – Hallgatlak! - dőlt hátra a magas támlás széknek Daphné, mert tudta, az ilyen jellegű bejelentések elsősorban neki szólnak.
- Nagy tervem van a fiúkhoz – kortyolt a vörösborból Draco. – Nem akartam egyesével közölni veletek, mert annak nem látom sok értelmét. Jobb, ha egyszerre tudjátok meg mind. – Erre Pansy is felé fordult és homlokráncolva zavartan igazgatta karikagyűrűjét az ujján. Blaise előredőlt és az asztalra támaszkodott. A fiúk kikerekedett szemmel nézegettek egymásra, majd Dracóra.
- Tudjátok, hogy idestova legalább tizenöt éve fáradozom az utolsó ereklye megszerzésén. Tulajdonképpen ez nem titok előttünk, hogy hol van. Próbáltuk csellel, egyenes úton, parancsként és egyéb finom módszerekkel megszerezni. De mint minden ereklyét ezt sem lehet egyértelműen megkapni.
- Rám ne is számíts! – jelentette ki azonnal Daphné.
- Mint mondtam a fiúknak szánom a feladatot – nyomatékosította Draco.
- Mégis hogy? Együtt jártak hét évet a Roxfortba de sem James Potterrel, sem Albus Potterrel nem igazán kerültek barátságba a fiúk.
- Pedig mindent megtettünk, tényleg – nyögte Scorpius erőlködve.
- Viccelsz, veled egy görény se barátkozna – vihogta Fabian.
- Azt hittem te ezt teszed?
- Persze, de én nem is vagyok görény – kacagott Fabian és keresztbe tette a karját, amitől megfeszültek karján az izmai.
- Elég fiúk! – szólt Draco erélyesen. – Évekig nem jöttem rá, hogy rosszul közelítettem meg a dolgot. A Potter-fiúk eleve ellenszenvvel viseltettek irántatok. A közeledéseteket nem tudták és nem is akarták elfogadni. Egy Malfoy és egy Potter sosem lesz barát. Bár benned azért reménykedtem Fabian.
- Oké, elcsesztem – tette fel a karját Fabian. – Elbénáztam, mert beszóltam nyominger James szemüvegére. De hát tényleg gázul nézett ki benne. Olyat hord mint az apja! Ki hord olyan szemüveget mint az apja? Egyáltalán ki hord olyan ruhát mint az apja?
- Minden hivatalban dolgozó egyenruhát hord Fabian! – szólt rá Daphné a fiára.
- Tényleg? És minden Aurorságon dolgozónak kötelessége csökött pápaszemet hordani az orrán? – grimaszolt Fabian.
- Elég legyen! – legyintette tarkón a fiát Blaise atyáskodón. Fabian legyintve elhallgatott.
- A fiúk örök barátsága, jó barátsága vagy bármilyen közelebb kerülése a családhoz kudarcra volt ítélve.
- Pedig jobb ötlet volt, mint aukcióra hívni a varázsvilágot és régi tárgyaikat felajánlásra licitálva egymás közt cserélgetni – jegyezte meg Pansy.
- Legalább Fabiannal szóba állt – bökte ki Scorpius. – Nekem csak egyet mondott: álnok kígyókkal nem beszélek.
- Mindegy… téves utasítás volt. De most már tudom, hogy mi lenne a megoldás. Az igazi megoldás! – csillant fel Draco szeme. Daphné vonakodva dörzsölte meg a halántékát.
- Mi az? – kérdezte meg türelméből kifogyva Blaise.
- A célszemély megválasztása volt a hibás. De tudom mi hozhatja meg az áttörést – nézett végig a négy fiún. – Az, aki eddig a figyelmünket elkerülte, akire nem gondoltam, mert miért is gondoltam volna. Pedig egyértelmű. Mi más késztethet egy Pottert, hogy átadja a Malfoyoknak a Láthatatlanság Köpenyét? – az asztal körül ülők értetlenül néztek rá. – A szerelem – mosolygott elégedetten Draco. – Igen, igen. Ó hogy mennyit törtem ezen a fejem. Egy Potter csakis szerelemből adhat ki ilyesmit a kezéből, mert hát a szerelem az… minden észérvet legyőz. Nemigaz? – nézett körbe elégedetten Draco. Pansy kimeresztett szemekkel nézett vissza rá. A fiúk meg értetlenül.
- Most azt akarod, hogy érjük el, hogy belénkszeressen James Potter? Hát ez… ettől mindjárt hányok! – jelentette ki Zack.
- Hülyegyerek! -csattant rá erélyesen Blaise.
- Természetesen Draco arra célzott, hogy Lily Pottert környékezzétek meg és érjétek el, hogy átadja nektek a köpenyt, igazam van? – sziszegte jegesen Daphné.
- Vág az eszed Daphné, mint mindig.
- A fiamat nem fogod ilyesmibe belerángatni! - szűrte a fogai közt keményen Daphné. – Játszhattál velünk, a mi érzelmeinkkel, de a gyerekeinket hagyd ki ebből. Más barátságot kicsiholni és más szerelmet színlelni!
- Ugyan Daphné, te ezt könnyűszerrel megtetted évekig, sőt profi voltál benne. Gondoltam a fiad örökölt valamit a képességeidből! – Daphné felkapta a porcelántányér széléről a kését és egy erős lökéssel Draco felé küldte.
- Nem talált – mosolygott Draco. – Ezt még gyakorolnod kell.
- Nem fogom tűrni, hogy ilyesmivel tömd tele a gyerekeim fejét. Fabian, Zack, készüljetek távozunk! – intette tenyerével a fiúkat mozgásra. A két fiú azonban mint a kocsonya szétfolytak a székükben és csak bámultak maguk elé zavarodottan.
- Miért, most komolyan olyan megvetni való az a Lily Potter? Hogy néz ki egyáltalán? – kérdezte Draco a fiúkat.
- Vörös haj, kék szem, kissé szeplős orr, vékony, sápadt bőr, egyébként… egész jó bőr a csaj, két évvel fiatalabb nálunk – nézett Scorpiusra Fabian, miközben személyleírást adott. – Deimos neked évfolyamtársad volt.
- Jah – pislogott Deimos. – De hát ki nézte a másik padban ülőt?
- Hát nézhetted volna – jegyezte meg Draco.
- Nem mondtad apa! – védekezett Deimos.
- Mert te csak akkor csinálsz valamit, ha mondom neked? – kérdezte rosszkedvűen Draco.
- Nem – suttogta elvörösödve Deimos.
- Te honnan ismered ilyen jól és alaposan Fabian? – kérdezett rá Blaise.
- Izé… hát… azért megnéztem minden lányt a Roxfortba. Ennyi – rántotta meg a vállát Fabian.
- Scoprius? – nézett várakozón a fiára Draco.
- Nem, nem rémlik – rázta a fejét Scorpius. – Eleve fiatalabb is mint mi. Azok még olyan kicsik voltak. Mármint miért néztem volna meg egy két évvel alattam járó lányt? – pislogott kényszeredetten Scorpius.
- Elég legyen ebből! – állt fel az asztaltól Daphné. – Miért kellene nekik egyszerre Lily Potterrel foglalkozniuk? Ráadásul Zack még fiatal is hozzá. Gyere fiatalember felállni – húzta meg a fia gallérját Daphné, ahogy a háta mögé lépett.
- Azért kell foglalkozniuk vele, mert kell nekem az a köpeny – állt fel Draco is.
- Ó igazán? S mégis? Meddig kell elmenniük azért a köpenyért? Egy csók? Egy dugás? Egy kapcsolat? Mennyi idő kell vajon Lily Potternek, hogy ilyen lépést tegyen?
- egy kis bűbáj!
- Egy auror lányáról beszélünk! Nem hülye!
- Nyilván kell hozzá idő – jegyezte meg kényszeredetten Draco.
- Már ha egyáltalán beleszeret valamelyikükbe – jegyezte meg halkan Blaise.
- Szerelmi bájital.
- Potter tudja, hogy kell neked az a köpeny Draco! Szerinted ő már nem gondolt előre arra, hogy be akarod hálózni a családtagjait? Vajon miért nem engedte a fiainak, hogy barátkozzon bárkivel is az ismeretségi körünkből? Ha te azt hiszed, hogy Lily Potter a négy jelenlévő fiú közül bármelyik karjaiba fog omlani csak úgy, hát tévedésben vagy – jegyezte meg gúnyosan Daphné. – S nem engedem, hogy egy Potter előtt megszégyenítsd a fiamat! Egyiket sem!
- De ha mégis? Megtörténne? – tárta szét a karját Draco.
- Akkor meddig menjenek el a fiúk? Házasság? – nézett rá keményen Daphné.
- Nem tudom… akár – túrt a hajába Draco.
- Ezt te sem mondod komolyan – rázta a fejét Daphné.
- Kell az a köpeny! – csattant Draco.
- De ennyire? – csapott Fabian vállára Blaise, ahogy átkarolta a fia vállát. – Hogy beáldozod a fiainkat? Egy boldogtalan házasságba? Valami olyannal indítsanak mint mi? Azt hittem nekik jobb életet akarsz mint magunknak. Milyen életük lenne egy… Potter családdal házasodva. Tudod jól. Főleg, ha kiderül az egész a köpeny miatt volt. Gyűlölködés, ellentétek, házastársi veszekedések, viták, ivás, züllés, süllyedés mélypont, és vége. Azért benne van ez is a dologban.
- Talán nem kell mindjárt összeházasodniuk – legyintett Draco.
- Ezt nem gondoltad át Draco – vonta össze a szemöldökét Daphné. Arcát Pansy arcához nyomta, s a fülébe suttogta. – Beszéld le erről az őrültségről! – mosolygott Pansy komoly sápadt arcába. Pansy csak erőtlenül bólintott.
- Kérem a bank jelentéseit az asztalomra hétfőre – szűre a fogai közt Draco.
- megkapod! – fordult el tőlük Daphné. Blaise kezet fogott Dracóval.
- Fiúk! a lányok előtt egy szót se világos? – intett a mutatóujjával a két fia felé Daphné.
- zipzár, cipzár, bezár – mókázott Zack és kinyitotta anyja előtt az ajtót.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
A két család ismét új nézőpontban. :) Most már igazán nagyok a gyerekek, és Dracónak terve is van hozzájuk. Draco a mardekár reménysége alatt semmi szokványosat nem tesz. Az ereklyék megszállottja egy kicsit. Nos, hogy a gyerekek hogyan igyekeznek megvalósítani ezt a tervet hát végülis erről szól ez a rész.
Egyelőre nem tudom eldönteni melyik család a kedvesebb... én azért a fiúkra leszek igazán kíváncsi, hogy hogy tudom megvalósítani mindazt, amit kigondoltam.
A fiúk gondolatmenetei és a családok fogadtatása bármire is... azért az tényleg nagy kérdés...mi lesz Lily a számukra?
Callie